Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-06 / 23. szám

Thursday, June 6, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 II. Az uj életet építő országok együttműködése Irta: SCHMIDT ARTUR Két osztrák barátommal, egy közgazdásszal és egy öreg tanítóval folytatott beszélgetésem szol­gáltatta a témát ehhez a cikkhez. Természetesen beszélgettünk másról is, de őket a mostani leg­újabb ütjük alkalmából ismét a változások sora, az élet pezsgése és az emberek eleven optimizmu­sa lepte meg. A semleges Ausztriában a konjunk­túra apad, mondták, a jövő gazdasági (és poli­tikai) szempontból nem sok jót igér. Gazdasági visszaesés indult meg a nyugat-európai ipari or­szágokban. Ennek kihatását Ausztria is megérzi. Másrészt állandóan nő a reakció nyomása belül és kívülről a semlegesség feladása érdekében. Fo­lyik a harc az állami vállalatok denacionalizálásá- ért. Emelkednek a közszükségleti cikkek árai, a lakbérek, drágul az élet. Van-e kiút? — kérdez­ték maguktól. A hat nyugati ország csoportosu­lása, ahova terelni kívánják az országot egyesek, korlátokat szab kereskedelmének és politikai és katonai kötelezettségeket ró rá. Közben fokozó­dik a nyugati nyomás, a megtorlás Ígérgetése, rendelések korlátozása stb. Valahogy könnyebben lélegzőnk itt, lehet hogy itt üdébb a tavasz. Itt igazán békében és gond nélkül élnek és dolgoznak az emberek — mond­ták. A közgazdász rámutatott, hogy hazájánál sok­kal rosszabb helyzetben vannak a nyugati világ legtöbb kis országai. Ausztriát megmenti az, hogy van valamennyire fejlett ipara. A tovább­fejlesztés igy sem könnyű. Iparosítás az atom­technika korában óriási befektetéseket igényel. A nyugati világban a lakosság fele — egy mil­liárd ember — sohasem lakik jól. Paradoxonként hangzik, hogy vannak országok, ahol a farmerek nem tudják mit csináljanak fölös termékeikkel — többek között például Dániában —, másutt a ter­mékek árát hivatalból olyan alacsonyan szab­ják meg, hogy azokat termelni nem érdemes, mint pl. a három nagy nyugat-európai országban, ahol komoly farmertüntetések játszódtak le az utóbbi év folyamán és van egy ország, ahol a farmereknek akkor fizetnek, ha kevesebb élelmi­szert termelnek. Ez mutatja, hogy a kapitalista rendszer gazdasági alapon nem képes megoldani az éhség problémáját. A század végén az éhes szájak száma kétszerese lesz a mainak, mert köz­ben a lakosság száma duplájára emelkedik. A probléma csak súlyosbodni fog. Ezután a tudomány és technika fejlődésének hallatlan meggyorsulásáról beszélgettünk. A múlt­ban Magyarországgal szemben a külföld képvi­selte a haladást. A népre erőszakolt rendszer, az ország félgyarmati helyzete, a tőkehiány megbé­nította a fejlődést és a technikai értelmiség, a szakmunkások találékonysága és tehetsége nem tudtak érvényesülni. Most Ausztria jövője ugyan­ezt látszik ígérni. Bizonyos, hogy az egyetemet végzett osztrák ifjak egy része ma külföldre kény szerül vándorolni. Magyarország gyorsütemíi fejlődése és nagy­vonalú távlati tervei egy uj korszakot nyitnak meg a nép életében. Uj iparágak kifejlesztése, uj technológiai eljárások bevezetése, az elektronika és az automatizálás széles, egész iparágakra ki­terjedő alkalmazása, egy újabb ipari forradalmat jelentenek. Mindez lehetővé vált a kis, a múltban elmaradott Magyarország számára. Ma az or­szágban a kutató intézetek tizei és sok-sok labo­ratórium foglalkoznak az ipar és a termékfejlesz­tés problémáival. Ma minden tudós, minden mér­nök, technikus, szakmunkás tehetségére, munká­jára szükség van. Ma mindenki dolgozik és min­denki résztvesz a hatalmas méretű országépitő munkában. Az ország ipara évente az uj és jobb termékek válfajainak százait készíti el minden fő ágában. Sok terméke a magyar iparnak kiáll­ja a versenyt a világpiacon. Ezek száma évről- évre gyarapszik. “Minőségileg más itt az élet, mint nálunk”, mondták osztrák barátaim. — Kór eszi a nyuga­tot — mondta a közgazdász. — Atomháborúra készülnek és ez vészterhes árnyékot vet a népek­re. A húsvéti békefelvonulások párosulnak ott a munkások sztrájkjaival, a munkanélküliek ke- nveret-munkát követelő meneteivel, a női egyen­jogúságot, a faji megkülönböztetés megszünteté­sét, a parasztok létjogosultságának elismerését követelő tüntetésekkel. A vezető tőkés országok egyenlőtlen fejlődése uj erőviszonyokat hozott létre és éleződik köztük a hatalmi versengés. Van kilátás javulásra! Ezt az érdekeltek se me­rik állítani. Az Ínséges körzetek, illetve városok száma növekszik az óceánon túl és itten is. Itt is, ott is 70—70,000 vasutas lesz kénytelen hamaro­san más munkát keresni, ha talál. Évről-évre az ifjak milliói állnak tanácstalanul, kilátás nélkül az élet küszöbén, ezekben az országokban. Lassul a konjunktúra a kontinens három nyugati, a fej­lődésben eddig előretörő országában: csődöt mond a “csoda.” Tanító barátom jóváhagyólag bólogatott és ke­serűen megjegyezte — a kilátások nem éppen re- ménytkeltők —. Én vettem át a szót. A szocialista rendszer, az osztály és belső ellen­tétek nélküli társadalom egy uj nemzetet, a szo­cialista nemzetet hozza létre. A nemzeti ellenté­tek megszűnnek a kizsákmányolás és elnyomás megszűntével és a különböző nemzetiségű dolgo­zók békében, egymást segitve-támogatva dolgoz­nak, élnek egymás mellett. A szocialista országok mindegyike érdekelve van a saját és a többi or­szágok gazdasági erejének fokozásában, szemben a kapitalista országok egymással szembeni ellen­kező irányú törekvésével. A szocialista országok kollektiv ereje megsokszorozza az egyes országok erejét, erőforrásait, régebben elképzelhetetlen uj lehetőségeket nyit a további fejlődés számára. A termelőerők fejlesztése ma a legtöbb esetben olyan erőfeszítéseket igényel a tudományos kuta­tás, a felfedezések kikísérletezése, a beruházások nagysága szempontjából, hogy az ut a kisebb or­szágok számára eleve el van zárva. A szocia­lista országok ezeket a problémákat közös erő­vel oldják meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa révén. Uj munkamegosztás alakul ki ezen országok között, melynek eredményeképp az országok közti fejlettségi színvonal fokozatosan kiegyenlítődik. A tőkés országok közti munkamegosztást a konkurrenciaharc jellemzi. A szocialista országok­ban a fejlesztési programot — a folyó és a táv­lati terveket — összehangolják, a tudományos kutatások eredményeit, a technikai újításokat közösen értékesítik, készségesen nyújtanak egy­másnak segítséget minden téren és minden mó­don. A tőkés világban a tudomány és a technika vívmányai a monopolistákat gazdagítják. — Jó volna, ha ezt a gyerekek már az iskola­padban megtanulnák — mondta tanitó barátom. Ésszerűbbé válna az élet nálunk is. Végeredmény­ben az atomkorszakban élünk és ma már ott tar­tunk, hogy minden ország gyorsabban fejlődhet­ne, minden ember jólakhatna, ha a pénzeszsákok egyéni érdeke és parazita rendszerük ezt nem gá­tolná. Nem hiába szidták őket már a múlt század utópista-szocialistái. Hivatásuknak megfelelően a szocialista országok a békét és haladást szol­gálják. A gazdasági téren kivánnak békésen ver­senyezni a tőkés rendszerrel. De kérlek mondj el egy pár példát a gazdasági együttműködés terü­letéről. Magyarország nyersanyag és anyag igényeinek oroszlánrészét a SzU elégíti ki. Sokat szállítanak nekünk a többi szocialista országok is. Emellett gépeket, gyárberendezéseket, valamint technikai segítséget is kapunk jelentős méretekben. Most például a SzU 50 üzem építésében nyújt segít­séget nekünk. Mi ugyanígy segítünk, amikor igénylik. A testvériségi érzés a szoros baráti együttműködés sziklaszilárd alapja. Vessünk ösz- sze két adatot az eredmények megvilágítása cél­jából: a szocialista országok összipari termelése, a háború előtti színvonalhoz képest ma 7.5-sze- resére, a tőkés országoké ugyanekkor csupán 2.7-szeresére emelkedett. Csővezetéken át olajat kapunk a Volga partjáról, magasfeszültségi vo­nalon kapunk áramot Ukrajnából és Csehszlová­kiából. Prágában létrejött egy áramelosztó köz­pont, amelynek egyik vezetője, magyar szakem­ber. Magyarország timföldet szállít a baráti Cseh­szlovákiának és Lengyelországnak a nekünk szük­séges ellenszolgáltatásuk fejében. Orosházán épül egy üveggyár, ahol a román barátaink segítenek nekünk. A Szovjetunióval kötöttünk szerződést, amely szerint timföldet szállítunk és alumíniumot kapunk érte, olyan mennyiségben, amely lehetővé teszi, hogy a kivitelt jelentősen fokozzuk. Tudni kell, hogy nekünk nincs elég villanyenergiánk és ezt az iparágat fejleszteni nem tudtuk volna. A közeljövő tanúja lesz az együttműködés to­vábbi fejlődésének. Közös vállalatok, fognak ala­kulni, gyártási kooperáció fog kialakulni a külön­böző iparágakban, a közös kutató munka tovább fog szélesedni, megszervezik a természeti kincsek együttes kiaknázását. Közben kialakul majd a szakosítás és létrejön a megállapodás a termékek, TAVASZ A TISZÁN — Szegedi riport — A Tisza már régen levetette jégpáncélját. A tavasz beköszöntével lassan-lassan ismét azzá a kedves folyóvá válik, melyet mindannyian szere­tünk, mely annyi munkát, hasznot, de örömet, szórakozást és felüdülés is jelent számunkra. Pe­zsegni kezd az élet a Tisza mentén. Bőséges viz az öntözéshez A vízügyi igazgatóság ismert árvízvédelmi munkái után a folyó bő vizének hasznosításához látott. A Tisza magas szintje megkönnyítette az öntözőrendszerek feltöltését. Bőségesen jutott viz az atkai Holt-Tisza ágba, a ludvár—hódmező­vásárhelyi csatornarendszerbe és az algyői főcsa­tornába. Mindez sok gazdaság öntözését bizto­sítja, az utóbbi főcsatornából pedig a fehértói halgazdaságba is jutott elegendő viz. A vízügyi dolgozók az apadás után megkezdték a viz lecsapolását, igy a halivadék is visszajut a folyóba. Sok vízmentes helyen fásitottak, s Csongrádtól—Szegedig szorgosan javítják a véd- töltést és berendezéseket. Kijavított uszályok és hajók a vizen A tápéi hajójavítóban több vizijármüvet, uszályt már a folyóra bocsátottak. A tavasz első napján ringott tél óta először egy 400 tonnás, hatalmas uszály a folyón, melyet szinte rekord idő alatt javítottak. Kész már a Kilián vontató, s közlekedik a Délibáb utasszállító hajó. Az uta­sok úgy szapoi'odnak, ahogy az idő javul. A MAHART teherforgalma is megindult. Ed­dig több uszály követ szállított Felső-Magyaror- szágról az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság­nak a partvédelmi és mederszabályozási munkák­hoz. Megérkeztek az első tutajok Nem veszett még ki a tutajozás sem a folyóról. A Csongrád megyei, de több más, Tisza-menti területekkel rendelkező erdőgazdaság idén i3 igénybeveszi ezt az olcsó szállítási lehetőséget. A Felgyő környéki, Ányásszigeti és lúdvári erdők több száz rönkjéből összeállított első tutaj szállít­mányt úsztatták le a közelmúltban Szegedre. Tutajon mintegy kétezer köbméter fát kap aa idén a szegedi Falemezgyár és a ládaüzem. ötezer köbméter homok Április elsején megkezdődött a homokkiterme- lés. Noha a sétány előtti partról eltűntek a ho­mokhegyek, ez korántsem jelenti, hogy csökkent a munka. Naponta három uszály fordul a folyó Molnár utcai lejárója előtti rakparttól a Tiszán és a Maroson. Bármennyi legyen a homok, el­fogy, kell a gyors ütemii építkezésekhez. Eddig ötezer köbmétert termelt a Folyamsza­bályozó és Kavicskotró Vállalat. Halászok és horgászok Lassan fellendül a tiszai halászat- is. Negyven szegedi halász négy hete járja a vizeket a határ­tól Ludvárig és a Maroson. Eleinte jobbára csuka és keszeg akadt a varsákba, de most már mind gyakoribb a harcsa, süllő, ponty, csupán a kecse- ge várat magára. A halász szövetkezet idei legna­gyobb zsákmánya húsz kilós harcsa volt, a legna­gyobb napi fogás pedig hat mázsa. Csinosítják a fürdőhelyeket A fürdővállalat takarittatja a partfürdő víz­mentes részeit, javíttatja a berendezéseket. Meg­nyitották a csónakházakat. Legnagyobb a forga­lom az ifjúsági vizisport-telepen. Az MHS, a SZEAC, a Szegedi Kender evezős, kajak-, kenu versenyzői szorgalmasan edzenek, s egyre több a magános vizisport kedvelő. Csaknem valameny- nyi csónakot rendbehoztak, nemsokára népes lesz velük a folyó. A Szabadság és Béke uszóházakba is mind többen látogatnak. A Sárgán naponta százával dolgoznak a társa­dalmi munkások. Meszelnek, virágot ültetnek, ta­karítanak, tusokat szerelnek fel. •J« »*» »J« *j* ►;« *J*»’» fj* »*♦ «J» *J* «J* »J» ej« *J» »j» **•» *•*-♦*♦ «•** *** *** »I* ä ^ az alkatrészek szabványositását illetően azokon a területeken, ahol az szükséges. Barátaim mélyen sóhajtottak. A közgazdász megjegyezte — jó erről a témáról beszélni, ügy érzed mintha te is részese lennél a dolognak. Pe­dig hol vagyunk mi ettől. De álmodni nekünk sem tilos, ugye? (Folytatjuk) j MAGYARORSZÁGI JEGYZETEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom