Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-21 / 12. szám

Thursday, March 21, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD E. H. Neuwald: A "tiszta” város Déli államaink nem az egyedüliek, ahol néger polgártársainkat alsóbbrendű lényekként kezelik. Az Egyesült Államok minden részében: északon, keleten, nyugaton és az ország belső részeiben könnyen megláthatok a “különleges” elbírálás je­lei, amelyek megnehezítik és elkeserítik azok életét, akik rosszul választották meg a szüleiket. South Dakota nem déli állam. Az ország közepe táján és inkább északon fekszik. Határain belül szorgalmasan gyakorolják a helytelen arcszinü és vallásu halandókat sértő különleges kezelést, — akárcsak más államok az ország különböző részei­ben. Ennek az államnak egyik városa most a nyilvánosság megvilágításába került, mert Uncle Sam a közelében hadi-repiilőtelepet rendezett be, ahol néger katonák is teljesítenek szolgálatot és a sértő kezeléstől ezek a katonák sem mentesek. A város: Rapid City, amelynek szomszédságá­ban az Ellsworth-repülőtelep fekszik. A sötét arc- bőrü repülők családjukat Rapid Cityben helyez­ték el, mint azt fehér bajtársaik is tették. A kü­lönbség az, hogy amig a fehér családok rendes környezetben, modern lakásokban vagy házakban laknak, addig a néger családok egészségtelen, túlzsúfolt, veszé­lyes és leromlott házakban kénytelenek meg­húzódni, ahol még hozzá botrányosan magas béreket is fizetnek. Ez persze nem a mi megállapításunk, hanem eredménye annak a vizsgálatnak, amelyet az NAACP, a Junior Chamber of Commerce és a Black Hills Civil Rights Committee megbízottai vezettek. A N. Y. Times tavaly ősszel lefolytatott vizsgálata mindenben megerősítette az előző vizs­gálatok eredményét. A néger katonákat és családtagjaikat Rapid City moteljeiben, éttermeiben, borbély üzleteiben sem szolgálják ki. De az utolsó években külföldi­ekkel is éreztették, hogy a bőrük színe miatt az éttermekben lenézik és kiszolgálásra nem tartják méltóknak azokat, akik meglátogatták South Da­kota második legnagyobb városát. így az Egyesült Államok egészségügyi hiva­talának egy orvosa; Guinea-ból tanulmányúton levő mérnök, Nigériából és Thailandból látogató diákok kénytelenek voltak megszégyenítve, éhe­sen távozni a városból, amelynek éttermeiben csak fehér vendégeket szolgálnak ki. A South Dakotával határos államok legalább elvben elfogadtak törvényeket, amelyek megtilt­ják, hogy nyilvános helyekről — tehát vendég­lőkből, szállodákból, motelokból, mozikból —, ki­zárjanak embereket, a színük, a vallásuk, fajuk, vagy származásuk miatt. Hasonló törvényjavas­latokat a mai napig nem tudtak elfogadtatni So. Dakota törvényhozásával. A fent emlitett vizsgálatok szerint Rapid City lakosságának nagy többsége és megválasztott tisztviselői a megkülönböztetés gyakorlását nem szeretnék “véglegesiteni”, de ugyanakkor megál­lapították, hogy “a város önző, elfogult és tudatlan kisebbsége szervezetten áll a józan többséggel szemben, amely nem mutat erélyes és határozott fellé­pést a szégyenteljes állapotok ellen.” • A RAPID CITYBEN uralkodó állapotok hire engem külön is érdekelt, mert évekkel ezelőtt bi­zonyos személyes tapasztalatokat szereztem ebijen a south-dakotai városban. Hét évvel ezelőtt tízezer mérföldes autó-kör utat csináltunk, több mint 30 államot látogattunk és útban a Yellowstone Nemzeti Park felé, South Dakota államon át vezetett utunk. így kerültünk Rapid City be és miután az idő későre járt, úgy határoztunk, hogy ott töltjük az éjszakát. Az első gazolin állomásnál megálltunk, megtöl­tettük a tartályt s amikor fizetésre került a sor, megkérdeztük: hol van a közelben tiszta, mérsé­kelt áru motel és vendéglő, ahol rendesen megva­csorázhatunk? Szóról-szóra ezt a választ kaptuk: “Mister, you can stop at any motel and café. This is a clean town, we have no Niggers and no Jews!” Szóval megnyugtatott: megállhatunk akárme­lyik motelban és étteremben, mert Rapid City “tiszta város”, ahol sem négerek, sem zsidók nincsenek. Ez hét évvel ezelőtt történt. Hét év rövid idő azoknál, akik távoli szemlélői a négerek hősi har­cának a velük szemben tanúsított igazságtalan, embertelen viselkedéssel szemben. A kongresz­szus évről-évre előveszi, aztán elteszi a szabadság- jogok biztosítását és kiszélesítését célzó javasla­tokat. Kennedy kormánya látszólag sürgeti ezek­nek a javaslatoknak az elfogadását, de az elnöki hivatal teljes súlya és tekintélye még nem állt a jogaiktól megfosztottak mögé és igy a haladás lassú és elégtelen. • FEBRUÁR 28-ÁN a Mississippi-i Greenwood közelében lelőtték a 20 éves James Taravis-t, aki néger szavazók regisztrálásával foglalkozott. Ken­nedy elnököt, Kennedy igazságügyminisztert, Bár- nett kormányzót és más magasrangu államhiva­talnokokat sürgönyben kértek, hogy haladéktala­nul gondoskodjanak az ártatlan emberek védel­méről. Hat nappal később, ugyancsak Greenwood-ban, egy gyorsan száguldó automobilból rálőttek négy regisztrálással elfoglalt négerre. Kennedy elnököt újabb sürgönyökben kérték, hogy gondoskodjék védelemről, mert ahogyan a regisztrálók száma emelkedik, olyan mértékben a támadások megis­métlődésére lehet számitani. A kérdésre: lesz-e védelem ? Lesz-e intézkedés, hogy a támadók elvegyék méltó büntetésüket? — egyelőre nincs válasz. Mississippi állam Leflore megyéjében — amely határos Sunflower megyé­vel, a reakciós Eastland szenátor otthonával —, A Marine Sulphur Queen nevű tankhajót még 1944-ben bocsájtották a vízre, Chester, Pa.-ban. Egyike volt azon 500 tankhajónak, amelyet'a má­sodik világháború folyamán, a katonai szükség­leteknek megfelelően, rendkívül gyorsan készí­tettek el az Egyesült Államok hajógyáraiban. A T-2 családjába tartozó hajóknak nem volt valami jó hírük már eddig sem. 1960 december 21-én a Pine Ridge nevű olajszállító formálisan kettétört a Cape Hatteras partja közelében tom­boló viharban. 1962 február 18-án egy másik T-2, a Port Mercer, tört darabokra a New England partjai közelében pusztító vihar folyamán. Ugyan ezen a napon és ugyanebben a viharban pusztult el egy harmadik T-2 hajó, a Pendelton. Ez is ket­tétört, mint elődjei. A Marine Sulphur Queen 1963 feb.2 án hagy­ta el hazai kikötőjét, a texasi Beaumont-ot. Erről a végzetes útjáról nem tért többé vissza. Fedél­zetén 39 ember tartózkodott, James V. Fanning kapitánnyal az élén. Fanning kapitány 1960 december 19-én került először a Marine Sulphur Queen-re, a Marine Transport Lines, Inc. szolgálatában. Ez a new- yorki vállalat tartotta üzemben a hajót, annak ellenére, hogy az előzetes tragédiák már előreve­tették ennek a testvérhajónak a sorsát is. A második világháború alatt és utána egy hosz- szu ideig, a Marine Sulphur Queen csak olajat szállított. Az 504 láb hosszú hajó netto tonnatar­talma 4,057, mig bruttó tonnatartalma 7,240 volt. 1959-ben vette meg a Marine Transport Line a Marine Sulphur Queent és állította a kénkő- szállitás szolgálatába. A vállalatnak a Texas Gulf Sulphur Co.-val volt hosszúlejáratú szerződése és igy kizárólag erre a célra használták ezentúl. Az elkövetkező két év leforgása alatt a hajó 63 szál­lítmányt juttatott el rendeltetési helyére, össze­sen 926,000 tonna olvasztott kénkövet szállítva Beaumont és Carteret, N.J. között. A 64-ik útja alkalmával, 15,000 tonna rakománnyal hagyta el a texasi Beaumont kikötőt. De ez a szállítmány már nem érkezett meg rendeltetési helyére. . . Az olvasztott kénkő cseppfolyós állapotban va­ló tartásához 275 fokos hő szükséges és ez gyak­ran felolvasztja a hajó belsejének egy részét is. Ameddig a Mexikói-öbölben közlekedett a Marine Sulphur Queen, addig a hőség nem okozott külö­nösebb bajokat, mert a Golf-áramlattól felmelege­dett tengervíz nem gyakorolt hatást a hajó fém- szerkezetére. De amikor északabbra kellett szál- litaniuk a rakományaikat, a hidegebb vizek felé, akkor már a tengerészek hallottak pukkanásszerü zajokat a hajó belső része felől. Hiába jelentették az esetet a vállalatnak, nem tettek semmit a gya­nús és veszélyes tünetek kivizsgálására. ahol a merényletek történtek, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az állami és szövetségi hatóságok az ártatlan regisztrálók megvédése helyett azok­kal kooperáltak, akik színes polgártársainkat meg fosztják alkotmány-biztositotta jogaiktól. • HÉT ÉV ELŐTT Rapid City “tiszta város” volt, mert se négert, se zsidót nem engedtek letele­pedni. Hét évvel később az amerikai hadsereg néger tagjait Rapid City vendéglőiben nem szolgálják ki és drága pénzen csak egészségtelen lakásokban helyezhetik el feleségüket, gyermekeiket. Hét évvel később egy másik államban lelövik a négereket, akik regisztrálni merészkednek, hogy szavazati jogukkal élhessenek. Nem lehet mondani, hogy gyors haladást ész­lelünk és talán nem tolakodó a kérdés: hány évig fogják még türelemre inteni a négerek millióit és eltűrni a szégyenteljes megkülönböztetéseket? Hány évig kell még az elnököt, az igazságügy- minisztert és a kormányzókat kötelességeik tel­jesítésére és esküjük betartására felszólítani, hogy gondoskodjanak MINDEN amerikai jogai­nak biztosításáról és életének védelméről? Mikor lesz MINDEN AMERIKAI VÁROS VA­LÓBAN TISZTA és mentesített az “önző, elfo­gult és tudatlan” kisebbségek zsarolásától, táma­dásaitól ? A válasz ezekre a kérdésekre elsősorban és közvetlenül a 16 millió amerikai négert érinti, de érdekli azokat az afrikai és ázsiai sötétbőrü mil­liókat is, akik hosszú idők óta és keserves küzdel­mek árán most lépnek az önálló népek sorába. A kénkőnek erősen maró hatása volt az elektro­mos felszerelésekre a hajón. A forgó iránytű tíz­szer olyan erősen tért ki az irányból, mint más hajókon, más rakománnyal. A 63. utazás folya­mán a mentőcsónakok közül az egyiket használ­hatatlannak találták az ellenőrzés folyamán. Ál­landó bajok voltak a hajó áramfejlesztő gépével is. A nyílt tengeren kétszer is kormányozhatat- lanná vált a Marine Sulphur Queen, mert ki kel­lett cserélni a generátor egyik alkatrészét. A tiiz olyan gyakori lett a hajón az utóbbi já- ratok folyamán, hogy a kapitány már meg sem szólaltatta a vészcsengőt. A szellőztető készülékek sem működtek elöirásszerüen és a tengerészek szenvedtek az átható, erős szagtól. Az olvasztott kénkő hidrogénszulfátot tartalmaz és a tűz foly­tán ez eláraszthatta az egész fedélzetet és a sze­mélyzet fulladás általi halálát idézhette elő. Mindezen veszélyek ellenére, a hajó tovább is üzemben maradt. A business fontosabb, mint az emberek biztonsága . . . A pusztuló hajóról Willie T. Manuel nevii ten­gerész küldte az utolsó üzenetet. A rádióüzenet egy tampai (Florida) részvénykötvény ügynök­nek szólt és 5,000 bushel búza vásárlására adott megbízást a chicagói kereskedelmi tőzsdén. A ha­jó ekkor 200 mérföldre nyugatra volt a floridai Key Westtől. Amikor a részvénykötvény ügynök február 4-én válaszolt az üzenetre, a Western Union már nem tudta kiközvetíteni a táviratot. A mentő expedíciók hiába kutatták át az egész környező tengerrészt Beaumont és Norfolk között 20 mérföldnyi szélességben, mert semmi nyomra nem tudtak ráakadni. A következő napokban a parti őrség 63 repülőgépe kutatta az eltűnt tank­hajót — eredménytelenül. Végül február 20-án a tengerészet egyik hajó­ja Key Westtől 7 mérföldre délkeletre talált men­tőöveket és egy olajkannát “Sulphur Queen” fel­írással. Március 4-én pedig egy John Alliand nevii em­ber egy magánosán úszó fát emelt ki a floridai Key Biscayne tengerparti fürdőhelyén a vízből. A törött fán olajfoltok és égés nyomai látszot­tak. A felszínén pedig “ARINE SULPHU” fel­iratot lehetett kibetüzni. A parti őrség minden kétségen kívül megállapította, hogy a fadarab a hajó parancsnoki hídjának egyik része volt. . . így esett ki a Marine Sulphur Queen a tankha­jók sorából, magával rántva a hullámslirba 39 tengerészt is. .. MAMMAAAAAAMWWUUWmfWVWMAAWUVUWWm^ A KAMCSATKA-FÉLSZIGET távol eső vidé­keinek repülőgépekkel szállítják a “félkész” lakó­házakat, amelyeket a helyszínen szerelnek össze. 1 "■ ~ - ■ — 1 ..... ............... .................................. -......... ­Az eltűnt hajó Egy T-2 tipusu tankhajó újabb tragédiája 7-------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom