Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-21 / 8. szám
[Thursday, February 2.1, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 13 H a i ■ a i ■ iljili ■ ■ ■ i »liri ■■iiiiiihim « »■■ » »Milli» • • ■ » h£k » «-.fcn**,».« ■ é ■ ■ Uh»-« « »■ ■ * »1 ■ ■ »■*-» tj*Mdb*±m t h éiéüjaam Szépirodalom, művészet, kultura | * * ‘‘“‘‘If11111111111 I K ■■■ I !■■■ B 1 ■■,■■■ ■ VtARK TWAIN: (Második közlemény) HARMADIK LEVÉL Észrevehettétek, hogy az emberi lény furcsa eremtmény. Az elmúlt időkben volt neki száz ;s száz vallása (agyonhasználta őket, aztán el- lajitotta), ma is száz és száz fajta vallása van, s minden áldott esztendőben útnak indít még egalább három újat. Az egyik legfontosabb vallást kereszténység- .ek nevezik. Néhány sor arról, mi is ez, érdekelni og benneteket. Részletesen meghatározták ezt gy könyvben, amelyik kétmillió szót tartalmaz, i Ó- meg Ujtestamentumnak hívják. Van egy násik neve is: Az Isten világa. Mert á keresztének azt hiszik, ennek a könyvnek minden szavát :z Isten diktálta — az egyik Isten, akiről már »eszéltem. Ez a könyv teie van érdekes dolgokkal: némi íöitészettel, néhány okos mesével, pár vérrel ázatott történettel, néhány jó tanulsággal, meg >őségesen trágársággal és ezernyi hazugsággal, íz a Biblia alapjában az öregebb bibliák töredékeire épült, amelyeknek meg voltak a maguk lapjai és szétmorzsolódtak. így ebből az újból íszrevehetően hiányzik az eredetiség, ez szükségéért!. Három vagy négy legmegragadóbb és íeg- latásosabb története szerepelt már a korábbi táblákban, legjobb tanításai és erkölcsi szabályai igyancsak a korábbi bibliákból származnak. Csudán két uj dolog van benne: a Pokol az egyik és íz a furcsa Mennyország, amiről már beszámol- :am nektek, a másik. Mit csináljunk? Ha hiszünk abban, együtt ezekkel az emberekkel, hogy az ő istenük alkotta nindezeket a dolgokat, rágalmazzuk az Istent; iá azt hisszük el, hogy ezek az emberek mindent maguk találtak fel igy, akkor az embereket rágalmazzuk. Mindkét eset rossz, mert sem az Isten, sem az ember nem okozott nekünk semmi rosszat. A példa kedvéért vegyük az egyik oldalt. Csatlakozzunk az emberekhez és varrjuk az egész átkozott terhet — eget. Poklot, Bibliát, mindent — az Isten nyakába. Ez nem látszik igazságosnak, nem látszik illendőnek. És mégis, ha elgondolod ezt a Mennyországot, mi mindent tartalmaz, ami visszataszító az embernek, hogyan képzelhetjük, hogy azt emberi lény találta volna fel ? Az az ártatlan Biblia beszél a teremtésről. Miről— a világmindenség megteremtéséről ? Igen, a világegyeteméről. Hat nap alatt. Áz Isten tette azt. ő nem nevezte világegyetemnek — ez modern elnevezés. Egész figyelmét ennek a világnak szentelte. Megalkotta öt nap alatt — és aztán? Mindössze egy napjába került, hogy húszmillió Napot és nyolcvanmillió bolygót elepitsen bele. Mire való volt ez — az ember elképzelése szerint ? Hogy világítással szerelje fel az ember kis játékvilágát. Ez volt az egész célja, semmi több. Hogy az egyik a húszmillió Nap közül (a legkisebbik) megvilágítsa nappal a Földet, a többi pedig segítsen a világegyetem számtalan Holdjai egyikének enyhíteni az éjszakák sötétségét. Az ember könyvében ékesszólóan dicséri, magasztalja az Tsten hatalmas müvét, a legnagyobb neveket aggatja rá, amiket találni képes, úgy jelezve, hogy erőt és Cvsodálatot érez a nagyság iránt. Mégis, azokat a milliónyi óriási Napokat parányi kis gömbökké tette, hogy megvilágítsák Földet, ahelyett, hogy ugv rendeznék el: ennek az apró gömböcskének a kis Nanja táncoljon a többiek kíséretében. Az ember könyvében említi az Arcturust. Ez egyike a Föld éjjeli lámpáinak. Ez az óriási égitest, mely ö+venezerszer nagvohh, mint ennek a Földnek a Napja, úgy hasonlítható hozzá, mint egy katedrális a dinnyéhez. Hogy, hogynem, a vasárnapi iskolában mégis azt tanítják: az Arcturust azért teremtették, hogy segitsen megvilágítani ezt a Földet. S a gyerek felnő és tovább hisz benne, jóval azután is hogy rájön: a valószínűség ez ellen szól. A könyv és a könyv szolgálói szerint a világ- egvetem np'ndössze hatezer éves. Csak az utolsó száz évben történt, hogy szorgalmas kutatóelmék rájöttek: a világ kora közelebb van a százmillióhoz. Hat nap alatt az Isten megteremtette az embert és a többi állatot. Alkotott egy férfit meg egy nőt, elhelyezte őket egy gyönyörű kertben, együtt a többi teremtménnyel. Valamennyien együtt éltek ott, megelégedésben és virágzó ifjúságban — egy ideig. Akkor jött a baj. Az Isten figyelmeztette a férfit és a nőt, hogy nem ehetnek egy bizonyos ' fa gyümölcséből. És hozzáfűzte a legkülönösebb megjegyzést: azt mondta, ha esznek belőle, feltétlenül meghalnak. Ez furcsa. Mert amennyiben a férfi és a nő soha nem látta a halál mintáját, nyilván nem is tudhatta, mit jelent az. Sem ő, sem semmilyen más Isten nem lett volna képes, hogy megértesse ezekkel a tudatlan gyerekekkel, mi a halál, anélkül, hogy bemutatta volna, mit jelent. Maga. a szó sem mondhatott nekik többet, mint egy egynapos csecsemőnek. Hirtelen egy kígyó kereste fel őket bizalmasan, egyenesen odasétált hozzájuk, ami abban az időben a kígyóknak szokásuk volt. A kígyó azt mond ta: a tiltott gyümölcs üres fejüket tudással tölti meg. így ők megették, ami egészen természetes volt, mert az embert úgy alkották, hogy mindig vágyik a tudásra. S közben a pap, mint Isten, akinek ő utánzója és képviselője, azzal törődik a kezdet kezdete óta, hogy távol tartsa az embert mindenfajta hasznos tudástól. Ádám és Éva megette a tiltott gyümölcsöt és azonnal nagy fény áradt homályos fejükbe. Megszerezték a tudást. Milyen tudást? — Hasznos tudást ? Nem, csak annak a tudását, hogy van valami olyan dolog, mint a jóság, egy másik, a gonoszság és hogy hogyan kell gonoszát tenni. Előbb nem tudtak ilyesmiről. Ezért eddig minden cselekedetük tiszta, hibátlan és büntelen volt. De most már tudtak gonoszát tenni és szenvedni érte. Most megszerezték azt, amit az egyház kifejezhetetlen értékű vagyonnak nevez: az erkölcsi érzéket. Azt az érzéket, ami megkülönbözteti az embert az állattól és az állat fölé emeli őt. Az állat fölé, ahelyett, hogy az állatok alá kpriilne, ahol — igy képzelhető el — az illő helye volna, mivel az ember mindig hamis gondolkodású és bűnös, mig az állatok mindig tiszta szándéknak és ártatlanok. Ez olyan, mint amikor egy rosszul járó órát többre becsülünk egy jónál. Az egyház az erkölcsi érzéket ma is, mint az ember legnemesebb kincsét becsüli, bár az egyház tudja, hogy az Istennek-igen rossz véleménye volt erről és mindent megtett a maga ügyetlen módján, hogy boldog gyerekeit a paradicsomban megóvja a morális érzék megismerésétől. ÖTÖDIK LEVÉL Noé elkezdte összegyűjteni az állatokat. Egy- egv párat szedett össze mindenfajta teremtményből, amely járt vagy kúszott, úszott, vagy repült. Elképzelhetjük, mennyi ideig tartott összecsődi- teni ezeket a jószágokat és mennyibe került mindez — bár ezekről a részletekről nincsenek feljegyzések. De, amikor Symmachus felkészült, hogy ifjúvá cseperedett fiát bevezesse a felnőtt életbe a Római Birodalomban, Ázsiába, Afrikába, mindenhová elkiidte az embereit, hogy vadállatokat gyűjtsenek az arénába a küzdelemhez. Csak négy lábunkról és krokodilokról, éi’tsétek — sem madarakról, sem kígyókról, sem békákról, sem kukacokról, sem tét vekről, sem patkányokról, bolhákról. kullancsokról, sem hernyókról, nókokról, legyekről vagy moszkDókról — semmi másról nem volt szó. csak egyszerűen négvlábuakról és krokodilokról; és csak elvan négvlábuakról, me- Ivek küzdeni tudnak. Mégis úgy van, ahogy mondom. három álló évig tartott, amíg összeszedték őket és az állatok ára. a szállítás, meg az emberek bére négv és félmillió dollárra rúgott. Hány állaté? Nem tudjuk. De kevesebbé, mint ötezeré, mivel ez volt a legtöbb, amennyit valaha j.s összegyűjtöttek a római cirkuszok számára. De azt a gyűjteményt Titus és nem Symmachus állította össze. És ez csak egy törpe muzeum volt, íoé állatkollekciójához képest. Csak madarakból, négylábúnkból és édesvízi állatokból 146 ezer faját kellett összeszednie, a rovarokból legalább kétmillió fajtát. Ezerszám összeszedni ezeket a jószágokat igen bonyodalmas dolog, s' ha Noé nem mondott volna le róluk, ma is ezt csinálná, ahogy Levitius mondta. Mégis én nem hiszem, hogy visszavonult volna. Szerintem Noé el sem kezdte, összegyűjtött annyi teremtményt, amennyire helye volt a bárkán és aztán abbahagyta. Mert, ha Noé tudta a kezdet kezdetén ennek a hajózásnak az összes követelményeit, azt is tudnia kellett, hogy ehhez az utazáshoz egy egész bárkaflottára lenne szüksége. De közben fogalma sem volt arról, hányfajta élőlény létezik, de ezt a főnöke sem tudta. így nem volt Noénak kenguruja, oposszuma sem, óriásgyikja, vagy csőrösemlőse és kihagyott egy sor más nélkülözhetetlen jószágot is, amelyet a szerető Teremtő az ember részére alkotott. S ő mégis elfeledkezett róluk, mert jóval előbb elvándoroltak a világnak olyan tájaira, amelyeket ő sohasem látott és amelyeknek a jószágaival Noé nem találkozhatott, így közülük mindegyiknek vízbe kellett volna fulladni. Ezek az állatok csupán egy véletlennek köszönhették, hogy megmenekültek. Nem volt ugyanis elég viz, hogy elborítsa az egész Földet. Csak any- nyi volt, hogy elöntse a Föld egy kis sarkát. — A világ többi része ismeretlen volt és igy nemlé- tezoneK teKintették. Végül Noénak az a kényszerű elhatározása, hogy tisztán üzleti okokból bizonyos fajtáknál megálljon és hagyja a többit kihalni, az utolsó napokban összetűzésre vezetett. Egy felizgatott idegen érkezett a legriasztóbb hírekkel. Azt mondta, hogy úgy hatszáz mérfölddel odébb hegyek, völgyek között táborozott és csodálatos dolgokat látott, Egy szakadék peremén állt, egy széles völgy felett és abban furcsa állatok fekete tengerét látta. közeledni. Ezek a teremtmények csatázva, küsz ködve, tülekedve, rikoltozva, prüszkölve haladtak előre — rettenetes ez a viharzó hustömeg. Lajhátok és olyan óriások, mint az elefánt, tehén nagyságú békák, egy óriáshüllő nagy háremével a háta mögött, gyikok, gyikok és megint csak gyíkok —- száz láb hosszúak, 30 láb magasak és kétszer olyan civakodóak; egyikük leütött egy teljesen ártatlan birkát farkának egyetlen csapásával és a bika 300 láb magasba repült zúgva a levegőben. Az állat az ember lábai elé hullott, egyet nyögött, s már nem is volt benne élet. Az ember elmondta, hogy ezek az óriási állatok hallottak a bárkáról és most idejönnek. Jönnek, hogy megmeneküljenek a vizözöntől. És nem kettesével — ' •damennyien idetartanak. Azok nem tudják, hogv csak egy-egy pár mehet—mondta az ember —- és fikarcnyit sem fognak törődni az előírásokkal, beszállnak a bárkába. Elmondta azt is, hogy a bárka a jövevények felét sem birná el. És ami. ennél is rosszabb, mindegyik éhesen jön és felzabál mindent, ami itt található, beleértve az egész menazsériát és a Noé-c «aládrvt. (A befejező közlemény következik) ' Magyar miivész képkiállitása Zilzer Gyula amerikai-magyar rajz- és festőművész munkái New Yorkban, a Theodor Herzl Inst itute-ban kerültek kiállításra. A január 8-án megnyílt kiállításon főleg newyorki és izraeli témájú festmények, fametszetek, krétarajzok, ösz- szesen 31 darab, volt bemutatva. A kiállítás sikeres volt, amennyiben a nagyszámú látogató közönség már az első napon több müvet megvásárolt. Zilzer Gyula munkáiban legfőképpen az ember és az emberi tevékenység kerül művészi kifejezésre. A természet, az 4élet valósága, a realizmus és a költőt elgondolás ad keretet és tartalmat a színeknek és vonalaknak. Nagyszerűen érzékelteti az amerikai modern élet gigászi megnyilvánulásait és az izraeli országot építő kezdeményezések elemi erőit. Mindezeken keresztül tör Zilzer humanizmusa, az emberi törekvés megértése. Zilzer Budapesten kezdte művészi karrierjét és külföldön folytatta. Régi amerikás és megérdemli, hogy honfitársai felkarolják. Sok sikert kívánunk további munkálkodásához. TILTAKOZÁST jelentett be az USA tokiói nagykövetségén a japán közlekedésügyi minisztérium a washingtoni kormánynak azzal a közlésével kapcsolatban, hogy olyan külföldi hajók, amelyek bármiféle rakományt szállítanak Kubába, nem. kannak többé szállítási megbízatásokat az ■amerikai kormánytól. A minisztérium felszólította a japán haióstársa,ságokat, lépjenek fel az ame rikai korlátozó intézkedések ellen. Levelek a Földről
