Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-17 / 3. szám
Vol. XII. No. 3. Thursday, January 17, 1963 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 F. 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL-4-0397 Kennedy elnök jelentése a kongresszusnak Az adóleszállitást tette elsőfokú feladatnak az ország gazdaságának javítása szempontjából. Minden népszük- ságiét kiadásainak levágását ajánlotta, kivéve a fegyverkezést, az űrprogramot és az államadósságok kamatját WASHINGTON. — Kenne- dően 13 milliárd 500 millió dv elnök a harmadik “State dollár összegben látja szűköt' the Union” jelentését tét- ségesnek. Ezt olyan arányban te meg a Kongresszusnak hét-; ajánlotta megvalósítani, hogy főn délután. Igyekezett' rózsás J a kiskereskedők 20%-os adóalapon ismertetni az ország rátáját 14%ra és a milliomo- bel- és külügyi helyzetét, a ■ sok 91%-ig menő adórátáját tövisekre beszéde későbbi ré- j 65%-ra csökkentené. A kor- szében tért rá. Ezek a nem- ] porációk legmagasabb 52%-os zetgazdaság megerősítésének1 adórátáját is leszállittatná ás a nemzetközi viszonyai; 47%-ra. Ez maga 2,500,000,- rendezésének problémáiban s j 000 dollár adómegtakarítást a megoldásukra feltett aján- | jelentene a korporációknak, lataiban merültek ki. j Az adóelengedés, feltéve, ha a A renyhén növekvő gazda-! kongresszus igy elfogadja —, ság megerősítésére adóiévá- j az első évben 6 milliárd dol- gást és adómódosítást aján- , lár adó jövedelem veszteséget lőtt. Az adólevágást három ! fog okozni a kormánynak, évi részletben, 1965-ig terje-1 Az adójövedelem veszteség egynegyedét behozná az adó- minisztráció a fegyverkezési szebmenő védelmi tervvel ren törvények módosításával, azaz és más kiadások emelésével delkezik a történelemben”, — bizonyos adókibuvók lezárá- a nagy korporációk és pénz- vagyis háborús felkészültség- sával és adómentesítések be- ügyi monopóliumok érdekeit gél. A NATO-ra vonatkozóan szüntetésével. Az ebből vár- | tartja szem előtt és igyekszik békéltetőén ajánlotta “szövetható bevételt 3,500,000,000 biztosítani magasabb jövedel- ségeseink nagyobb arányú be- dollárra becsülte Kennedy el- műket. vonását a NATO nukleáris nők. A nép szükségleteiről, u.m. erejének kezelésébe és iránviA kormány deficitjének ki- jóléti intézkedések és a pol- tásába.” ,('Ezt a tervet egyenlítésére, Kennedy az ál- gári jogok megerősítése és De Gaulle Kennedy beszédé- tala megerősödöttnek vélt biztosítása, az elnök csak fu-, vei egyidejűleg visszautasi- nemzetgazdaság megnöveke- tólag emlékezett meg beszé- tóttá és kijelentette, hogy dett jövedelmét és az 1964-es dében. A lakáshiány pótlásá- Franciaország a saját nukle- költségvetés leszűkített kiadá ról és a népművelés állami áris erejét fogja felépíteni.) sait Ígérte. “Nemsokára be- megsegítéséről nem beszélt, j A nyugati országok nézet- nyujtom az 1964-es költség- A leszűkített belügyi kiadá- eltérései mellett Kennedy felvetést (1963 julius—1964 ju-! sokkal kapcsolatban felemii-j említette a kínai—szovjet el- lius időszakra — szerk.) mely ! tette a Medicare-t, a Peace : lentéteket is, de figyelmezte- ben a védelem, a légüri prog- Corps kiterjesztését belföldi j tett, hogy a “vita arról, mi a ram kiadásainak és az állam- használatra és a munkánál- j legjobb módja a kapitalista adósság kamatjainak szűk- kíili ifjúság területjavitó világ eltemetésének, nem ad ségszerü felemelése mellett, közmunkálatokra való bevo- alapot a nyugatnak az örömminden más kormánykiadást j násának szükségletét. \ re.” Kennedy elnök optimizlecsökkentünk.” A nemzetközi viszonyokkal mussal beszélt a nyugati viMinden mélyebb elemzés kapcsolatban Kennedy kiemel lág jobb kilátásairól és a szo- nélkül is látható, hogv az ad- te, hogv az USA “a legmesz- | cializmus nehézségeiről. VESZÉLYBEN 1SZRÁJKSZABABSÁG Az újonnan összeült Kongresszusból kihallatszik egyes törvényhozók mérges hangja, hogy meg kell szigorítani a sztrájkellenes törvényeket. A meglévő Taft-Hartley, Lan- drum-Griffin s más törvények már nem elég hatásosak a munkásharcok elnyomására. Ezzel válaszolnak az országban levő sztrájkokra és az érlelődő sztrájkhelyzetre. Washing tonban és a Kongresszus megnyitása előtt a monopolérdekeltségek részéről hangoztatott követelések az egész iparra, vagy nagyobb területekre kiterjedő sztrájkok teljes betiltását tűzik ki célul. A munkásköveteléseket hivatalos egyez- tetők döntésének és a döntések kötelező elfogadásának vetnék alá. Megerősítenék a kormány beavatkozó gépezetét és nagyobb hatalommal ruháznák fel az elnököt, hogy szava döntő legyen bizonyos nézeteltéréseknél. Hogy ezek a döntések nem a munkásokat szolgálják, azt a tapasztalatok világosan bizonyítják. A problémák, amelyekkel a munkásosztály szembenéz és amelyek sztrájkra kényszerítik, az egész nemzet problémái. De a reakció a profitot emeli “nemzeti problémává” és annak nevében akarja a munkás jogokat tipró törvényeket létrehozni. Az ország munkásai az automáció következményeivel néznek szembe, amelyek megélhetésüket fenyegetik. Nem az automáció ellen harcolnak, mert a munkásság nem lehet és nincsen a haladás ellen, hanem küzdenek azért, hogy ők is részesüljenek a haladás és tudomány életet megkönnyítő eredményeiben. Küzdenek az ellen, hogy a monopóliumok, a kizsákmányoló osztály magának bitorolja a tudomány eredményét, az emberiség munkáját megkönnyítő automációt és azt arra használja, hogy valóságos ipari rabszolgákká süly- lyessze vele a munkásokat és milliókat tegyen állandó munkanélkülivé. Ez valójában az ipari komplexumok irányvonala. Az évek óta- állandósult nagyfokú munkanélküliség napról-nap- ra szaporodik. A nagyipar a munkások elbocsátásával tartja fenn és fokozza profitját. Gépekkel helyettesíti a munkásokat. De az a technikai haladás, amely bizonytalanságot és éhezést nyújt milliók számára, nevezhető-e igazi haladás- nek? Ez pont ellenkezője a haladásnak. Ez reakció. A munkásokat a reménytelenség, a rájuk leselkedő nyomorúság készteti az elszánt küzdelemre. New Yorkban az ujságsztrájk és a rakodómunkások sztrájkjának kitartását ezzel lehet magyarázni. A munkáltatók makacsok, mert számítanak a kormány segítségére. A vasúti munkások azonban országos sztrájkra készülnek, szembe akarnak szállni a hatóságok rendeletéivel, hogy 65,000 állást megmentsenek. A Lockheed Aviation-nál a TaftHartley-törvény kényszere alatt dolgoznak a munkások. A 80 nap leteltével ők is, mint a dokkmunkások, folytatni fogják a sztrájkot. Ez az élet követelménye, a profit követelményével szemben. Uj munkásellenes törvények nem fogják megoldani a helyzetet. A munkanélküliség nyomasztó problémájával szembe kell nézni. Ezért határozta el az AFL-CIO még aug.A newyorki sztrájkfront A nyomdász-sztrájkban és dokksztrájkban nincs megegyezés. A sztrájkolok egységesen kitartanak. Tömegtüntetés a N. Y. Times előtt. A rakparti munkások röplapok utján ismertetik helyzetüket A New Yorkban hetek óta ben. A munkások állásá- sét. A zsúfolt gyűlés lelkes folyó és a megyegyezést még nak biztosítása a kulcskérdés, ovációban részesítette Bert- mindig meg nem közelitő két következő az életszinvonalá- ram Powers sztrájkvezetőt és nagy sztrájk — a nyomdász- nak emelése. 100 százalékban támogatta sztrájk és a rakparti sztrájk A nyomdász-sztrájk több azon eljárását, hogy nem je- —, visszatükrözi azt az ádáz mint 40 napos. A Typogra- lent meg egy három bíróból harcot, amit az amerikai phical Union No. 6, amely a álló kivizsgáló bizottság előtt, munkásságnak meg kell küz- nyomdai szedők sztrájkját A bizottság összetétele és ha- denie az automáció által lét- négy újságnál megindította, sonló bizottságok vizsgálatai- rehozott termelési rendszer- vasárnap tartotta taggvülé- (Folytatás a 4-ik oldalon) NEW YORK, január 9. — Carlos Lechuga, Kuba állandó ENSz-képviselője január 7-én keltezett levelet juttatott el U Thant ENSz-főtitkárhoz. A levelet az Egyesült Nemzetek Szervezetében jan. 9-én hozták nyilvánosságra. A levélben egyebek között a következőket írja: “Mint Ön tudja, főtitkár ur, az Ön jóindulatú részvételével folytatott tárgyalások nem vezettek egy olyan hatékony egyezmény megkötésére, amely képes biztositani az állandó békét a Karib-tenger térségében. A kubai forradalmi kormány úgy véli, hogy e megbeszélések lényegében nem eredményeztek olyan szerződést, amelyet Kuba elfogadhatna, mivel az Egyesült Államok kormánya nem akar lemondani a Kubai Köztársaság ellen irányuló agresszív és intervenciós politikájáról, ban, hogy országos mozgalmat indít a 35 órás munkahét tör- vényesitéséért. Ezért követelik, hogy az adólevágást először a nép dolgozó rétegeinél alkalmazzák, mert ők a nemzetgazdaság igazi fenntartói. Ezért kell harcolni a szakszervezetek megerősítéséért, hogy vezethessék a dolgozók mindennapi harcát a megélhetésükért. A szakszervezeteknek össze kell fogni, egységet kell teremteni, hogy szembenézhessenek a reakció támadásával és legyőzhessék. A sztrájk áz egyetlen fegyverük, ne hagyják, hogy kiverjék kezükből. A szenátorok és képviselők, akik nagyhangú Ígéretekkel nyerték meg a munkások szavazatait, hallják meg a munkások követeléseit is. Persze, ehhez szükséges az, hogy a szakszervezetek mozgalmát az amerikai nép minden jóérzésü tagja támogassa. Ezt követeli a saját érdekük és a nemzet érdeke is. Kuba ENSZ-képviselöjének levele U Thanthoz továbbra is ragaszkodik az erő pociziójához, ami a nemzetközi jog elveinek felháborító megsértése. A kubai kormány már kijelentette — és ezt a lehetőséget is felhasználja e kijelentésének megerősítésére —, hogy semmiféle egyezményt nem tart hatékonynak, ha nem veszik bele azt az öt pontot, vagyis intézkedést, amelyeket — a karib-tengeri béke minimális biztosítékaként — Fidel Castro miniszterelnök hangsúlyozott 1962. október 28-án kiadott nyilatkozatában. A kubai kormány ugv véli, hogy a támadásról való lemondás egyszerű megigérése az USA kormányának részéről — ezt az ígéretet egyébként meg sem szövegezték — semmiféle biztosítékot nem nyújthat nekünk, és nem garantálja a karib-tengeri térség békéjét. Carlos Lechuga a levélben kéri, hogy azt terjesszék az Egyesült Nemzetek tagorszá- i gai között. j
