Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-21 / 8. szám

Thursday, February 21, 1961» AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Az adókedvezményről A közvéleményt már régen foglalkoztatja a hatalmas megterhelést jelentő adók csökkentésé­nek a kérdése. A Kennedy-kormány által javasolt adócsökkentés azonban nem váltott ki túl nagy lelkesedést a tömegekből, mert ez főleg a vállalko­zóknak és gyárosoknak kedves, mig csak kis mér­tékben csökkenti az alacsony jövedelműek terheit. Az adócsökkentési javaslatnak erre a hiányos­ságára már George Meany, az, AFL-CIO elnöke is rámutatott, amikor Kennedy elnökhöz benyújtott írásbeli javaslatában megállapította, hogy az adó- csökkentést főleg “a közepes s alacsonyjövedelmü családokra kell kiterjeszteni.” A nagyjövedelműek elkerülik az adózás súlyos terheit a számtalan ki­búvó által, amelyet a jelenlegi törvények és elő­írások, biztosítanak a számukra. De hiába kritizálta meg Meany a kormány programját, amikor az ő saját javaslata sem ve­szi tekintetbe a tömegek igényeit. Meany javas­latát két pontban lehet összefoglalni: 1) azonnali csökkentése a jövedelem 2,000 dollárig terjedő részére kivetett adóknak; 2) 1964 január 1-től csökkenteni a felső jövedelmi kategóriába tar­tozók adóját, valamint a vállalatokét és ugyanak­kor megszüntetni a törvényes kibúvókat a szá­mukra. Meany programja valamivel kedvezőbb, mint a kormányé, mert kicsivel több kedvezményt biz­tosit az alacsonyjövedelmtieknek és ennek alkal­mazását is előbbre helyezi időrendben. Az adóki- buvók megszüntetésére is nagyobb súlyt helyez. De ugyanakkor teljes egészében elfogadja a nagy­jövedelműek adócsökkentését, a kormány javasla­tának megfelelően 65 százalékra, és a vállalati részvénytársaságok jelenlegi 52 százalékos jöve­delmi adójának a leengedését is jóváhagyja, ha nem is 47 százalékra, ahogy Kennedy ék ajánlot­ták, hanem csak 49 százalékra. Tehát úgy Meany, mint Kennedy elnök program ja kisebb mértékű adókedvezményt biztosit a munkásság számára, jövedelmük százaléka sze­rint, mint a főnökök részére. Pedig az előbbiek­nek sokkal nagyobb szükségük lenne erre és az igazságosság is ezt követelné, mert a gyárosok és üzletemberek már milliárdokra rugó adócsökken­tést élveztek a második világháború befejezése óta, mig a dolgozók adója állandóan emelkedett. Kennedy adókedvezménye az első kétezer dol­lárra vonatkozóan a következő: 14 százalék adó­kötelezettség az első 1,000 dollár után és 16 szá­zalék a második 1,000 dollár után, a jelenlegi 20 százalék helyett. Ez 100 dolláros megtakarítást jelent 2,000 dolláros kereset esetében. Meany 12 és 15 százalékot javasol ugyanerre a jövedelmi kategóriára vonatkozóan, ami 130 dolláros megta­karítást eredményezne. Ez is jobb mint semmi és még ezt is nehéz lesz a kongresszus keményfejü tagjaival elfogadtatni. De a legtöbb munkásnak ez a 130 dollár n< jelent majd megtakarítást az 1963-as évben. E szőr is elvesztettek már 24 dollárt, amikor a 5 cial Security céljára levont összeg növekedett. . emelkedő árak, amelyekhez még a szövetségi ke mány költségvetésének előrelátható hatalmas ( ficitje is hozzájárul, fel fogják emészteni mindi bizonnyal a többi megtakarítást is*, ha nem tö bet. Merő illúzió arra gondolni, hogy az adókedve ményből a dolgozók széles tömegei egyáltalán i vezhetnek valamit, amikor a katonai kiadások h talmas mértékben emelkednek és az államházta tás nagy deficittel küzd. A tömegek fogják mej fizetni a magasabb árak költségeit és zömében í alacsonyjövedelmüekre nehezedik mindennek terhe. A lakosság túlnyomó többsége számára az eg személyre jutó adómentesség összegének az em< lése jelentene csak tehercsökkentést. Jelenleg e az összeg 600 dollár személyenként. Ha 2,000 do lárig mentesítenék az adótól a kenyérkereső jc védelmét és minden eltartott után újabb 1,00 dollár jövedelmet mentesítenének az adó alól, at kor lehetne csak azt állítani, hogy az adókedve? mény valóban a dolgozók érdekét jelenti és nen a tőkések profitját növeli. Ezért jelentette k Mansfield szenátor Montanából, hogy az adócsők kentést a mentesített összeg emelésére kell korlá tozni. A szenátornak jó füle van és meghallja ; nép követelésének a hangját. Ezt a politikát kellene követnie az AFL-CIO ve zetőségének is, ha súlyt helyez arra, hogy a mun kásság érdekképviseletének tekintsék. A besúgók alkonya amerikai nem fog önként jelentkezni besúgónak Kennedy urnák az eddigi társaságot kell meg­tartania ha továbbra is azt a koholmányt akarjs terjeszteni, hogy a “kommunisták külföldi ügy­nökök.” Lehet, hogy sok becsületes amerikai nem fogad­ja el azt a nézetet, hogy csak a szocializmus old­hatja meg a mi jelenlegi gazdasági és politikai problémáinkat, vagy nem egyezik meg a vélemé­nye azzal, hogy csak a szocializmus biztosíthatja a világbékét. De egy dologban általánosan meg­egyeznek — és pedig abban, hogy a kommunisták milliói s szipatizánsaik jobb hazafiak, mint az összes besúgók, Bobby Kennedyvel együtt —- fejezi be cikkét Weinstock. A The Workerben jelent meg az alábbi cikk, amelyet témája miatt ismertetünk, mert bizo­nyosra vesszük, hogy olvasóinkat is érdekli. A cikk írója, Louis Weinstock, azzal kezdi Írá­sát, hogy a U. S. Marshall által részére közvetí­tett 30 oldalas hivatalos okmányról közöl rövid beszámolót. Az okmányt a Subversive Activities Control Board bocsátotta ki és Robert F. Ken­nedy igazságügyminiszter szerepel rajta, mint kérelmező. Az igazságügyminiszter ur Louis Weinstock alperes ellen nyújtotta be követelését, hogy az alperest a Subversive Board kötelezze re­gisztrálásra. Az eredeti felszólítás magyar fordí­tása kb. igy hangzik: A hivatal (SACB), megfelelő kihallgatás után, a mai napon kibocsát egy Írásbeli jelentést, mely­ben a ténynek megfelelően megállapítja, hogy Louis Weinstock alperes az 1950-ben törvénybe iktatott Subversive Activities Control Act alap­ján regisztrálási kötelezettség alá esik, mert tag­ja az Egyesült Államok Kommunista Pártjának, amely szervezet kommunista tevékenységet fejt ki a törvény meghatározása szerint. Ezért elrendeli, hogy Louis Weinstock alperes vetesse magát nyilvántartásba (regisztrálás) az 1950-ben törvénybe iktatott Subversive Activi­ties Control Act 8. szakaszának a) és c) pontjai alapján, mint az Egyesült Államok Kommunista Pártjának tagja, amely kommunista tevékenysé­get kifejtő szervezet. Elrendeli a hivatal továbbá azt is, hogy ebből a regisztrálást előíró felszólításból, egy példányt szolgáltassanak ki az alperesnek, Louis Weinstock nak. A hivatalos nyakatekertséggel megfogalmazott okmány aláírói: Francis A. Cherry, képviselő Thomas J. Donegan, képviselő James R. Duncan, képviselő Edward C. Sweeney, képviselő Az okmány elején a következő felvilágosítással szolgál a hivatal az alperest illetően: A hivatal mint az az ügynökség, amelyet a kongresszus hozott létre, nem hágja át a törvény­nek azon rendelkezését, amelynek alapján mű­ködik. A törvény 14. szakasza alapján, az alperes­nek joga van bírói felülvizsgálatot kérni a re­gisztrálási rendelkezésre vonatkozóan és ennek a felülvizsgálatnak a folyamán birói döntést szerez­het a rendelkezés alkotmányosságát illető vitában. “Élni fogok ezzel a birói felülvizsgálati jogom­mal”. mondja Louis Weinstock, “és harcolni fogok mindaddig, amig csak vissza nem vonják e rendel­kezést.” Rendszerint, Írja Weinstock, az emberek, ki­véve az ügyvédeket, kevés figyelmet fordítanak a kormány által kibocsátott ilyen és hasonló ira­tok halandzsa szövegére. Én sem vagyok kivétel. Mindazonáltal, ez az irat figyelmet érdemel. Vé­gül is, egy fél tucat ügyészre, az .SACB négy gyorsírójára, gépelőjére, sokszorosítógép kezelő­jére és sokszáz oldalt kitevő tanúvallomásokra volt szükség ahhoz, hogy bebizonyítsák, hogy egyetlen egyén (ezúttal én) valóban tagja az Egyesült Államok Kommunista Pártjának. Van valami irónia ebben az egész ügyben. Az én rendes napi teendőim során, akár, mint a Worker managere vagy mint szobafestő, vagy mint csa­ládapa, mint társasági személy, az emberek szá­zaival találkozom, összejöveteleken veszek részt, néha előadást tartok, piketelésben vállalok szere­pet. Nagyon jól ismernek engem. Amikor ebéd­időben overallos festők mellett megyek el az ut­cán, akkor rendszerint “Hi, Louis” felkiáltással üdvözölnek. Mindennek ellenére, az SACB tagjai egy sereg FBI ügynököt, beusgót, megfigyelőt foglalkoztattak velem kapcsolatban. A New Yorkban megtartott kihallgatáskor, ügyvedem, John Abt, kétségbe vonta az SACB bárminemű legális jogát és mindenekfelett a ta­nuk szavahihetőségét. Az SACB ünnepélyesen idézte a következő egyéneket : Mrs. Lulu Mae Thompson, Mrs. Ethel Newton, Albert Jodson, Andrew Berecz, Rudolph Waring, Allen R. Prince. “Ezek jelentést adtak az FBI-nak a párt tevékenységéről és pénzt kaptak érte az FBI-tól szolgálataikért és a felmerült ki­adásaikért.” Prince, Thompson és Berecz fizetett besúgók voltak már mielőtt párttagok lettek vol­na. Érdekes volna megtudni, hogy miről is jelent­hettek ezek a professzionista besúgók, mielőtt a Kommunista Párthoz csatlakoztak. Az alvilág szokott lenni a besúgók iskolája. A 8-ik oldalon az SACB a következő felvilágo­sítással szolgál: “A díjazás, amit általában kaptak az FBI-tól egyenes arányban növekedett az idővel, amelyet a tanuk a pártban eltöltöttek és igy egyre több értesüléssel tudták azt ellátni. Thompson tanú, például, először 25 dollárt kapott egy hónapra, amelyet később 75 dollárra, majd 100 dollárra emeltek és végül 225 dollárt kapott. Jackson kb. 1,600 dollárt kapott az 1962-es év első hét hónap­jára. Berecznek havi 25 dollárról 75 dollárra emel­kedett a fizetése, ami 50 dollárra csökkent hosszú betegsége következtében. Allen Prince 50 dollár­tól 200 dollárig terjedő összegeket kapott kézhez 1959-ben. Thompson tanú férje és Berecz, vala­mint Prince tanuk felesége szintén fizetett be­súgói voltak az FBI-nak.” Az esetemhez hasonlóan, jegyzi meg Weinstock 13 más ügy is folyamatban van. Az igazságügy- miniszter elhatározásától függ csak, hogy még sokkal több beidézést eszközöljenek. Biztosíthat­juk őt, hogy az eredmény ugyanaz lesz. Rendes Egy évi fizetett szabadság Gumigyári munkások uj munkaszerződésre készülnek CLEVELAND, O. — A United Rubber Workers Union tervkidolgozó bizottsága kidolgozta az eb­ben az évben esedékes uj munkaszerződés pont­jait. Ezek között szerepel egy évi fizetett szabad­ság, amit a munkások minden 7 évben kapnának. Ennek az a célja, hogy az iparban dolgozó mun­kások számát 15 százalékkal emelje és hogy meg­akadályozza az automáció által beállható mun- ká(selbocsátást. Béremelés, havi bonusz és más követelések is szerepelnek a tervben. A szakszervezet 72,000 munkást képvisel a gu­mi iparban, akik a Goodyear Tire & Rubber, a Goodrich Co., Firestone Tire & Rubber Co. és a U. S. Rubber Co. üzemeiben dolgoznak. Ez utóbbi­nál a szerződés junius 1-én, a többieknél április 20-án jár le. Az uj szerződés feletti tárgyalások március közepe felé indulnak meg. Az alap-célkitüzés a munkások munkahelyének biztosítása. “Ezzel a felelősséggel a vállalatok tar­toznak munkásaiknak ebben az automációs kor­szakban”, mondja George Burdon, a szakszerve­zet elnöke. Úgyszintén meg akarják szüntetni a fizetéskülönbséget, ami a gumikerék munkások és az ipar többi dolgozói fizetése között fennáll jelenleg. Tervbe van véve automáció bizottságok felállítása, minden vállalatnál, melyek a vállalat, a szakszervezet és a közérdek megbizottaiból ál­lanának. Ezek a bizottságok oldanák meg az auto- mációból előálló problémákat. A seniority jog, a munkanélküli biztosítási pótlék, a tanonc-kér- dés, a választás napjának bérezése és a túlórázás korlátozása tartoznak a munkaszerződés prob­lémái közé. WMVH«WWWmWWWWWWWWVMWM<l ELGIN, Ill.-ban a Church of the Brethren köz­ponti vezetősége ajánlatot tett, hogy az Egyesült Államok tengerészeti hadibázisát a Guantanamo- öbölben alakítsák át üdülőhellyé a Karib-tengeri terület számára. Reméljük, úgy gondolják a Brethrenek, hogy Kuba fennhatósága alatt tör­ténjen, miután Guantanamo Kuba területén van. I í­k <5­)­?t r. > t­í­k ;t k 1, e y s k ó t 4 i, t s e u É e s E E t ■i ■í i t I j '»3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom