Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-09 / 19. szám

Az elmúlt világháború látható pozitív eredmé­nye, a gyarmati elnyomás elleni hare gyorsulása és nagy részben győzelemmel való beteljesedése volt. Ázsia és Afrika térképén ma már a régebbi gyarmatok helyén független nemzeti államok je­lentkeznek. Hogy az anti-imperialista győzelme­ket nem adták ingyen, arra kiáltó példa a volt francia gyarmat: Algéria és hogy még nem min­denütt fejeződött be a harc, elégséges Koreára és Vietnamra, valamint az afrikai portugál gyar­matokra rámutatnunk. Ugyanez a történelmi fo­lyamat érkezett el feltartózhatatlanul Közép- és Dél-Amerika félgyarmati elnyomatásban tengő­dő országaihoz is. Ez tartja a háború vége óta állandó izgalomban ennek a földrésznek majd 200 milliónyi lakosságát. Ez az anti-imperialjsta küz­delem hozta meg pár éve az első győzelmet Ku­bában is. A gyarmati igából való felszabadulási harcban élesen kirajzolódik a két egymással szemben álló tábor képe. Egyik oldalon az Egyesült Államok imperialista tényezői, szoros szövetségben a la­tin-amerikai államok elnyomó rétegeivel; másik oldalon a baloldali politikai pártok vezetése alatt — de még lazán és szervezeti egység nélkül — ipari munkások, nincstelen paraszti tömegek, szellemi munkások és diákok. Már itt felvetődik a kérdés, mi az oka annak, hogy a nagyszerű kubai forradalom győzelme után, Latin-Amerika többi országaiban az anti- imperialista harc nem tudott felmutatni látható eredményeket, eltérőleg a többi földrészektől? A kérdést mindjárt megválaszolhatjuk azzal, hogy mig Afrikában és Ázsiában az anti-imperia­lista harc egy síkon, egy fronton folyt és folyik a külföldi gyarmati hatalmak ellen, addig ezen a földrészen a harc több rétegű, bonyolult elágazá­sokkal. Itt nem csupán a külföldi, főként USA imperialistáinak igáját kell lerázni, hanem egy­idejűleg a sokkal veszedelmesebb, vérszivó ott­honi osztályellenség: a nagybirtokosok, banká­rok, véreskezü generálisok és nem utolsó sorban a mindenütt hátvédként szereplő katolikus klérus ellen kell felsorakozni. Mint legszorongató'ob rabság, a fojtogató nagy­birtok igájának lerázása mutatkozik a legfonto­sabb feladatnak a latin-amerikai baloldali moz­galmait számára. Hogy a latifundiumok (nagybir­tokok) milyen mélyen begyökereztek ezekben a nagyobbrészt agrár országokban, arra elégséges néhány jellemző adatot felsorakoztatni. Brazíliá­ban háromnegyed része az összes földtulajdonnak kevés számú nagybirtokos kezében van. A lati- fundisták száma alig éri el a földműveléssel fog­lalkozó összlakosság 8 százalékát. Több millió földműves szegény, talpalatnyi földdel sem ren­delkezik. Még szomorúbb a földbirtok megoszlása Venezuelában. Itt 70 százalékát a földbirtokok­nak nagybirtokoksok bitorolják, számban alilg 1%-át téve ki a lakosságnak. Chilében hasonló az aránytalanság. Itt kérharmad része a dolgozó pa­rasztságnak, mindössze 2 százalékát a megművelt földeknek tartja birtokában, az oroszlánrésze a földbirtokoknak nagybirtokosok profitját szol­gálja. A Somoza diktatúrája alatt nyögő Nicara­guában összesen 362 nagybirtokos áll szemben százezernyi nincstelen paraszttal. Strossner gene­rális diktatúrájában Paraguayban viszont 1,500 nagybirtokos 32 millió hektár földet mond magáé­nak, az egész megművelt föld 90 százalékát. De minek folytatni a példákat ? Latin-Amerika orszá­gaiban — kevés kivétellel — 60—70 százalék a nagybirtok és ezzel szemben az összlakosság több mint fele földműves szegény. A túltengő nagybirtok e rákfenéjének közvet­len következménye a tömegnyomor, éhezés, em­berhez nem méltó lakásviszonyok és a kultúra tel­jes hiánya. Ez utóbbira jellemző, hogy az Írástu­datlanok száma egyes latin-amerikai országok­ban eléri a 90 százalékot. Hogy ezek az állapotok tarthatatlanok, hogy a nagybirtok rákfenéje már egymagában — még a kubai győzelem előtt is — forradalmi talajt teremtett Közép- és Dél-Ameri- kában, annak egyik bizonyítéka az Is, hogy az USA diplomáciája, épp erre való tekintettel, egy “mérsékelt” agrárreform szükségét hirdette meg az “Alliance for Progress” tervével. Hogy milyen sikerrel, arra elégséges megemlíteni, hogy’ a terv két évvel ezelőtti meghirdetése óta. a latin-ameri­kai latifundisták kormányai egyetlen jelentékeny földosztást sem hajtottak végre. Ez az oka an­nak, hogv a földnélküli parasztok föld-éhsége forradalmi akciókban robbant ki számos ország­ban, igy többek között Peruban, Brazíliában és másutt. Milyen lehetőségek állanak a meglevő baloldali politikai pártok és mozgalmak rendelkezésére, hogy mindenek előtt a földnélküli parasztság tö­megeit mozgósítva, a kubai győzelem óta fellob­bant anti-imperialista küzdelmet előbbre vigyék? Egyelőre a tömegek forradalmi nyomása csak annyit eredményezett, hogy az utóbbi időkben három latin-amerikai ország: El Salvador, Peru és Guatemala csatlakozott nyílt katonai diktatúra alkalmazásával, azokhoz a terror-országokhoz, amelyek mint Haiti, Nicaragua, Ecuador, Argen­tina, Venezuela és Paraguay — ha burkolt for­mában is — vérrel-vassal nyomnak el minden baloldali megmozdulást. Elsősorban, ha a fennálló földbirtokrendszer megváltoztatását, vagy a kül­földi imperialisták monopóliumát veszélyeztetik. Minden terror ellenére is, a baloldali mozgalma­kat nem sikerül elnémítani, habár az említett or­szágok nagy részében a reakciós kormányok az élen járó kommunista pártot föld alá szorították. Megmutatkozik ez a tény elsősorban azokban a még parlamenti választásokkal kormányozott or­szágokban, ahol az egyesülési és szólásszabadság­nak legalább a csökevényei megmaradtak. Bolí­viában és Uruguayban széles munkás és paraszt­tömegek sorakoznak fel a kubai forradalom védel­me érdekében. Chilében, a kommunista párthoz három baloldali polgári-radikális politikai párt sorakozott fel, széles demokratikus népfront for­májában. A legutóbbi községi választások során sikerült 600,000 szavazót frontjuk zászlaja alá hozni. Hatalmas eredmény ez abban az ország­ban, ahol az Anaconda-Copper tartja a kezét az ország gazdasági ütőerén. Braziliában a kommu­nista párt föld alá szorult ugyan, de befolyása a meglévő baloldali tömegmozgalmakra tagadha­MIAMI, Fia. — Arra a kérdésre, hogy átok, vagy áldás-e az automáció, csak azt a cinikus vá­laszt tudom adni, hogy áldás az automáció az emberiség előrehaladásának érdekében. Az em­ber hozta azt létre, hogy könnyítsen a sorsán, az életszükségleteiben előálló akadályok elhárításá­ban és valósággal nélkülözhetetlenné vált a mai rendszer folytatásában. De az áldás aszerint osz­lik meg, hogy kik és milyen mértékben veszik használatba. Egyénileg teljesen hasznosak és nélkülözhetet­lennek látom, s erről személyesen is meggyőződ­tem. Az automáció átka csak azokat sújtja, akik ragaszkodnak ahhoz az elképzelésükhöz, hogy más valaki felelős az ő létfenntartásukért. Bár ennek a kérdésnek a megtárgyalása hosszú időt venne igénybe, én leszorítottam annyira, hogy kevés helyet foglaljon el a lapban. Kurovszky L. Mikor szólal majd meg valakL. CHICAGO, 111. — Sok mindenről lehetne hosz- szasan Írni, de most csak egy pár gondolatot ve­tek papírra. Vajon mit szólna a sok szakszerve­zeti tag, akik a fegyverkezés és rakétabombák- ból húzzák jelenleg a bő fizetésüket, ha általános leszerelés lenne egyszer? Mikor szólal majd meg valaki olyan program mellett, amely minden 60 éven felüli dolgozónak rendes, emberi nyugdijat, mondjuk minimális havi 150 dollárt pártolna? A fiatal iskolát végzett munkásoknak munkaalkal­mat lehetne ezáltal adni. Leszállíthatnák az adó­kat és jövedelmi adómentességet adhatna a kor­mány, ha a hadi kiadásokat csökkentenék és a pénzt a nép a saját szükségleteire költené, ami prosperitást idézne elő. De ki fog erről Írni? S melyik párt teszi majd az ilyen programot a magáévá? A. Smied Töltse be helyét képes tanító RHODE ISLAND. — Küldök 5 dollárt Geréb tatlan. Ezek a Juliao képviselő vezetése alatt álló parasztgárdákkal akadályozzák, hogy a. Wall Street nyomására a brazíliai külpolitika Kuba el­len fordulhasson. Még olyan terrorországban is, mint Colombia, a baloldali “forradalmi liberális mozgalom” pártja, kiegészülve diákszervezetek­kel, jelentékeny tömegeket tud felsorakoztatni anti-imperialista akciókra. A legutóbbi parlamen­ti választásnál ez a párt egyedül 650 ezer szava­zatot mutatott fel, minden terror ellenére is. Még olyan politikailag előrehaladott latin-ameri­kai országban, mint Mexikóban, mely egyedül hajtott végre Latin-Amerikában a maga 1910. évi parasztforradalmával mélyreható földrefor­mot — a kubai forradalom győzelme óta az ural­kodó osztályok igyekeznének minden tüzet a bal­oldali mozgalmak ellen irányítani. A kommunista párt — ha nincs is betiltva —, de egész vezetősé­ge “társadalmi felforgatás” vádjával évek óta börtönben szenved, ami megsorvasztotta a párt ütőerejét. Mindazonáltal a Lombardo vezetése alatt álló “szocialista néppárt” és a “nemzeti fel­szabadítást” célzó mozgalom a töi’etlen Cardenás generális és volt köztársasági elnök vezetése alatt olyan erőt képviselnek, amelyen megtörik a belső reakció minden igyekezete. Nagy sikere ez utóbbi mozgalomnak, hogy a legutóbbi hónapokban si­került több mint egymillió parasztot kivonni a hivatalos, megalkuvó szövetségből és “független parasztszövetség” néven összefogni, anti-impe­rialista akciókra. Ugyancsak ebbe a táborba so­rolhatjuk a mexikói diákság jó részét is, amely az egyetemeken, főiskolákon zászlóvivője minden baloldali törekvésnek. Ha ezeket a ma még laza, szervezetlen konti­nentális méretekben össze nem fogott széles dol­gozó és főként nincstelen paraszti tömegeket si­kerül, minden véres katonai terror és klerikális butítás ellenére összefogni demokratikus népfront egyesülésekbe — mint Chilében és Bolíviában már sikerült — minden remény megvan ahhoz, hogy Latin-Amerika dolgozó tömegei jobb, mert em­beri sorsnak nézzenek elébe. József emlékére, akinek a halála igen nagy űrt hagyott írógárdánk soraiban. Óhajtom, hogy he­lyét egy hozzá hasonlóan képes uj tanító töltse be. Ha lapunkat megkapom, önfeledten az Írását keresem benne, mivel nagyon megszoktam azt. Fojt ho J. NÖVEKSZIK A PESSZIMIZMUS A MUNKANÉLKÜLISÉG KIKÜSZÖBÖLÉSÉRE Habár április hónapban többen állanak munká- • ban mint márc.-ban ez még nem akadályozta meg, hogy a munkanélküliségi arányszám a március 15-iki 5.6 százalékról a jelenlegi 5.7 százalékra emelkedjen. A gazdasági szakértők szerint nincs kilátás jobbulásra sem ebben az évben, sem 1964- ben, még az adólevágási és az ujraképzési tervek megvalósulásával sem. ★ LANYHULT A KERESKEDELEM áprilisban, jelenti a Federal Reserve Board. Úgy a nagyáru­házakban, mint a kiskereskedelemben általában, a forgalom a márciusihoz képest lanyhulást mu­tat. •I* ALGÉRIA és FRANCIAORSZÁG revideálja a megegyezést, amit az algériai függetlenségi há­ború megszűnésével kötöttek. A megegyezés egyik feltétele, a francia csapatok eltávolítása 1964 végével, az 1965 július elsejei határidő he­lyett. A földalatti hálózat kibővítését kérik A New York városi tervhivatal 547 millió dol­lárt kért, melyből azonnali hatállyal 70 mi’hó dollárra van szüksége a queensi hálózat kifeilesz- tésére. Ennek kimagasló pontja a L. I. Railroad számára kért anyagi támogatás a vüeldijak le­szállítására, hogy oda vonzzák a közönség nagy részét, amely most a zsúfolt földalattin és a nagyforgalmu országutakon közlekedik. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. w\A/vwwvwrvviAAniv\ArvuwwuuM(tAA<uvuv\(vve>->nnMvwiMuwvwviAAn<vwuv\nAMVUww,vv>AnnoAA Áldás vagy átok? • ^ .———ii ■ i ■ ——— _ ■ ■ ■ ■ . ■** * -' — ■ ■ -I».. i. — -.. i... .i. " Rácz László: BALOLDALI MOZGALMAK LATIN-AMERIKÁBAH amwwÄAi magyar SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday. May 9. 1963

Next

/
Oldalképek
Tartalom