Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-06 / 23. szám
Thursday, June 6, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 NÉMET ÍRÓ TÁMADJA A PAPÁT Ezt a cikket még a pápa elhunyta előtt irtuk, ] de a tényeken nem változtat. j < János pápa nagyjelentőségű békeszózatával * foglalkozó cikkünkben, lapunk április 18-i számában előrevetettük annak lehetőségét (amihez nem . volt szükség jóslási tehetségre), hogy bizonyos ' körök a katolikus egyházon belül támadni fogják a pápát a béke ügyéért való felszólalása miatt. “A katolikus egyházon belül — szólt cikkünk idevonatkozó szakasza — ki fog fejlődni egy ellenzék a pápa álláspontjával szemben. Különösen valószínű ez az Egyesült Államokban.’ Több mint egy hónap távlatából be kell ismernünk, hogy jóslatunk nem vált be — száz százalékosan. Á legerősebb ellenzék és támadás, legalább is egyelőre, nem az Egyesült Államok katolikus köreiből indult a pápa ellen, hanem — Németországból ! Nem csinálunk titkot abból, hogy amikor április 18-i számunkban a várható támadásról irtunk, Spellman bíborosra, a katolikus egyház bibornoki kollégiumának legreakciósabb és egyben legbefolyásosabb tagjára gondoltunk. Tudtuk persze, hogy mint bíboros, nyíltan nem emelheti fel szavát a pápa ellen, de mint egy minden hájjal megkent politikus (és ezt a kifejezést szószerint éppúgy, mint képletes értelemben használjuk) a színfalak mögött fogja szervezni és inspirálfat- ni a támadást a pápa ellen. Ez bizonyos fokig meg is történt. Az ultrareakciós “National Review” katolikus szerkesztője, William Buckley, már több cikkben támadta a pápai enciklikát és a pápát egy amolyan naiv, jóhiszemű, de félig-meddig bárgyú politikai amatőrnek igyekszik beállítani. A frontális támadás azonban nem Amerikából, hanem Németországból történt János pápa ellen. Rudolf Krämer-Badoni német katolikus publicisz- ta a katolikus sajtó történetében emberemlékezet óta példátlanul vitriolos cikkben támadta meg a pápát a “Békét a Földön”'c. enciklikája miatt a Die Welt er. hamburgi napilapban. Krämer-Badoni szerint a pápa szózata nem egyéb, mint nyílt felhívás az olasz munkásokhoz a kommunistákhoz való csatlakozásra! Mint tudjuk, a pápai enciklika nagy körültekintéssel megválasztott szavakban rávilágított többek között arra, hogy az ateista társadalmi és politikai eszmékben igenis található “valami jó és elfogadható.” “Az a tény — irta a német szemleiró —, hogy az olasz munkások, az értelmiségi osztály és a középosztály növekvő rétegei egyre vonzóbb formában látták megnyílni a kommunizmusba vezető ajtót, határozott bizonyítéka a pápa politikai hoz- zánemértésének.” “Ön politikai visszaélést követett el magas hivatalával” — dobta a példátlan vádat a pápára a megvadult teuton, “ön teljes kavarodásba hozta a mi már amugvis meggyengült szabadságaka- ratunkat(!). Ön meg akarja menteni az egyházat és ezt szabadságunk árubabocsájtásával igyekszik eszközölni. Senki sem hatalmazta Önt fel politizálásra. Forduljon vissza erről az útról!” Eként szóla Zaratustra, azaz Krämer-Badoni ur. Szemtelenségénél csak aljassága nagyobb. Megmondjuk miért. A szemtelenség netovábbja az, hogy pontosan egy német iró, ama nép fia, amely vádoltan és elitélten áll az emberiség törvényszéke előtt a huszadik század és minden idők legborzalmasabb tömeggyilkossága, a második világháború kirobbantása és azt megelőzőleg két más háború szándékos és tudatos előidézése, megbocsáthatatlan bü- - nében, merje szemrehányással illetni a pápát, ■ vagy ami azt illeti, bárki mást, aki a béke mellett ; emeli fel szavát. • Az aljasság netovábbja, hogy “szabadságaka- : ratról” pofázzon egy német iró, akinek kormánya * ma is tele van nácikkal, akik javíthatatlan gaz- : emberek módjára ma is titokban -tervezik őrült világuralmi terveik valóraváltását más népek szabadságának és élethez való jogának éRiprásá- val. Az aljasság netovábbja, hogy ez a javíthatatlan germán a pápát vádolja a szabadság elárulásával, amikor saját kormánya a javíthatatlan Adenauerrel az élén már évek óta árusítja Wall Street urainak a német nép szabadságát, mi több, életét, az atompolitikához való láncolásával. A Magyar Szónak nem politikai elve a pápaság intézményének vagy a pápa személyének a védelme. Nem szükséges elemeznünk János pápa és a katolikus egyház vezetősége által a pápai encikli- kában kifejezésre jutott békejobb nyújtásának és politikai kiengesztelődésének minden indokát, hogy megértsük és helyeseljük annak értékét és jelentőségét. János pápa béke enciklikájában a katolikus egyházba tartozó százmilliók élniakará- sa és békevágya jutott roppant aggóniák után kifejezésre. Természetes, hogy a pápa és az egyház a saját érdekei megfontolásával és szemelőtt tartásával jutott el erre az elhatározásra. Ez azonban nem vesz el egy jottányit sem kiállásuk értékéből és történelmi jelentőségéből. Krämer-Badoni cikke és kiállása ezzel szemben csak újabb szégyent és gyalázatot hozott a német uralkodó osztályra, amelynek mérhetetlen önzése, embertelensége már annyi szenvedést hozott Európa és az egész világ népére. Egy szempontból azonban hasznos volt Krämer- Badoni szennyes kitörése. Drámai erővel világított rá arra, hogy a német uralkodó osztály mily megátalkodottan ragaszkodik még mindig az erőszak és pusztítás politikájához. Mert ne értsük félre Krämer-Badoni cikkében nem csak egy egyén szólalt meg. Ebben a cikkben a teuton vadállat, népek millióinak gyilkosa szólalt meg, amely még a pápába is képes volt beleharapni, mert úgy érezte, hogy útjába állt az ismét felszínre törő támadó, világuralmi politikájának! Meg vagyunk győződve, hogy ezt a brutális kirohanást igy fogják elemezni azokban az országokban, amelyeknek népei oly sokat szenvedtek Krämer-Badoni honfitársai vérszomjától. S mi itt nemcsak a szocialista országok vezetőire gondolunk, hanem az olasz, francia, angol népre éppúgy, mint a német nép ama rétegeire, amelyek egyszer s mindenkorra kivetették magukból a német vi- lágurahni és ferinsőbbségi őrület mérgét. NyugaS-Beriin szomorú világrekordja Hivatalos statisztikai adatok szerint Nvugat- Berlin tartja a világrekordot az ifjúsági bűnözésben, s fiatalok által elkövetett bűnesetek száma év ről évre növekszik. A nyugat-berlini újságok egyetlen napon, május 14-én a következőkről számoltak be: Egy héttagú huligánbanda május 13-án, Te- gelortnál összevert egy 21 éves fiatalembert és elrabolta pénztárcáját. Ezen a napon Spandau kerületben két hasonló rablótámadás történt. Az egyik áldozat kezét hátul összekötözték, és a szerencsétlen fiatalembert összevissza rugdosták. A zehlendorfi parkerdőben egy suhanc megtámadott és fojtogatni kezdett egy 21 éves diáklányt. A lány azonban egy pillanatra kiszabadult a tettes kezei közül, és kiabálni kezdett. Az elősiető járókelők a menekülő suhanc után eredtek, de nem sikerült elfogniuk. Wittenauban egy 57 éves munkásnőt ért hasonló támadás: az asszony szerint támadója alighogy kinőtt a gyereksorból. A tettesnek ebben az esetben is sikerült egérutat nyernie. Május 13-án szülei lakásában a rendőrség letartóztatott egy húszéves fiút, aki egy vasárnap este Kladowban egy 14 éves leányt azzal fenyegetett meg, hogy7 égő cigarettával örökre elcsúfítja az arcát, ha nem enged a fiú erőszakoskodásának. A leány szülei még vasárnap éjjel feljelentést tettek a rendőrségen. A személyreirás alapján sikerült a tettest elfogni. Ugyancsak május 13-án a vizsgálóbíró letartóz- tatási parancsot adott ki a 18 éves Rudolf Juch Kreutzberg kerületi lakos ellen, aki május 3-án megfojtotta a 26 éves Renate Stein utcalányt. A schönebergi kerületben a rendőrség elfogott egy 22 éves fiút, aki 14 betörést hajtott végre; a fiatal bűnöző zsákmányának értéke összesen 50 ezer márka volt. TEUES CSŐDBEN A KORMÁNY KÍNAI POLITIKÁJA Egyre jobban megerősödik az a vélemény washingtoni körökben, hogy a Kennedy-kormány teljesen a “sarokba szorította magát” a Kinai Nép- köztársaság iránt tanúsított politikájával, melyből semmi “megoldható” kiutat nem látnak. Az utóbbi évek engesztelhetetlen politikája Kínával szemben ma már annyira megkövesedett és any- nyira benőtte a sokféle, rövidlátó, önzőén agresz- sziv politikai meggondolás, hogy a hasonlóan benőtt és pókhálós agyú washingtoni államférfiak nem képesek a maguk által képezett hínárból ki- evickélni. Az utóbbi időkben súlyos aggodalmak merülnek fel a kormány keretén belül — beleértve Kennedy elnököt is —, mert a világhelyzetben és különösen a Kinában történt nagy változások ki- kényszeritették azt a helyzetet, amely lehetetlenné teszi Amerikának, hogy tovább folytassa az eddigi kinai politikáját. A Kinai Népköztársaságban elért csodálatos eredmények, a nyugat által való kiközösítés és provokációk dacára elért óriási technikai fejlődés, rövid időn belül Kinát a világ nagyhatalmai közé fogja emelni. Avval is tisztában vannak, hogy rövidesen Kina atomerővel is fog rendelkezni és azután nem lesz lehetséges az eddigi módszerekkel megfélemlíteni és sakkban- tartani. Hogy hogyan változtassák meg az eddigi konok politikát, amellyel a nyugati szövetségesek sem értettek egyet, sőt élesen elitélték, arra még semmi józan, realisztikus indítványt nem tettek Washingtonban. Csak tessék-lássék megoldásokkal próbálkoznak, mint pl. a “Két Kina” indítvány, amely azt javasolja, hogy az ENSZ-ben úgy a valóságos Kinai Népköztársaságot, mint a Chiang Kai-shek által kormányzott formózai bábkormányt hivatalosan ismerjék el. Az ilyenfajta nevetséges megoldási kísérletek azonban csak az amerikai politika csődjéről tesznek tanúbizonyságot, amivel talán önmagukat tudják ámítani, de a világ haladó szellemű népei az ilyenfajta megoldást menthetetlenül a szemétdombra fogják küldeni. A teljesen visszamaradt parasztállamból, a sok küzdelemmel kivívott népi szocialista rendszerrel modern iparállammá fejlődő Kina, mint kimagasló óriás üti fel fejét és szolgál követendő például a közel és távolkelet, Afrika és Dél-Amerika elnyomott népeinek, melyek Kina példájára egyre nagyobb iramban fognak küzdeni a gyarmati rend szer ellen, hogy lerázzák nyakukról az imperializmus jármát. Ennek az uj hatalomnak az el nem ismerése, vagy egyéb más mesterkedés nem akadályozhatja meg a világesemények szükségszerű fejlődését. A szűkkeblű belpolitikai megalkuvások és egyéb reakciós meggondolások helyett Washingtonban, úgy Amerika érdekében, mint nemzetközi viszonylatban teljesen uj irányzatra van szükség. Az országban egyre kiéleződő gazdasági problémákra, a növekvő munkanélküliségre a legésszerűbb megoldás lenne a Kínával való széleskörű árukereskedelem. Hogy csak a kormány mostani legsúlyosabb problémáját említsük, a nagy buza- felesleget azon nyomban el lehetne adni Kínának. Ugyanez áll egyéb árupiacra is, melyekre fenyegető veszélyt jelent az európai közös piac. A kölcsönös kereskedelem, a kulturális kapcsolatok felállítása, a népek kölcsönös megismerése és barátsága eloszlatná a népek között fennálló előítéleteket és megteremtené a tartós béke alapjait. Ehhez természetesen az első lépés alkalmat adni Kinának, hogy jogos helyét elfoglalhassa az ENSZ-ben, elismerni Kina jogát a taiwani területhez és onnan elmozdítani a levitézlett, Amerika által támogatott Chiang Kai-shek-kormányt. Nagy Keleti Népünnepély New Yorkban! Junius 16-án, vasárnap egész nap a Castle Harbour^Casino-ban (volt Zach Park), 1118 Havemeyer Avenue, Bronx, N. Y. — Finom ételek és italok. Councilor foglalkozik a gyermekekkel. — Szép bazársátor. — “Forog a kerék**. — Door prize. — Belépődíj előreváltva csak 60 cent, a pénztárnál 75 cent. Legyünk ott mindannyianl
