Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-30 / 22. szám
Snt. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y. Vol. XII. No. 22. Thursday, May 30, 1963. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL-4-0397 TEGYEN a ELNÖK VALAMIT! Május 16-iki lapszámunk vezércikkében, “Kétszínűség a Fehér Házban”, rámutattunk arra a tényre, amire május 26-án az a néger csoport hívta fel az ország figyelmét, amely Robert F. Kennedy igazságügyminiszterrel a múlt hét végén tárgyalt. James Baldwin, kiváló néger iró, Lorraine Hans- berry, hires szinmüirónő, Kenneth Clark, elismert lélekgyógyász, Lena Horne és Harry Belafonte, hires énekesek voltak többek között tagjai ennek a csoportnak, akik a megbeszélés után a következőképpen fejezték ki kiábrándulásukat a sajtó képviselői előtt: “Csoportunk azzal a meggyőződéssel távozott a gyűlésről, hogy az igazságügyminiszter nem érti meg a maga teljes valóságában az Északon végbemenő faji küzdelmet.” A néger vezetők azt követelik a kormánytól, hogy radikális és erőteljes lépéseket tegyen az összeütközések elkerülése érdekében, úgy a nevelés, mint a lakásviszonyok és a munkaviszonyok terén megmutatkozó elkülönítés kérdésében. Többek között azt ajánlották, hogy e nyáron, amikor a két néger diák beiratkozik az Alabama Egyetemre, Kennedy elnök kisérje el őket. Baldwin megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy Robert Kennedy “nem is értette meg, hogy miről van szó,” mig Baldwin színész fivére, aki szintén jelen volt a tárgyaláson, megjegyezte, hogy Mr. Kennedy “nevetett, amikor azt ajánlottuk, hogy fivére, az elnök kisérje el a néger tanulókat az egyetemre.” Azt is tudomására adták Robert F. Kennedynek, hogy a négerek nem lennének túlságosan elragadtatva attól, ha az amerikai kormány arra szólítaná fel őket, hogy szabadítsák fel Kubát Castro uralma alól, mert kormányunk a négereket magukat sem tudja felszabadítani. E vezetők figyelmeztetik az amerikai népet, hogy a néger tömegek elégedetlensége már olyan fokra hágott, hogy az összeütközések bármelyik pillanatban kitörhetnek. Mindezek arra mutatnak, hogy a kormány vezetői, akár mint egyének, akár mint politikusok, nem állnak a helyzet magaslatán és nem értik meg, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Ha tesznek is valamit egyik, vagy másik téren a helyzet javítására, az csak azért történik, hogy a belföldi és külföldi közvélemény előtt bizonyítsák igazságérzetüket. Ténylegesen azonban egyetlen lépést sem tesznek abból a célból, hogy a kérdést gyökerében megoldják. Egyes csoportokat behívnak megbeszélésekre, a bíróságokhoz folyamodnak, hogy azokat a törvényeket, amelyeket egy évszázaddal ezelőtt beiktattak, jogérvényessé tegyék, kihívják a katonaságot, de csak azért, hogy a négerek tömeges megmozdulásait korlátozzák. Ugyanis minden jel arra mutat, hogy a szövetségi katonaságot nem azért rendelték ki Alabámába, hogy a Wallace-okat, a Connorokat, a Lingókat, a Ku-Klux-Klan és a White Citizens Council tagjait tartsák kordában, hanem, hogy a néger tömegeket továbbra is a gettókba kényszerítsék. Vajon miért foglalkozik az Amerikai Magyar Szó olyan mélyen ezekkel a kérdésekkel? Azért, mert az amerikai néger nép tiltakozásának — ha jelenleg az elkülönítés és faji elnyomás ellen irányul is — sokkal nagyobb jelentősége van. Mig országunk dúskál a javakban, addig milliók alig tudnak kenyérhez jutni, s a munkásság, úgy a fehér, mint szinesbőrü, a munkanélküliség keserű tényével néz szembe. A statisztikai kimutatások mind arra mutatnak, hogy gazdasági rendszerünk képtelen megadni a tömegeknek, ami nekik jár. Ezért a lakosság minden rétegében nyugtalanságot tapasztalhatunk. S mig országszerte ez a helyzet, addig elnökünk ezen élet-halál kérdéssel szemben úgy viselkedik, mint Néró viselkedett, amikor hegedült, amig Róma égett. A SZÓLÁSSZABADSÁG MEGGYALÁZÁSA Május 25-én, szombaton egy csoport úgynevezett uj- náci, teljes egyenruhában népgyülést tartott New Yorkban, a First Avenuen a 85- és 86-ik utcák között. Előzőleg röp- iratokkal hirdették a gyűlést, amelyen a nácizmus amerikai változatának eszméit hirdették. Az összegyűlt tömeg túlnyomó többsége ellenszenvét nyilvánította a nácik programjával szemben és záptojásokkal, rothadt paradicsommal dobálták a szónokot. 1963 májusában, az Egyesült Államokban egy egész utcát lezárnak azért, hogy a “szólásszabadság” jelszavával engedélyt adjanak egy náci csoportnak, hogy fajirtó propagandáját terjeszthesse. A Zsidó Veteránok Szövetségének elnöke, Jack J. WeiA dokkmunkásokra előnyös az automáció A nagyjelentőségű techni-'sek. Elsőrendű példa erre az kai fejlődés következtében le- j Int’l Longshoremen’s and hetséges olyan munkaköri, Warehousemen’s Union, mely változásokat bevezetni, ame-! sok évi fáradhatatlan és tü- lyek úgy az alkalmazókra, relmes küzdelem árán ki tud- mint a munkásokra elönyö-1 ta vívni, hogy a Pacific Mariüegszüniették a fali-out sheltereket Oregonban Lapunkban más helyen már beszámoltunk arról, hogy Portland, oregoni városban leszavazták a háborús óvóintézkedések intézményeire a költségvetést. Hétfőn ugyanilyen határozatot hozott az Oregon állami törvényhatóság és evvel megszűnik az első államban Amerikában az évek óta fennálló atomháború esetére szolgáló menhelyi és közbiztonsági hivatal. Hatfield kormányzó kérelmezte a 410 ezer dollár kiutalását a 20 emberből álló háborús közbiztonsági hivatal folytatására, de az állami testület ezt elvetette és helyébe 50 ezer dollárt szavazott meg egy kisebb, elemi csapásoknál szükséges segély kiutaló bizottságra. Alfred Corbett szenátor mondotta, hogy azelőtt támogatta az óvóintézkedési hivatalt, mert úgy gondolta, hogy elemi csapások esetén hasznos munkát fog tudni betölteni. A múlt októberi veszedelmes szélviharban azonban teljesen hasznavehetetlennek bizonyult és igy nem látja semmi szükségét annak, hogy folytatassák a hivatal működését. time Association-al kölcsönös I terveket dolgozzon ki, amelyekben mindkét oldalra előnyös munkaszabályokat garantálnak. Most, amikor minden szak- szervezeti tárgyalásnál a legfőbb vitás kérdés az automáció, mikor sokkal több munkát lehet kevesebb munkaerővel elvégezni, különösen nagy jelentősége van a nyugati rakpartokon elért eredményeknek. Évekig, mielőtt az uj munkaszabályokat bevezették, a munkásérdekek legfőbb védelme abból állt, hogy elleneztek minden újítást, gépesítést, amely elbocsátásokat eredményezett. A szakszervezeti szabályok például nem engedték meg, hogy egyszerre 2,100 fontnál többet rakodjanak ki, vagy be a hajókon, habár modern felszere(Folytatás a 3-ik oldalon) AZ AFRIKAI EGYSÉGKONFERENCIA ERERNÉNYE Az afrikai független államok kétnapos konferenciáján az államok közti egység megalapozására nagyjelentőségű határozatokat hoztak. Az Addis Ababa, Ethiopia fővárosában tartott gyűlésen az afrikai államok képviselői megegyeztek közös alapszabályokban, melyek felülmúlnak minden más eddigi államok közti megegyezést és kimondják egy vezérkar felállítását, melynek működési székhelyéül Addis Ababa-t jelölik meg. Az alapszabályok azonkívül meg szabják pénzügyi bizottság és egyéb hivatalos bizottságok felállítását a közös diplomáciai, politikai, gazdasági, közművelődési és védelmi ügyek, valamint a gyarmati rendszer elleni küzdelem terén. A konferencia folyamán Ghana miniszterelnöke, Kwame Nkrumah, Ahmed Ben Bella, Algéria miniszterelnöke és Milton Obote, Uganda afrikai állam miniszterelnöke a szoros afrikai egység megalapítása mellett szólaltak fel. Mr. Obote a gyarmati rendszer megszüntetésére afrikai katonaság felállítását javasolta és a katonaság kiképzésének színhelyéül Ugandát ajánlotta fel. Stratégiai fekvésénél fogva, úgy vélte, a legmegfelelőbb hely az Angolában, Mozam- bique-ben és Dél-Afrikában bekövetkező függetlenségi harcok segítésére. Az ugandai miniszterelnök felolvasta Kennedy elnökhöz intézett levelét is, amelyben az elnöknek a konferenciához intézett üdvözletére válaszolt. Ebben a levélben elitélte azt az embertelen bánásmódot, amelyben a birminghami négereket részesítették. A levélnek egyes részei igy szóltak: “Semmi sem jobban ellentmondó, mint az a tény, (Folytatás a 16-ik oldalon) A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG BETILTOTTA AZ ISKOLAI INTEGRÁCIÓ KÖRÜLI HALOGATÁST A Legfelsőbb Bíróság eloszlatott minden kétséget az iránt, hogy itt az ideje a faji elkülönítés felszámolásának Egységes határozattal kinyilvánította, hogy “Alkotmányunk alapkövetelményei garantálják, hogy itt és most kell alkalmazni szabályait... és hacsak nyomatékos ok nincs rá, haladéktalanul kell foganatosítani azokat.” A határozat közvetlen vonatkozása a Memphis-beli par kokra és játszóterekre irányult, de az egységes bírói vélemény tulment ezeken a határokon és kihangsúlyozta, hogy az iskolákban is végre kell hajtani az integrációt és »••••••••••••••••••••••••••••••••••I ser kilépett a rendőrök által visszatartott tömeg soraiból és kísérletet tett arra, hogy letartóztassa” (Citizen’s arrest) a náci szónokot. A náci egyenruhában parádézok megtámadták Weisert, amiből azután általános verekedés támadt. Az igazságszolgáltatás pedig a “szokásos” módon Weisert és 9 veterán társát tartóztatta le, a náciknak pedig rendőri védelemmel szabad utat nyújtottak és útjukra engedték őket. A szólásszabadság fogalmának ilyen módon való megvédése pontosan megegyezik azzal, ahogyan a Déli államokban megvédelmezik a Ku-Klux-Klan, a White Citizens Council és más fajgyűlölők jogát ahhoz, hogy fajirtásra buzdító jelszavaikat hangoztassák. hogy a halogatásnak, az elkerülésnek és a tessék-lássék integrációnak egyszer és mindenkorra vége van. Másik határozatában a Legfelsőbb Bíróság elutasította Alabama kor mányzójának, George C. Wallace-nek azt a jogát, hogy a szövetségi államot perelhesse, amiért Kennedy elnök a birminghami ese mények nyomában a szövetségi csapatokat oda kirendelte. A bíróság nem döntött Wallace folyamodványának jo gi kérdéseiről, hogy alkotmányos-e az egyes államokban a szövetségi csapatok beavatkozása. Csak arról hozott határozatot, hogy a kormány “előkészületeket tett” a csapatok használatára és ezért a tényleges beavatkozás kérdése nem volt időszerű.
