Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-16 / 20. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday,, May 16, 1963 tujdamricuu/ és tachnika FEKÉLYGYÓGYITÁS Szerte a világon az emberek milliói szenvednek gyomor- és nyombélfekélyben. Egy uj statisztika szerint egyedül az Egyesült Államokban ?.5 millió fekélybetegségben szenvedőt tartanak nyilván. A fekélybetegség a férfiak jellegzetes betegsége. Oka még nincs teljesen tisztázva, de annyi már teljesen bizonyos, hogy a fekélyt a gyomor és a nyombél nyálkahártyájának önemésztés folytán bekövetkező pusztulása hozza létre. Fekélybetegség esetén tehát a gyomor emésztőnedvei a gyomorfalat emésztik, amely valamilyen okból védtelenné vált az emésztőnedvvel szemben. A gyomorsavnak igy közvetlen szerepe van a fekély létrejöttében. A fekélybetegség jellegzetes tünetekkel jár: a legfontosabb közülük a gyomortáji fájdalom. 'Gyógyítása hosszadalmas, s tünetei olykor több hónapos szünet után is újra jelentkeznek. A betegnek sok-sok hónapon át szigorú diétát kell tartania s savtermelést csökkentő, illetve savat közömbösítő szereket kell szednie. Sajnos, sokszor megesik, hogy ez a kezelés nem jár eredménnyel, és ekkor a fekélyes gyomorrészlet műtéti eltávolítására van szükség. Sebészi beavatkozás szükséges a fekély átfuródása, vagy más módon nem csillapítható vérzése esetén is. Mindezek alapján érthető, hogy világszerte rendkívüli érdeklődéssel fogadták dr. Owen H. Wangensteen, a Minnesota egyetemi klinika orvosának legújabb bejelentését egy uj fekélybe- tegségkezelő módszerről, amelynek lényege meghökkentő: a beteg gyomor megfagyasztása. Dr. Wangensteen kórházi működésének három és fél évtizede alatt sok száz gyomormütétet végzett. Régóta törte már rajta a fejét, hogyan lehetne a műtétre utalt fekélybetegeket sebészkés nélkül meggyógyítani. Végül is egy roppant egyszerű megfigyelés adott számára útmutatást. Egy vérző fekélyü beteg gyomornyálkahártyáját 10- 15 C. fokra hütötte le egy műtét során, hogy ezzel a vérzést megállítsa. Ekkor ütött szeget fejében a gondolat, hogy még mélyebb hőmérsékletre való hűtéssel talán ideiglenesen csökkenteni lehetne a gyomorsavtermelést, s ezen a módon lehetőséget teremthetnének a sérült gyomornyálkahártya spontán gyógyulására. Az elgondolást tett követte, és 1961-ben megkezdődtek az állatkísérletek. Kísérleti kutyák gyomornyálkahártyáját mínusz 20 fokra hütötték le, és kitűnő eredményeket értek el. A többszörösen ellenőrzött állatkísérletek után sor került az első beavatkozásra emberen is. Az első beavatkozást egy jellegzetes nyombélfekélyben szenvedő, erősen vérző és műtétre szoruló betegen végezték el. Helyi érzéstelenítő folyadék lenyelése után a beteg nyelőcsövén kettősfalú müanyagcsövet vezettek le. A szonda végén gyomorformáju müanyaggömböcske függött. A szonda lenyelése után megkezdték a gyomor- formájú ballon mínusz 20 Celsius fokos alkohollal való feltöltését. Végül is mintegy 650 köbcentiméternyi alkoholt szivattyúztak a műanyag- ballonba, amely igy kitágulva, pontosan a gyomorfalra feküdt. Egy órán át működött a szivattyú, és ezalatt a hűtőközeg valóságos jégtömbbé fagyasztotta a beteg gyomrát. Meglepetésre, a gyomorlehütése mindössze egy fokkal csökkentette a beteg testhőmérsékletét és a hűtőközeget vezető cső semmiféle fagysérülést sem okozott a beteg nyelvén. Égy óra elteltével kiszivattyúzták az alkoholt a.beteg gyomrából majd kiemelték a szondát is. A vizsgálat szerint a lehűtés megszüntette a gyomorsavtermelést, s ez módot nyújtott a beteg nyálkahártya meggyógyulására. A beteg azóta semmilyen fájdalmat nem érez, és nyolc hónappal a beavatkozás után is teljesen panaszmentes. Azóta már több mint száz betegen végezték el a kezelést, jobbára hasonló eredménnyel. Vajon, valóban módot nyujt-e arra az uj módszer, bogv a súlyos fekélybetegségben szenvedők elkerüljék a sebészkést? V. T. ENERGIA - HŐFORRÁSOKBÓL Szibériai tudósok uj eljárást fejlesztettek ki a föld alatti termálvizek villamosenergia-terme- lésre és hűtésre való felhasználására. A hőforrások hőjét már eddig is a világ számos pontján felhasználták energiatermelésre — ilyen erőmüvek működnek például Szicíliában és Izlandon is. A forró viz segítségével túltelített vízgőzt állítanak elő, és ezzel hajtatják a turbinákat. Csakhogy az ilyen erőmüvek meglehetősen bonyolultak, hatásfokuk kicsiny és a turbinalapátok gyorsan elhasználódnak. A szovjet tudósok által kifejlesztett uj rendszerben freont alkalmaznak hővezető közegként. A freont — a hűtőgépek közismert hűtőközegét — a hőforrások hőerejével felhevitik, elgözölögtetik, s a freongőzzel hajtják a turbinákat. Ez a módszer az élelmiszer- iparban olcsó és hatásos hűtés céljaira is felhasználható. Az újfajta, freonos generátorok kicsinyek, egyszerűek, jó hatásfokuak, s a freon elgőzölögtetésére felhasznált hulladékvíz lakások fűtésére is felhasználható. Víztároló a föld mélyén Amikor Magdeburgnái megpillantottam az Elba folyó vizét, elképesztett sötétségével. Csillogó fekete festék. Hömpölygő olaj. Folyékony korom. Másra nem lehet jó, gondoltam, minthogy vigye hátán a sötét teherhajókat, magába vegye a gyárak szennyét és hűtővízül szolgáljon. Mesélték magdeburgi ismerőseim, hogy aki fürödni merészel az Elbában, csak alapos kádfürdőben, nagy- nehezen moshatja magát tisztára a kátránytól, olajtól. Iparvidék ipari folyója. Némely halfajta ugyan kibírja a szennyeződést, de ezt a halat meg enni — senkinek nincs kedve. Egy ízben a Wilhelm Pieck utcában, a Stadt Prag (Prága város) elnevezésű étteremben ebédeltünk. Amikor az asztalon megpillantottam a tiszta vizet, német ismerősöm nevetve megszólalt: —- Akár hiszi, akár nem, ez a viz az Elbából való. S a víz ízletes volt. Igaz, hogy vegyi átdolgozás eredményeképpen! Bezzeg, amikor jó 160 évvel ezelőtt megszervezték Magdeburg vízellátását, a hegyi patak tiszta vizére emlékeztető Elba vegyi beavatkozás nélkül is kellemes ital volt! De a városban a múlt század harmincas éveiben megkezdett iparosítást később még nagyobb ütemben folytatták, a gépipar mellett létrejött a vegyipar és a múlt század végére a szennyezés már ihatatlanná tette az Elba vizét. Az akkori városatyák más viz után néztek: talajvizet kerestek. A Letzlingi Pusztán megépítették a Colbitz-vizmüvet. Magdeburgnak naponta 100 ezer köbméter vízre van szüksége. Ebből a vizmü 35 ezret ad, a többit az Elbából kapják. Csakhogy a Letzlingi Puszta alatt található viz is elfogyott. Szerencsére érdekes módon helyezkedik el ott a talaj vizet tartó agyagréteg: tál-formáju. A magdeburgiak ugyan kiitták belőle a vizet, de miért ne lehetne ezt az “edényt” újból megtölteni? De hogyan vigyenek vizet a föld alatt 90 méter mélyen levő tárolóba ? A pusztától nyugatra folyik az Ohre nevű folyócska, amelynek kristálytiszta a vize. Ez adott ötletet. Satuelle mellett szivattyútelepet létesítettek, melynek segítségével az Ohre vizének egy részét csatornán a pusztára irányítják. Itt hat mesterséges tóba ömlik a viz. E tavaknak az a szerepük, hogy leszivárogtassák a vizet a föld alatti víztárolóba. Ehhez 14 kutat fúrnak, amelyekből a viz az uj Colbitz-vizmühöz kerül, itt megtisztítják és a 17 km messze levő magas tartályba nyomják. Innen kellő eséssel jut el a mintegy másfélmilliós lélekszámú Magdeburgba. 1967- ben már a város minden ivóvizszükségletét igy biztosítják majd — tehát a fehér asztalnál nem kell a fekete Elbára gondolni, amikor a kancsóra pillantanak. Az Elba csak ipari célra ad majd vizet. Csakhogy három év kell, amig az Ohre az említett körforgáson át megfelelő állapotban fogyasztóhoz jut. Hogy ezt a folyamatot meggyorsítsák, a vizgazdászok külön “nyelő-kutak” segítségével vizet visznek a föld alatti agyag “edénybe.” Ezzel az is lehetővé válik, hogy az Ohre vízállásától függetlenül biztosítsák a víztároló kellő ellátottságát. Eszerint a föld alatti tál létezése, e természeti adomány oldja meg Magdeburg vizgondját? Igen is, nem is. A természeti adottságokhoz ötlet kell, műszaki ügyesség és anyagi áldozat. Hiszen csak az említett csatornán 14 hidat szükséges építeni, hogy a közlekedést biztosítsák. Mindenesetre érdekes megoldás, ötletet adhat más országoknak is. .... : .... ........... •' ; Sáskavadászaton _ V. /'• .. >; . \v- .* ; A szántóföldekét * emberek sokasága népesítet tejbe. Edényekkel, üres konzerves dobozokkal, roppant lármát esapva járkáltak az emberek, s akinek ilyen “hangszer” nem jutott, faágakkal csapkodott. A nyüzsgő zenebona célja: elriasztani a sáskákat, amelyek roppant tömegben lepték el a földet. Ám hiába, a falánk élosdik felhője, zavartalanul hömpölygött tova, letarolt pusztaságot hro-vva maga után. így ment ez a múlt tavaszon és nváron Iránban, a perzsák országában hetekig. Az egyiptomi-vándorsáska nevű sáskafaj ellepte az ország termékeny vidékeit. Nem először Irán történetében: ez a csapás évezredek óta ott kísért, de ismert Ázsia és Afrika más országaiban is. Előfordult már, hogy egymillió négyzetkilométernyi területén bukkant fel, és pusztított az egyiptomi vándorsáska (mintegy háromszázszorosa Magyarország területének). Ezúttal kétmillió hektárt sújtott a csapás Iránban, és a veszély kezdett átterjedni a szomszédos Szovjet-Türkme- nisztánra is. Az iráni kormány segítséget kért a Szovjetuniótól. És az iráni földek felett hamarosan megjelentek az AN—2-es tipusu szovjet repülő- gének, mélyrepülésben a perzsák szántóföldjei fölött. A gépek nyomán porfelhő ereszkedett lassan alá, és a kora íeggel földjeikre érkező parasztok tizezerszám szedhették össze az elpusztult sáskákat. A 12 százalékos hexaklorán megtette hatását. A szovjet segélycsoport hét repülőgéppel és 750 tonna sáskairtószerrel érkezett, 40 emberből állott. Nem volt könnyű dolga. Nemcsak azért, mert a nagy kiterjedésű, magas hegységektől átszabdalt, részben sivatagos országban rosszak a közlekedési lehetőségek, nem keilégitő a hírközlés rendszere, és ezért fáradságos volt megszervezni a sáska veszélyt jelentő szolgálatot. A repülőgéppel 5—10 méterre megközeliteni a talajt sem volt könnyű, mert a mérget hajnali szürkületkor kellett leszórni, amig a talajt és levegőt a nap fel nem forrősitotta és am:g a felfelé áramló meleg levegő a hexakloránpor leülepedését nem akadályozta. A lakosság nagy igyekezettel segDérté a szovjet szakembereket. Sok helyütt a barátság jeléül teával, kenyérrel fogadták őket, és az iráni, aki esetleg egy-egv zsák sáskairtómérget is kapott tőlük későbbi rovarkártevők ellen, biztosan nem felejtette el a szives segítséget. A pilóták egyenként, napi 1200 hektáron végezték el a munkát, és hamarosan százezer hektárt tisztítottak meg a sáskáktól Irán Horasszan tartományában, a legtermékenyebb vidéken. A szovjet területre áthatolt sáskarajokat a szovjet növényvédelmi szervek egy-kettőre kiirtották. A Szovjetunióban 1947 óta a legbensőbb ázsiai területeken sem jelentkezik többé a sáska, mint elemi csapás. «mm»«:»»<**•' VIRÁGOK — LaMPAFÉNVBEN. A fővárosi parkok virágágyainak esti megvilágítását érdekes módon oldják meg: színes burák alá helyevett villanykörték szórják fényüket közvetlen közelről a virágokra. A kis lámpák tarka ernyői nappal is kellemes látványt nyújtanak. Egyelőre az Engels téri és a Baross téri parkban helyeztek el ilyen lámpákat
