Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-23 / 21. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 2í>, 1963 Tanulni nem szégyen — Doktor ur! Irta: PAÁL MÁTÉ Közeleg a nyári uborkaszezon, amikor a polgári lapoknál beáll a témahiány és felreppennek a kacsák, ahogy Magyarországon szokták azokat a légből kapott híreket nevezni, amelyeket persze sokkal könnyebb volt lelőni, mint az igazi vadkacsákat. Vannak nagyon vérszegény újságírók, akik krónikus témahiányban szenvednek, s akiknek nagyon nehéz a nagybetűs címekhez megfelelő szöveget találni. Ilyen krónikus témahiányban szenved a demokrácia nehézsúlyú bajnoka, a newyorki “Az Ember” c. megélhetési közlöny főszerkesztője is, akinek két témája van és azokon kell éldegélnie egész éven át. Az egyik a kérlelhetetlen gyűlölet hirdetése, a másik az egyleti bálok, bankettok részvevői hajszínének, ruházatának, mosolyának színes leírása oldalakon keresztül. Ezt a fajta ténykedést újságírásnak, kulturmüveletnek nevezi. Az első számú témája az ide nem betolakodott, hanem a jól megérdemelt börtön elől idementett nyilasok ellen irányul, akik ma már nem jelentenek veszélyt Magyarországnak. Mert hiszen ma már egy hajszálat sem tudnak annak a nagyszerű haladásnak az útjába tenni, amellyel a magyar nép — ezer év óta először — szabad, boldog életét építi. Éppen ezért a mi lapunk csak nagy ritkán ostorozza őket, mert hiszen lapunk hasábjait sokkal fontosabb témákra tartjuk fenn. A doktor szerkesztő urnák kapóra jött, hogy a közelmúltban megkérdeztük ebben a rovatban, hogy ha az elnyomott, kirabolt, éhező magyar nép csak elkeseredésében mulatta át a Szilveszter éjszakáját, sőt megtoldotta azt még az újév napjával is, akkor ugyan miből fedezték a cigányzenés, pezsgős vacsorát az éhező honfitársak? A szerkesztő ur megadta rá a választ, ahogy azt el is vártuk tőle, mert ő egy kis választ a kabátuj- jábol is elő tud huzni. íme itt van: “A válasz világos és kézenfekvő. Egyszer egy évben, uj- esztendő előestéjén senki sem veri fogához a garast és nem sajnálja, amit egész évben gyötrel- mes lemondással összekuporgatott, hogy ezen az estén jókedvű áldomást ihasson a boldogabb jövő reményében.” Ugye milyen világos és kézenfekvő és egyszerű? Nem kell hozzá más, mint egy féleszű, aki el is hiszi, ami kb. igy mehet: “A Miszter Éhező, Elnyomott' magyar, amikor az élelem sem elegendő, pedáját hazaviszi és azt mondja a Missis Éhezőnek, hogy anyjuk ebből a pénzből 10 százalékot elteszünk minden héten, már úgysem számit, hogy többet koplalunk, vagy kevesebbet, hiszen úgyis megszoktuk a koplalást és ezt a 10 százalékot fel sem vesszük, és az egész évi “gyötrelmes lemondás” eredményén Szilveszterkor elmegyünk valamelyik mulatóba, s elkeseredésünkben pezsgés vacsorát eszünk, elhuzatom a cigánnyal a kedvenc nótámat, a Helyre Katit, a boldogabb jövőre és dr. Kiár Zoltán főszerkesztő kitaláló ur egészségére.” Választ kérünk Szeretnék választ kapni a főszerkesztő úrtól a következőkre is: Budapesten két operaház és 17, azaz TIZENHÉT állandó, naponta játszó (szombaton, vasárnap két előadás) színház van, azonkívül egy állandó cirkusz (mely 1961-ben az európai cirkuszok “Oszkárját” kapta, mint Európa legjobb cirkusza) és nagyon sok mozi. Úgy az operák, mint a színházak előadásaira napokkal előbb kell jegyet váltani, mert a jegyeket előre eladják. Kedves doktor ur, kérem rázza meg a kabát- ujját és adjon választ arra, hogy Budapest “szegény, kizsarolt páriái” ugyan hogyan tudják “gyötrelmes lemondással összekuporgatni” a jegy re való pénzt? Valamint arra is adjon választ, hogy miből veszik meg a rengeteg könyvet, mely •megjelenik Magyarországon, s nem a “bolsi” irodalmat, amit “rájuk kényszerítenek”, hanem a teljes kiadású Jókai, Móricz, Petőfi, Mikszáth, Ady, stb., stb. szépirodalmi müveket, melyek százezres példányszámokban jelennek meg; s miből veszik a bicikliket, motorbicikliket, rádiót, televíziót, mosógépet, porszívót, bútort, s uram bocsa’, még autót is, s miből építik a családi házak ezreit? Miből, szerkesztő ur, miből? A biztonságos élet Kétségtelen, hogy ha dolgozunk, mi jobban élünk, mint a magyar testvéreink. De hat millió nem dolgozik, milliók csak részidőt dolgoznak, milliók már minden segélyt kimerítettek. Sétáljon csak el a Harlembe, a portorikói negyedekbe, ott is látni ám nyomort, éhezést; de megtalálja azt a fehérbőrű amerikaiak között is. S ezeknek a millióknak nincs jövője, mert a munkanélküliség állandó és folyton növekvő az automáció következtében. Nem, a magyar munkás sohasem keresett és ma sem keres annyit, mint az amerikai, de nem koplal, nem rongyos, nem kell rettegnie a holnaptól, mert tudja, hogy munkája mindig biztos. Nem kell rettegnie a betegségtől sem, mert az orvos, a kórház, a gyógyszer biztosítva van a legmodernebb gyógykezeléssel, s fizetésének 50 százalékát, illetve 75 százalékát is megkapja, öregségi nyugdija már 60 éves korától jár és nem veszti el, ha részidőt dolgozik. Kevesebbje van, mint amerikai testvéreinek, de a holnapja is teljes biztonságban van, bármilvep körülmények közé kerül is. Még egy kérdés: Azt mondják, hogy a szenvedés jobbá, megértőbbé teszi az embert, ön, mint azt olyan sokszor megírta, Mauthausenben sokat szenvedett, s ebben nem is kételkedem, mert egy általam nagyon megbízhatónak ismert iró irta meg az ottani életet a “Karmos évek”-ben. Miért gyűlölködik, miért uszit saját szülőhazája ellen? Ön velem együtt öreg ember, a szive, akárcsak az enyém, már akadozik, s amint Írja vallásos is. Nem fél, hogy az “Igazságos Biró” majd számon- kéri mindezeket? S ha már gyűlölködik, miért azok ellen fordítja gyűlöletét, akik olyan világot építenek, ahol nem lesznek többé Mauthausenek? S miért nem a nagy nácik ellen fordítja tollát, akik Adenauer kormányában ülnek, vagy PTan- coék és társaik ellen, még akkor is, ha azok a mi kormányunk szövetségesei? Miért kell uszítani? Miért ir a Magyar Hirek ellen, amely összeköti a világon szétszórt magyarokat a szülőfölddel, amely örömet visz be a magyar otthonokba szerte a világon, amely soha egy szóval sem “csalogatta” haza az amerikai magyarokat dollárjaikkal. Hiszen ha “csalogatásról” van szó, ezt inkább lehet az Ön lapjára mondani, amely minden számában 3—4 hirdetésben is “csalogatja” hazautazásra az amerikai magyarokat. De ez nem bűn, ez csak üzlet. Pedig a Magyar Református Egylet is van olyan jó hazafi, mint Ön és mégis újra rendez az óhazába társasutazást. De nem is kell csalogatni, önként, boldog örömmel mennek az öreg ameriká- sok óhazai látogatásra és boldogan, megelégedetten térnek vissza, s már nem hisznek a rágalmaknak, csak a saját tapasztalataik alapján ítélkeznek. Ön nem gondol arra, hogy három millió nincstelen paraszt és nem tudom mennyi kisparaszt, aki nadrágszij nagyságú földjén nyomorgott, valamint a kétkezü dolgozók, a kishivatalnokok milliói most mind emberi megélhetéshez jutottak, csak a saját elvesztett könnyű életét siratja. Miért siratja Horthy, a magyar mágnások, a gen- tryk uralmát, akik ezer éven keresztül ölték, pusztították a magyar népet, akik eladták a hazát a legtöbbet Ígérőnek, s akiknek a szemében ön is csak másodrangu polgár, kiirtani való pária volt. Azt Írja, hogy a Magyar Híreket olvasatlanul dobja a papírkosárba, ami pedig nagy kár, mert a saját érdekében nagyon figyelmesen kellene azt tanulmányoznia, mert ha nem is érdekli, hogy miként épül és szépül Magyarország, hogy népe boldogul, mégis sokat tanulhatna belőle. Az újságíró, akárcsak az orvos, csak akkor felel meg nemes hivatásának, ha érti a mesterségét és lelkiismeretes. Nem tudom, hogy Ön milyen orvos volt, feltételezem, hogy megfelelt a fenti követelményeknek, s akkor kár volt otthagyni azt a hivatást, mert szerkesztőnek, újságírónak bizony nagyon gyengécske; lapja egy nívón áll azokkal a kis magyar lapocskákkal, 'amelyek az egyleti vezetők, papok feldicsérése mellett üres frázisokkal, álhazafisággal, no meg hirdetéssel töltik meg a lapjaikat. Először is elrontja szép magyar nyelvünket, másodszor fogalma sincs fogadott s szülőhazánk problémáiról, igy Írásai konganak, mint az üres hordó. Nincs meg Önben az újságíró egyik legfontosabb kelléke, a szerénység, s Írásaiban túlteng az önimádat. Ne dobja el a Magyar Híreket, hanem olvassa és figyelje meg magas nívóját, szép magyarságát, s főleg az igazsághoz való ragaszkodását. Ha ezt megteszi, nemcsak megtanul Írni magyarul, hanem azt is megtudja, hogy miként kell úgy Írni, hogy az ne homályositsa el, hanem megvilágítsa az olvasók agyát. Persze ehhez idő kell és akarás, de megéri a fáradságot. Ma a magyar nép olyan magas kulturvonalon áll, amelyet a “régi jó időkben” el sem lehetett volna képzelni; s ez nem kalendárium kultúra, nem is a rémregények kultúrája, hanem olyan kultúra, amely megszüntette az Írástudatlanságot, ahol a falusi földműves is olvas, nemcsak magyar írókat, hanem a klasszikusokat is. Ehhez a magas színvonalhoz alkalmazkodnia kell a külföldi magyarságnak is, beleértve főleg az amerikai magyar uj ságiró kát. Tanulni nem szégyen, doktor ur, sőt a legértékesebb befektetés. Egy milliárd dollárt lopnak el az Egyesült Államoktól Az Egyesült Államok kincstárából 1 milliárd dollárt vonnak el a nagy olaj- és gáztársaságok évente a “kimeritési engedmény” alapján. Ez az engedmény teszi lehetővé a számukra, hogy az adójukat jelentősen lecsökkentsék. A törvény ugyanis különös gyengédséggel vigyáz arra, hogy az olaj és gázmonopóliumok urai a jövőben se “szenvedjenek hiányt” és ezért adózás alá eső jövedelmük 27.5 százalékát mentesiti az állami kötelezettségek alól. Ezt azzal a különlegesen furcsa elmélettel támasztják alá, hogy ezek a szegény milliárdosok a földjükből elvont olaj és természetes gáz miatt a jövőben kevesebb profittal lesznek kénytelenek megelégedni. Csupán azt felejtik el ennek a “zseniális elméletnek” a kiagyalói, hogy ezek a hatalmas vállalkozások a természet által ingyen nyújtott forrásokból merítik hatalmas hasznukat. A Fortune folyóirat áprilisi számában 30 olyan vállalat nevét sorolja fel, melyek becslés szerint 1,838,000,000 dollár jövedelem után nem fizettek adót 1961-ben. Ez után a hatalmas jövedelem után 1 milliárd dollárt kellett volna befizetniük az Egyesült Államok kincstárába, ha a “kimeritési engedmény”-féle trükköt ki nem találják a számukra. A Standard Oil Company of New Jersey 399 millió dollár után nem fizetett adót 1961-ben. A folyóirat becslése szerint, igy részvényenként 1 dollár és 84 centet vontak el a közösségtől. A Gulf Oil 228 millió dollár után nem fizetett adót ugyanezen évben. A Texaco 216 millió dollárt húzott ki az adókötelezettség alól. A Standard Oil of California 130 milliót, a Shell Oil 114 milliót. Kennedy elnök ez évi kongresszusi üzenetében azt javasolta, hogy a kongresszus egészítse ki “a kimeritési engedmény” törvényét egy olyan betoldással, amely a vállalatokat arra kényszerítené, hogy 280 millió dollárt kitevő olyan jövedelmük után is fizessenek adót, amely után eddig nem fizettek. Ez az elnök adóreformjának egyik részét képezte volna. Azóta már Kennedy kijelentette, hogy kész az adóreform program feladására. SZÁZEZER PÉLDÁNYBAN jelent meg a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának uj folyóirata, a Nauka i Cselovecsesztvo. Az évenként kiadásra kerülő vaskos kötet a világ legfrissebb tudományos eredményeiről tájékoztatja az olvasókat. • A BE BÓRÁDBAN nagy érdeklődést keltett Csontváry-emlékkiállitást a székesfehérvári István király Muzeum termeiben mutatják be állandó jelleggel. • HITLER eddig nyilvánosságra nem hozott harmadik végrendeletével ismertették meg Moszkvában Cornelius Ryan angol történészt, aki szovjet tanulmányútja során “Az uralkodó csata” cimü könyvéhez gyűjtött anyagot szemtanuktól és irattárakban a berlini csatáról. • A VILÁG BARLANGKUTATÓI szeptemberben rendezik meg Athénben nagyszabású tudományos tanácskozásukat. • A SZAJNA MEGYEI BÍRÓSÁG elutasította az Astoria Filmgyár keresetét, amelyben kártérítési pert indított Martiné Carol ellen, azzal az indokkal, hogy a művésznő hibájából 1961-ben jelentős késéssel készült el egy film. A színésznő ugyanis forgatás közben szomjas lett, s a meg- ivott sörtől több napra berekedt. . . WWWtAAAfWWWWVIAAAfWWVWWWWVWWW' A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
