Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-18 / 16. szám

10 Thursday, April 18, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Mt TőkTéwK m Óhajban Nógrádi hegyek tövében t Erdőkürtön zárszámadás van. A szép nevű falu fehér domboldalak között, kis Völgyben nyújtózik. Az utcán libák gágognák. A művelődési ház udvarán fafüst csípi a szemet: kondorokban fő a pörkölt odabent. A “vasember”, azaz a hangszóró, félóránként elkiabálta magát: mindenki pontos legyen a közgyűlésen, s utána legyen szerencsénk “az ebéden, meg utána regge­lig.” A program alaposnak Ígérkezik. Az erdőkürti közös gulyás A tagság színes papirfüzérek alatt ül. Mintha bál lenne. Sok, nagyon sok asszony: kendőbe bur­kolózva. fesztelen érdeklődéssel méregetik az el­nökséget, benne a pesti képviselőjelöltet, a régi épitőmunkást, meg a maguk megyei vezetőit. A beszámoló alatt nagy csend van, néha egy-egy szellőnyi mormolás: szomszédok vitatkoznak, szól­nak hozzá amúgy a bajszuk alatt. Van néhány adat, amely figyelmet érdemel: az a 181 ember, aki ezen a-2300 holdon közös gazda, ebben a nagyon nehéz esztendőben 11.7 mázsát termelt a tervezett 10.6 helyett búzából. Az elnök elmondja az árpát is — 14 és fél mázsát hozott —, aztán a bajokat is (a krumpli 243,000, a here­mag 90.000 forinttal rövidítette meg őket). So­rolja az állattenyésztés adatait. Hanem, amikor a sokezres összeg sűrűn ismétlődik s azt mond­ja: százötezer borjut neveltünk (százöt helyett...) feltör a nevetés. “Jó lenne!” — kiabálja valaki. Ettől kezdve ez a vidámság ott marad a terem­ben, ott lebeg a színes papirfüzérek között. Ott lebeg a vidámság és feltör, amikor szót kér Tér ka néni. Terka néni kis özvegyasszony, aki hónapokig ingadozott — nem a belépés, hanem a tehén dol­gában. Egyedül élvén, vagy közös munkába ment, vagy az egyszem tehenet legeltette.' Végül is si­került túladni a riskán kétezerhétért, s Terka néni aktiv tag lett. Hogy mennyire aktiv, az most látható. Előrejön a széksorok mellett, fekete-fehér pety tyes kendője szigorúan meg van huzva az álla alatt, s szinte kiáltva szól: — Én csak azt akarom mondani, hogy ne le­gyen kivételezés. Mikor a hangosbemondó arról beszélt, hogy mindenkinek közös ebéd lesz, mi kint voltunk a Kőárokban, kaparékot kötni, cso­mózni. És minket bizony elfelejtettek. A többiek pancsoltak a gulyásban! Ha együtt vagyunk mind — egyformák is legyünk. . . Ránt egyet a derekán s indul vissza, mint aki jól megmondta. Budai Mihályé a szó. Jó egyéni gazda volt — most állattenyésztő brigádvezető. Papír nélkül beszél; könnyű neki, nem elnök, nem beszámolót tart. De azért ő is beszámol: arról, hogy most pergett le róla a régi aggodalmak, a régi aggá­lyok utolsó darabkája. “Amikor a lovainkat el­vittük a közösségbe, a jó szüleimnek kiesett a könny a szeméből. — Hát most vége, mit kapsz te mindezért, fiam? — Most még semmit — biz­tattam őket —, de megjön ennek a gyümölcse. És — megjött. Szüleimnek nyugodt, békés öreg­ségük van, megvan mindenük, mi közelebb ke­rültünk egymáshoz a faluban; s nekem ma már nem kell lelkiismeretfurdalást éreznem. Megbo­csássanak, hogy a magam példáját említem, de talán nemcsak rólam szól.” Egyetértő bólintások. Nem, nemcsak erről a vörösesbajszu, mokány emberről szól ez az erdő­kürti “emberi történet.” Gyűlés után tudom meg: Budai Mihály nem­csak úgy, a szép szó kedvéért mondta, hogy öreg szülei nem szenvednek szükséget. Három napja volt az aranylakodalmuk. Nagy, szép ünnepet csaptak. Dualizmus Szilákon A kastélynak vastagok a falai, mint valami várnak. A pince meg éppen olyan, mintha török­verő vitézek puskapor-raktára lenne, Gárdonyi le­írásában. De a hordókban bor van, aranyat érő, remek bor. Ez a Dégenfeldek egykori sziráki fészke, most állami gazdasági igazgatóság. A gazda: fiatal agrárszakember, Cs. Nagy László; a borokról Zelnik Jani bácsi, ősz, sok tőkét látott öreg szőlész referál; tervekről, telepítésről, a fa­luról van szó — ahol is kitört a “dualizmus.” Ezt úgy kell érteni, hogy az állami gazdaság igazgatóját választotta elnökének a sziráki tsz. Az előző elnök viszont itt ül az asztal végén s igen örül, hogy ilyen jó utódja lesz. Úgy érzi, nála “eddig tartott a cérna”, ő, a korábbi ujgaz- da, később TÜZÉP-telepvezető, ekkora közösséget és üzemet már nem tud szakszerűen vezetni. — Úgy lettem elnök — mondja —, hogy én voltam itt a fő agitátor. Akikkel aztán aláírat­tam, azt mondták: — No, ha neked ennyire kel­lett a tsz, most tessék, vezesd. — És nem szidják most? — Hiszen ez a legnagyobb dolog, hogy ez a két rossz év is minket igazolt! Hogy Ruga Jóska bácsi, akinek 18 holdja volt, ami itt nagy szó, de egy év alatt egy libát se mert megenni, úgy a fogához verte a garast, mert szerezni akart — most köszöngeti nekem, hogy igy történt, ahogy történt, mivelhogy “most lenne érdemes még negyven évet élni!” Tiszteltetem azokat, akik sze­rint a falu a múltat kívánja vissza. . . de téved­nek: ma már azt kívánja, hogy bár ilyen lett vol­na a múlt is! Palotás—héhalmi nász Palotáson, ahol választási gyűlés van és a mű­velődési ház nyitott tornácán is állnak az embe­rek, kétszerannyit fizettek egy munkaegységre, mint Erdőkürtön. Ez régi, tapasztalt tsz és olyan “politizálós” falu. Meg dalolós. Olyan “mezei csokrot” rögtönöz­nek az asszonyok az óvodában, amikor Brutvó János a gyűlés után ezt a szép, uj, fénycsöves épületet is megnézi, hogy megirigyelhetné a rá­dió is. A falu doktora, Bognár Géza, dicsekszik az em­berekkel. Ez ugyan nem orvosi funkció lenne, de hát Bognár doki ismer itt mindenkit. A lányok, akiket 1945-ben ő szervezett be a MADISZ-ba — most ott ülnek szemben az asztalnál — már mind tekintélyes asszonyok, Varga Lászlóné, akit Icá­nak szólitanak, már másodízben lesz tanácstag, Erzsiké, azaz Hajduné, most került rá a jelöltlis­tára és igen szabódik, hogy bele ne kerüljön a ri­portba, mit szól a férje. Tervekről beszélgetnek, ugratják a szomszéd tsz-belieket (itt van a héhalmi elnök, meg a ta­nácselnök is), egy víztároló tervét emlegetik, tár­sadalmi munkáról pereg a szó, valaki azt emlege­ti. hogy több Héhalmon a motorbicikli, mint ré­gen a kerékpár volt, Szűcs, a palotási elnök meg úgy mellesleg megemlíti, hogy a pásztói szövet­kezeti boltostól hallotta: kezdenek érdeklődni a falubeliek a hűtőszekrény után. Hogy valamikor görhén arattak a Deutsch-bir- tokon, s most frizsidert néznek maguknak? Hát aztán, régen volt. Most a héhalmi Szűcs Miska el­veszi a palotási Illés Irénkét, egésznapos esküvő lesz, nyolcvan tynkra máris kimondódott a halá­los Ítélet. A menyasszonynak a keresztanyja sez- lont vesz. Láthatóan egyéb ajándékok is készül­nek. “Ezeknek egy életen át nem kell gondolkod­ni, hogy élnek meg” — mondja egy ősz férfi, s felemeli a poharát. 1963 február közepe van, két kemény eszten­dő után járunk Nógrádiam. Választás előtt. Er­ről nagy szó kevés esik. De hát, azt mondják, a politikai eseményeket nemcsak a beszédek alap­ján kell megítélni, hanem a hangulat alapján is, amely körülveszi őket. Nos, Nógrádban ilyen a hangulat. B. F. SZERVEZETT NÖVÉNYVÉDELEM. A kiskőrösi járás földmüvesszövetkezeteinek központja hu­szonnégy növényvédelmi brigádot szervezett a nagyszámban található szórvány-gyümölcsök per­metezésének biztosítására. A tizenötezer közül kétezer szakszövetkezeti gazda kötött megállapo­dást a brigádokkal, amelyek csaknem húszezer termőfát permeteznek meg. Ily módon remélhető, hogy a járás gyümölcstermésének az eddigi 50— 60 százaléka helyptt 70—80 százalék lesz export­ra alkalmas. RÖVIDEN KÉT ÉVVEL EZELŐTT kezdték meg a mágócsi Művelődési Ház építését. A lakosság körülbelül kétmillió forint értékű társadalmi munkával segí­tette létrehozását. Az összesen négymillió forint értékű épületen most végzik az utolsó simításo­kat. ★ VIRÁGZIK A PARADICSOM. A Szolnok megyei primőrkertészek március második felére igazi nyarat varázsoltak az üvegházakba. A vilamin- dus fejessaláta és retek után megkezdték a pap­rika szedését. Egy-egy tőről hat-nyolc fejlett pap­rikát szednek le. A karcagi Béke Tsz üvegházai­ban teljes díszben virágzik a paradicsom. Az első termést előreláthatólag májusban viszik pjacra. ** SZOMBATHELY újabb oktatási intézménnyel gazdagodik: az év második felében megkezdik a városi felsőfokú tanítóképző intézet uj kollégiu­mának építését. A 264 hallgatónak otthont adó épület terve most ,készült el, kivitelezése mintegy 12 millió forintba kerül. ★ MALÁTAGYÁR építését kezdték meg Nagykani­zsán a sörgyár mellett. A több mint 70 milli­ós költséggel épülő létesítmény előreláthatólag két év alatt készül el. A gyárat automatikusan működő gépekkel szerelik fel. ★ “PAPRIKÁS” TSZ-EK. A fűszerpaprika termesz­téséről hires Miske község szövetkezeti gazdasá­gai közül az Uj Életben 160, az Aranykalászban 130, a Marx Károly Tsz-ben pedig 65 holdon ter­mesztenek az idén fűszerpaprikát. A melegágyak készítéséhez már hozzáfogtak és máris elvetet­ték a magot, hogy májusra az ősszel szántott, jól trágyázott talajba kiültethessék a palántákat. Az Uj Életben két saját palántázógéppel végzik ezt a munkát. ★ SZABADSÁGOS TSZ-TAGOK. — A mosonma­gyaróvári Dózsa Tsz 50 forintos munkaegység- értékkel zárta az évet, s az idén már fizetett sza­badságol is ad tagjainak. Ahány évet eltöltött valaki a közös munkában, annyi nap szabadságot vehet ki és naponta egy munkaegységet írnak jó­vá részére a pihenés idején. Mivel régi a szövet­kezet, lesznek jónéhánvan, akik tiz napnál több szabadságot kapnak már az idei esztendőben. ★ A HÁZTÁJIT IS ÖNTÖZIK. A nádudvari tsz-ek újabb területeket kapcsolnak be az öntözésbe. A három közös gazdaságban az idén már mintegy, 2,500 hold cukorrépára, kukoricára, pillangósra és legelőre juttatják el a vizet. A Béke Tsz-ben a háztáji gazdaságok árutermelését öntözéssel is segítik. Ez évben mintegy 350 hold háztáji kuko­ricaföldre jut el a viz. ★ NARANCSIZü SZŐLŐ. — A Szőlészeti Kutató Intézet kecskeméti telepén az újonnan nemesitett csemegeszőlő-fajták szaporítása során négy újabb fajta jelöltet helyeznek el a törzstelepen. A több- százezer magoncból, illetve keresztezésből kiválo­gatott hibridek minden tekintetben felülmúlják az eddig ismerteket. A Viktória és a Szőlőskertek királynője keresztezéséből kapott magonc ropo- góshusu bogyói például narancs izüek, a Sirad- zouli és a Rezső fajták összeházasításából szár­mazó utód pedig minden eddiginél nagyobb, átlag 6.8 gramm súlyú bogyót terem. ★ A RUM ÉS PÁLINKA “ALKONYA”. — Bara­nya megye falusi boltjaiban egyre inkább kegy­vesztett lesz a rum és a pálinka: az fmsz vendég­látó üzemeiben az utóbbi egy év alatt 703 hekto­litert mértek ki, csaknem 1,200 hektoliterre! ke­vesebbet, mint a korábbi esztendőben. Ugyanak­kor szinte ugrásszerűen nő az iiditő italok forgal­ma. Csupán a népszerű Hűsítőből egy év alatt 200 ezer liléi- fogyott el. Egyéb gytimölcslevekből is négyszeresére ugrott a fogyasztás. A tömény­szesz árusítás alkonyához hozzásegített a sörfo­gyasztás növekedése is. Ebből egy millió 300 ezer literrel töb’ et poharaztak el a baranyaiak, mint korábban. ★ A SZENTENDREI Lajos-forrást, amely környé­kének különleges klímájával és természeti szép­ségeivel az utóbbi években a budapestiek kedvelt kirándulóhelye lett, üdülőhellyé nyilvánitják. ★ A KÖZKEDVELT városnéző buszokból a nyá­ron már négyjárja majd Budapest utcáit a ta­valyi egy helyett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom