Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-25 / 17. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 25, 1963 HINBERB1NBER SZELLEME ISMÉT KÍSÉRT J Irta: VICTOR PERLŐ Minderbinder neve fogalommá vált a második világháborúval kapcsolatban. A csalás és árulás fogalmává. Joseph Heller népszerű regényének, a Catch 22-nek a “hőse” az Egyesült Államok légierejének élelmezési tisztje volt Olaszország­ban. Bizonyos tábornokokkal való összemüködés folytán kisajátított magának egy néhány repülő­gépet a Légierőtől, s ezeket a gépeket spekulá­ciós üzletei lebonyolítására használta fel, miután a hadseregből ellopott árukkal végigkereskedte egész Európát. Vállalkozásának bőven akadtak halálos áldozatai is, akiket kalandos vállalkozá­sainak nyélbeütésére különleges megbízatással küldött el végzetes útjukra. Végül már magukkal a hitleristákkal is felvette a kapcsolatot s a “Milo Minderbinder vállalat” repülőgépeit bocsá­totta a németek rendelkezésére, hogy bombázzák az Egyesült Államok légitámaszpontjait és ezzel jónéhánv bajtársának a halálát okozta. Jelenleg békében élünk, de a stratégiai anya­gok felhalmozásával kapcsolatban ismét eszünkbe juthat a Minderbinder féle vállalkozás. Symington szenátor legutóbbi kihallgatásai fo­lyamán, amelyet a stratégiai anyagok készletei­nek felhalmozásával kapcsolatban tartott, kiderí­tette, hogy a kormány 5 különböző leltárt tart nyilván arról a 98 fajta áruról, amelyet több mint 23 év alatt gyűjtött össze 8,711,579,200 dollár­ért. A készletek már 3,400,000,000 dollárral ha­ladták túl a maximális célkitűzés eléréséhez szük­séges összeget, és ez a célkitűzés egy totális nuk­leáris háborúra van méretezve, amely három évig tart, ami szinte kizárt dolog. (Sajnos nem a nuk­leáris háború az, ami valószínűtlen, hanem az, hogy három évig eltartson. Szerk.) A leltárban felsorolt készletek között jelentős részben szere­pelnek olyanok is, amelyekre nem a lehetséges katonai szükségletek miatt van szükség, hanem pusztán azért vették be ezeket az árukat, hogy kivonják őket a forgalomból. Ezek között a “ki­egészítő készletek” között találjuk az ásványokat, amelyeket a Mezőgazdasági Minisztérium (!) szer zett be nehéz dollármilliókért a 480-as köztörvény alapján (Public Law 480), amely a mezőgazdasá­gi feleslegek külföldi elhelyezéséről gondoskodik. Ezt a látszólag érthetetlen és bonyolult kap­csolatot a hadi és kereskedelmet intéző hivatalok, intézmények között, csak az árucsere-program alapján tekinthetjük át, ami egyben megvilágítja nekünk a készletekkel üzérkedő racket legizga- tóbb vonatkozását. Tizenöt évvel ezelőtt az ame­rikai tőkések gúnyosan mosolyogtak a szocialis­tákon, vagy azokon az országokon, amelyek az árucserét használták fel arra, hogy leküzdjék a háború pusztításait. Most az Egyesült Államok folyamodik az árucsere intézményéhez, de egy lényeges különbséggel. A szocialista országok ar­ra használták az árucserét, hogy általa a keres­kedelmi társak elláthassák egymást a szükséges árukkal. A mi kormányunk arra használja fel ezt, hogy a különböző országok tőkéseit segítse megszabadítani azoktól az áruktól, amelyeket sen­ki sem akar, és mindezt az amerikai adófizetők számlájára. A State Department azelőtt dicsekedett a mi “sokoldalú” kereskedelmi rendszerünkkel. Bi­zonyos árucsere üzlet valóban sokoldalú, ha ne­hezen is hihető el. 1961-ben az ólombánya részvénytársaságok kér­ték az Egyesült Államok kormányát, hogy áru­csere keretében helyezze el a felesleges ólomkész­leteket, mert emelni akarják áraikat. A külíigy- s mezőgazd. minisztériumok engedelmeskedtek és üzletet kötöttek ausztráliai és kanadai válla­latokkal, amelyek közül az utóbbiak 55,000 tonna ólommal kapcsolódtak bele az üzletbe, amelyet 8 millió dollárért adtak el. Az egyik ügylet, vagy tranzakció a következőképpen játszódott le: ♦£* «5» ♦> ♦JwJhJmÍ» ♦!* ♦2*>t*-*í* *1* *!♦♦!*♦***!♦ *í* *í* *!•' *5m5* A/VNCRIKAI w Sxcy Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. — Minden más külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50. ,*^84 Kanada elküldte felesleges ólomkészletét az Egyesült Államoknak, amely elküldte felesleges dohányáruját Portugáliának, amely elküldte vas- és mangánérc feleslegét Nyugat-Németország- nak, amely viszont üvegfeleslegét küldte el Ka­nadának. Mivel a mi koimányhivatalnokaink nem keveredhetnek bele az üzleti bürokráciába, nehogy összekuszálják az ügyleteket, a megállapodásokat magáncégek készítették. Ebben az esetben a Mi­nerals & Chemicals, Philipp Corp. Ez a cég a ve­zetője a készletekkel folytatott árucsere üzletek lebonyolításának. összehasonlításul meg említhetjük, hogy a Mi­lo Minderbinder féle vállalkozás, amely egy lelki- ismeretlen élelmezési tiszt alapítása volt, Joseph Heller regényében, éjszakai repüléssel bonyolí­totta le üzérkedéseit. Minerals & Chemicals vi­szont a New York Stock Exchange-en (értéktőzs­de) bejegyzett cég, nagyszabású üzleti vállalko­zás, amely 300 millió, dollár forgalmat bonyolít le és az összes adók levonása után, 10 millió dollár profitot szerez tisztán. Igazgatói között olyan sze­mélyeket találhatunk, mint Richard H. Mansfield, aki korábban Rockefeller gazdasági tanácsadója volt, Lazard Freres, aki társ a Paris-Wall Street vállalkozásban és David E. Lilienthal, aki az Ato­mic Energy Commission-ban betöltött elnöki sze­repének jutalmaképpen került be az üzleti élet vezetőinek a sorába. Ennek a cégnek a befektető bankja a Lehman Brothers, támogatója a Morgan Guaranty Trust, és Dillon pénzügyminiszter ügy­védi irodája a jogi tanácsadója. A lebonyolított vállalkozáson mindenki keres, aki csak résztvesz benne. Keresnek rajta a kana­dai és amerikai fémbányavállalatok, az amerikai dohánygyárak, Salazar (Portugália diátátora), a nyugatnémet gyárosok — és a Mineral & Chemi­cals Philipp lecsípi a maga hasznát mindenkitől. Mindenki keres tehát rajta, az adófizető polgárok kivételével, akik fizetik a 8 millió dolláros költ­séget, és a fémkészitmények és dohánytermékek magasabb árait, amelyeket ezzel a cselszövéssel biztosítottak. Természetesen a “politika” is szerepet játszik mindenben. Vegyük például az alumíniumot. En­nek az ásványi kincsnek és a belőle készített ipari nyersanyagnak (bauxit és aluminium) a készlete többe kerül, mint bármely más nyersanyagé — 1.1 milliárd dollár — és fizikai tömegében is a legtöbb helyet foglalja el. Ha a tizennégy millió tonna bauxitot a város egyik négy­zetes alaprajzú háztömbjének a helyén halmoz­nák fel, akkor ez legalább egy félmérföldes ma­gasságban nyúlna az ég felé. De mi mégis millió tonnaszámra vesszük ezt évente most is, a Karib- tengeri országokból, ahol a bányák három nagy amerikai vállalat birtokában vannak. Átcsoporto­sítás akkor történt, amikor a demokraták jutot­tak hatalomra. Az Alcoa vállalattal, amelynek főnökei a Republikánus Pártot támogatták, csök­kentették az üzletet, majd teljesen megszakítot­ták velük a kapcsolatot. Kaiser és Reynoldsék pe­dig, akiknek tulajdonosai a Demokrata Párt kasz- szájához járulnak hozzá, nagyobb részt kaptak a szerződésből. Szeretném, ha Symington szenátor egy kérdést tisztázna. Itt a Reynolds Metals vállalát 1962-es évi szerződésére gondolok, amelyet 500,000 tonna jamaicai bauxit kicserélésére kötött 7,500.000 dollár értékű dohánytermék kicserélése ellenében, amelyet Angliába szállítottak. Vajon a Reynolds cég a dohányt az R. J. Reynolds vállalattól vette (amely utóbbi a Camel cigaretták gyártója) és igy az egész tranzakció a családon belül játszó­dott le? A készletek árucseréjével kapcsolatos racket lényegében ugyanazokat a jellemző vonásokat mutatja, amelyeket az egész 62 milliárdos nem­zeti védelmi költségvetés és a vele rokon kiadások is tükröznek. Amellett, hogy országunkat és az egész világot példa nélkül álló veszélynek teszi ki ez a költségvetés, még a leggigantikusabb profi­tot hozó vadásztarisznya szerepét is betölti min­den idők történelmében. A szenátusi kihallgatás tanúi megmagyaráz­ták a készlet-üzlet ügyesen kidolgozott jogi alap­ját. De én világosabban látom. Ezt az egész ügyet egy szabály alapján végezték el: A Catch 22 alapján. Ami azt jelenti, hogy semmit nem szabad ott­hagyni, amit a nép költségére el lehet tulajdoní­tani. MAAAlVWVVWVVVWVIAAfVWWtAAAMlltfUWVWIAAMIA A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE. EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! Az idei május elseje jelszavai A május elsejei ünnepélynek, egyik kiemelkedő témája.a világ népei által -óhajtott béke megőr­zése. A pápa “Békesség a Földön” eneyklikája nagyban megerősíti ezt a jelszót, amely' kifeje- a világ erőforrásainak békés célokra való haszná­latát. Egyéb május 1-i témák lesznek: A né­gerek polgárjogainak megvédése és a kormány ál­tal nyújtott védelem a négerek elleni erőszak el­len. Gazdasági biztonság minden dolgozó számá­ra. A N.Y.-i ünneplés szerdán, május 1-én lesz dél­után 4 és 8 óra között a Union Square-en. A május elsejei bizottság felhív minden dolgo­zót, hogy tiltakozzon a polgármesternél a forgal­miadó tervbevett felemelése ellen. Mindenki ír­jon levelet, vagy küldjön sürgönyt Wagner pol­gármesternek a City Hallba. A Kommunista Párt május elsejei felhívása Az Egyesült Államok Kommunista Pártja az idei május elsejei felhívásában rámutat az ünnep amerikai eredetére és arra, hogy a nyolc órás munkanapért való küzdelem vezetői szocialisták és kommunisták voltak. Május elsejének és a munkásmozgalomnak köszönheti a mai munkás­ság a negyven órás hét megvalósítását. Ma nagy­arányú mozgalom van a 30 és 35 órás hét beveze­tésére. A gépesítés fejlődésével ez az irányzat egyre fontosabb lesz. A newyorki ujságsztrájk kivívta a 35 órás, a villanyszerelők nemrég a 25 órás hetet. Mindezek fontos eredmények a mun­kásság védelmére és a munkanélküliség elleni harcban. Az adóteher legnagyobb része a dolgozókra esik. mig a milliomosok különféle kibúvókkal nagy- adókedvezményben részesülnek. A McCarran-törvény és egyéb munkásellenes törvények, a munkanélküliség és a faji megkü­lönböztetés ellen, a magasabb életszínvonal eléré­séért és a háború kiküszöböléséért fogjanak ösz- sze a szakszervezetek és a munkásság egyéb kép­viselői. A legégetőbb problémák megoldására, amivel ma szembenézünk, az Amerikai Kommunista Párt a május elseje szellemében a következő megoldást ajánlja: • Magasabb fizetéseket a dolgozóknak és az 81.50-es minimum órabért. • Rövidebb munkahetet, 30 vagy 35 órával, bérleszállitás nélkül. • Az állások megvédése az automációval szem­ben és az ezáltal állástvesztett egyének meg­felelő átképzése és segélyezése. • Az időskorú polgárok egészség biztosítása. « Újabb munkaalkalmak teremtése a szocialis­ta államokkal való kereskedelem kiterjesz­tésével. • A munkásmozgalom szüntesse meg a faji megkülönböztetést soraiban. • Béke-gazdaságot teremteni a háborús-gaz­daság helyett. • Békés együttélés a különböző gazdasági rend szerű országok között. Mindszenty nem akarja elhagyni az amerikai követséget Bécsből jövő hir szerint a bécsi hercegprímás, Franz König, négy órát töltött Mindszenty bíbo­rossal a budapesti amerikai konzulátuson, ahol a volt katolikus egyházfő 1956 óta tartózkodik. Ha­bár a bécsi hírforrás tagadja, nyilvánvaló, hogy König hercegprímás János pápa utasítását ment tolmácsolni Mindszentynek, hogy fogadja el a ma­gyar kormány amnesztia ajánlatát, kérje szaba- donbocsátását és hagyja el az országot. A hírek szerint Mindszenty elfogadta a kor­mány ajánlatát az ország elhagyására, de aka­dékoskodik bizonyos feltételekkel. Mindszentyt 1956-ban hazaárulásért és valutaspekulációért ítélték el és az amerikai konzulátuson kapott me­nedéket. Bajok voltak az elsüllyedt Tresherrel A tengerészeti vizsgálóbirósági kihallgatáson ki­derült, hogy a tengeralattjáró Tresher, amelyik­nek elsüllyedése április 10-én 129 áldozatot kö­vetelt, hónapok óta javítás alatt volt. A hajó sok része hibás szerkezetű volt vagy helytelenül volt felszerelve. Egyik nagyobb baja avval a szerke­zettel volt, amelyik a felszínre emelkedést kor­mányozza. Még az elindulás előtti napon is a hi­bákat javították a hajón 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom