Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-09 / 19. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 9, 1963 HZ ÉLELMISZERIPAR, MINT ZSEBTOLVAJ BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁGOK kimutatták, hogy a múlt évi baleseteknél a kocsivezetők hibái és té­ves ítélőképessége 32 ezer 300 halálesetért és 2 nillió 900 ezer sérülésért felelős. e Az átlagos amerikai család évi 900 dollárt fizet *dóban hadi kiadásokra. (Ha ennek csak egv- : izedét fordítanák orvosi és kórházi költségekre, minden amerikai polgár élvezhetné az orvosi és kórházi biztosítást.) HORDOZHATÓ VILLANY-KEVERŐGÉPEK Kevés amerikai háztartásban hiányzik a vil- anykeverőgép. Sütemények, tortafélék, stb. ke­verésére használják. Több tucat különféle gyártmány van forga- omban. A legjobb értéket közülük a következő íészitmények képviselik abban a sorrendben, ahogy felsoroljuk azokat: 1. Sears Kenmore Cat. No. 8299. Ára $16.95. 2. Toastmaster No. 1711 $21.95. 3. Iona R 19 $11.95. (Olcsó áránál és a fen­tiekkel vetekedő teljesítménye révén a legjobb értéket képviseli az összes között.) 4. Hamilton Beach 75. $14.95. A leggyengébb minőségűek — a Dominion és Oster esetében — villanyáram-veszélyesek a kö­vetkező késztmények: Dominion 1905. $14.95 General Electric M57 és M47. $14.95 — 19.95. Oster 429-24 $21.50 elég jó minőségű, de hibás szerelése révén villanyáram-veszélyes. HORDOZHATÓ RÁDIÓK (közepes nagyságú, nem miniatűr rádiók) A vakáció-szezon közeledtével nemsokára itt tesz az ideje annak is, hogy lecsekkoljuk hordoz­ható rádiónkat. A nyaralóhelyeken, camp-eken egyre gyakrabban észlelhetjük, hogy a vendég kiviszi magával a rádióját a strandra, vagy a kertbe, vagy bárhova és úgy hallgatja kedvenc rádióállomását. Kellemetlen vagy költséges le­het, ha a nyaralóhelyen fedezzük fel, hogy rá­diónk nem működik, vagy uj battériát kell ven­ni. Az ilyen helyeken a javítás, vagy utánpótlás rendszerint sokkal költségesebb, mint a város­ban. Azok számára, akik uj, hordozható rádiót ké­szülnek vásárolni, a következő, laboratóriumilag kipróbált készítményeket ajánljuk, mint a leg­jobb minőségűeket: Magnavox AM85, $44.95. (A legtöbb üzletben $5—15 árleszállítással kapható. Óránkinti battériaköltség háromnegyed cent.) Sony TR84, ugyanazon ár. óránkinti költség Vo cent. Zenith Royal 500H $60.00. Óránkénti költség 5 cent. Motorola X39 $34.95. Óránkénti költség Itt cent A KÖHÖGÉSRŐL Vannak, akik a legfurcsább dolgok felett is szentimentálisakká válnak — még a köhögés fe­lett is. George Herbert angol költő pl. még a ro­mantikával is összefüggésbe hozta, amikor a kö­vetkezőket 4rta: Szei-elem és a köhögés, ezeket nem lehet elrejteni. Olvashatunk “kis köhögésről”, “szelid köhögés­ről”, “szerény köhögésről”, stb., de arról nem igen beszélnek, hogy a köhögés kellemetlen dolog és sokszor komoly betegség jele. Meg kell állapítani, hogy a gyakran megismét­lődő köhögés nem mindig jelent betegséget, leg­alább is nem súlyos bajt és rendszerint közönsé­ges hülés utókövetkezménye. De ha a köhögés hosszasan visszatér, az már feltétlenül valamilyen komoly betegség jele. A krónikus köhögés — amely hónapokig, vagy még tovább sem múlik el -— szimptomája lehet egy csoport kellemetlen be­tegségnek, amelyeket RD néven ismerünk (Res­piratory Disease — légzési betegség). Ebbe a csoportba sok betegség tartozik, melyek mind a légzőszerveket támadják meg. Némelyik rövid- lejáratú, de veszélyes, másik — mint pl. a tuber­kulózis — nagyon veszélyes lehet. Az ilyen beteg­ségek több embert tesznek az országban munka- képtelenné, mint bármilyen más betegség-csoport Megemelhetjük kalapunkat Philip A. Hart mi- chigani szenátor és Emanuel Geller iiévvyorki kongresszusi képviselő előtt a kongresszus elé terjesztett törvényjavaslatukért. A törvényjavas­lat a következő rendelkezéseket léptetné életbe az amerikai élelmiszer iparban: 1. Minden élelmiszercsomagon feltűnő helyen, nagy betűkkel, illetve számokkal kell a csomag súlyának jelezve lenni. 2. Tilos félrevezető sulyjelzéseket (mint pl. “giant”, “jumbo”) alkalmazni az élelmiszercso­magokon. 3. Tilos “cents off’ kifejezéseket a csomagolás­ra nyomtatni. 4. Tilos olyan sulyjelzéseket alkalmazni, ame­lyek az átlagos vevő számára megnehezítik vagy lehetetlenné teszik az érték kiszámítását. (Egyes csomagok súlya például 3/7 ouncenak van jelez­ve. Ha ennek ára mondjuk 22 cent, hogyan tudja a háziasszony kiszámitani, hogy vajon érdeme­sebb-e egy 1 lb. 2% ounce-os csomagot vásárolni, mondjuk 33 centért vagy nem.) A törvényjavaslat szenátusi tárgyalásán Hart szenátor felmutatott két kávéskanna fedelet. Mindkét kanna ugyanazon készitményü s nagysá­gú volt s az üzletben egy és ugyanazon áron volt árusítva. De az egyik fedélre ez volt nyom­tatva “10 centes árleszállítás” (10/ off) a másik­ra : 15c off.” A szenátusi bizottsághoz számos panaszos le­vél érkezett a nagyközönségtől. íme néhány sze­melvény : “A múltkor vettem egy kanna ananászt (pine­apple) az élelmiszerüzletben. A kannára ez volt nyomtatva: “Négy szelet — meg van számolva”. (“Count—4 slices”.) Éppen ennyire volt szüksé­gem. Mikor a konyhámban kinyitottam a kan­lát — három szeletet találtam benne.” “Cseresznyerétest akartam sütni egy ünnepi alkalomra. Vásároltam két No. 303 kannát. Az egyik %-nyira volt töltve, a másik csak félig. Mi­ért a különbség? Ez azt jelenti, ha a családomnak cseresznyerétest akarok készíteni, akkor három kanna cseresznyét kell vásárolnom, ami igen drá­gává teszi a süteményt.” “Egy nagy kanna “Y” készitményü kannázott szilvát vettem a minap. Családomnak kicsiny a jövedelme, minden cent számit. A kannában 11, mond tizenegy szem szilva volt. De a kanná cím­lapján az állt: 6—7 porciót tartalmaz. És volt egy szép kép is rajta egy 5 szem szilvás porciót mu­tatva. Ezek szerint a kannában 30—35 szem szil­vának kellett volna lenni. Ennyit ugyan nem vártam, de 11 azért mégis kevés és félrevezető, így tehát családom minden tagjának két szem szilva jut és a családfőnek, férjemnek kivétele­sen — három. Az ilyen félrevezetéseket mégis csak meg kellene akadályozni...” Lehet, hogy akad olvasóink között, aki arra gondol, hogy azért az 1—2 szem szilváért, vagy egy szelet pineapple-ért még sincs talán szükség arra, hogy az Egyesült Áll. kongresszusa fog­lalkozzon a kérdéssel, mi több, törvényjavaslatot készitsenek. De gondoljunk csak arra, hogy az az 1—2 cent, vagy akárcsak fél cent, amelyet az élelmiszergyá­ros hamis csomagolás, hamis hirdetés, félrevezető sulyjelzés révén 60 millió amerikai család, 185 millió fogyasztó zsebéből kiemel, száz és száz mil­liókra rúg! Az élelmiszertrösztök szempontjából ezek a százmilliók az amúgy is tehetős tőkések osztalé­kának emelését célozzák. De a fogyasztóközönség számára az az 5—10, 25 vagy 50 dollár, amit egy- egy család zsebéből ezek az óriási tolvajtrösztök kiemelnek, az életszínvonal súlyos csökkentését, ezen tulmenőleg egészségük veszélyeztetését is jelenti. Az átlagos amerikai ugyanis, a prosperi­tásról szóló nagy handabandázás ellenére, nem tud máson, mint táplálékán takarékoskodni. És ha a táplálkozás költsége emelkedik,, akkor a kü­lönbséget az amúgy is minimálisra vágott orvosi, fogorvosi költségvetéséből veszi le. Nem megy el az orvoshoz, amikor pedig számított elmenni. Még jobban elhanyagolja fogait vagy ritkábban látogat el fogorvosához, stb. és a negyedik helyen állnak a halál okozói között. Ha tehát gyakran visszatérő köhögésünk elfo­gadható időn belül megszűnik, nem valószínű, hogy komoly okunk van az aggodalomra, de ha a köhögés “krónikus”-nak látszik, akkor itt van az ideje, hogy orvoshoz menjünk és megtudjuk, hogy mi okozza. y (A N. Y. Tuberculosis and Health ■■■■. Asá’ii közleménye.; Hart szenátor és Geller képviselők megértet­ték a kérdés jelentőségét és elkészítették törvény- javaslataikat, az élelmiszertröszt legkirívóbb tol- vajlásainak kiküszöbölésére. Magától értetődőleg, ezek az óriási cégek (A legtöbb panasz pontosan a legnagyobb cégek hamisításai és álcázott tol­vaj lásai ellen hangzott el. íme egy néhány cég, melynek csomagjelzései a legtöbb és legsúlyosabb panaszt váltották ki: Beech Nut Life Savers, United Biscuit Co., Hershey Chocolate Co., Kraft Foods, National Biscuit, General Foods Corp., [Ez talán a legna­gyobb élelmiszercég Amerikában.] A&P Food Stores, Gerber Products, Quaker Oats, Borden Co., Gillette Co., Bristol Myers, Safeway Stores, Campbell Soup, Scott Paper Co., Armour & Co., Pillsbury Co., Procter & Gamble, Lever Bros., Heinz Co., E. I. Dupont, F. W. Woolworth, Sears Roebuck & Co. stb.) amelyek száz és százmillió­kat költenek hirdetésekre, s amelyeknek ezen ke­resztül közvetlen beleszólásuk van a sajtóba, rá­dióba, a közvélemény formálásába, máris mozgó­sították ezeket a fórumokat a javaslat gyalázásá- ra és a készülő törvény elgáncsolására. Aknamun­kájukat csak úgy lehet ellensúlyozni és a javasla­tot törvényre emelni, ha az amerikai vásárlókö­zönség milliószámra juttatja támogatását kifeje­zésre. írjon hát minden olvasónk állama szená­torának és kongresszusi képviselőjének, melyben kérik, hogy támogassák e javaslatokat. Hart sze­nátor javaslatának száma S387, Celleré HR2382. Harc a fizetésleszáflilások ellen A szenátus munkaügyi albizottsága nemrég fe­jezte be a kormány egyik törvényjavaslatának tárgyalását, amely meg akarja szüntetni az azo­nos munkáért járó női és férfi fizetések közötti különbséget. Az AFL-CIO szakszervezetek vezető­sége sürgette a kongresszust, hogy Írjon még a törvényjavaslatba olyan óvintézkedéseket, ame­lyek megakadályoznak evvel kapcsolatos bérle- szállitást. “Az ilyen módon való bérkiegyenlítés meghiúsítaná az egész törvényhozást”, mondotta a szakszervezetek szószólója a szenátusi kihallga­táson. Nagyon sok bizonyíték van rá, hogy a női munkások ugyanolyan munkáért, kevesebb fize­tést kapnak, mint a férfiak. A Pat McNamara szenátor vezetése alatt mű­ködő albizottság kihallgatásai során többen ki­emelkedő hozzászólásokat tettek. Ezek között volt az autómunkások szervezete női osztályának ve­zetője, Dorothy Haener, aki megemlítette, hogy a fizetési megkülönböztetés “jótétemény azoknak az alkalmazóknak, akik tisztességtelen módon kihasználják a helyzetet és az általánosnál ala­csonyabb béreket fizetnek, és ártanak azoknak az alkalmazóknak, akik ezt nem teszik.” A munkaügyi miniszter, W. Willard Wirtz, a kormány javaslatáról úgy nyilatkozott, hogy mér­sékelt és sokfelé alkalmazható. Igen szükséges­nek tekintette az ilyen irányú szövetségi törvény- hozást, mert a helyi, állami munkatörvények szór­ványosak, hiányosak és nem változtattak semmit az egész országban fennálló egyenlőtlen fizetési viszonyokon. A helyettes munkaügyi miniszter, Esther Pe­terson még hozzátette, hogy úgy az alacsony, mint a magasfizetésü állásokban “a nők húzzák a rövidebbet.” Az Am. Civil Liberties Union szószólója, Sonia Pressman kijelentette, hogy a törvény megvaló­sítása helyes lépés lenne a nők jogainak védelmé­ben. így érvelt: “Ha egy munkáltató keveseb­bet fizet egy alkalmazottnak, mert az valamely szakszervezetbe tartozik, igen jól tudja, hogy evvel megszegi a U.S. törvényeit. Hadd tudja meg, hogy akkor is megszegi a törvényt, ha azért fizet kevesebbet, mert az alkalmazott nő.” James B. Carey többféle munkásszervezet-kép- viseleti minőségében rámutatott arra, hogy a leg­több nő azért dolgozik, mert szüksége van rá. Az egyre nagyobbszámu állástkereső nővel, a gé­pesítés korszakában könnyen alaesonyszinvonalu fizetési standardot érhetünk el, hacsak állami tör­vénykezés ezt meg nem akadályozza. Az irodai alkalmazottak szervezetének vezető­je egy nemrégen készült tanulmányt mutatott be, amely kimutatja, hogy a cégek egyharmada ket­tős mértéket alkalmaz a női és férfi fizetéseknél. Az AFL-CIO szervezetek pénztámoka, Wm. F. Schnitzler figyelmeztette a munkaügyi albizott­ságot, hogy a kongresszus felelőssége, hogy az egyenlő jogok ióhangzásu elve, hiányosság és mulasztás miatt, m'mjön üres szöIaiRfefe,

Next

/
Oldalképek
Tartalom