Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-21 / 12. szám
I Vol. Xil. No. 12. Thursday, March 21, 1963 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL-4-0397 •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• III ckcuMENtcZNc^'% HZ ATOMHÁBORÚ ? —A hadügyminiszter nyilatkozata — Charles E. Chamberlain republikánus képviselőnek arra a kérdésére, hogy mi lenne a katonai helyzet Amerikában, ha “kilőjj ük mind a távlövegeinket úgy, hogy egy sem marad a raktárban és ők is kilövik mind amennyijük van”, Robert S. McNamara hadügyminiszter igy válaszolt: “Ha mi olyan kölcsönös akcióban vennénk részt, mint amilyent ön említett, ha odáig jutnánk el, akkor lehetséges, sőt nagyon valószínű, hogy az áldozatok száma Nyugat-Európá- ban. elérné a 90 milliót, az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban egyenként száz-száz milliót.” A háromszázmillió emberi áldozat számbevevésével McNamara hozzátette: “még ha előre is gondoskodnának róla, nagyon nehéz elképzelni, hogy milyen fajta katonai felszerelés maradna meg és az, ami megmaradna, milyen módon lenne használható.” Kijelentette, hogy a kormány már gondolt erre és gondolkodott olyan felszerelésről, amely “túlélné” a nukleáris háborút. Valószínűleg a Polaris tengeralattjárókra gondolt, melyek a stratégiai szakértők véleménye szerint jelenleg sérthetetlenek és ezért az amerikai visszaütő erők támpontját képezik. Azonban vésztjóslóan hozzátette, hogy “felülmúlja a fantáziámat annak az elképzelése, hogy milyen módon lehetne ezeket használni és hogy ha már idáig jutottunk, mi haszna lenne belőle az Egyesült Államoknak.” Ilyen kijelentések után joggal kérdezhetjük: vajon józan emberek ülnek-e az Egyesült Államok képviselőházában, akik a 15 milliárdos hadiköltség tervét megszavazták. Szerintük, milyen eddiginél is nagyobb méretű fegyverek kellenek még az állam védelmére, amelyekkel elpusztíthatják nem egyszer, hanem többször egymás után az emberiséget ? Lehet az emberiség még a halottnál is halottabb? »•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a** KEKMEDY ELNÖK FÉL HARCOLNI AZ OLIGARCHIÁVAL Az Egyesült Államok szenátusában lejátszódó alábbi párbeszéd, amely a közelmúltban hangzott el, élénk fénvt vet a kormány túlságosan is óvatos politikájára a monopóliumok uraival szemben. Nagyon vigyáznak arra, nehogy megsértsék érzékenységüket. Az ország lakosságának a többségével szemben korántsem ilyen előzékenyek... Clark szenátor (D., Pa.) vetette fel a kérdést, hogy az Egyesült Államok elnökének a programja miért akadt el? Hol bukott el például az idős emberek egészségügyi biztosításának, a “Medicare”-nek a javaslata az elmúlt évben? Hol van az adótörvény és miért van veszélyben az adóreform törvényjavaslata ebben az évben? Nem a Szenátus Pénzügyi Bizottságához vezetnek a szálak... ? Mansfield szenátor (D., Mont., a többségi párt vezetője) válaszolt a pennsylvaniai honatyának a következőképpen: “Egy néhány hónappal ezelőtt levelet kaptam Pennsylvania szenátorától, aki ebben a levélben azt javasolta, hogy mivel a szenátusban a demokrata párti tagok többsége megnövekedett, a Pénzügyi Bizottságban is meg kellene változtatni az arányt ennek megfelelően. “Az volt a véleményem, hogy ez jó gondolat. Felhívtam rá az elnök figyelmét, ő azt válaszolta, hogy ‘ez az önök ügye; ez a szenátus ügye’. Ezután célzott arra, hogy őt érdekli az adótörvény javaslatának megvalósitása, de ami az albizottság (értsd: Pénzügyi Bizottság) tagsági összetételének az arányát illeti, aziránt ő nem mutat érdeklődést.. Clark szenátor, Mansfield kollégája válaszára, a következő megjegyzést tette: “Kétségtelenül igaz az, hogy a Fehér Ház nem avatkozik bele az eseményekbe olyan formában, hogy nyomást gyakoroljon a Pénzügyi Bizottság méretére vonatkozóan, én mégis azt gyanítom, hogy akik az Egyesült Államok elnökét ismerik, nem járnak távol az igazságtól, ha úgy érzik, hogy nem érzett volna komoly csalódást a Pénzügyi Bizottság megnövekedése, vagy a demokraták számára elért jobb arány miatt." Miért nem mer akkor intézkedni Kennedy elnök, ha az ország tömegeinek érdekeit érintő kérdések forognak kockán? Hiszen Mansfield és Clark szenátorok szerint, 8 is szeretné megvalósítva látni a régen esedékes reformokat? Erre csak azt a magyarázatot lehet adni, hogy nyilván fél ujjat huzni a Pénzügyi Bizottság reakciós tagjai mögött meghúzódó tőkés oligarchiával. KENNEDY COSTA RICÁI ÚTJA 200,000 főnyi tömeg üdvözölte az elnököt a megérkezésekor Színes ballonok és hulló konfettik között érkezett meg Kennedy elnök a San Jose, costaricai repülőtérre. A nagy számú tömeg sok gondot okozott a biztonsági rendőrségnek és a nagy iinndplés közben a többi látogató diplomaták kocsijai csak húsz perccel később tudtak a fogadásra kész elnöki palotába érkezni. A repüiőtéi*en tett üdvözlő beszédében az elnök hangoztatta, hogy a hét államfő, az Alliance for Progress (Szövetség a Haladásért) kötelékében ott azért gyűlt össze, hogy “megerősítsük védelmünket a külföldi imperializmus ellen.” Az elnök utjának kimondott célja az, hogy a hét latinamerikai állam gazdasági segítségével és az országok együttműködésével megakadályozzák a kommunizmus térhódítását. A konferencián Egyesült Államoktól egy közrésztvevő hét állam az Egye- ponti bank felállítására, mely sült Államokon kívül: Costa : kiutalna összegeket az egyes Rica, El Salvador, Guatemala, államoknak és elősegítené a Honduras, Nicaragua és Pa- közlekedés és forgalom kifej- nama. j lődését. Kennedy még hangoztatta, Latinamerikai diplomaták hogy a mi célunk nem a né-' úgy nyilatkoztak, hogy a kupék elnyomása, hanem az bai kommunizmus elleni közös országok szabadságának vé- akció kérdése a háttérben fog delme és a népek életszinvo- maradni a gazdasági kérdé- nalának emelése. sekkel szemben. Costa Rica Úgy látszik azonban, hogy külügyminisztere Daniel Odu- a látogatás szenzációján ki-; bér és az amerikai követség vül tényleges tárgyalásokra j szószólói erősen próbálják einem sok idő marad. Kennedy- nyomni azt a hirt, hogy az nek mindössze öt óra ideje értekezlet célja egy középvan zárt tanácskozásokra, mi- amerikai katonai szövetség előtt a tanácskozások eredmé- megszervezése, nyét kihirdetik. Úgy néz ki, j Sok középamerikai diplo- hogy a tárgyalások velejét j mata véleménye az, hogy az diplomáciai utón már előzőleg j igazi jelentősége a konferen- megtárgyalták. Az államok \ ciának az, hogy megtartják, összesen 150 és 250 millió dől- : nem a napirendre kerülő kér- lár közötti összeget kérnek az ! dések fontossága. Már ugylátszott, hogy a napilapok hamarosan újra megjelennek, de vasárnap délután a Manhattan Centerben tartott gyűlésükön a nyomdászok szakszervezete 1,621 szavazattal 1557 ellenében leszavazta a kiadókkal való megegyezést. A nyomdászok már kora délután gyülekeztek a Manhattan Center előtt, ahol egy csoport feliratos plakátokkal hivta fel őket, hogy “Mondjanak NEM-et az egyezményre, ne áruljanak el bennünket!” Röpiratokat is osztottak ki, melyben a szerződés elutasítására hívták fel a nyomdászokat. Mások olyan szövegű röpcédulákat osztottak ki, mely szerint “A sztrájkot már meg nyertük, szavazzanak a szerződés mellett!” Benn a gyülésteremben, izgalmas, négy óra ho«°zat tartó gyűlés keretében Bertram Powers, a helyi szervezet el- (Folytatás a 4-ik oldalon) A francia bányászok nagy tüntetési terveznek Párizsban A kormány nem hajlandó teljesíteni a bányászok követeléseit Több mint három hét után a nagy francia szénbányászsztrájkban a francia kormány még mindig nem mutatott semmi hajlandóságot a bányászok követeléseinek kielégítésére és a katonai “behívásról” szóló rendelkezést sem vonta vissza. A sztrájk valamennyi szén- demencében töretlen egységben tovább tart. Több szak- szervezeti vezető nyilatkozatában rámutatott: De Gaulle halogató taktikával ki akarja éheztetni a bányászokat. Ezzel a fenyegetéssel szemben a bányászok a francia dolgozók és a nemzetközi munkás- osztály szolidaritására támaszkodnak. A Francia Kommunista Párt, a Szocialista Párt és a Radikális Párt Szajna megyei és Párizs környéki szervezetei közös felhívásban fordultak a főváros lakosságához, támogassa a bányászok harcát. Pénteken háromnapos nagy nemzeti segélyakció kezdődött a sztrájkolok javára. Az észak-franciaországi szénmedencéből több száz bányász érkezett Párizsba, hogy a főváros üzemeiben és utcáin gyűjtsön a bányászok sztrájk alapjára. A szolidaritási alapra már több százezer frank gyűlt össze. Szerdán az olasz, a belga, és az amerikai szak- szervezetek juttattak el nagyobb összeget a francia bányászszakszervezetekhez. Az egyéb iparágak dolgozóinak figyelmeztető sztrájkjai is folytatódnak. A vasipari üzemek kétmillió dolgozója is bekapcsolódott a sztrájkmozgalomba. A munka megszakításával, tiltakozó gyűlések tartásával fejezik ki szolidaritásukat a bányászokkal. Az Olasz Munkásszövetség végrehajtó bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejezi testvéri szolidaritását Franciaország sztrájkoló bányászaival és egész dolgozó népével. Az é s z a k-franciaországi szénmedence bányászai szerdára, vagy csütörtökre óriási, 50 ezer emberből álló tűnte-1 téses felvonulást terveznek Párizsba, hogy a francia mun kásság által támogatva megmutassák De Gaullenak és a francia kormánynak, hogy mindaddig nem tágítanak, mig a kormány tulajdonában lévő bányáktól meg nem kapják jogos követeléseiket, melyek legfőbb pontja a rövi- debb munkahét és béremelés. Ezenkívül még közeli sztrájk fenyeget a bányászok, a vasúti munkások, az Air France repülőtársaság munkásai, a gáz- és villanymüvek, a posta, a telefonüzem munkásai és a közalkalmazottak részéről. A bányamunkások vezérei és a De Gaulle által kijelölt “vének tanácsa” közötti háromórás tárgyalás, mely a pri vát üzemek és az állami üzemek közötti bérkülönbséggel foglalkozott, nem vezetett eredményre. Az egyetlen biztató hir a francia kormány számára annak a lehetősége, hogy a 20 ezer vasbányász sztrájkját megbeszélésekkel el tudják * intézni. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y. A NYOMDÁSZOK LESZAVAZTÁK A SZERZŐDÉSI EGYEZMÉNYT A szakszervezet belső ellenségei a szerződés ellen uszították a munkásokat — veszélyeztették az egységet, amelyet végre sikerült életbeléptetni
