Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-28 / 13. szám
Thursday, March 28, 1963 A.utiltl l\.\l rtiaUlAJV ,-VA( 1 11L/Vji A KUBAI SZABADSÁG EREDMÉNYEI ÉS PROBLÉMÁI Nunez Jiménez beszámolója az ENSz Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének 1962. évi, 39. ülésszakán Elnök ur, küldött urak! ti megoszlása a következő: Az idei év folyamán a kubai nép folytatta az 1959 januárjában megkezdett forradalmi munkát. Különösen nagy figyelmet fordítottunk a mező- gazdaság fejlesztésére, az élelmezés kérdésére és arra, hogy javítsuk a falusi lakosság életkörülményeit. A fenti célokra, irányuló erőfeszítéseink nagyon nehéz helyzetben kezdődtek meg, mert falvaink gazdaságilag szerfölött elmaradottak voltak, s a földbirtokmegoszlás folytán félfeudális viszonyok uralkodtak. A forradalom előtt a földbirtok koncentrációja olyan nagymérvű volt, hogy 2,336 birtok összesen 4,254,140 hektár területet foglalt magában, vagyis a földbirtokosok 1.5 százaléka rendelkezett az ország földterületének 46 százalékával. E helyzet visszás voltát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy ugyanakkor a 27 hektárnál kisebb 111,000 birtok összesen 1,020,- 000 hektárnyi földterülettel rendelkezett, vagyis a birtokosok 70 százalékának tulajdonában az ország termőföldjének alig 12 százaléka volt. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott. Parasztok ezrei váltak az általuk megművelt föld tulajdonosává, s a szocialista tulajdonban levő "népi gazdaságok” termelése növénytermesztésünk és állattenyésztésünk hozamának számottevő hányada. A vidéki lakosság életviszonyait jelentősen megjavították az ország minden részében épült uj falvak százai — uj lakóházaikkal, iskoláikkal, kórházaikkal, boltjaikkal és sportpályáikkal. Forradalmi kormányzatunk 1961-ben, a “köznevelés évében” erőfeszítéseinek középpontjába állította az írástudatlanság elleni küzdelmet. Az irni-olvasni nem tudók aránya a parasztság körében volt a legnagyobb. A forradalom előtt minden négy kubai közül egy írástudatlan volt; összesen kb. 1,030,000 analfabéta volt országunkban. 260,000 önkéntes tanítót mozgósítottunk az Írástudatlanság leküzdésére — s jelenleg az analfabétizmus arányszáma országunkban 4 százaléknál kevesebb: világviszonylatban is egyike a legalacsonyabbaknak. A pépünk oktatására indított kampányt nem tekintjük befejezettnek azzal, hogy az írástudatlanságot csaknem-teljesen megszüntettük. Ezt követően újabb széles körű akciókat indítottunk avég- böl, hogy az Írás és olvasás elsajátítása után az emberek fejlesszék tudásukat, tovább tanuljanak. Az elemi iskolák száma az 1958. évi 17,000-ről 30,000-re emedkedett. Ezzel egyidejűleg megteremtettük a tanulmányi ösztöndíjak kiterjedt rendszerét: fővárosunkban jelenleg 70,000 ösztöndíjas tanul. Forradalmi kormányunk nagy munkát végez, kivált vidéken, a lakásépítés terén. Minden népi gazdaságban lakótelepek épülnek, amelyeket ellátnak valamennyi szükséges közszolgáltatással (csatornázás, villanyvilágítás, iskolák stb.) Az 1962-es év folyamán több mint 100 milliárd peso beruházásával mintegy 4,000 paraszt házat és számos közoktatásügyi intézményt építünk. Ugyanebben az évben többezer kilométer hosszúságú ut is épült a termelőövezetekből a fogyasztópiacokra irányuló áruforgalom megkönnyítésére. Ami a közegészségügyet illeti, a kubai kormány 1958-hoz képest több mint háromszorosára növelte az e célra előirányzott költségvetési összeget. A nehezen megközelíthető hegyvidékek ellátására kiépítettük a falusi egészségügyi szolgálatot. Jelentős intézkedések történtek a nép egészség- védelme érdekében — például a tuberkulózis elleni tömeges oltási kampány sikeres megvalósítása, kórházak építése, a malária elleni küzdelem, stb. A mezőgazdaság újjáalakítása keretében a forradalmi kormány különösen nagy figyelmet fordított az ország erdősítésére. 1959 és 1962 között 75,000 hektárnyi területen több mint 150 milliárd fát ültettünk el, főként eukaliptuszt, valamint haszon- és gyümölcsfát. Az erdősítés során létrehozott ültetvények 60 százaléka Kuba nyugati részén található. A kubai mezőgazdaságnak jelenleg két fő szektora van: az állami és a magánszektor. Az állami szektort a “népi gazdaságok” és a “cukornád-gazdaságok” alkotják; a magánszektor a 67 hektárnál kisebb birtoku parasztokból, valamint a közép- és a gazdag parasztokból áll. A kisparasztok a “Kisgazdák Országos Szövetségébe” tömörültek. Kuba mezőgazdasági területének szektoronkénÁllami szektor Hektár Az összes földterületek %-ában a) Népi gazdaságok 2,632,000 29 b) Cukornád-gazdaságok 1,089,000 12 Az állami szektor összesen 3,721,000 41 Magánszektor a) 67 hektárnál kisebb birtokok 3,540,000 39 b) 67 hektárnál nagyobb birtokok 1,815,000 20 A magánszektor összeéri r 5,355,000 59 Összterület 9,076,000 100 Az egyes szektorok részaránya az ország növénytermesztésében és állattenyésztésében a következő: N ö vény term esztés Népi gazdaságok Cukornád-gazdaságok Magánszektor Összesen Állattenyésztés Népi gazdaságok Cukornád-gazdaságok Magánszektor Összesen Növénytermesztés és állattenyésztés együttvéve Népi gazdaságok Cukornád-ga’/.daságok , Magánszektor Az össztermelés %-ában 19 16 65 100 Az össztermelés %-ában 36 6 58 100 Az össztermelés %-ában 24 13 63 Összesen 100 Az egyes szektorokban foglalkoztatottak száma á következő: A foglalkoz- Az összes fog- tatottak lalkoztatottak száma százalékában Népi gazdaságok 127,505 28.1 Cukornád-gazdaságok 124,912 27.7 Magánszektor 200,000 44.2 Összesen 452,417 '100.0 A “Kisgazdák Országos Szövetségében” 2,144 parasztszövetség és 292 mezőgazdasági társulás tömörült. Az utóbbiak tényleges szövetkezetek; számuk •állandóan növekszik. A magánszektorra vonatkozó adatok a tudajdonosok számát jelzik: az ott dolgozók száma jóval nagyobb. Az 1962-es év során a kubai mezőgazdaság szerkezetében és munkamódszerében lényeges változások történtek. A bevezetett reformok célja a hozamok növelése, a termelőerők akadálytalan kibontakozásának elősegítése. A reformok a következő fő célok elérésére irányultak: a) A termelés eredményességének fokozása az állami szektor üzemegységeiben, anélkül, hogy háttérbe szorulna a magánszektor, amelynek zöme a “Kisgazdák Országos Szövetségében” tömörült. b) A tervezés módszereinek fejlesztése olyképpen, hogy a tervek a tömegek munkaerejének mozgósítása irányában hassanak, s ugyanakkor a jelenleginél pontosabban tükrözzék az objektiv adottságokat. c) A munka termelékenységének növelése a normarendszer javítása és az alapbéreknek a nor- mateljesités szerinti differenciálása révén. d) A növényi és állati termékeket illetően olyan árpolitika kialakítása, amely fokozza a parasztok (különösen a kisparasztok) jövedelmét, és növeli az állami felvásárló szervnek átadott élelmiszerek mennyiségét. e) A munkások szakmai képzése a mezőgazdaság legkülönbözőbb területeit — pl. a vetőmag- nemesítést, — növénytermesztést, gépesítést stb. — felölelő szaktanfolyamok (úgynevezett technikai minimum-tanfolyamok) szervezése révén. Ezzel egyidejűleg megszerveztük több ezer paraszt szakmai továbbképzését a szocialista országokban. A jegyrendszer és a mezőgazdasági termékek árszínvonala A lakosság élelmezését hátráltató körülményekről tudomást szerezve, egyesek növénytermesztésünk és állattenyésztésünk állítólagos nehézségeiről beszéltek. Egyes kommentárok egyenesen “a kubai mezőgazdaság válságáról” írtak. Az ilyen megállapítások azonban elfogultak és alaptalanok. Ha Kuba élelmiszer-ellátási helyzetét elemezzük, figyelembe kell vennünk az alábbi körülményeket: , a) A forradalmi kormány erélyes és gyors intézkedései nyomán a jövedelemmegoszlás országunkban lényegesen megváltozott a kis jövedelműek javára és igen nagymértékben emelkedett a fogyasztási javak iránti kereslet. b) A lakosság rendelkezésére álló élelmiszer- alap mennyisége függ mind a hazai termeléstől, mind behozataltól a külföldről hozott élelmiszerek fontos szerepet töltenek be a kubai lakosság táplálékai között. Ilyen pl. a rizs, bab, csirke, tojás, tej, vaj, étolaj. Az említett élelmiszerek zöme az Egyesült Államokból érkezett, s jelenleg nincs mód kielégítő mennyiségben történő importjukra — elsősorban az USA által életbe léptetett keres- kedélmi korlátozások miatt, amelyek következtében csökkent a rendelkezésünkre álló átváltható devizák összege. c) Minthogy okvetlenül szükséges országunk gépesítése, kénytelenek vagyunk jelentős meny- nyiségben importálni különféle gépeket és berendezéseket. Ennek fejében némileg korlátoznunk kell élelmiszer-behozatalunkat. Mivel nehezen tudunk egyes pótalkatrészekhez hozzájutni, kénytelenek voltunk bizonyos tipusu tehergépkocsikat, traktorokat stb. más tipusu gépekkel helyettesíteni, és ez tovább növelte gépimport-szükségletünket. A feladat rendkívüli nagyságának érzékeléséhez tudni kell, hogy a mezőgazdasági termelést még abban az esetben is igen gyors ütemben kellett volna növelnünk, ha nem következik be az importvisszaesés. A bérek összege 1959 óta 500 millió dollárral nőtt, s ehhez járul még a lakbérek, a telefonelőfizetési és villanyáramszolgáltatási dijak csökkentéséből, úgyszintén az ingyenes közoktatás és egészségügyi ellátás bevezetéséből stb. származó vásárlóerő-növekedés. Kuba nemzeti jövedelme 1959-ben 2 milliárd 590 millió dollár volt, igy tehát az előbbiekben említett béremelések a nemzeti jövedelem 19 százalékát teszik ki! Érthető, hogy a vásárlóerőnek ilyen nagyarányú megnövekedése óriási nyomást gyakorol az ország termelőapparátusára. Még bonyolultabb a probléma akkor, ha a béralap növekedését a rendelkezésre álló teljes élelmiszeralaphoz viszonyítjuk. Az itóbbi 1958-ban 555 millió dollárnyi értéket képviselt; ebből 412' millió dollár értékű élelmiszer hazai termelésből, 143 millió értékű pedig behozatalból szármázott. Ha a béremelkedésből származó, az élelmiszerekre jutó szükségletnövekedést 172 millió dollárra becsüljük, és számításba vesszük egyszersmind azt a tényt is, hogy az élelmiszer-behozatal menv- nyisége 1961-ben 120 millió dollárra csökkent, akkor könnyen kiszámítható, hogy a hazai élelmi- szertemelést 190 millió dollárral kell növelni, ami 1958-hoz viszonyítva 46 százalékos növekedést jelent. A mezőgazdasági termelésre vonatkozó számadatok nem foglalják magukban annak a ^ cukornád-mennyiségnek az értékét, amelyet cukorrá feldolgozva külföldre szállítottak. (Folytatjuk) Szovjet repülőket láttak egy amerikai hadihajó felett A Honvédelmi Minisztérium jelentette, hogy a Csendes-óceánon négy szovjet repülőgép haladt el az amerikai Constellation- nevű repülőgéphordozó hadihajó felett. A Pentagon jelentése szerint amerikai repülőgépek észrevették a szovjet repülők jelenlétét és azt állítják, hogy a szovjet gépek kilencszer repültek át az amerikai hadihajó felett. A felderítés radar szerkezettel történt a hadihajótól 200 mérföld távolságból. Pénteken, március 15-én, kashingtoni jelentések szerint két szovjet repülőgép behatolt az Egyesült Államok területére és délnyugat Alaszka messze- fekvő területe felett repült át. Ez volt az első alkalom, hogy világosan megállapították szovjet repülőgépek amerikai terület feletti átrepülését. A valószínűség az, hogy a két repülő, kormányzási müszerhibák miatt tévedt amerikai területre. Hivatalos körök nem tulajdonítanak fontosságot az eseménynek és nem hiszik, hogy meg fognak ismétlődni. tak, hogy ha a Szovjetnek támadó szándéka lett A csendes-óceáni átrepülésekről úgy nvilatkoz- volna, nem a védelmi állásoktól ilyen messzefek- vő helyen és nem ilyen gépekkel és nem ebben a magasságban repültek volna.
