Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-14 / 11. szám

Thursday, March 14, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A KÖZEL-KELET HÍREI A damaszkuszi lázadás sok tekintetben hason­ló a múlt hónapban történt iraki lázadáshoz. Mind két esetben vezetőszerepre jutott a Báath vagy xnásnéven az Arab Szocialista Renaissance Párt. Ezt megerősíti az a tény, hogy miniszterelnök­nek és külügyminiszternek Salah al-Bitar-t ne­vezték ki, aki a pártban vezető szerepet játszik, és a kormány 19 tagja közül legalább 10 tagja a pártnak. A sziriai Damaszkuszban éppúgy, mint Irak­ban a Baath párt felülkerekedésén kívül még sok Nasser-párti került a kormányba, akik az Egye­sült Arab Köztársaság barátai. A hadierök újon­nan kinevezett vezérkari főnöke, Louav al-Atassi generális pedig egy évvel ezelőtt Szíriában siker­telen Nasser-barát felkelést kísérelt meg. Az arab világban most sikerült először a sziriai és iraki felkelésekkel a Baath pártnak vezető szerepre jutnia. Egyiptomon kívül a Baath párt volt Nasser egyetlen szövetségese. Az arab egység főcélja ér­dekében a Baath pártnak volt az érdeme, hogy rá tudták beszélni Nassert a Sziriával való egye­sülésre 1958-ban. A következő évben azonban szakadás történt és Szíria kivált az Egyesült Arab Köztársaságból azzal az indokkal, hogy Nasser túlságosan önké­nyesen rendelkezett és nem engedte meg, hogy a Baath párt külön politikai tevékenységet folytas­son. Ez a pont a Nasser és a Baath párt közötti nézeteltérésnek lényege. Egyebekben mindkettőnek a célja azonos, ez­ért támogatja Kairó mindkét uj kormányt. Az egyiptomi kormány rögtön hivatalosan is elismer­te Szíria uj kormányát. Ez volt az első ilyen eset a másfél évvel ezelőtti szakadás óta. Hogy a különféle nézeteltéréseket miként old­ják meg, az a jövő titka. Hassein Heikal, az egyip tömi A1 Ahram hírláp szerkesztője, aki Nasser meghitt barátja, kijelentette, hogy ha az iraki Baath párt uj módot fedezett fel az egység, sza­badság és “szocializmus” elérésére, akkor “mi hajlandók vagyunk azt tanulmányozni.” A Baath pártiak is igyekeznek szorosabban együttműködni Nasserrfel, tekintve, hogy nincs hasonló kimagasló Vezérük és Nasser presztízsé­re nekik is szükségük van. Az arab fejlemények folytán most a Baath párt is sokkal előnyösebb helyzetben lesz a Nasseárel való tárgyalásoknál. Sziriá újonnan kinevezett miniszterelnöke, Sa­lah al-Bitar a Baath párt vezére a megdöntött . sziriai kormányról igy nyilatkozott: “Egy hal­dokló rendszer, mely csak máról holnapra léte­zik.” “Mindenütt az arab világban ma forradalmi ál­lapotok vannak”, mondta. “Politikai és társadal­mi változásokra van szükség és ez meg is lesz.” Az akkor még eljövendő uj rendszerről igy nyilatkozott: “Nem fogadjuk el Egyiptom politi­kai nézeteit, de országunk nem tud a társadalmi fejlődés terén előre haladni a Nilus Völgyével való együttműködés nélkül. Kell, hogy megtár­gyaljuk és megoldjuk az Egyesült Arab Köz­társasággal való viszonyunkat.” Nyilatkozott még az u. n. burzsoá pártok és reakciósok ellen is. Az arab kommunistákat is a reakciósok közé sorozta. Kijelentette, hogy: “A felszabaditott arab országokban mi már túlszár­nyaltuk a kommunizmust”. Elitélte az Egyiptom­tól való elszakadást, de nem volt a formális egy­ség mellett sem. így határozta meg ennek okát: “Mi úgy gondoljuk, hogy Irak és Algéria sokká) közelebb áll mozgalmunkhoz, mint Egyiptom.” _____________________ # Veszélyben a tandíjmentes egyetemi oktatás A demokrácia egyik fontos tényezője, a legsze­gényebb számára is elérhető ingyenes egyetemi képzettség nagy veszélyben van. Az utóbbi időkben sikerült az erre irányuló tá­madásokat megakadályozni. Azok, akik szeretnék bevezetni a tandijfizetést az egyetemeken, most újabb támadásokra készülnek. A newyorki egyetemi tanárok egyik szervezeti ünnepségén, 550 tanár jelenlétében Joseph A. Za- retsky republikánus szenátor a következőket mon­dotta : “Azt hiszem, a város jövőre kénytelen lesz tandijat számítani az egyetemeken.” Majd hozzá­tette: “Lehet, hogy még ebben az évben keresz­tülviszik, ha megszavazzák a költségvetésben.” Ugyanitt McNeil Mitchell, republikánus szená­tor kijelentette, hogy: “Mindaddig nem fogják tndm kényszeríteni a városi egyetemeket arra, hogy bevezessék a tandijat, amig én a törvényha­tóság tagja vagyok.” A Board of Higher Education elnöke, dr. Gus­tav Rosenberg megállapította, hogy az ünnepsé­gen jelenlévők 80 százaléka nem tudta volna egye­temi tanulmányait befejezni ingyenes egyetemi oktatás nélkül. Habár Rockefeller kormányzó kijelentette, hogy nem fogják forszírozni a tandíjfizetés beve­zetését, erre nincs garancia és számos diák és szü­lőcsoport, szakszervezeti küldöttségek és egyéb érdekelt csoportok vonultak fel Albanyba hétfőn az állam különböző helyeiről és tüntettek az in­gyenes egyetemi oktatás megvédéséért és garan­tálásáért. A demonstráció célja az, hogy az ingyenes ok­tatásra vonatkozó “kötelező” szót visszaállítsák az állami törvénybe, melyet 113 évi érvényessége után három évvel ezelőtt eltöröltek. Az ingyenes oktatás mindaddig veszélyben lesz, amig a “kötelező” szó nincs benne a törvényben. Az újsághírek szerint néhány százan, de szem­tanuk szerint ezrével vettek részt a tüntetésben. Felvonultak a State Capitol előtt és később egy helyiségben tartott gyűlésen követelték, hogy a törvényjavaslatot tegyék napirendre, amely meg­tiltaná a tandij rendszer bevezetését. Egyes csoportok az ügy érdekében az állami szenátoroknál tettek látogatást, mások a State Capitolban folyó tárgyalásokra vonultak be. A LEITÉZLETT NIXON ÉS A “HÁBORÚS PÁRT” A kubai krízist követő időszakban, mikor a vi­lág alighogy magához tért a közeli háború rémü­letéből, a termonukleáris háború őrültjei fékezték magukat és csak négyszemközt beszéltek háborús terveikről. Most, hogy a nukleáris katasztrófa veszélyétől való félelem már valamelyest alábbhagyott, a háború támogatói kibújtak odúikból és egyre me­részebbek lettek. A kubai hírhedt és a nép által kirúgott Batista- kormány szószólói és a velük együttérző u. n. szélső jobboldal, most erőteljes kampányt kezdett Kuba elleni fegyveres vagy egyéb akcióra, mely csak nukleáris háborúra vezethet. Minden jel arra mutat, hogy ez az u. n. szélső­jobboldal, Nixonnal, Rockefellerrel, Goldwaterrel, Dirksonnal, Towerssal, Keatinggel, Halleckkel az élükön és a monopóliumok sajtójával támogatva, uj támadási központot képez, melynek jelszava: “nukleáris háborút most!” Központját képezi egy újonnan kialakuló háborús pártnak, mely ellenez mindenféle megegyezést, mely az atomrobbantá­sok betiltása szerződésére vezetne és követeli, hogy a kormány merész, militáns és agresszív nukleáris politikát folytasson. A demokrata pártban és a kormányon belül is reprezentálva vannak a háborús párt képviselői, de ez az újabb “háborút most” jelszó uj helyzetet teremtett, mely további nézeteltéréseket okoz az amerikai politikai életben. Az történt, hogy a há­borús párt közelebb jutott a. szélsőjobb politiká­jához. Ebből kifolyólag az ellentmondások kiéle­ződtek a háborús párt és azok között, akik józa­nabb politikát akarnak folytatni. Az amerikai kapitalizmus körében is vannak józanabb erők, amelyek nem hajlandók a nukle­áris háború öngyilkosságba vezető útját követni. Mindezek a fejlemények csak még jobban kiélezik a háború mániákusai és a békeszerető amerikai nép között lévő szakadékot. Eddig sem hunytunk szemet a Kennedy-kor- mány hidegháborús politikája fellett mindig is el­itéltük ezt, a délkeleti-ázsiai agresszióval együtt de most kikeli mutatnunk, hogy egy eddigénél is nagyobb veszély fenyeget. Ez az újonnan kifejlődő háborús központ nagy­ban megnövelte a veszélyt. Csak hirtelen elhatá­rozás kell ahhoz, hogy kirobbantsák * termonuk­leáris világháborút. Ez a háborús párt mindenben kifejezésre jut­tatja szándékát és nagy befolyásuk van a Kong­resszusban és a Pentagonban. Mindenütt hallani szavukat. A béke hivei viszont csak krízis idején szólaltatják meg hangjukat. A karib-tengeri kri- atis óta történt események Kuba megtámadását egyre ibkább megnehezítették és a háború pro­Nesze s, fogd meg jól! A SZEGÉNY EMBERNEK: A szenátus és a képviselöház előtt most folyik a vita a Kennedy-adminisztráció azon törvényjavaslata felett, amely adóenged­ményt és reformot vezetne be a jövedelmi adózás terén. Mivel mindig azt állítják, hogy az Egye­sült Államokban nincs osztálykülönbség, ér­dekesnek tartjuk rámutatni az adminisztrá­ció “igazságos” adóengedmény-javaslatára. $6,000-es évi jövedelem (Négytagú család esetében) Köztudomású, hogy 6.000 dollárból minden családtag után 600 dollár az engedmény. Az átlagos munkás ezenkívül kb. 600 dollárt vonhat le orvos, orvosság, adakozás, stb. cí­mén, tehát $3,000 marad, mint adózás alá eső jövedelem. Tehát $3,000 után fizeti a kb. $600 szövetségi jövedelmi adót. A javasolt adóengedmény igy nézne ki: Az adó alá eső $3,00U-ből Engedmény Az első $2,000 után $120 további $1,000 után $ 40 Összesen: $3.000 $160 Vagyis a munkásember $6,000-es évi jöve­delméből az adó alá eső 3000-nek csak 2 cso­portosítása van, amely összesen 160 dollár adóengedményt jelent egy évben. Az $500,000‘Os évi jövedelem (Négytagú család esetében) A 496,000 dollár adó alá eső jövedelemnél igy néz ki az adóengedmény: Az adó alá eső összeg Engedmény az első $2.000 után $ 120 további $2,000 után $ 80 további $4,000 után $ 160 további $4,000 után $ 200 további $4,000 után $ 240 további $4,000 után $ 2S0 további $4,000 után $ 320 további $4,000 után $ 360 további 84,000 után $ 400 további $4,000 után $ 400 további $4,000 után $ 440 további $4,000 után $ 440 további $4,000 után $ 440 további $8,000 után S 960 további 12,000 után $ 1,560 további 12,000 után $ 1,680 további 12,000 után $ 1,800 további 20,000 után $ 3,400 továbbo 20,000 után $ 3,800 további 20,000 után $ 4,200 további 20,000 után $ 4,600 további 20,000 után $ 5,000 további 100,000 után $26,000 további 100.000 után $26,000 további 96,000 után $25,116 Összesen: $496,600 $108,996 Vagyis az 500,000 dollár keresettel rendel­kező tőkésnek 25 adóengedmény csoportosí­tást adnának. Ez 108,996 adóengedményt je­lentene a részére egy évben. pagálói annál elkeseredettebben uszítanak.. A kapitalista világhatalmak közötti ellentmondá­sok egyre inkább megnehezítik az egységes impe­rialista világháborút. A béke erőinek ki kell használni ezeket az el­lentmondásokat. Meg kell tanulniok azt is, hogy hangjukat hallani lehessen mindenütt és nem­csak krízis idején, hogy- túlszárnyalja a háborús párt üvöltéseit. Körül kell nézniök a béke erőinek, hogy hol és milyen formában lehet leghathatósabban megra­gadni minden alkalmat arra, hogy az ő szavuk Jegyen a döntő, úgy a politikai téren, mint a nép jogaiért való küzdelemben, hogy a békéért való harc ide is behatolhassam és egységes kifejezésre találjon. . 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom