Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-09 / 19. szám
Az elmúlt világháború látható pozitív eredménye, a gyarmati elnyomás elleni hare gyorsulása és nagy részben győzelemmel való beteljesedése volt. Ázsia és Afrika térképén ma már a régebbi gyarmatok helyén független nemzeti államok jelentkeznek. Hogy az anti-imperialista győzelmeket nem adták ingyen, arra kiáltó példa a volt francia gyarmat: Algéria és hogy még nem mindenütt fejeződött be a harc, elégséges Koreára és Vietnamra, valamint az afrikai portugál gyarmatokra rámutatnunk. Ugyanez a történelmi folyamat érkezett el feltartózhatatlanul Közép- és Dél-Amerika félgyarmati elnyomatásban tengődő országaihoz is. Ez tartja a háború vége óta állandó izgalomban ennek a földrésznek majd 200 milliónyi lakosságát. Ez az anti-imperialjsta küzdelem hozta meg pár éve az első győzelmet Kubában is. A gyarmati igából való felszabadulási harcban élesen kirajzolódik a két egymással szemben álló tábor képe. Egyik oldalon az Egyesült Államok imperialista tényezői, szoros szövetségben a latin-amerikai államok elnyomó rétegeivel; másik oldalon a baloldali politikai pártok vezetése alatt — de még lazán és szervezeti egység nélkül — ipari munkások, nincstelen paraszti tömegek, szellemi munkások és diákok. Már itt felvetődik a kérdés, mi az oka annak, hogy a nagyszerű kubai forradalom győzelme után, Latin-Amerika többi országaiban az anti- imperialista harc nem tudott felmutatni látható eredményeket, eltérőleg a többi földrészektől? A kérdést mindjárt megválaszolhatjuk azzal, hogy mig Afrikában és Ázsiában az anti-imperialista harc egy síkon, egy fronton folyt és folyik a külföldi gyarmati hatalmak ellen, addig ezen a földrészen a harc több rétegű, bonyolult elágazásokkal. Itt nem csupán a külföldi, főként USA imperialistáinak igáját kell lerázni, hanem egyidejűleg a sokkal veszedelmesebb, vérszivó otthoni osztályellenség: a nagybirtokosok, bankárok, véreskezü generálisok és nem utolsó sorban a mindenütt hátvédként szereplő katolikus klérus ellen kell felsorakozni. Mint legszorongató'ob rabság, a fojtogató nagybirtok igájának lerázása mutatkozik a legfontosabb feladatnak a latin-amerikai baloldali mozgalmait számára. Hogy a latifundiumok (nagybirtokok) milyen mélyen begyökereztek ezekben a nagyobbrészt agrár országokban, arra elégséges néhány jellemző adatot felsorakoztatni. Brazíliában háromnegyed része az összes földtulajdonnak kevés számú nagybirtokos kezében van. A lati- fundisták száma alig éri el a földműveléssel foglalkozó összlakosság 8 százalékát. Több millió földműves szegény, talpalatnyi földdel sem rendelkezik. Még szomorúbb a földbirtok megoszlása Venezuelában. Itt 70 százalékát a földbirtokoknak nagybirtokoksok bitorolják, számban alilg 1%-át téve ki a lakosságnak. Chilében hasonló az aránytalanság. Itt kérharmad része a dolgozó parasztságnak, mindössze 2 százalékát a megművelt földeknek tartja birtokában, az oroszlánrésze a földbirtokoknak nagybirtokosok profitját szolgálja. A Somoza diktatúrája alatt nyögő Nicaraguában összesen 362 nagybirtokos áll szemben százezernyi nincstelen paraszttal. Strossner generális diktatúrájában Paraguayban viszont 1,500 nagybirtokos 32 millió hektár földet mond magáénak, az egész megművelt föld 90 százalékát. De minek folytatni a példákat ? Latin-Amerika országaiban — kevés kivétellel — 60—70 százalék a nagybirtok és ezzel szemben az összlakosság több mint fele földműves szegény. A túltengő nagybirtok e rákfenéjének közvetlen következménye a tömegnyomor, éhezés, emberhez nem méltó lakásviszonyok és a kultúra teljes hiánya. Ez utóbbira jellemző, hogy az Írástudatlanok száma egyes latin-amerikai országokban eléri a 90 százalékot. Hogy ezek az állapotok tarthatatlanok, hogy a nagybirtok rákfenéje már egymagában — még a kubai győzelem előtt is — forradalmi talajt teremtett Közép- és Dél-Ameri- kában, annak egyik bizonyítéka az Is, hogy az USA diplomáciája, épp erre való tekintettel, egy “mérsékelt” agrárreform szükségét hirdette meg az “Alliance for Progress” tervével. Hogy milyen sikerrel, arra elégséges megemlíteni, hogy’ a terv két évvel ezelőtti meghirdetése óta. a latin-amerikai latifundisták kormányai egyetlen jelentékeny földosztást sem hajtottak végre. Ez az oka annak, hogv a földnélküli parasztok föld-éhsége forradalmi akciókban robbant ki számos országban, igy többek között Peruban, Brazíliában és másutt. Milyen lehetőségek állanak a meglevő baloldali politikai pártok és mozgalmak rendelkezésére, hogy mindenek előtt a földnélküli parasztság tömegeit mozgósítva, a kubai győzelem óta fellobbant anti-imperialista küzdelmet előbbre vigyék? Egyelőre a tömegek forradalmi nyomása csak annyit eredményezett, hogy az utóbbi időkben három latin-amerikai ország: El Salvador, Peru és Guatemala csatlakozott nyílt katonai diktatúra alkalmazásával, azokhoz a terror-országokhoz, amelyek mint Haiti, Nicaragua, Ecuador, Argentina, Venezuela és Paraguay — ha burkolt formában is — vérrel-vassal nyomnak el minden baloldali megmozdulást. Elsősorban, ha a fennálló földbirtokrendszer megváltoztatását, vagy a külföldi imperialisták monopóliumát veszélyeztetik. Minden terror ellenére is, a baloldali mozgalmakat nem sikerül elnémítani, habár az említett országok nagy részében a reakciós kormányok az élen járó kommunista pártot föld alá szorították. Megmutatkozik ez a tény elsősorban azokban a még parlamenti választásokkal kormányozott országokban, ahol az egyesülési és szólásszabadságnak legalább a csökevényei megmaradtak. Bolíviában és Uruguayban széles munkás és paraszttömegek sorakoznak fel a kubai forradalom védelme érdekében. Chilében, a kommunista párthoz három baloldali polgári-radikális politikai párt sorakozott fel, széles demokratikus népfront formájában. A legutóbbi községi választások során sikerült 600,000 szavazót frontjuk zászlaja alá hozni. Hatalmas eredmény ez abban az országban, ahol az Anaconda-Copper tartja a kezét az ország gazdasági ütőerén. Braziliában a kommunista párt föld alá szorult ugyan, de befolyása a meglévő baloldali tömegmozgalmakra tagadhaMIAMI, Fia. — Arra a kérdésre, hogy átok, vagy áldás-e az automáció, csak azt a cinikus választ tudom adni, hogy áldás az automáció az emberiség előrehaladásának érdekében. Az ember hozta azt létre, hogy könnyítsen a sorsán, az életszükségleteiben előálló akadályok elhárításában és valósággal nélkülözhetetlenné vált a mai rendszer folytatásában. De az áldás aszerint oszlik meg, hogy kik és milyen mértékben veszik használatba. Egyénileg teljesen hasznosak és nélkülözhetetlennek látom, s erről személyesen is meggyőződtem. Az automáció átka csak azokat sújtja, akik ragaszkodnak ahhoz az elképzelésükhöz, hogy más valaki felelős az ő létfenntartásukért. Bár ennek a kérdésnek a megtárgyalása hosszú időt venne igénybe, én leszorítottam annyira, hogy kevés helyet foglaljon el a lapban. Kurovszky L. Mikor szólal majd meg valakL. CHICAGO, 111. — Sok mindenről lehetne hosz- szasan Írni, de most csak egy pár gondolatot vetek papírra. Vajon mit szólna a sok szakszervezeti tag, akik a fegyverkezés és rakétabombák- ból húzzák jelenleg a bő fizetésüket, ha általános leszerelés lenne egyszer? Mikor szólal majd meg valaki olyan program mellett, amely minden 60 éven felüli dolgozónak rendes, emberi nyugdijat, mondjuk minimális havi 150 dollárt pártolna? A fiatal iskolát végzett munkásoknak munkaalkalmat lehetne ezáltal adni. Leszállíthatnák az adókat és jövedelmi adómentességet adhatna a kormány, ha a hadi kiadásokat csökkentenék és a pénzt a nép a saját szükségleteire költené, ami prosperitást idézne elő. De ki fog erről Írni? S melyik párt teszi majd az ilyen programot a magáévá? A. Smied Töltse be helyét képes tanító RHODE ISLAND. — Küldök 5 dollárt Geréb tatlan. Ezek a Juliao képviselő vezetése alatt álló parasztgárdákkal akadályozzák, hogy a. Wall Street nyomására a brazíliai külpolitika Kuba ellen fordulhasson. Még olyan terrorországban is, mint Colombia, a baloldali “forradalmi liberális mozgalom” pártja, kiegészülve diákszervezetekkel, jelentékeny tömegeket tud felsorakoztatni anti-imperialista akciókra. A legutóbbi parlamenti választásnál ez a párt egyedül 650 ezer szavazatot mutatott fel, minden terror ellenére is. Még olyan politikailag előrehaladott latin-amerikai országban, mint Mexikóban, mely egyedül hajtott végre Latin-Amerikában a maga 1910. évi parasztforradalmával mélyreható földreformot — a kubai forradalom győzelme óta az uralkodó osztályok igyekeznének minden tüzet a baloldali mozgalmak ellen irányítani. A kommunista párt — ha nincs is betiltva —, de egész vezetősége “társadalmi felforgatás” vádjával évek óta börtönben szenved, ami megsorvasztotta a párt ütőerejét. Mindazonáltal a Lombardo vezetése alatt álló “szocialista néppárt” és a “nemzeti felszabadítást” célzó mozgalom a töi’etlen Cardenás generális és volt köztársasági elnök vezetése alatt olyan erőt képviselnek, amelyen megtörik a belső reakció minden igyekezete. Nagy sikere ez utóbbi mozgalomnak, hogy a legutóbbi hónapokban sikerült több mint egymillió parasztot kivonni a hivatalos, megalkuvó szövetségből és “független parasztszövetség” néven összefogni, anti-imperialista akciókra. Ugyancsak ebbe a táborba sorolhatjuk a mexikói diákság jó részét is, amely az egyetemeken, főiskolákon zászlóvivője minden baloldali törekvésnek. Ha ezeket a ma még laza, szervezetlen kontinentális méretekben össze nem fogott széles dolgozó és főként nincstelen paraszti tömegeket sikerül, minden véres katonai terror és klerikális butítás ellenére összefogni demokratikus népfront egyesülésekbe — mint Chilében és Bolíviában már sikerült — minden remény megvan ahhoz, hogy Latin-Amerika dolgozó tömegei jobb, mert emberi sorsnak nézzenek elébe. József emlékére, akinek a halála igen nagy űrt hagyott írógárdánk soraiban. Óhajtom, hogy helyét egy hozzá hasonlóan képes uj tanító töltse be. Ha lapunkat megkapom, önfeledten az Írását keresem benne, mivel nagyon megszoktam azt. Fojt ho J. NÖVEKSZIK A PESSZIMIZMUS A MUNKANÉLKÜLISÉG KIKÜSZÖBÖLÉSÉRE Habár április hónapban többen állanak munká- • ban mint márc.-ban ez még nem akadályozta meg, hogy a munkanélküliségi arányszám a március 15-iki 5.6 százalékról a jelenlegi 5.7 százalékra emelkedjen. A gazdasági szakértők szerint nincs kilátás jobbulásra sem ebben az évben, sem 1964- ben, még az adólevágási és az ujraképzési tervek megvalósulásával sem. ★ LANYHULT A KERESKEDELEM áprilisban, jelenti a Federal Reserve Board. Úgy a nagyáruházakban, mint a kiskereskedelemben általában, a forgalom a márciusihoz képest lanyhulást mutat. •I* ALGÉRIA és FRANCIAORSZÁG revideálja a megegyezést, amit az algériai függetlenségi háború megszűnésével kötöttek. A megegyezés egyik feltétele, a francia csapatok eltávolítása 1964 végével, az 1965 július elsejei határidő helyett. A földalatti hálózat kibővítését kérik A New York városi tervhivatal 547 millió dollárt kért, melyből azonnali hatállyal 70 mi’hó dollárra van szüksége a queensi hálózat kifeilesz- tésére. Ennek kimagasló pontja a L. I. Railroad számára kért anyagi támogatás a vüeldijak leszállítására, hogy oda vonzzák a közönség nagy részét, amely most a zsúfolt földalattin és a nagyforgalmu országutakon közlekedik. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. w\A/vwwvwrvviAAniv\ArvuwwuuM(tAA<uvuv\(vve>->nnMvwiMuwvwviAAn<vwuv\nAMVUww,vv>AnnoAA Áldás vagy átok? • ^ .———ii ■ i ■ ——— _ ■ ■ ■ ■ . ■** * -' — ■ ■ -I».. i. — -.. i... .i. " Rácz László: BALOLDALI MOZGALMAK LATIN-AMERIKÁBAH amwwÄAi magyar SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday. May 9. 1963
