Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-01 / 9. szám
Thursday, March 1, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 81 50 cent órabérért... A “Labor” munkásközlöny ismertette egyik cikkében Winthrop Rockefellernek (Rockefeller newyorki kormányzó fivére) egy Kérkedő Kijelentését, hogy “Arkansasban annyi farm-munkást kaphatsz, 50 cent órabérért, amennyit csak akarsz.” Winthrop “arkansasi farmer”-nek nevezi magát, bár mint a Rockefeller dinasztiának a tagja, számtalan más területen is van érdekeltsége. ban Franciscóban 500 mezőgazdasági és üzleti vezetőnek adott leckét a munkáskizsákmányolásból, ami ben ő 50 centes órabérrel mutat példát. Arkansas államnak ebből a szempontból három jellegzetessége van. 1. Sok a munkanélküli, akik 50 cent órabérért kénytelenek munkát vállalni, 2. egy “right-to-work” állam, ahol a törvény védi a munkáltatót a szakszervezetektől, amelyek esetleg nagyobb bért harcolnának ki, 3. odavalósi John McClellan szenátor, a szakszervezetek elleni kivizsgálásokat vezető munkásellenes törvényhozó, aki egész nyugodtan eltűr ilyen állapotokat saját államában. A mexikói “bracero”-k A kaliforniai ültetvényeseket izgatja az a kérdés, hogy megujitja-e a kongresszus az ez évvégéig érvényes törvényt, amely szabályozza és engedélyezi a mezőgazdasági munkások behozatalát Mexikóból. A “bracero”-kat, ezt az olcsó munkaerőt állítják szembe a nagyüzemi termelők az amerikai mezőgazdasági munkásokkal, mindkét csoport nagyobbfoku kizsákmányolására. Ezt az ismert kizsákmányolást hozta felszínre és a bíróság elé az egyik ültetvényes csalásait leleplező bírósági ügy. Az Imperial Valley egyik saláta termelője meghamisította könyveiben a darabszámra dolgozó munkásainak keresetét, mert a Labor Department ennek alapján szándékozta az órabért lerögzíteni. A munkások választhattak: vagy 1 dolláros órabérért dolgozhattak, vagy darabszámra, '24 centet kaptak egy doboz leszedett salátafejért. Az R. I. Englund ültetvényen a darabszámra dolgozó munkások óránkénti keresete felment $1.82-re, de Elizabeth Longenbohn könyvelő utasítva lett, hogy csak $1.22-t vezessen be a könyvelésbe. A Labor Departmentnek benyújtott jelentésbe más meghamisított adatokat is bevezettek, vallotta Miss Longenbohn az ügyben megindított vizsgálaton és hogy a bracerok megkárosítására más nagyfarmerek is ilyen hamis eljárásokhoz folyamodnak. Vannak csoportosulások, köztük szakszervezetek is, amelyek az amerikai munkanélküliek érdekében ellenzik a Public Law 78-at, a bracerok importálását engedélyező törvényt és megszüntetésére törekednek. Az ültetvényesekkel ellentétben, akik azt állítják, hogy az amerikai munkások nem hajlandók “hajlongó” munkát végezni, ezek a csoportok követelik a tisztességes bérezést a mezőgazdasági munkások részére és a leleplezett hamisítási eljárást is bizonyítékul használják arravonatkozóan, hogy a farmokon a betakarítást végző munkások kizsákmányolása milyen nagyfokú. Az automáció és a libák a munkások versenytársai A mezőgazdasági munkák gépesítése éppúgy sújtja az amerikai, mint a külföldről importált mezőgazdasági munkásokat. Egyre nagyobb szám ban válnak munkanélkülivé és mivel szakképzet- len munkások, nem képesek más foglalkozási ágban keresni munkát. A déli államok gyapotföldjein azonban egy újabb versenytársa akadt a kétkézi munkásnak. A gyapottermelők legújabban libákkal helyettesítik a gyomirtó munkásokat, akik kapákkal végezték ezt a munkát. A gyakorlat azt mutatja, hogy a libák jobban és olcsóbban irtják a gyapotföldeken igen otthonos “Johnson grass” dudvát, mint akár a vegyszerek, akár a kapás munkás. És ott, ahol eddig amerikai és mexikói munkások ezreit alkalmazták, ott a libák seregeit engedik szabadon a gyapotcserje közé. Egy louisianai farmer 4,500 libát használ gvanotföldiein, azonkívül évente 35—40,000 libát tenyészt és ad el más farmereknek 3 doháért darabonként. Libatenyésztők kibérlésre is szállítanak libát, darabját $1.50-ért. A gyapotszezon végén a libákat vagy eladják élelmezési célokra, vagy megtartják őket. mert, amint, az esrvik farmer állitia. a liba 2-> évig is elél. Élelmezésének kiegészítésére legfeljebb 50 cent kiadása van évente. Egy acre gyapot kitermelésének költsége $119, — ha vegyszereket alkalmaznak s 7124-re emelkedett a költ ség, amikor emberi segítséget vettek igénybe, de a libák alkalmazásával a kiadás 98 dollárra csökkent acre-ként a farmernek és a terményhozam. 6—10 százalékkal javult. Négy évvel ezelőtt 400,000 mexikói bracero ka- ix>tt alkalmazást az Egyesült Államok mezőgazdaságában.. tavaly csak 194,978 bracerot importáltak és a Labor Department szószólója szerint ebben az évben még kevesebb lesz a számuk. Arkansas egyik gyapottermelő járásában 1962- ben 2,000 macero dolgozott az 1961-ben alkalmazott 8,000 helyett. Ugyanezen idő alatt a gyomirtó libák száma több mint kétszeresére emelkedett és most 60,000-et használnak a gyapotföldeken. A NŐK EGYENLŐTLEN HELYZETÉRŐL A szenátus Munkaügyi Bizottságában újra felkerül ebben az ülésszakban a női munkások férfi munkásokkal egyenjogú bérezésének a kérdése. A tavalyi kongresszusi ülésszakban a képviselőház elfogadott errevonatkozó törvényjavaslatot, de a szenátusban a javaslat megrekedt a Munkaügyi Bizottságnál. Az Egyesült Államokban, “az egyenlőség hazájában” még nagy harcok előtt áll az egyenlő munkáért egyenlő bérezés kérdése. Széles körben elterjedt gyakorlat a munkáltatók táborában, hogy ugyanazért a munkáért többet fizetnek a férfi- munkásnak, mint a nőmunkásnak. A Labor Department által 1961-ben öt városban lefolytatott tanulmány ismerteti azokat a bérezési különlröze- teket, amelyek alapján munkakörök betöltésére megbízzák a munkáselhelyező ügynökségeket alkalmazottak beszerzésére. A bérkülönzözet fennáll úgy a szakképzett, mint nem szakképzett munkakörnél. Pl. mig női könyvelők hetibére $60—$85 között volt, a férfikönyvelőké $65—$100-ig ment fel. Férfiszakácsnak $45—65-öt, női szakácsnak $35—50 fizetést ajánlottak. Hasonló bérezési különbséget találtak a vendéglői ételkiosztó, az irodai munkás és gépiró, fü- szerüzleti kiszolgáló, liftkezelő és sok más munkakörben. Az 1960-as népszámlálásnál felvett adatok szerint a nőmunkások közepes évi jövedelme átlagosan $3,293, a férfimunkásoké pedig $5,417 volt. Mesebeszéd a munkáltatók magyarázata Van egy elnöki bizottság, Presidents Committee on the btatus of Women, amely tanulmányozta azokat az okokat is, amelyek alapján a munkaadók nem adnak egyenlő alkalmat női alkalmazottaknak az előmenetelre, vagy több felelősséggel járó munkakörök betöltésére. Mrs. Esther Peterson, helyettes munkaügyi miniszter jelentett a tanulmány eredményéről és kijelentette, hogy a munkáltatók által felsorolt kifogások minden alapot nélkülöznek. Például: Férfi felügyelő jobb eredménnyel képes ellenőrizni munkásnőkből álló részleget; férfi- munkások rossznéven vennék a női munkavezetőt; a nők érzékenyebbek; a nők nem tekintik magukat állandó munkásnak és ezért nem is törekednek magasabb fokozatot elérni; a nőknél magasabb a kimaradási arány és nagyobb a munkáscsere; a férfiakat jobban kell fizetni, mert ők a családfenntartók; a nők alkalmazása költségesebb; a biztosítási dijak többe kerülnek, mert a nők tovább élnek; a nők ugvis csak zsebpénzért dolgoznak; a férfimunkás többet képes termelni, mint a nőmunkás, és igv tovább. “A szövetségi kormány és egyes munkáltatók a gyakorlatban bebizonyították, hogy a fenti feltevések alaptalanok, hogy a nőknél — éppúgy, mint a férfiaknál — a műveltség, a szakképzettség, a gyakorlat és a célkitűzés állapítja meg az egyén rátermettségét a szóbanforgó munkakörre”, állapítja meg a jelentés. A munkáltatók által felsorolt kifogások egyébként is gondosan eltakarják a nőmunkásokkal szemben gyakorolt megkülönböztetések alapvető okát — a nagyobb profit érdekét szolgáló kizsákmányolást. A nagyobb profitot szolgálja a hasonló megkülönböztetésben részesülő ifjúmunkások, néger-, portorikói-, mexikói-, külföldi születésű és más kisebbségi munkások fokozottabb kizsákmányolása is. A nők megállják a helyüket Egy csomó kormánybizottság és társadalmi szerv fordit figyelmet a nők egvenjogositási problémájára, amióta a társadalmi változások hatására a női dolgozók és kenyérkeresők száma alapvetően megnövekedett. Mrs. Peterson kijelenti: “Nem lehet- feltételezni, hogy a nőknek kevésbé var. szükség foglalkoztatásra csak azért mert nők. A valóság az, hogy a nők is azért keresnek munkát, mert szükségük van a pénzre... Négy és fél millió asszony volt 1961-ben családfő és ennek nagyobbik fele a háztartás egyetlen eltartója volt.” Az állami alkalmazottak érdekében a Committee on Federal Employment járt el, hogy a nők és férfiak alkalmazásánál eltüntessék a megkülönböztetést. Állítólag az elhelyezéseket most a nein megjelölése nélkül hajtják végre. Két évvel ezelőtt még a Civil Service-hez befutott kérelmek megjelölték, hogy férfi, vagy női alkalmazottat keresnek-e egy állásra. És ebben jellemző volt az, hogy a magasabb fizetésű állások több mint a felére férfi munkásokat kértek és a három legmagasabb fokozatnál a kérelmek 94 százaléka férfi alkalmazottakra terjedt ki. A Committee on Government Contracts tanulmánya szerint a nők igen kielégítő munkát végeznek magasabb ügyvezetői pozíciókban, ha oda bekerülnek Nem minden iparban találták még meg az utat a felelős állásokhoz, de áruházaknál, teFk- ügynokségeknél, bankoknál, közszükségleti c k- kek terjesztőinél, megelégedéssel nyugtázzák működésüket. A Committee on Protective Legislation figyelme kiterjed arra, hogy a minimális bértörvény hatását a nőmunkásokra éppúgy kiterjesszék, mint a férfimunkásokra. Igaz, hogy még számos ipar nincs ennek a törvénynek a védelmé alatt. Ahol a nő keresete felett férje rendelkezik A Committee on Civil and Political Rights, tanulmányozza a férfiak és nők törvényes jogai terén az országban még fennálló különbségeket. Ezek a különbségek kiterjednek a politikai és polgárjogokra, a birtoklási jogokra és a családi viszonyra vonatkozó jogokra. Bár a legtöbb államban a nő mint törvényes személy van elismerve, az ország négy államában még mindig a férfi az, aki teljes jogot gyakorol a felesége keresete felett és Texasban pl. a nőnek külön bírósági engedélyért kell folyamodnia, ha a saját neve alatt üzletet akar nyitni. A Committee on Social Insurance and Taxes, amely a társadalmi biztosítással, a munkanélküli biztositással és az adófizetéssel foglalkozik, minduntalan olyan törvényekbe ütközik bele, amelyek megkülönböztetően foglalkoznak a nők jogaival. A társadalmi biztosítási törvény pl. részben úgy foglalkozik vele, mint feleség, részben, mint munkásnő. A Committee on Education tanulmányt folytat a nők oktatási és művelődési szükségleteiről, melyek életük különböző szakaszain felmerülnek. A szakszervezetek szerepe A szakszervezetek többsége egyenlő fizetésért harcol női tagjai számára, úgyszintén olyan törvényhozásért, amely megszüntetné a megkülönböztetés gyakorlatát. Olyan társadalmi intézmények, mint az egyházak is állást foglalnak a kérdésben. A National Council of the Churches of Christ egyik alszerve, határozati javaslatban követelte a nőmunkások egyenjogú bérezését. Ennek az elvnek a gyakorlására szólítja fel a tagközösségeit és hogy az egy háztagok körében is bátorítsák ennek az elfogadását. Mint elv, a nők egyenjogúsága nemzetközileg elfogadott tényező. Az Egyesült Nemzetek munkaügyi szerve, az International Labor Organization, errevonatkozó határozati javaslatát 38 ország fogadta el. A gyakorlati keresztülvitele azonban mégis attól függ, hogy a szakszervezetek, az Egvesült Államokban az AFL-CIO központi vezetősége, és minden egyes országos és helyi lecsatlakozott vagy7 független szakszervezet, milyen arányban végez munkát elsősorban, hogy a kongresszusban az errevonatkozó törvényjavaslat keresztülmenjen, másodsorban, hogy a gyárakban, üzemekben és minden üzleti vállalkozásban a nőmunkások különleges kizsákmányolása a gyakorlatban megszűnjön.
