Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-02 / 18. szám

Thursday,- May 2, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD J5 ’ kővetkezőit be, akiket Kruscsev miniszterelnök - kb. egy évvél ezelőtt leplezett lé. Rámatatott ar­ra, hogy ezek a“müszaki bürokraták” egyáltalán nem törődtek az uj felfedezéssel és igy vissza­tartották a fejlődést a maguk területén. Azóta már számos ilyen oxigén-kohót építettek fel a Szovjetunióban, de még nem tudták behozni azt a kiesést, amely az uj találmány elhanyagolása miatt következett be. A SZOVJET ACÉLTERMELÉS JELENTŐSEN MEGKÖZELÍTETTE AZ AMERIKAIT Uj öntési eljárással nagy mértékben lerövidítették a termelési folyamatot. Az USA-ban az acélgyárak kapacitásának csak kb. 60%,-át használják ki A Wall Street Journal Szovjetunióban tartóz­kodó tudósítója részletes beszámolót irt helyszíni tapasztalatairól az acéltermelést illetően. Az uk­rajnai Zaporozsjetől a szénben gazdag Kuznyec medencéig terjedő területeken működő acélgyártó üzemek hamarosan elérik, sőt el is hagyják az amerikai termelést, ha ez nem emelkedik jelentő­sen az elkövetkező három-négy évben. A szovjet fejlődés hatalmas lendületére jellem­ző, hogy 1950-ben az oroszok még kevesebb, mint egyharmadát állították elő annak a nyers acél­mennyiségnek, amelyet az amerikai üzemek ter­meltek, mig az elmúlt évben már 83,9 millió ton­nára emelték a nehézipar e legfontosabb anyagá­nak a termelését. Ez azt jelenti, hogy csak 14.7 százalékkal maradtak el amerikai versenytársaik mögött. A hatalmas eredmény hátterében a szovjet mun kások, technikai szakemberek és mérnökök áldo­zatos erőfeszítése húzódik meg. Nagy és nehéz problémákkal kellett és kell még ma is szembe­nézniük. Ezek között az egyik újabban felme­rült probléma az, hogy az acélolvasztó kemen­cék hatalmas termelő kapacitásával még nem mindig fejlődnek párhuzamosan az acélfeldolgozó üzemek. Az acélnak újabban jelentős versenytársa akadt az ipari nyersanyagok terén — a plasztik, amely úgy a Szovjetunióban, mint az Egyesült Államok­ban számos helyen kiszorítja az acélt. De vannak, akik még ma sem ismerték fel ennek az uj nyers­anyagnak a fontosságát és még mindig kizárólag az acélt emlegetik, mint az egyetlen szükséges alapanyagot. 1963-ban, a szovjet vezetők már előnyben részesítették a plasztikot a tervezésben, így az uj befektetéseknél bizonyos mennyiségű pénzalapot elvontak az acélfejlesztéstől. De az ennek következtében lelassubbodott acéltermelési növekedés is jóval többnek Ígérkezik, mint az Egyesült Államoké. Az 1963-as évre kitűzött szovjet termelési tervben 88.4 millió tonnában jelölték meg az előállítandó acél mennyiségét, ami 5.4 százalékos emelkedést jelent az 1962-es évihez viszonyítva. Csökkeni az amerikai acéltermelés De még ezt az aránylag kismérvű szovjet acél­termelési növekedést sem fogják előreláthatólag az amerikai gyárak és kemencék túlszárnyalni. Még az ilyen lecsökkenteti fejlesztési arány mel­lett is elérhetik az oroszok az Egyesült Államok acéliparát 1966-ra, vagy 1967-re. Ez kétségtelenül nagy hatást vált majd ki az egész világ közvéle­ményéből — figyelmezteti olvasóit a Wall Street Journal. Az Egyesült Államok 1955-ben érte el acéltermelése csúcspontját, amikor 117 millió tonna acélt termelt. Az utóbbi öt év mindegyi­kében viszont már a 100 millió tonna alá süly- lyedt az előállított acélmennyiség. A múlt évben 98.3 millió tonna volt, csupán 1.6 százalékkal ma­gasabb, mint 1950-ben. A termelés nem fejezi ki a kapacitást. Az Egye sült Államok, bizonyos becslések szerint, évente 162 millió tonna acélt tudna előállítani. De csak kb. 60 százalékban használja ki ezt a kapacitást, mert az ipar nem igényel többet. A Szovjetunió­ban viszont a termelési kapacitást 100 százaléko­san kihasználják. Az acéltermelő üzemek kapacitásának ki nem használása mögött a közel 6 millió munkanélküli tragédiája húzódik meg. A tőkés termelés sajá­tossága szerint nálunk nem a szükségletek kielé­gítése szabja meg az előállított áruk mennyiségét, hanem a piac felvevőképességétől függő profit. A piac felvevőképességét pedig jelentősen korlá­tozzák az alacsony munkabérek és a munkanél­küliség. Ezért mozog egyhelyben kb. hét éve az Egyesült Államok termelése. Uj acélgyárak a Szovjetunióban A régi acéltermelő vidékeken kívül, újabb ipari körzetek fejlődnek ki a Szovjetunióban, amelyek­nek szintén szükségük van helyi acéltermelésre, így az ukrajnai nagy nehézipari vidékek, az Ural hegység és a Kuznyec medence mellett, már a Távol-Keleten is kialakult egy fontos ipari cent- rum. Ennek az uj ipari területnek egyik legfon­tosabb központja a kelet-szibériai Taishetben van. Itt épül egy nagy acélgyártó üzem, amely a. terü­let első jelentős ilyen üzeme lesz. Ez az üzem a legkisebb termelési költséggel dolgozik majd, mert igen jóminöségü vasércet és kokszolásra al­kalmas szenet találtak a közelében. A probléma ezzel az uj acélgyárral kap­csolatban, hogy az előállitott acél egy részét el kell majd szállítani sűrűbben lakott területekre, mert mindet nem képesek a helyszínen feldol­gozni. A szállítás 2,500 mérföldes utat jelent majd nyugat felé, ami nagymértékben megdrá­gítja a termék árát, mert a szállítás a Szovjet­unióban még költségesebb, mint az Egyesült Ál­lamokban. Igen nagy távolságban tehát a kelet­szibériai kiváló minőségű vasércekből készített acél esetleg drágább lesz, mint a kevésbé jóminö­ségü vasércből készült krivoj-rogi acél, amelyet a nagy iparvidékek közvetlen közelében állítanak elő. A távol-keleti üzemek mellett, uj acélgyárak épülnek nyugat-oroszországi területeken is. így Lipetskben, Cherepovetsben és Tulában. Ezek az uj ipari alapanyagot gyártó központok már nem­csak az ukrajnai Donee medencéből szerzik majd be a szenet — ahol a vékony rétegek miatt a bá­nyászás meglehetősen költséges« —, hanem a Vorkuta vidékén lévő rétegekből is, az északi sarkkör felett. A vaskohók építése terén is vezet a Szovjetunió az Egyesült Államokkal szemben — Írja a Wall Street Journal. Az elmúlt évben négy uj kohót állított be a Szovjet a termelésbe, amelyek mind­egyike 3,000 tonna vasat képes termelni naponta. Az Egyesült Államok csak most épit három ilyen nagyteljesítményű kohót. Az oroszok most már arról beszélnek, hogy legközelebb olyan kohót építenek, amelynek napi teljesítőképessége 5,000 tonna vas lesz. Az uj technikai eljárások Az uj technikai eljárások terén ugyancsak ve­zetnek az oroszok. Ezt az uj eljárást folyamatos öntésnek nevezik és a lényege, hogy a frissen gyártott acélt vízzel hütött formázóba öntik. Te­kintve, hogy már mindjárt akkor lehűtik az acélt, ahogy beleömlik a formázóba, szilárd halmazálla­potba kerül és tönk, illetve lemez formát ölt. Az igy nyert acélt mindjárt a hengerdébe küldhetik kisfoku felmelegítéssel. Négy közbeeső termelési folyamatot küszöbölnek ki az uj eljárással. Az eddigi folyamat az volt, hogy a frissen olvasztott acélt a formázóba kellett önteni, aztán ki kellett venni innen miután lehűlt majd ismét felmelegi- tették egy kemencében, amelyet áztató gödörnek neveznek, majd előzetes formába öntötték egy acéltömböket gyártó hengerdében, mielőtt a végle ges formát elnyerte volna. Legalább három ilyen folyamatos öntést vég­ző üzem működik a Szovjetunióban. Az Egyesült Államokban még egy sincs belőlük, bár néhány kisebb acél vállalat már bejelentette, hogy alkal­mazni fogja az uj eljárást és a U. S. Steel Corpo­ration is belefoglalta ezt a tervébe. Viszont hátrányban vannak az oroszok az ame­rikai termeléssel szemben a nagy sebességgel működő hengerlő üzemek építése terén. Ugyan­csak hátrányban vannak az oxigén-kohók építésé­ben. Ezekben a kohókban a vasat 45 perc alatt formálhatják acéllá, az eddigi 6-tól 11 óráig terje­dő időszak helyett, amelyre a nyitott kemencék­ben van szükség. Nem beszélve arról, hogy az új­fajta kohók építése csak egyharmadába vagy fe­lébe kerül a réginek. Ez az elmaradottság a bürokraták hibájából Moszkva hűvösen fogadta Harrimani Az elnök üzenetét ment kézbesíteni Moszkvában helyettes külügyminiszter W. Averell Ifarriman a laoszi béke helyreállításának ügyében. Hogy az érkezésnél nem részesült olyan fogadtatásban, mint azt Amerika remélte, arra a msgvarázatot abban lehet megtalálni, hogy ugyanakkor az ame­rikai flottát hadgyakorlatokra küldték a közel! délkelet-ázsiai tengerre. Látszólag az Egyesült Államok békés megoldást akar, ugyanakkor az erőpróba politikájával igyekszik kikényszeríteni az Amerikára előnyös megoldást. Harriman úgy nyilatkozott, hogy a két államfő közti megbeszéléseken Bécsben, 1961 júniusában Laosz volt az egyetlen pont, amiben megegyez­tek. Semmi kétséget sem fejezett ki az iránt, hogy Kruscsev miniszterelnök be fogja tartani a Kennedy elnökkel elért Laoszra vonatkozó meg­egyezést. Pearson többsége gyengült A kanadai Liberális Párt, Lester B. Pearson miniszterelnök főtámasza újabb parlamenti ülést vesztett el a szavazatok újraszámlálásával. Esze­rint a liberális ülések száma 129, az egyszerű többségnél néggyel kevesebb. A Quebecnek egyik községében történt újraszámlálás hozta ezt az eredményt. Az ülését vesztett liberális jelölt fel­lebbezi a számlálással kapcsolatos határozatot. • Az uj kanadai miniszterelnök Lester Pearson május 10- és 11-én Hyannisport, Mass.-ben talál­kozni fog Kennedy elnökkel, egy héttel Pearson- nak Macmillannal való londoni találkozása után. Az US törvénytelenül cselekedett A Nemzetközi Jogok Amerikai Egyesülete meg­vitatta az amerikai kormánynak múlt év októbe­rében Kuba ellen elrendelt vesztegzárát. A fő kritikát Kennedynek és a kormánynak erre a me­rész mozdulatára Quincy Wright professzor, a Columbia Egyetem tanára gyakorolta. Olyan vé­leménynek adott kifejezést, hogy Kennedynek a szovjet lövegeket eltávolító erőszakos cselekedete “törvénytelen és veszedelmes egyoldalú akció volt.” “Evvel az eljárással az Egyesült Államok oly erőszakos lépéshez folyamodott, amelyet nem fo­gadhatunk el az ENSz alapszabályainak tett kö­telezettségünk értelmében. Amilyen álláspontot ekkor elfoglaltunk, azt nem egyeztethetjük össze avval a kötelezettséggel, hogy minden vitát bé­kés utón kell elintézni.” Dean Acheson volt külügyminiszter védte a kormány álláspontját. Ő azt hangoztatta, hogy a Kuba elleni zárlat a szó szokásos értelmében “nem törvényes probléma.” Azt állította, hogy hatalmi kérdésekben a törvény szokásos fogalmát nem lehet alkalmazni. Egyébként azt is érvül hozta fel, hogy az egyéb amerikai országokkal való “megtanácskozás” és az ebből áradó meg­fontolások törvényes eljárások voltak. A külügyminisztérium jogi tanácsadója, Abram J. Chayes váltig erősítette, hogy a törvényességet megfontolóra vették a Kuba elleni zárlat elhatá­rozásánál és hogy a nemzetközi jog fennálló sza­bályainak is megfelel. Mindezeket a törvényessé­geket az OAS államokkal való “tanácskozásra” alapította. Másrészt Mr. Chayes, éppúgy mint Mr. Ache­son kijelentette, hogy bolondság olyan kérdése­ket feltenni, hogy “törvényes volt-e a zárlat”” Elsőéves jogászoknak tudniok kellene, hogy nem szokásos ilyen általánosított kérdéseket feltenni, mondotta. Márciusban újra emelkedtek az árak Az előző hat hónapi tartós árak után március­ban a megélhetési árszínvonal 0.7 százalékkal emelkedett. A munkaügyi minisztérium statisz­tikai jelentése kimutatja, hogy a magasabb árak a használt autók, a ruházkodás a házkölcsön-tör- lesztés és házfenntartás terén nyilvánultak meg. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom