Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-01 / 9. szám

Thursday, March 1, 1%” AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 MARK TWAIN: Levelek a Földről (Befejező közlemény) Mindezeket a tényeket a bibliai jelentés eltit­kolja. Egyetlen célzást sem találunk rájuk. Az egész dolgot elhallgatja. Ennek a rengeteg állat­nak még csak a nevét sem említi. Azok a hatal­mas állatok pedig felbescülhetetlen értéket jelen­tenének ma az embernek, amikor a szállítás olyan nehéz és drága, de ők mégis elvesztegették min­det. Mind elveszett — és Noé hibájából veszett el. Mind megfulladt. Néhány közülük már 8 mil­lió évvel ezelőtt. Nos, az idegen elmondta a maga történetét és Noé rádöbbent, indulnia kell, mielőtt megérkez­nek a szörnyetegek. Azonnal kihajózott volna, de a házi legyek társalgójában a kárpitosoknak és a lakásdíszítőknek még be kellett fejezniük egy-két dolgot, s ez egy napig tartott. Egy másik napba telt, amig a legyeket behajózták, mivel 68 milli- árdan voltak és az istenség még mindig attól tartott, hogy kevesen vannak. Még egy napot vesztegettek el azzal, hogy 40 tonna válogatott piszkot helyeztek el a legyek élelmezésére. Noé végül mégiscsak elindult és időben, mert ahogy a bárka felszedte a horgonyt, feltűntek a látóhatáron az óriások. Jajveszékelt és zokogott az apák és anyák sokasága a megrémült kicsi­nyekkel együtt, akik ottragadtak a hullámok mos­ta sziklákon a szakadó esőben és imádkoztak, kö­nyörögtek a mindig igazságosnak, a mindent meg bocsátónak, a minden bajban segítőnek, aki soha sem válaszolt imáikra, amióta csak ezek a sziklák szemenként felépültek a homokból és soha nem is fog felelni, amig csak az idő szét nem morzsolja azokat újból homokká. HATODIK LEVÉL A harmadik napon dél körül észrevették, hogy egy legyet a parton felejtettek. A visszatérés térkép és iránytű hiányában, a megváltozott par­ti viszonyok miatt, hosszú és bonyolult lett volna. Az állandóan emelkedő viz elárasztott néhány ala­csonyabb vidéket és megváltoztatta a magasabb helyek képét is.-A legyet végül 16 napos komoly és alapos kutatás után mégis megtalálták. Ének­szóval és hálaimával köszöntötték a fedélzeten, s a család közben fedetlen fővel állt, semmit sem törődve isteni eredetével. A légy kimerült volt és elnyűtt, szenvedett valamit az időjárástól, de egyébként tűrhető állapotban volt. Közben pedig férfiak és családjaik haltak éhen a sivár hegyte­tőkön, de a légy nem szenvedett hiányt eleségben, a holttestek sokasága gazdagon ellátta őt. így a szent szárnyas, a gondviselésnek hála, megmene­kült. Hála a gondviselésnek: ez a helyes kifejezés. Mert a légy nem véletlenül maradt le a bárkáról. Nem, a gondviselés keze benne volt. Nincsenek véletlenek. Bármi történik is, az valamilyen cél­lal történik. Az megterveztetett az idők legelején, elrendeltetett a kezdet kezdetén. Az Ur a terem- lés hajnalától előre látta, hogy Noé, megriasztva és megzavarodva az óriás ásatag lénvek rohamá­tól, idő élőit tengerre száll anélkül, hogy ellátná magát egy felbecsülhetetlen értékű kórral. Magá­val viszi az összes többi betegségeket és elter­jesztheti azokat az ui emberfajták között, amint azok megjelennek a Földön — de hiányzik mind közül a legjobb, a tífusz. Az a betegség, amelyik, amikor a körülmények különösen kedvezőek, ké­pes tökéletesen összeroncsolni a beteget anélkül, hogy megölné. Mert a tífusz hosszú életen keresz­tül is lábon tudja tartani áldozatát, legfeljebb megsüketíti, némává, vakká, bénává és hülvévő teszi. A házi légy ennek a fő terjesztőié és sokkal alkalmasabb, mint minden más szállítója a félel­metes istenesaoásoknak egvüttesen. És igv az idők elejétől elrendelve, a légy hátra­maradt. hngv kikeressen egv tjfus/os testet, tele­rakja a lábait baktériumokkal, és ellássa velük az n-'ra benépesülő világot. Csupán ettől az egyetlen h'rrvtöl milliárdnyi betegágyat kellett felállítani, mi’liárdnvi test roncsolódott össze a Földön és milb'árdnvi temető számára verbuválódtak halot­tak az idők múlásával. NYOLCADIK LEVÉL Az ember kétségkívül a világ legérdekesebb balga teremtménye. A legszertelenebh is. Nincs egyetlen írott törvénye, sem a Bibliájában, sem azon kívül, amelynek más célja és szándéka volna, mint korlátozni és legyőzni az Isten 1 örvényét. Ritkán tud tiszta helyzetet teremteni, de a t’0-T- ra helyzetből is rossz következtetéseket von le. Ezen nem segíthet: az esze ilyen zavarosan van megalkotva. Megfontolja azokat a dolgokat, ame­lyeket megenged magának és aztán különös mó­don ellentétes következtetéseket von le belőlük. Hisz például abban, hogy az embert az Isten te­remtette. Az Isten teremtette az embert, kíván­ságai és. érdekei figyelembevétele nélkül. Ez azt mutatja, egyenesen és vitathatatlanul, hogy az Isten egyedül felelős az ember cselekedeteiért. Ezt viszont tagadja az ember. Hisz abban, hogy az Isten tökéletes angyalo­kat teremtett, hiba nélkül, akik sérthetetlenek a fájdalommal és a halállal szemben s hogy épp olyan kedves lehetett volna az emberhez is, ha akarta volna. De tagadja az ember, hogy az Isten valamilyen erkölcsi kötelességből cselekedett úgy, ahogy cselekedett. Hisz abban, hogy az embernek nincs erkölcsi joga hozzá, hogy gyermekét buja kegyetlen nem­zéssel, fájdalmas betegségekkel és halállal sújt­sa, de visszautasítja az Isten előjogainak korlá­tozását abban, hogyan teremti ő a gyermeket. A Biblia és az ember törvényei tiltják a gyil­kolást, a házasságtörést, a bujálkodást, a hazudo- zást, a hűtlenséget, a rablást, a zsarnokságot és más bűnöket, de azt állítják, hogy az Isten füg­getlen ezektől a törvényektől és akkor szegi meg őket. amikor neki tetszik. Hisz abban, hogy az Isten minden embernek születésekor megadja a neki járó vérmérsékletet és hajlamait, hisz abban, hogy az ember a rá ki­rótt vérmérsékletet nem tudja megváltoztatni és mindörökké.annak az uralma alatt áll. Mégis, ha az egyik ember tele van félelmetes szenvedélyek­kel, a másik pedig mentes tőlük, jogos és ésszerű szerinte megbüntetni az egyiket a bűneiért és megjutalmazni a másikat, mert tartózkodik a bűntől. Elmondok nektek egy szórakoztató történetet, amelynek van némi tanulsága is. Egy ember felvett egy vallást és megkérdezte a papot, mit tegyen, hogy méltó legyen uj hité­hez. A pap azt mondta: “Utánozd a mi Égi Atyán­kat, tanulj, hogy olyan légy, mint ő.” Az ember szorgalmasan tanult, értelmesen tanulmányozta a Bibliát és aztán égi segítségért könyörögve, el­kezdte az Ur utánzását. Rávette a feleségét, hogy essen el, mire az eltörte a hátát és nyomorék leit egész életére. Fivérét egy szélhámos kezére jut­tatta, aki elrabolta mindenüket és szegényházba juttatta őket. Egyik fiát galandféi'eggel oltotta be, a másikat álomkórral, a harmadikat vérbajjal. Az egyik lányát ellátta vörhennyel s gyermekko­rában siketté, bénává és vakká tette egész életé­re. És miután segített abban, hogy egy gazember megrontsa másik lányát, bezárta előtte az ajtót és a lány bordélyházban halt meg, átkozva őt. Amikor a hivő mindezt jelentette a papnak, az azt telelte: “Nem ezen a módon kell utánozni az Égi Atyát.” A megtört ember megkérdezte, vajon hol hibázott. A pap azonnal témát változtatott és azt kérdezte tőle: — Barátom, mondja, milyen volt az idő, ami­kor hozzám jött? ■ fUVVvV^VUUVVtftrXWAAn/VVUVVtfUVWUVUVVAA/VVk gát és ezt környezetével is éreztette. Aztán annak is vége lett. Lovát és lovasát bal­eset érte. A haldokló ember előtte nem számított semmit, őt csak a lova állapota érdekelte. És ami­kor törött lábú, tehetetlen lovát kénytelen volt önkezével agyonszurni, akkor végleg elveszett számára a. régi világ, az ő világa. Egyedül ma­radt és egyedüllétében azt akarta visszaszerezni, akit régen elcsábított., szeretőjévé tett és amikor megunta, “eldobta, mint a rongyot.” A férjét szerető, kis fiát imádó Zsuzsika sem. lehetett az övé és nem volt már értelme az életé­nek. Mint aki végleg elvesztette az eszét, késsel támadt a Zsuzsi férjére, akinek életét egy puska­lövéssel a “szelíd galamb” mentette meg. /VWVW\A«WVVVV»\VWP/V\AAA/WVVWVWVW<XVVVVW' ELMÉLKEDÉS E8Y FILMRŐL Régi amerikások, akik a ferencjózsefi jVlagyar- országról jöttek, vagy akik a horthy-nyomoiuság elől menekültek és elsősorban azok, akik falun nőttek fel, jól ismerték a régi, jómódú gazdák­nak azt a fajtáját, aminővel Los Angelesben, a “DUVAD” cimü uj magyar film február 17-i be­mutatásán kerültünk szembe. Amikor asszonyok és fiatal leányok elcsábítá­sát, megerőszakolását vette a fejébe, Sándor gaz­da nem ismert ellentmondást, akadályt. A cselé­deinek szó nélküli engedelmességét, azoknak pofo­zását olyan természetesnek tartotta, mint hogy az övé legyen a legjobb ló, a legjobb bor, pálinka és hogy a cigány neki huzza, amikor ő azt meg­kívánja. Asszony-leány szeretőit, amikor megunta, “el­dobta, mint a rongyot,” de a kedvenc lova min­dene volt: b* ’átja, megértője, szeretője, hűséges kutyája. ja film nézői, akik az évek folyamán többé-ke- vésbé megszoktuk az aránylag kényelmes ameri kai életet és sokat felejtettünk abból, ami a régi magyar falu volt —, felszisszentünk, amikor a film hűségesen elénk tárta a. kezdetleges, keser­ves és már-már elfelejtett falusi életet. És ökölbe szorult a kezünk, amikor a “duvad” erőszakossá­gainak, durva bravúrjainak a szemlélői voltunk. Ha elfogulatlanok akarunk lenni — és meg kell próbálni azoknak lenni —, be kell látnunk, hogy ilyen volt a régi falu képe, igy élt a falusi nép: szó nélkül, csak titokban dörmögve, engedelmes­kedett ; eltűrte, hogy leányai a jómódúak szeretői lettek és aki ellenkezni próbált, a jobbik esetben pofonokat kapott. A legrosszabb esetben az életét kockáztatta. Sándor gazda szövetkezeti tag lett, mert — sze­rinte — “megagitálták.” Az igazság: belépett, mert a rohamos haladással lépést akart tartani és nem mert várni addig, amig a gyors események legázolják őt. A szövetkezeti tagság nem csinált más embert belőle: ha megkívánt asszonyt-lányt, ellentmondást, ellenkezést nem tűrt. Ivott, mint azelőtt; bravúrokkal fitogtatta erejét, felsőbbsé- gét; lovát minden szövetkezeti tagnál többre be­csülte. Amikor valamire kedve kerekedett, ott­hagyta a munkát és az istálló gondozóját meg­pofozta, mert nem az ő, hanem a szövetkezeti el­nök utasítását követte. A “duvad” kedvenc lovát mindennél többre be­csülte, ezért nem volt ára. Ezért nem fogadott el pénzt éi’te, amikor belépett a szövetkezetbe. Ezt az egy lovat nem vehették meg, az övé maradt. És amig az övé volt ez az egy ló, ugv érezte, nincs minden veszve. A term előszőve tke^eU élek a meg­változott vizonyok nem voltak invére. “Merni ci­tálták”, ezért lett tag. nem meggyőződésből. T el- kében, érzelmileg a régi bravurosVodő. erőszakos gazda maradt és amig a lova, AZ ő LOVA mi’", volt, a réginek, mindenkinél különbnek érezte ma­A “duvadnak” halála előtt egy pillanatnyi ide­je volt ráeszmélni arra, hogy az asszonyok, leá­nyok legázolásáért, megerőszakolásáért bosszút állt egy a sok közül, akit eldobott és egy borjúval próbált megfizetni a csalódásáért, a fájdalmakért. De bosszút állt másokért is: akiket pofozott, aki­ket munkára hajszolt, éhbérekért dolgoztatott; akikkel szemben egész életében igazságtalan, dur­va volt. Igen: ha visszagondolunk és elfogulatlanok igyekszünk lenni, be kell látnunk, hogy legalább egy ilyen ember majdnem minden faluban volt és ha a jelenlegi Ízlésünknek nem is felel meg, el kell ismernünk, hogy ez a drámai film a régi, ha- misitatlan, valódi életet tárta elénk. Azt az éle­tet, amely 'többé vissza nem jöhet a termelőszö­vetkezetek magyar földjére. a mai falusi élet jelent és amit a jövő rejt, annak hii tükrét a szövetkezeti elnök felhá­borodásában és korholó szavaiban láttuk, amikor megtudta. hogy a “duvad” megpofozta a lova gondozóját. A “saját istállójában” pofozta meg és a legény eltűrte, nem jelentette, hogy eljárást in­díthattak volna ellene és kizárták volna a szövet­kezetből. Az állatok gondozóját a SAJÁT ISTÁLLÓJÁ­BAN érte sérelem, ami felháborította az elnököt éppen azért, mert sem Sándor gazda, se>-n a? í>- tálló-fiu nem ébredt tudatára, hogy az istálló és minden más immár a szövetkezeti tagoké. Ha las­san is, minden tagnak — a volt tehetőd gazdának* és a volt nincstelenek béreseknek egyformán rá kell eszmélni arra, hogy a régi falvak, a régi tanyák, a régi úri birtokok helyén az egyforma jogú tulajdonosok világa született, amely jobb je­lent nyújt és egyre javuló jövőt ígér mindenki számára... Valószínű, hogy van számos jó és kiváló ma­gyar film, de elfogulatlanul állíthatjuk, hogy Los Angelesben ennél jobb, művésziesebb magyar fil­met még nem láttunk. Sajnáljuk, hogy név sze­rint nem sorolhatjuk fel a szereplőket, a techni­kai. aveméjvzefet ,és kértük: ériék be azzal, hogy a nézőknek felejthetetlen élvezetet nyújtottak. Még sok hasonlóan nívós filmet szeretnénk látni! EHN

Next

/
Oldalképek
Tartalom