Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-20 / 25. szám

Thursday, June 20, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD CASTRO NYILATKOZATA AZ AMERIKAI TELEVÍZIÓBAN CASTRO: Biztosíthatom magát arról, hogy akik a forradalom előtt hagyták el Kubát, azok tisztán a szegények osztályába tartoztak. Ez volt a hely­zet a forradalmat megelőző időben. Az az emigrá­ció, amely a forradalom után következett, egészé­ben a felsőbb osztályok emigrációja volt. _ Amikor például az Amerikai Egyesült Államok­ban játszódott le a forradalom, ne felejtse el, sok olyan amerikai volt, aki elhagyta hazáját és Kana­dába ment. Ezek az emberek nem szerették azt az életet, amelyet Amerika nyújtott a számukra. Ezek az emberek nem akarták az Egyesült Államok függetlenségét. HOWARD: Dr. Castro, az Egyesült Államokat és az OAS (Organization of American States) töb­bi nemzeteit nagyon aggasztja az Ön forradalmá­nak más országok felé irányuló exportja ezen a félgömbön, valamint a felforgató ügynökök kikép­zése, felforgató anyagok küldözgetése mindenfelé e féltekén, és a San Jose gyűlés ténylegesen azt i gadta meg, hogy megállítja embereknek, pén­ze nek, fegyvereknek és propagandának az áram­lását Kubából a fölgömb más nemzetei felé. Miért gondolja azt, hogy a saját fejlődésüknek ezen a korai és igen nehéz szakaszán feltétlenül szükséges az, hogy forradalmukat más országokba exportálják, keresztül-kasul Latin-Amerikában? CASTRO: Úgy gondolom, hogy éppen fordítva áll a dolog. Úgy látom, hogy ezeket az országokat sokkal jobban érdekelte az, hogy Kubába ellen- forradalmat szállítsanak, mint minket a feléjük irányuló propaganda. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy mi fegyvere­ket küldtünk volna Latin-Amerika bármelyik or­szágába annak érdekében, hogy ott forradalmat robbantsunk ki. Mi viszont a bizonyítékok ezreivel rendelkezünk, hogy azok a fegyverek, amelyeket az Egyesült Ál­lamok és számos más ország küldtek Kubába, azt a célt szolgálták, hogy itt ellenforradalmat tá­masszanak. A mi szigetünkön. Ez az igazság az egészben. Kérdezem öntől, hogy miért agyainak ki külön­böző elméleteket? Ha meg akarják tudni, hogy mi hogyan gondolkozunk, mi megmondjuk önöknek. Mi azt gondoljuk, hogy a forradalmat nem lehet exportálni. Meg vagyunk győződve arról, hogy a forradalmak vagy megtörténnek önmaguktól, vagy egyáltalán nem történnek meg. Ha a forradalom tárgyi feltételei fennállanak egy országban, akkor az be fog következni abban az országban. Ráadásul még azt szeretném hozzáfűzni, hogy egy ország népének kellő politikai öntudattal kell rendelkeznie ahhoz, hogy képes legyen véghez­vinni egy forradalmat. De ezt Ugyanúgy nem lehet exportálni, mint ahogyan nem lehet exportálni az ellenforradalmat. Most pedig a következő kérdést teszem fel én magam. Ha egy ország úgy érzi, hogy neki joga van ahhoz, hogy ellenforradalmakat exportáljon, milyen jogon tagadja meg ez az ország egy másik országtól azt az egyenlő jogot, hogy forradalma­kat exportáljon? A forradalom nem exportálható HOWARD: A lényeg az, hogy exportálják-e az ellenforradalmat? A San Jose gyűlés megfogadta, hogy megszünteti a fegyverek, emberek, pénzala­pok és felforgató anyagok özönlését Kubából más országokba. Na már most mit gondol, miért tettek ilyen fo­gadalmat? Exportálják önök a forradalmat, vagy nem exportálják a forradalmat? CASTRO: Mi nem exportálhatunk valamit, ami nem exportálható. ­HOWARD: így tehát az ön válasza az, hogy nem képeznek ki embereket és nem küldenek fegyvere­ket vagy anyagot más országok számára, hogy for­radalmat hozzanak létre? CASTRO: Nos, egy dolgot szem előtt kell tar­tania. Maga a propagandáról beszél. Ez egy külön­álló dolog. Nekünk vannak rádióállomásaink. Mi közvetítjük a forradalmi vezéreknek a beszédeit és felvilágosítást adunk arról, mi a helyzet magában Kubában és ezt ismertetjük Latin-Amerikával. De ez valami olyasmi, ami nagyon hasonlít azokhoz a rádióállomásokhoz, amelyek az Egye­sült Államokban, például F’oridában működnek és az ország számos más részén, ahonnan önök mű­sorokat közvetítenek, ahol ismertetik az önök or­szágának, az Amerikai Egyesült Államoknak az álláspontját. És miután ezt igv mind elmondtuk és megvaló­sítottuk,. önök nagyon jól tudják, hogy mi nem rendelkezünk az Egyesült Államok kormányának roppant készleteivel, azok a kiképző központjaink sincsenek meg, amelyekkel az Egyesült Államok rendelkezik, igy tehát nem versenyezhetünk az Ön országával a mindenünnen Latin-Amerikábol össze­jött emberek kiképzésében. HOWARD: De mint lelkes marxista-leninista, nem érzi úgy, hogy fontos és szükséges az Ön for­radalmának az exportálása? Nem része ez az Ön filozófiájának? CASTRO: Amire én goidolok az az, hogy az esz­mét kell megvédeni, ha lelkesedik érte. . . és ez az, amit önök is tesznek. És a maga eszméi és az Egyesült Államok esz­méi, az önök életmódja. . . nem Európából szár­maznak talán? HOWARD: Az Egyesült Államokban erősen tart­ja magát az a liberális vélemény, hogy maguk csak azért fordultak a Szovjetunió felé, mert nem volt más választásuk, mert 1960-ban az Egyesült Álla­mok bezárta a kapuit maguk előtt. És ezek meg vannak győződve arról, hogy ha az Egyesült Álla­mok el tudta volna fogadni a kisajátításokat — természetesen azzal a feltétellel, hogy megígérik a kártérítést —, akkor maguk a Nyugat oldalán maradnak, vagy legalább is semlegesek lettek volna. Helyes ez az álláspont? Vagy pedig az önök forradalma elkerülhetetlenül a radikális irányba fordult? CASTRO: Amikor az Egyesüli Államok felfüg­gesztette Kuba cukorkvótáját, amikor az Egyesült Államok minden ajtót bezárt a Kuba és az Egye­sült Államok közötti kereskedelem előtt, akkor Kubának nem volt más választása gazdasági szem­szögből nézve, mint szorosabbra fűzni gazdasági kapcsolatait a Szovjetunióval. Most azt akarja tudni, hogy mi történt volna, ha ezeket az intézkedéseket nem hozzák meg; ha az Egyesült Államok elfogadta volna a kisajátításo­kat. Nos, nem tudom. Nem hiszem, hogy egy ilyen kérdésre kategorikus választ lehet adni. Nem tudhatjuk pontosan, hogyan alakultak vol­na az események, ha az Egyesült Államok ilyen ál­láspontot foglal el. De azt vallom, és erről meg vagyok győződve, hogy a kapcsolat egészen más lett volna, mint amilyen most. Ez természetesen nem lett volna ugyanaz. Ami azt a kérdést illeti, hogy vajon a forradal­munk radikális lett volna-e ebben az esetben, erre azzal felelhetek, hogy hitem szerint az lett volna. Ez már kezdettől radikális forradalomnak indult. De természetesen az a meggyőződésem, hogy az Egyesült Államok magatartása hozzájárult ahhoz, hogy még radikálisabb legyen. HOWARD: Tehát azt állítja, hogy a kezdet kez­detén nem szándékozott megszakítani kapcsolatát az Egyesült Államokkal? CASTRO: Nem. HOWARD: Valóban szándékában állt az, hogy kártérítést fizessen a kisajátított földekért és üz­letekért? CASTRO: Kinek? HOWADD: Az amerikai vállalatoknak. CASTRO: Óh, az amerikai vállalatoknak! Mert mi kártérítést fizettünk számos kubai üzletember­nek. Mi kárpótoltuk őket. És ami az amerikai érdekeket illeti, akarnak er­ről velünk beszélni? Ha a kártalanításról akarnak velünk tárgyalni, ennek nincs semmi akadálya, tisztességes feltételek mellett, úgy Kuba, mint az Egyesült Államok szempontjából. HOWARD: Ez olyan kérdés, amelyet hajlandó megtárgyalni? CASTRO: Igen. HOWARD: Mielőtt az Ön forradalma győzött, dr. Castro, gyakran beszélt erről a forradalomról és ennek a forradalomnak a céljairól a szabadság' és függetlenség kifejezésével. Tizennyolc hónapon belül megígérte a választást, és azt, hogy fenntart­ja az ellenzéki pártoknak a jogát még az átmeneti időszakban is. De nem voltak szabad választások és nincsenek ellenzéki ná^tok. Miniszterelnök ur. miért hozott léire e«v o'van forradalmat, amo'v teljesen különbözik attól, mint amilyet megígért? (Folytatjuk) t •MHittiiitiiiiiiiiMiiiiiiiiiittimMMiifiimimimmiimtiMtMiiiiiiiMiiiiimtmtiiimitiiiMitmu a PAUL’S SHELL SERVICE | GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS 1 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan 1 Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos \ ' IMI IIMItMIMI lllll lllllll Hill III III HIHI KUH IVIIIIII1I Ulti IIIIIIIIIIIHIIIIIIHIIIIIIIIIIIII lllllll II Ilit Ilik Kormányellenes egység Portugáliában KISZABON. — Portugáliából érkező hírszolgá­lat beszámol arról, hogy a Salazar fasiszta kor­mány megdöntését célzó “Hazafias Front a Nem­zeti Felszabadulásért” vezetői együttműködést keresnek a Portugál Kommunista Párt vezetőivel. A kormánypárti Diario de Manha napilap látszó­lagos megelégedéssel utal arra a találkozóra, amely állítólag Humberto Delgadó generális, volt ellenzéki elnökjelölt és a párt főtitkára, Alvaro Cunhal között történt, mert ezzel bebizönyitott- nak látja a Salazar kormány vádját, hogy- ellen­felei kommunisták. Ugyanakkor u,j jogalapot vél teremteni ezzel arra, hogy a kormány megalku­vás nélkül üldözze az ellenzéki mozgalmat. Humberto Delgadó az a portugál demokrata hazafi, aki kb. két évvel ezelőtt ugv vonta a világ figyelmét a por'ugál fasiszta kormány kegyetlen eljárásaira, hogy egy portugál hajót a legénység segítségével hatalmába kerített és Brazíliába irá­nyított. Delgadó most Algériából szervezi a Sa­lazar elleni mozgalmat, ahol a portugál gyarma­tok nemzeti felszabadító vezetőivel van kapcso­latban. A hir azt is említi, hogy Ahmed Ben Bel­la, Algéria miniszterelnöke 10,000 önkéntest haj­landó Angola portugál gyarmat rendelkezésére bocsátani. Dr. Pietra Santos, a Nemzeti Front szószólója annak a véleményének adott kifejezést, hogy “a mozgalom nem kommunista, de ellenzi a kommu- nista-ellenességet" és hogy Alvaro Cunhal-nak, mint politikai egyéniségnek “minden joga meg­van” ahhoz, hogy résztvegyen a Front vezető ta­nácsában Delgadó generálissal együtt. $7.5 millió évi jövedelmből nem jut, 10 cent béremelés A Florida East Coast Railway munkásai január óta sztrájkolnak, hogy 10.2 cent órabéremelést kapjanak. A vasútvonal ügyvezetője Edward Ball, azzal az ürüggyel tagadja meg a munkások követe­lését, hogy a vállalat veszteséggel működik. A “Labor”, a vasúti szakszervezetek közlönye leleplezi az e mögött rejlő igazságot. Eszerint a vasútvonal igazi tulajdonosa Mr. Ball nővére, a 79 éves Mrs. Jessie Ball Dupont, aki fényűző palo­tában húzódik meg Nemours, Delaware és Epping Forest, Fla.-ban, Jacksonville közelében, a dúsgaz­dag Dupont család birtokain. Férje halála óta Mrs. Dupont a fő haszonélvezője a floridai Dupont Estate jövedelmének, amelyhez ez a nem nagy ki­terjedésű vasútvonal is tartozik. A hivatalos kimu­tatás szerint az elmúlt évben $7,510,775 volt Mrs. Dupont részesedése, de ebben nincs benne a saját nevén szereplő különböző befektetések jövedelme. A “Labor” szerint a világon talán 6 nő van még, akinek jövedelme megközelíti ezt az összeget. E dúsgazdag asszony fivére mégsem hajlandó megadni a munkásoknak azt a nyomorúságos 10 cent fizetésemelést, amit más vasútvonalak mun­kásai már megkaptak. Pedig az egész összeg csu­pán 331,000 dollárt tenne ki évente, az igazgató­ság megállapítása szerint is. De Mrs. Duoont úgy szerenel a köztudatban, mint aki nagy összegeket ad jótékony célokra. A munkásoknak a munkáért járó bér az ő szemükben még nem ütötte meg azt a jelentős színvonalat, mint a könyöradomány, az­ért megtagadják. A SZOVJETUNIÓ és INDIA képviselői Moszkvá­ban uj hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt írtak alá. Az egyezmény értelmében a két ország árucsere-forgalmának évi értéke 400 millió rubel­re emelkedik. 2'iiiiii(iriiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimtiimiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiimiiHiiiiimiiMiiiHiM£ [ AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 130 East 16th Street | New York 3, N. Y. Elolvastam mutatványszámként küldött = | lapjukat és kérem, hogy további mutatvány- j I példányokat küldjenek címemre, minden kö- j | telezettség nélkül. | Név: ................................................................ j | Cim: ................................................................ j | Város: ......................................Állam:........... | Megrendelem lapjukat □ egy évre | □ félévre (A lap kedvezményes előfizetési ára uj ol- [ I vasóknak egy évre $6.00, félévre $3,0ft.) r.llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll|IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÍ|yi||||MIII|«M|^ folytatás) /• _9j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom