Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-18 / 16. szám

Thursday, April 18, 1963 5! AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD XX1IL János pápa a békéért (Folytatás az első oldalról) Majd azt a nagy horderejű kijelentést tette az egyházfő, hogy a mai korban tág tere van annak, hogy katolikusok megértésre jussanak megértő, becsületes “nem keresztényekkel” (értsd: ateis­tákkal). És a pápa rámutatott arra is — első eset­ben a katolikus egyház történetében —, hogy oly mozgalmak, mint a marxizmus és modern szocia­lizmus ki vannak téve az élet alapvető törvényé­nek, a változásnak és mint ilyenek “olyan eleme­ket tartalmazhatnak, amelyek értékesek, haszno­sak és megérdemlik (a jóakaratu emberek) he­lyeslését.” E sorok írásakor tulkorai János pápa encíkli- kájának teljes jelentőségét és a nemzetközi élet­re való kihatásának nagyságát felmérni. A követ­kező három megállapítást azonban már most meg kockáztathatjuk: 1. A pápa becsületes kiállása a béke fenntartásá­nak nagy ügye, a leszerelés, az atompróbák betil­tása mellett hatalmas támogatást jelent a béké­ért már eddig is kitartóan küzdő tömegek és kor­mányok számára a világ minden országában. Ugyanakkor uj komoly gátat emel a háborús pár­tiak előtt mindazon országokban, ahol a munició- gvárosoknak és ügynökeiknek befolyásuk van a kormányok politikájára. 2. A pápai enciklika uj utat nyit meg az együtt működésre becsületes, hithü, békeszerető katoli­kusok és a marxista, szocialista eszmékben hivő tömegek között a világ számos országában, úgy kapitalista államokban, mint a népi demokráciák­ban. Olaszországban, ahol a marxista pártoknak hatalmas tömegbázisuk van, ez könnyen egység­frontra vezethet a szocialisták és a keresztény- demokraták között. Dél-Amerika 132 millió kato­likusa számára elő fogja mozdítani a semlegessé- gi állapotot. 3. A katolikus egyházon belül valószínűleg ki fog fejlődni egy ellenzék a pápa álláspontjával szemben. Különösen valószínű ez az Egyesült Ál­lamokban. Rá kell mutatnunk a pápai enciklika magyar vonatkozásaira is, Köztudomású, hogy János pá­pa már hosszabb idő óta tárgyal — közvetitők ut­ján — Mindszentynek Budapestről való kihozata­la ügyében. A katolikus klérus egy része a Vati­kánban és a Vatikánon kívül ma már belátja, hogy Mindszenty magatartása hátrányára van az egyháznak. Egy magasrangu pap ezzel kapcsolat­ban a következő kijelentést tette: “Mindszenty kardinális, mint a múlt szimbólu­ma, akadálya lett annak, hogy az egyház rendbe­hozza ügyeit egy gyorsan változó világban.” János pápa számára nyilván fontosabb, hogy javítsa kapcsolatait 8 millió katolikus magyarral, hogy betöltse a három magyarországi püspöki ál­lást, hogy normalizálja az egyház viszonyát a né­pi demokráciákban és a Szovjetunióban élő 50 millió katolikussal és 90 millió más kereszténnyel, mint az, hogy az egyház tovább is Mindszenty szellemében foglaljon állást a béke, a békés együttélés és a szocialista eszmékhez való viszo­nya kérdésében. János pápa kijelentette enciklikájában, hogy “emberi lényeknek joguk van ahhoz, hogy a tár­sadalomnak, amelyben élnek, olyan formát adja­nak, amely legmegfelelőbb kitűzött céljaiknak.” Ezzel homlokegyenest ellentétes álláspontot képviselnek Mindszenty itteni hivei. Msgr. Varga Béla máris kijelentette: “Én nem hiszek az együttélésben. Én hiszek az erőben, katonai és gazdasági erőben. Ha a világ gyenge lesz, a kommunisták azonnal át fogják azt venni.” Nyilván ezt a negativ és veszedelmes szellemet akarja János pápa egyszersmindenkorra kiküszö­bölni az egyház politikájából. János pápa megérti, hogy a hidrogénbomba korszakában ez a szellem elkerülhetetlenül az emberiség pusztulására ve­zetne. János pápa az egyház jól megfontolt érde­kei által vezéreltetve, a béke, az emberi jogok, a békés együttélés mellett foglalt állást. Ebbéli kiállásában a békeszerető emberiség tisztelete veszi körül és ad meg neki minden tá­mogatást. Növekszik a miiliomosok száma Az Egyesült Államokban jelenleg több 1 millió dollár, vagy ezen felüli jövedelmű egyén van, mint bál-mikor az 1929-es évet követően. Az adó­hivatal 1960-as statisztikája kimutatja, hogy 1960-ban 306 amerikainak volt 1 millió dollár, Munkás és szakszervezeti hirek Sztrájktörő törvényhozást akar Javíts szenátor Egy televízión közvetitett interjúban Jacob K. Javíts republikánus szenátor azt jelentette, hogy olyan törvényhozást fog javasolni, amely meg­akadályozza a nagy sztrájkokat. A javaslat ma­gában foglal olyan pontokat, melyek egyrészt felhatalmazzák az elnököt egy egyeztető bizott­ság kinevezésére, másrészt betiltják a sztrájkot mindaddig, míg a bizottság határozatot hoz és a szakszervezetek döntenek a határozat felett. Védi McNamara hadügyminisztert Javits egy más alkalommal kijelentette, hogy nem hiszi, hogy ártott a katonaság erkölcsi ere­jének a TFX hadirepülőgéppel kapcsolatos sze­nátusi kihallgatás. Javits szenátor is tagja an­nak a bizottságnak, amelyik azt kívánja megál­lapítani, hogy történt-e részrehajlás a hadügy­miniszter részéről, amikor a 6 milliárd 500 mil­liós szerződést a General Dynamics cégnek ítélte meg. Egyes katonai szakértő csoportoknak az a véleménye, hogy a Boeing társaság által benyúj­tott tervrajz jobb és az árajánlat sokkal olcsóbb, ami az államnak nagy megtakarítást: jelentene. McNamara hadügyminiszter kijelentette eskü alatt, hogy tisztára a jobb minőségű terv kész­tette a határozatra, hogy kinek adja a gyártási szerződést. Javits szenátor kijelentette, hogy nem lát semmi szabálytalanságot a hadügyminiszter intézkedésében és McNamara határozata mellett fog szavazni. Tüntetnek a newyorki tanítók NEW YORK. — Több mint 3,000 tanító tün­tetett a városházánál az elmúlt hetekben a United Federation of Teachers vezetésével. A tanítók szerződése a várossal junius 30-án lejár és a szak- szervezet fizetésemelést kér tagjai részére, mivel a jelenlegi fizetési skála nem kielégítő. A pikete- lést a szakszervezet elnöke, Charles Cogen vezet­te és a tüntető tanítók többek között ilyen felira­tokat vittek: Ne csapják be a gyermekeket. Szál­lítsák le egy-egv osztály létszámát. Minden gyer­mek kapjon ülőhelyet. Wagner polgármester mellett Rockefeller kor­mányzót is vádolják a tanítók az iskolák lerom­lott helyzetéért. A tanítók a piketelés mellett röplapokat is osz­togatnak a város különböző vidékein, figyelmez­tetve a közönséget, hogy ha nem kapnak uj szer­ződést, nem fognak dolgozni. A szülőket is fel­hívják, hogy Írjanak a polgármesternek a taní­tók béremelési követeléseinek támogatására. A N. Y. Times erős szavakkal illette Charles Cogen, szakszervezeti elnök azon kijelentését, hogy ha a tanítók követeléseit nem teljesitik, úgy kénytelenek lesznek sztrájkolni. A lap vezér­cikkben azt fejtegette, hogy a tanítóknak akkor is kötelességük dolgozni, ha elégedetlenek mun­kakörülményeikkel. A newyorki Május Elseje NEW YORK. — A newyorki május elsejei kon­ferencia lezajlott és programot dolgozott ki a nagy tüntetésre, amely szerdán, május 1-én lesz a newyorki Union Square-en. A bizottság programjába foglalja az ifjúság legfőbb követeléseit is, melyek a következők: Le­gyen munka mindenkinek, ne legyen megkülön­böztetés, legyen joga az amerikai ifjúságnak ta­lálkozni más országok ifjúságával, legyen vége a hidegháborúnak, mindenkinek legyen joga a ta­nuláshoz, megkülönböztetés és tandíj nélkül, szün tessék meg a McCarran-törvényt és állítsák visz- sza a teljes szólásszabadságot. A bizottság 25.000 röplapot készíttetett angol és spanyol nyelven, melyek a következő három pontot hangsúlyozzák: • a békét és békés egymás mellett élést, • a polgárjogok biztosításának szükségességét, • gazdasági biztonságot. vagy ennél több jövedelme. New Yoi'kban köz­pontosul a vagyon legnagyobb része, ezt követi Philadelphia, majd Chicago, San Francisco és végül Boston. A hirtelen tőzsdehanyatlás előtt 1929-ben 513, 1932-ben 20 ilyen milliomos volt az országban. A munkaóra és a tőke viszonya A vállalatok azzal vádolják a szakszervezete­ket, hogy azért harcolnak a rövidebb munkaidő­ért, hogy ezzel tulórabérezést biztosítsanak tág­jaik részére. Holott a helyzet az, hogy a vállala­tok azok, amelyek túlórázást követelnek munká­saiktól. 1938-ban azért hozták meg a “Wage and Hour’* törvényt, hogy a munkanélküliséggel megbirkóz­zanak. Ennek a törvénynek az értelmében leszál­lították a munkaidőt 40 órára, a vállalatok nem dolgoztathattak 40 órán felül és a túlóráztatás­ért büntetést kellett fizetniük. A szakszervezetek később javításokat nyertek ezen a téren, s még több cégnek a kedvét szegték a túlóráztatástól. Akkoriban természetesnek vették, hogy a mun­kaadó csak szükséghelyzetben engedélyezi a túl­órázást. Ma már azonban visszaélnek a munka­adók a helyzettel és rendszeresen tulóráztatnak, ahelyett, hogy csak szükség esetén tennék azt. 1962-ben a gyárakban ledolgozott munkaórák 7 százaléka túlórázás volt. A munkaadók rendsze­resítik a túlórázást, még pedig két okból: 1. ol­csóbb a túlóráztatás meglévő munkásokkal, mint előzőleg elbocsátott munkást, vagy uj munkást al­kalmazni; 2. a túlórázással helyettesítik az alap­bér javítását és az életnívó emelését. Ugyanak­kor úgy remélik meghiúsítani a szakszervezetek kollektiv szerződési tárgyalásait a magasabb élet­nívó kiharcolására, hogy engedélyezik a túlórá­zást, amit ők kontrollálnak ahelyett, hogy bele­egyeznének az alapbérek emelésébe, amit azután állandóan fizetniük kell. A heti munkaóra csökkentésével növekedett a profit, amit az alábbi táblázat igazol: Év Heti munkaidő tőkebefektetés millió dollárban 1850 66 12 1900 56 105 ! 1920 46 ' 194 i 1938 40 219 i 1958 40 382 A munkanélküliség problémái a N.Y. Times szerint megoldatlanok Az utóbbi néhány évben minden egyes gazda­sági válságot követő fellendüléssel sajátságosán mindig egyre nagyobb munkanélküliség marad hátra. Az 1948—49-es évek pangását követő hábom utáni fellendülés elérte a munkanélküliség 2.6C- os arányszámát 1953 júliusában. Az 1953—54 években jelentkező gazdasági válság után, az ezt követő javulással ez az arány 3.9%-nál ma­radt és 1960 februárjában az előző pangás utáni fellendülésnél ez a szám 5% lett. Az 1960—61- es rossz gazdasági helyzetet követő jobb gazda­sági viszonyok csak a múlt októberi legalacso­nyabb 5.3% munkanélküliséget tudták elérni. Jóllehet az utóbbi hónapokkal nőtt a munkál­tatás az ország mérsékelten növekvő gazdasági életében, de a baj ott van, hogy ez a növekedés nem elég gyors és nem elég nagyarányú. A mun­kapiacot egyre jobban elárasztó uj munkaerők­nek ez a tempo nem fog tudni munkát biztosíta­ni, hacsak meg nem növelik az ipari kiterjedés iramát. A munkaügyi miniszter, W. Willard Wirtz jelenti, hogy ha az ipari fejlődés nem lesz nagyobb az utóbbi öt évinél úgy a következő öt évben 1 millió 600 ezerrel lesz a jelenleginél több a munkanélküli és az arányszám 7 százalékra fog emelkedni. Kiképzési program az ifjúság részére A szenátus 50 szavazattal 34 ellenében elfogad­ta Kennedy elnök törvényjavaslatát, amely az if­júságnak alkalmat adna munkára és munkára való kiképzésre. A 100 millió dolláros javaslat a szenátusban a x-epublikánusok ellenzésével talál­kozott. Most a javaslat a képviselőház elé kerül ahol a sorsa teljesen bizonytalan. •■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■mi AZ ATOMFEGYVERKISÉRLETEK eltiltásé nak kérdéséről folytatott vitát a genfi leszerelés értekzlet 119. plenáris ülésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom