Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-14 / 11. szám

\.'iV „m . üfrtfif iíAíívr „>•/•■ jh - öS?; 9/ /dap' f> íh>kh/> Thursday, March 14, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Molnár Zoltán: ÜZEMI JEGYZETEK (Befejező közlemény) Úgy látszik, azonban, születőben van a szoro­sabb testmeleg közösség is, a kollektíva mozgé­kony, hatékony sejtje: A SZOCIALISTA BRIGÁD Több, mint harminc brigád harcol a szocialista címért. Ezek jól szerepeltek a termelésben, tár­sadalmi munka-vállalásokat tettek, színházba, kiállításokra, üzemlátogatásra jártak, és egyik­másikban példás közösségi szellem alakult ki. Az egyik brigád a munkahelyén csinált he- gesztöasztalt meg létrákat, társadalmi munká­ban ; a másik egy általános iskola politechnikai szakköre számára varázsolt újjá két esztergapa­dot, s tanitgatja is a gyerekeket; a harmadik az alkoholizmusról szoktatta le sikeresen, saját bri- gádvezetöjét, a negyedik közös munkával építi fel az egyik tag házát stb. Fellelkesülve a látottakon, Írtam is egy cikket a szocialista brigádok szerepéről a társadalom át­alakításában. Többekkel elolvastattam, gyűjtöt­tem rá a kritikát, de nem mertem rámondani, hogy ez a végleges megfogalmazás. « ­Aztán kiderült, hogy helyén való volt az óva­tosságom. Egyik-másik brigád lassacskán ellan­kadt. Egy brigád pedig, melyet már elég sokszor meglátogattam, egyenesen ezzel fogadott: — Nincs brigád. — Hogyhogy? — Rendezték a normát. Négy-ötszáz forinttal kevesebbet fogunk keresni. — No-no, ez nem valószínű. Nem vitatkoztak velem. Nyilvánvaló, hogy a felsőbbség pártján állok. Mindenesetre nincs brigád, ezt vegyem tudo­másul. Tudomásul vettem, s folytattam elmés be­szélgetéseimet más területeken. Utóvégre nem' azért vagyok az üzemben, hogy brigádokat szer­vezzek, hanem, hogy az életet tanulmányozzam. A szocialista brigádokról szóló okos cikkemet viszont egyelőre nem javítgattam tovább és nem adtam le. Eltelik jó néhány hónap, találkozom a brigád­vezetővel. — De — azt mondja, — már voltunk üzemlá­togatáson, meg színházban. Megvan a brigád. —Mi újság, nem támad fel véletlenül a bri­gád ? — Ugye mégsem keresnek ötszáz forinttal ke­vesebbet ?! Rögtön láttam, hogy meg van sértve. Csak nem gondolom, hogy a brigád léte, vagy nemléte összefüggésben van a keresettel! — Meg fogom látogatni — búcsúztam tőié. — írtam egy kis cikket a szocialista brigádokról. Van benne néhány megállapítás. Szeretném, ha véleményt mondana róla. Gondoltam, esetleg mégis befejezem és megje­lentetem. BAJOK A NŐKKEL Igen, a nők elégedetlenek. — Annyit beszéltek nekünk tizenhat év a ott az egyenjogúságról. Hát hol van? — Talán nincs? A gyárban mindenütt megbe­csülik a nőket. — Hogyne, megbecsülnek minket, csak pénzt nem adnak. — Nekem például most elsejétől 6.30 az óra­bérem, eddig 6Ft. volt, itt dolgozom két és fél éve. A férfiak ugyanezért a munkáért 7- -8 fo­rintot kapnak. — De azok maguk állítják be a gépet. — A férfiaknak is beállítanak, ha újak. Azok is csak betanított munkások. Ahova felvesznek egy férfi segédmunkást 6 forinttal oda a nőt 5 forinttal veszik fel. De a mérnőknő ugyanígy beszél. —Egyszerre jöttünk ki az egyetemről, emelik, a fizetésünket évről évre, de az enyém közben szépen lemarad a férfiak mögött. — Másképpen kell helytállni, másképpen kell viselkedni, mint a férfiaknak. Ha egy férfimér­nök lemegy a műhelybe, ő “a munkát tanulmá­nyozza”. Ha én lemegyek, én ott csak “nézelö- dök.” — A férfiaknak kevesebb gondjuk van. Ha nem tudunk a sarkukban maradni, minket ki- passziroznak. Eltesznek olyan helyre, ahol any- nyit sem keresünk. HOGY IS ÁLLUNK EZZEL AZ EGYENJOGÚSÁGGAL? A szerszámmühelyben a kérdőivek adatai sze­rint 22 családnak van televíziója. Hűtőszekrénye három családnak. Nyilvánvalóan elemibb szükséglet a csalá­dok, de különösen a dolgozó nők számára a hűtő- szekrény, mint a televízió. Megkérdeztem többek véleményét, közöttük egy olyan asszonyét, aki maga nem sorolható az elnyomottak közé. Férjével együtt régi pártta­gok, funkciókat is viselnek, felvilágosodottak és egyenjogúak. — Mi is gyűjtöttünk mosógépre — nevetett — aztán televízió lett belőle. így legalább, amig én mosok, a férjem kitakarít, hogy leülhessen tele­víziót nézni. — Hogy lehet, hogy minden hónap végén is­métlődő anyagi gondjaik vannak — kérdezek egy fiatalasszonyt —, hiszen ketten keresnek, nem is rosszul? Elibém tárja a család költségvetését, öt-hat- száz forintot hiányolok belőle. Megkérdezem, hát azzal mi van? —Az a férjem zsebpénze. — Zsebpénze. És azt mire költi ? — Hát ugye, tagdijak, miegymás, egy férfinál csak kell, hogy legyen valami pénz, hazafele jö­vet a barátaival koccintanak egyet, meg mit tu­dom én. — És magának mennyi az ilyen saját szemé­lyére költendő pénze, amivel nem kell elszámolni ? — Nekem? Mi szükségem van nekem zseb­pénzre? Még csak nem is dohányzom. Én egye­dül ugyan be nem megyek valahova, egy feketé­re sem. — És tudja a férje, hogy maga milyen nagy kínban szokott lenni igy huszonvalahányadika körül? —Jaj, dehogy mondom meg neki, hogy még ő is idegeskedjen! Meg lehet, hogy össze is szid­na, hogy rosszul gazdálkodom. KEVESELLEM A GYEREKEKET Egy dologban azonban tekintettel vannak a férfiak a nők teherviselésének a csökkentésére. Csökken a gyerekek száma. A szerszámmiihelyben kibocsátott kérdőivek adatait természetesen nem lehet az egész gyárra vonatkoztatni. De valami tájékoztatást adnak. 60 szakmunkás, 28 segédmunkás, 27 műszaki és 6 adminisztratív adatai alapján a gyermekek át­lagszáma az egyes rétegekben, családonként, a következő: Szakmunkás: családonként 1.7 gye­rek : Segédmunkás: családonként 2.0 gyerek; Mű­szaki és adminisztratív: családonként 1.3 gyerek. A gyerek tehát mindenütt kevés, de az egyes rétegekben elég határozott különbséget lehet megfigyelni. S a gyermekek száma, úgy látszik, nem az anyagi helyzet függvénye. Sokkal inkább az igényeké. Az igények korosztályról korosztályra növe­kednek. Ha a szakmunkás csoportból leválasztom az ötven éven felülieket, és még külön veszem a harminc éven aluliak csoportját, a következő arányszámot kapom: 30 éven aluliak: 1.1 gye­rek; 30—50 közöttiek: 1.8 gyerek; 50 éven felü­liek: 2.2 gyerek. Az a benyomásom, hogy nem csak arról van szó, hogy a fiatalabb házaspárok szeretnek kö­tetlenséget biztosítani, teher számukra a gyerek, akitől nem tudnak moziba, színházba menni, tán­colni. Ilyen is van. De ime komoly szakmunkás apa véleménye: — Egy gyerekem van. Azt úgy akarom nevel­ni, hogy gondtalanul nőjön fel. A feleségem is dolgozik. De ha két gyerekünk volna, már nem tudnánk ugyanezt a színvonalat biztosítani. Kétségtelen, hogy a családok életszínvonala döntő módon függ a gyerekek számától. De a közvélemény átalakulásának is mind na­gyobb része van a születések szabályozásában. A húsz-harmincévesek szemlélete már nagy mér­tékben különbözik az idősebbekétől. A több gye­reket meggondolatlanságnak tartják. Nem szá­mit felvilágosodott, már modern embernek, aki több gyei meket akar. Vagy nincs, vagy nem is mernek a fiatalok ellenkező véleménynek hangot adni. MIRE KELL A SZABAD IDŐ? nézet a mindenfajta felelősségvállalástól és te» hertől való szabadulás igénye. Ahol nincs gyerek, több a szabad idő. Mire használják? Az üzemen belül nem jelentéktelen gond a tár­sadalmi munka megoszlásának problémája. Párt, szakszervezeti, ifjúsági, stb. funkcióban sokszor ugyanazok vannak. Pedig a pártbizottság hatá­rozottan küzd az egyesek túlterhelése éllen, a munka jobb elosztásáért. Milyen eredménnyel? A számokat illetően itt is, egyelőre a szerszám- műhelyre vagyok utalva: A szerszámmühelyben (144 dolgozó) huszon­két főnek harminchét társadalmi megbízatása van. Ezek közül is tizenhárom szakmunkásnak huszonnégy megbízatása. De tudok az üzemben embereket, akiknek öt­hat megbízatásuk is van. Hadd iktassak ide az ifjúságról néhány nega* tiv nyilatkozatot: > Az üzemi könyvtáros: — Bizony sokan vannak, akiket a Tarzan és hasonló irodalmon kivül más nem érdekel. Foko­zatosan, kitartó munkával Jack Londonnal, I)e- íoe-val, Berkesivei, Fagyejevvel igyekszünk az ilyet kiszorítani. A sportfelelős: Az olyan sportok iránt, amelyek kitartást, szívós munkát igényelnek, csökken az érdeklődés. A közönségszervezés adatai szerint nem egé­szen egy jegy jut félévenként egy személyre. Ez nem is rossz szám, hiszen színházba sokan el­mennek az üzemi közönségszervezés közbejötté nélkül is. De mig a drámai színházak jegyeit “el kell helyezni’’ a műhelyekben, az operettre kor­látlan számban volna jelentkező. Nem bírják az igényeket kielégíteni. A több szabad idő egyelőre nem jár általában magasabb kulturigényekkel. Ebben az üzemi könyvtárban azért évről évre nő is a látogatottság. Bár ebben nem kis szerepe van annak, hogy a könyvtárat beköltöztették a közeli kulturházból az üzem területére. Aki már egyszer felöltözött és kilépett a gyárkapun, nem szívesen ment el az öt percnyi járásra levő könyvtárba. De ha bent a könyvtár, ebédidő alatta is elszaladnak könyvet cserélni. Az olvasók száma 803 fő. (A gyárnak kb. 3000 dolgozója van.) Égy esztendőben 12,000 forint értékű könyvet vásárolhatnak. Ez bizony nem áll arányban, mondjuk, a gyár reprezentatív futballcsapatára .költött összegekkel, de bízunk a jövőben. Amitől hosszabb távon jelentős változást vár­hatunk a kulturális érdeklődés és aktivitás térén is, az a tanulási láz, mely mind nagyobb tömege­ket ragad magával. Ebben az iskolaévben a Láng Gépgyár dolgo­zói közül főiskolai szinten tanul: 27 fő; szaktech­nikusképzőn: 14; technikumon (műszaki): 93; technikumon (közgazdasági): 12; gimnázium­ban: 12; az általános iskola különböző osztályai­ban összesen: 59. összesen tanul 217 fő. .. Ezeken kivül igen sokan tanulnak a vállalat közbejötté nélkül, saját kezdeményezésükre és saját pénzükön szakrajzot, gyors-, gépírást, nyel­veket stb. Egy uj műanyag — púderpamacs A poliuretán habok már a kozmetikában is tért hódítottak. Egy angol cég nyitott pórusu poiiu- retán habból készült púderpamacsot hozott forga­lomba, amely puha, sima, jó az abszorbáló kész­sége, emellett tartós és olcsó. A textíliából készült púderpamacsokkal ellentétben az is előnye, hogy könnyen tisztítható és szárítható. NEM KELL CSOMAGOLNI! ’ ' í NEM KELL VÁMOT FIZETNI! ; K A legrövidebb időn belül segithe- ' ► ti rokonait IKKA-csomagokkal.1 i ► , < , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra ^ megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny­veit Magyarországból kihozhatja áltálunk ► - , KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET ; JOSEPH BR0WKFIELB ► 15 Park Row New York 38, N.Y. , ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek , , Telefon: BA 7-1166-7 Sajnos elég általános és nyiltan hangoztatott 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom