Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-02 / 18. szám
Thursday, May 2, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ft ho Gy fin én €atoni... irjcc-.EHN Hozzászólás a kínai-orosz vitához A szerkesztőséggel folytatott levelezésem során egy Ízben úgy vélekedtem, hogy az orosz— kínai ellentétekkel való foglalkozás nem a kül- munkatársak dolga. Azt javasoltam, hogv az Úgy vezető Bizottsággal folytatott megbeszélések alap ján, a szerkesztőség foglalkozzék ezzel a kérdéssel a lap hasábjain olyankor, annyiszor és olyan terjedelemben, amikor és ahogyan azt jónak látják. E levélváltás hónapokkal ezelőtt történt és azóta változások történtek úgy a két nagy szocialista ország viszonyában, mint a Magyar Szónál. A kínai—orosz ideológiai és egyéb ellentétek először kiéleződtek, az egymás elleni támadások hevesebbek, kíméletlenebbek lettek, azután enyhült a helyzet és — a felszínen — bizonyos közeledés történt. A Magyar Szóban március 7-én megjelent Lusz- tig Imre néhány megjegyzése az ügyvezető nevv- yorki felszólalásához, amelyet a lap február 7-i száma közölt. Ugyanaz a lapszám Rogner megjegyzéseit közölte Lusztig leveléhez, amelyet egy hét múlva a Hacsek és Sajó vitája követett “Figyelő” tollából. Ismét egy hét múlt, március 21- én, “Egy olvasó” írt hozzászólást a nemzetközi vitához. Ezekhez az Írásokhoz szeretnék hozzájárulni az alábbi sorokkal. Lusztig szerint az orosz—kínai “vita kimenetele élet-halál kérdést jelent, nemcsak a vitázók részére, de az emberiség részére is.” Ezért irta, hogy “e kérdésben senki nem lehet SEMLEGES, aki harcolni akar a békéért.” Megjegyzései a vita sok problémája közül csupán eggyel: a háború és béke kérdésével foglalkoznak. Később azt mondja, hogy: “A békés egymásmelleit élés kérdése — élet-halál kérdése az egész emberiségnek. A helyes utat csak úgy találhatjuk meg, ha e kérdést minél szélesebb tömegek vitatják és minél szélesebb tömegek vesznek részt a megvalósításában. Ezért állítom, hogy Rosner ‘semleges’ álláspontja helytelen.” Rosner válaszában beszédének egy fontos mondatát idézi: “Legyen egység az imperializmus ellen, legyen egység a koegzisztencia érdekében”, és utána kérdezi: “Semlegesség ez? Ez nem állásfoglalás?” Az én válaszom: Igen, ez állásfoglalás, de nem cáfolata a semlegesség vádjának az orosz—kínai vita ügyében. Lusztig nem kérte, hogy a Magyar Szó mondja ki: “Ti kínaiak, benneteket elitélünk.” Sem azt, hogy “Szovjetunió téged ítélünk el.” És nem kívánt “partizánkodást”, hanem azt javasolta, hogy “ismertetni kell úgy a Szovjetunió KP-já- nak, mint a Kínai Népköztársaság KP-jának álláspontját ebben a kérdésben.” •Ezt helytálló kérésnek, javaslatnak tartom, mint ahogyan helytállónak tartom azt a véleményt, hogy “e kérdést minél szélesebb tömegek vitassák.” Nem tartanám helyesnek, ha bárki javasolná “a viszályt bevinni a Magyar Szó hasábjaira”, de egyelőre ezt — tudtommal — senki nem javasolta. “Egy olvasó” ugv véli, hogy “a szocialista tábor országai közötti nézeteltérések és vélemény- különbségek. . . a problémák megvitatását és közös nevezőre hozását célozzák, hogy azután közös erővel, testvéri együttműködéssel, az ismeretlen és még járatlan utakon egymást segítve, mind közelebb jussanak a kitűzött közös célhoz.” így vélekedik “Egy olvasó” a vitáról, amelynek kimenetele Lusztig szerint élet-halál kérdést jelent és szivünk kívánsága szerint szeretnék ezt a véleményt vele megosztani. Sajnos, a vita hangja és lényege nem erre mutat; legalábbis nem engedi, hogy a jelen helyzetben ezt a következtetést vonjuk le. “Egy olvasó” tisztán látja, hogy “boldog megelégedés tölti el a nyugati ‘demokráciákat’. . . a Szovjetunió és Kina között fennálló ‘úgynevezett’ szakadás” felett, de ugyanakkor nem gondol arra, hogy a “wishful thinking” még nem tény, de nem is bizonyítása az ő elképzelésének. (“Figyelő” írásával nem foglalkozom, mert az emberiség élet-halál kérdése nem Hacsek és Sajó- téina. “A zongorázó Néró és a papirtigris” közlésé lealacsonyította azt a nívót, amelyen ezt a kérdést tartani kell.) Január hónapban a los-angelesi Munkás Otthonban a kínai—örosz ellentétekről előadást tartottam, amelynek keretében igyekeztem mind a két oldal álláspontját megvilágítani. Az előadást nívós hozzászólások követték. Az uj fejleményekre való tekintettel április 16-án ugyanerről a kérdésről tartottam előadást. Eszembe sem jutott, hogy a Szovjeteknek adjak igazat, vagy Kinának mondjam, hogy igaza van. Ehelyett főként a legfontosabb események felsorolására szorítkoztam, hogy azok meghallgatása alapján, a jelenlevőknek módjukban álljon véleményt nyilvánítani, ha úgy tetszik: állást foglalni. Elismerem, hogy “a Magyar Szóban, mint a haladó szellemű amerikai magyarság hetilapjában, nagyon nehéz még kivonatosan is közölni azokat a nyilatkozatokat, melyeket a 2 nagy állam napnap után kiad,” — de ennek ellenére is mulaszt- hatatlanul szükségesnek és fontosnak tartom, hogy a fejleményeket időközönként az olvasótábor elé terjesszük, amit Paál Máthé is sürgetett március 21-én megjelent levelében. Foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, ha tömören is, mert az olvasótábor jogos saját lapjának hasábjairól megtudni, hogy mi történik, annál is inkább, mert összehasonlítást kell csinálnia azzal, amit erről a kérdésről más újságok, magazinok Írnak és a rádió, TV mond úgyszólván minden nap. Nekem sem volt módom arra, hogy a második előadás keretében a kérdés minden mozzanatával foglalkozzam, de felsoroltam néhányat, amelyekről szó esik, amikor gondolkodó emberek — köztük lapunk olvasói is —, összejönnek; amelyeket fontosnak tartottam hallgatóim elé tárni, hogy hozzászólásaik visszatükrözzék véleményüket, álláspontjukat. Többek között erről volt szó: Mi és mindenki, aki szivén viseli a Szovjetek és Kina népének sorsát — amely szorosan összefügg a világ minden népének sorsával—, természetesen azt óhajtja, hogy az ellentétek gyors elsimítása után “testvéri együttműködéssel,., egymást segítve. . . jussanak a közös célhoz.” A kérdés az, hogy a jelen helyzetben mik a kilátások ennek gyors megvalósitására ? A Szovjetek és Kina megegyezik abban, hogy a kommunista .pártok képviselőinek összehívása előtt, a két nagy ország vezető emberei jöjjenek össze megbeszélésig. Ezt közeledésként könyvelhetjük el. Egyelőre Mao nem hajlandó Moszkvába menni és Kruscsev nem hajlandó Pekingbe menni, ami ismét távolodást jelent. Szó van arról, hogy a két párt más magasrangu tisztviselője találkozzék — valahol. Ha ez megtörténik, mi a remény az ellentétek gyors elsimítására, amikor Kina előre kiköti, hogy a jugoszláv és albán kérdésben az orosz KP-nak a kínai álláspontot kell elfogadni és az egymás mellett élés politikája helyett harcias politika terére lépni a Nyugat és elsősorban az USA- val szemben? Mi a remény a testvéri kibékülésre, amikor a Szovjetek szintén előre kikötik, hogy a jugoszláv és albán kérdésben elfoglalt állásponton nem változtatnak és az egymásmelleit élés politikáját tovább folytatják? Amikor a május elsejei üdvözlet a szocialista országok sorába Jugoszláviát is beiktatta, mint szocializmust építő Szocialista Köztársaságot ? Kina a világ nyilvánossága előtt a szerződések százainak megszegésével vádolta a Szovjeteket, ami egyben azt jelentette, hogy elmaradt az orosz segítség és támogatás, amelyben a testvérország az ideológiai ellentétek felmerülése előtt részesült. Viszont, amikor Kina harcban állott Indiával, nemcsak Amerika és Anglia sietett India segítségére hadiszerekkel, hanem a Szovjetek is fontosnak tartották annak a kijelentését, hogy állják a régebben kötött szerződést, amelynek értelmében hadi repülőgépeket szállítanak Indiának. Kruscsev kijelentette, hogy a Szovjetunió mindenkor kész a szocialista testvérállamokat támadás ellen megvédeni. Ugyanakkor Kina a saját erejére van utalva abban a törekvésben, hogy a nukleáris hatalmak sorába lépjen, mert a Szovjetektől nem kap technikai segítséget ennek meggyorsítására. Pedig az atombomba birtokában Kina hatásosabb ellenállást tudna kifejteni minden külső támadás ellen. Orosz kezdeményezésre az amerikai KP megismételte, hogy ájnig Kina elítéli az orosz visszavonulást Kubában, addig eltűri, hogy Formosa, Hong-Kong és Macao idegen kézen van. Ez a vita kiéleződését vonta maga után, mert a kínai válasz erre az volt, hogy ezek a múlt bűnei, amelyeket békés tárgyalással kell megoldani, amikor eljön az ideje. De hangsúlyozta, hogy ugyanígy megoldásra várnak az orosz—kínai határkérdések is, mert Kirtát ismételt esetekben a cári imperialista hatalom kényszeritette területei feladására. ■A kínai újságok éles támadásaira és vádjaira az amerikai KP — nagyon helyesen — nem válaszolt ellentámadással, hanem azt javasolta, hogy a világbékéért és az imperializmus ellen folytatott küzdelem érdekében a marxi alapon álló munkáspártok a nyilvános vitákat kerüljék el. Ezt megint a vita enyhüléseként könyvelhetjük el. Amikor Kruscsev kijelenti, hogy Sztálin politikájának elitélése nem jelent teljesen szabad mozgást, vélemény-nyilvánítását, se irányt teljes ideológiai és politikai szabadság felé — úgy vehető-e, hogy ezzel a kínai felfogás felé közeledett? Amikor bizonyos ellenállás dacára — mint amilyet Leningrád is kifejtett, — az a követelés,, hogy a sajtó, az irodalom, a művészet, zene, színház és mozi kövesse a KP vonalát, — vajon beismerése-e annak, hogy a Kínából elhangzó kritikáknak egyes részei helytállóak? A francia és olasz KP megközelitőleg olyan parlamenti politikai párt lett, mint a Labor Party Angliában. Tito jobbra és balra is jó arcot igyekszik mutatni. Mindezt Mao elitéli és forradalmi akciót javasol. Mondhatjuk-e, hogy elméletben. Mao-nak, gyakorlatban Kruscsevnek van igaza, amikor egymás mellett élésre törekszik háboríts kockázat helyett? A francia KP parlamenti utón harcol DeGaulle diktatórikus hatalma ellen; a francia bányászok forradalmi utón: a tiltó rendelet semmibe vevésé- vel, sztrájkkal harcoltak DeGaulle kormánya ellen. A Szovjetek a kinai támadások ellen védték a francia pártot. Kina a parlamenti ut helyett, Dél-Amerikában és másutt is, a forradalom útját javasolja és támogatja az imperialista hatalmak ellen. Hol az a pont, amelyen a két nagy szocialista ország ideológiailag találkozik? Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában és főként az újonnan felszabadult és eddig még semleges országokban, a Szovjetek és Kina képviselői egymással versengve mindent elkövetnek, hogy népeikkel és vezetőikkel politikai és gazdasági kapcsolatot hozzanak létre. Az orosz-kinai ellentétek megszüntetése esetén, a két ország kooperációja az eddigi versengés helyett gyorsabb és nagyobb eredményeket fog elérni, ami úgy a segítő, mint a segitségre szoruló országok előnyére válna. Amikor az orosz álláspontot tanulmányozzuk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Kruscsev vállait óriási munka és felelősség terheli. Egyrészről az imperialista kihívásokat kell elhárítania anélkül, hogy gyengeség vagy megalkuvás vádjára adjon okot. Ugyanakkor az USA által dirigált fegyverkezési versenyben sem maradhat vissza. Másrészt ellenállást kell kifejtenie a kinai nyomással szemben és más országok nyomásával szemben, amelyeknek kommunista pártjai a kinai álláspontot tették magukévá. Továbbá szembe kell helyezkednie azokkal a belső erőkkel és a hadsereg vezetőinek egy részével, amelyek és akik a békés egymásmelleit élés helyett, az eddiginél harciasabb álláspont hívei minden kérdésben, amely a szocialista és imperialista hatalmak között függőben vannak. Április 16-án Los Angelesben a kinai—orosz ellentétekkel foglalkozó előadás és megbeszélés ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Ezek a kérdések és még számos más kérdés az, amelyeknek ismertetése helyénvaló és szükséges lapunk hasábjain, mert az olvasótábor csak ezekkel való megismerkedés alapján tud tiszta képet alkotni az orosz—kinai ellentétekről. A Magyar Szó terjedelmének korlátolt határain belül igyekszik minden kül- és belföldi kérdésről tájékoztatni olvasóit. Ez a magyarázata annak, hogy lapunk olvasótábora sokkal jobban informált, mint az amerikai magyarság bármely hasonló rétege. Természetes és következetes lenne, hogy a Magyar Szó ennek az életbevágó kérdésnek minden oldalát ismertesse hasábjain és az olvasótábort a fontos fejlemények minden mozzanatáról értesítse. UJAbTTRE KORDMAGASSÁGOT értei mTaütó balesetek száma az 1962-es év folyamán. Az országutakon 40,500 halálos kimenetelű és 3 millió 345 ezer sérüléses baleset történt. PAUL’S SHELL SERVICE I GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS 1 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan I Telefon: WA 8-980« — SZŐKE PAL, tulajdonos | Jl