Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-03 / 1. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 3, 1963 AZ UJ SZOVJET TERVPOLITIKA Lieberman javaslata jóval nagyobb teret ad az egyéni kezdeményezésnek Szeptember 9-én jelent meg a Pravdában E. Liebermannak, a gazdasági tudományok doktorának a cikke “Tervezés, profit, prémium” címmel. A cikk hatalmas érdeklődést váltott ki úgy a Szov jetumó határain belül, mint azon tül. Élénk vita indult meg az uj gazdasági tervezéssel kapcsolatban a szovjet társadalom minden rétegében és a sajtó is állandóan felszinen tartja azóta ezt a kérdést. Az Egyesült Államokban főleg a “profit” szóra figyeltek fel a közgazdászok és újságírók. Számosán már azt a következtetést szerették volna levonni ebből, hogy a Szovjet feladja szocialista rendszerét és a kapitalista gazdálkodás útjára lép. Jellemző, hogy milyen komolyan vették ezt bizonyos körök, hogy még az elnök sajtókonfe- íwciajan is céloztak rá. A valóság persze távol esik a kapitalista körök vágyálmától. Az uj szovjet tervpolitika, amit Lieberman javasolt, nem jelent visszatérést a tőkés gazdálkodáshoz, hanem a szocializmus építésének egy fejlettebb fokához vezet. A szocialista rendszer nem vonakodott attól, hogy átvegyen és elfogadjon olyan vívmányokat és technikai találmányokat, valamint szervezési rendszereket, amelyeket a kapitalizmus sikeresen kifejlesztett és használt. Ez hosszú éveken keresztül elv volt a Szovjetunióban és csak a szeméb’i kultusz sötét éveiben tértek el ettől a gyakorlattól. Az az irányzat, hogy anyagi ösztönzéssel serkeni ik a munkások munkakedvét, alapvető elv a szocializmusban és már Marx és Engels meghatá-- rozásaiban is megtalálhatjuk ennek gyökerét, amit ők igy fogalmaztak meg: “mindenkinek munkája szerint.” Ez az ösztönző erő hatalmas sikereket eredményezett a szocializmusban. Különben hogyan tudta volna a Szovjetunió elérni azokat a szinte csodába illő eredményeket, amelyek egy emberöltő alatt az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a technika hatalmas átalakulásához vezettek. De a hatalmas fejlődés és növekedés megváltoztatta a helyzetet és ma már uj tervezési eljárásra van szükség. Egész a legutóbbi évekig, a darabbérezés, a tervtulteljesitési jutalmak és más kitüntetések főleg azt a célt szolgálták, hogy a termelés bruttó értékét növeljék. Ma már ez nem elégséges. Ha az eddigi különlegesen gyors termelési növekedést továbbra is fenn akarják tartani, hogy túlszárnyalhassák az Egyesült Államok egy főre jutó termelését, akkor a jobb minőségre és a termelési költségek jelentős csökkentésére is szükség van. Ezt pedig csak a legmodernebb technika alkalmazásával lehet elérni, amibe nemcsak a legmodernebb gépi felszerelés, hanem az emberi ész és munkaerő lehető legjobb felhasználása is beletartozik. A termelési költségek csökkentésével és a minőség javításával kapcsolatos kezdeményezés még gyengén fejlett a Szovjetunióban. Üzemen belüli önállóság Az uj szovjet profitrendszert vitatják meg Victor Perlő cikkei a The Worker december 9- és 16-i számaiban. Perlő maga is járt a Szovjetunióban és igy személyes benyomások alapján tudja megítélni az eddigi gyakorlat és az uj elmélet közötti különbséget. 1960-ban, amikor a Szovjetben járt, látta a gyári hirdetőtáblákon azoknak a prémiumoknak az összegét, amelyeket a munkások a termelési kiadások csökkentéséért kaptak. Ezek a jutalmak bizony alacsonyak voltak. Nem beszélve arról, hogy a termelési kiadások csökkentése nem egy embernek, vagy munkabrigádnak a tevékenységétől függ, hanem az egész üzem vagy gyár összmíiködésétől. Tehát a prémiumot is e szerint kellene rendezni. Az általános probléma tehát az, hogy Több fajta prémium van, amelyeknek mindegyike alacsony összegű, és ugyanakkor egy sok összetevőjű, bonyolult tervezési feladat a cél, amit általuk akarnak elérni. A gyárnak egy egész sorozat feladatot kell megoldania a többtermelés, a termelékenység, az önköltség-csökkentés, nyersanyagtakarékosság, stb. terén. Az egyiknek a megvalósítása gyakran nehezebbé teszi a többi megvalósítását. Csak a különböző problémák megoldásai között kialakított összhang teszi lehetővé a fejlesztési terv keresztülvitelét. Lieberman javaslata ezeket a problémákat küszöböli ki azáltal, hogy leegyszerűsíti a tervezési- pi'émium rendszert. Az üzemeknek ezentúl csak berek millióit és tízmillióit kapcsolják be. 2. A szocialista tervezésnél Ugyanúgy felhasználják a kísérleti módszert, mint ahogy ezt a természettudományoknál teszik. 3. Gyakran javítják és módosítják a tervezést és a vezetés felépítését, ahogy ezt egy olyan gazdaság teszi szükségessé, amely minden 7—8 évben megkétszereződik. Ebben a szellemben tárgyalták meg Lieberman uj javaslatát is a profitrendszerrel és az üzemek szélesebbkor!! önállóságával kapcsolatban. A Pravdában megjelent javaslatot számos értekezés és vita követte, amelyek szintén megjelentek a szovjet sajtó hasábjain. A többség megegyezett Lieberman elképzeléseivel, de jelentős számban voltak olyanok is, akik lényegében elfogadták ugyan a tervet, de módosítást javasoltak. Az egyik levélíró felvetette azt, hogy próbálják ki az uj rendszert a gyakorlatban egy üzemben, vagy gyárban és csak ha bevált, terjesszék ki országos viszonylatban is. A levélíró persze nem tudta, hogy éppen ez történt. Lieberman nem varázsló, aki a kalapjából huzza ki a csodálatos javaslatokat, hanem öt éves állandó kísérlet és gyakorlati megfigyelés alapján dolgozta ki módszerét, amelynek használhatóságát Kharkov vidékén próbálta ki és alkalmazta. Lieberman ugyanis a gazdaságmérnöki intézet tanára ebben a nagy szovjet városban. Ez év áprilisában a Szovjet Tudományos Akadémia kijelölt tanácsa általánosságban elfogadta az általa benyújtott vázlatot és elhatározta, hogy kiszélesíti a kísérleti bázisát. Ugyanakkor több más, hasonló gazdaságjavitó javaslatot is kipróbálnak. Az uj módszerrel visszatérnek ahhoz, ami jellemző volt a korai szovjet társadalomra: a gazdasági, társadalmi és politikai demokráciához. Abban az időben a tömegek javaslatai nagy szerepet játszottak a szocializmus megvalósításában. A személyi kultusz uralomra jutása után letértek erről az útról. Most jóval magasabb szinten térnek vissza ahhoz, hogy a dolgozó tömegek érdeklődését felkeltsék a termelés problémái iránt és érdekeltté tegyék őket az eredmények elérésében. A magasabb szint abból a tényből ered, hogy ma már összehasonlíthatatlanul magasabb a szovjet tömegek műveltségi színvonala, mint három évtizeddel ezelőtt. A cél az, hogy a nép technikai műveltségét és politikai megértését olyan fokra emeljék, hogy a nagyobb problémákat már az egész nép maga dönthesse el, tudományos vita alapján. /WVMMWWWWMAAimWUVWMAAAAmmAmMWWWAMtfMMWUWWWWtnmWWWUWWUVWAMUIAAMWWtAAAAI azt írják elő, hogy milyen termékekből mennyit gyártsanak és a szállítási határidőt szabják meg. A többi az üzemvezetőségre tartozik, hogy ezt az eredményt milyen eszközökkel és hogyan éri el. Ezzel a gyárigazgatók és vállalatvezetők nagy működési szabadságot kapnak feladatuk megvalósítására. Az üzemeken belül maga a vezetőség dönti el, hogy mennyi prémiumot ad bizonyos fajta feladatok kidolgozására és a különböző problémák koordinálására. A profit — Lieberman szerint — összetett tevékenység eredménye, amely a magasabb szintű termelésből, magasabbrendü munkatevékenységből, a nyersanyagok és gépek gazdaságosabb fel- használásából, uj felszerelések bevezetéséből, jobb üzemvezetésből és — ha az árakat helyesen állapítják meg — jobb minőségből tevődik össze. Ehhez tartozik az is, hogy az üzem vagy gyár profitjából a vezetőség és a munkások sokkal nagyobb mértékben részesedhetnek, mint eddig.- A központi tervezés irányelvei nem fogják befolyásolni az egy üzemen belüli profitelosztás mértékét, amennyiben az üzem elérte a számára kitűzött feladatot. Érdemes itt szószerint idézni Lieberman professzor írását, mert ez megadja a választ arra, hogy az uj módszer visszatérést jelent-e a kapitalista profitrendszerhez, vagy sem: “Egyes közgazdászok azt mondják, hogy nem szabad visszatérni a profithoz, amely a kapitalizmus velejárója. Ez az álláspont nem helyes! A mi profitunknak semmi köze sincs a kapitalizmus profitjához. Az ilyen fogalmak, mint profit, árak, pénz, a számunkra egész más lényeggel bírnak és sikerrel szolgálják a kommunizmus építését.” Hozzáteszi még Lieberman, hogy a szocializmusban a profit a munkaerő pénzben kifejezett teljesítménye, amelyet a társadalom összessége használ fel. Demokrácia és tudomány a tervezésben Az uj profit és prémium-rendszer az uj tervezési politikából fakad, amelynek lényegét három pontban lehet összefoglalni. 1. A gazdasági tervezést és üzemvezetést teljesen demokratikussá alakítják át, amelybe az emMorman Thomas békefelhivása a szakszervezetekhez Norman Thomas, az idős szocialista vezető, a Michigan állami Ann Arborban 100 szakszervezeti fő funkcionárius előtt mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a békét nem lehet fenntartani az atomháború fenyegetésével. “A yankee imperializmus nem változtathatja meg azt, ami Kubában végbemegy semmilyen imperialista invázióval.” A Michigan állami szakszervezeti vezetők által összehívott kétnapos konferencián felszólaló Thomas a következő főbb észrevételeket tette beszédében : Kaszárnya államban élünk, ahol hatalmas ösz- szegeket fordítanak a fegyverkezésre, amely elindíthatja a harmadik világháborút, akár úgy, hogy egy őrült háborús uszító meghúzza a nukleáris katasztrófát elindító ravaszt, vagy véletlen folytán. A munkásságnak nem szabad úgy tekintenie a hatalmas fegyverkezési folyamatra, mint olyanra, ami munkaalkalmat jelent, hanem fel kell ismernie azt a veszélyt, amit ez az egész emberiségre hozhat. Sürgette a munkásság vezetőit, hogy dolgozzanak ki programot, amelynek keretében a gazdasági életet átállíthatnák a békés termelésre. Megismételte Eisenhower volt elnök figyelmeztetését arról a veszélyről, amit az ipari-katonai ellenőrzés jelent az amerikai kormányra. (Ezzel kapcsolatban, a The Worker tudósítójának a kérdésére kijelentette, hogy a kubai krízis is ennek a következménye volt.) Mindazok, akik ellenzik az ipari-katonai ellenőrzést, akik békét akarnak, ki vannak téve annak, hogy a Smith Act és a McCarran Act alapján perbe fogják vagy a Ház Amerikaellenes Bizottságához idézik be őket. Thomas sürgette a szakszervezeti vezetőket, hogy tiltakozzanak a legutóbbi tömeges beidézés miatt, amelyeket az Amerikaellenes Bizottság bocsátott ki a Women Strike for Peace vezetői ellen. Ez is példája annak, hogy a hidegháború milyen mértékben csökkenti a szabadságjogokat — hangsúlyozta az idős szocialista vezető. Lehetetlen továbbra sem elismerni a valódi Kínát. Ezek mellett a fő pontok mellett még rámutatott arra is, hogy az Egyesült Államok jelenlegi légköri nukleáris kísérletei “a nukleáris hatalommal való súlyos visszaélést” jelentik, hiszen a világ tudósai figyelmeztettek mindenkit, hogy ebből rengeteg kártékony hulladékanyag fog keletkezni. “Ha az oroszok tették volna,” mondta Thomas, “akkor azzal vádoltuk volna őket, hogy ez a hatalomnak a nvilt és szemtelen fitogtatása.” Bárki is átéli a nukleáris háború borzalmait, a világ bármely pontján, nem fog békét és szabadságot találni a romok között, figyelmeztette hallgatóit Norman Thomas. Kérte, hogy a szakszei’vezet támogassa az ENSz-nek és főtitkárának, U Thant-nak az általános lefegyverzésért folyó küzdelmét. Ugyanakkor meg kell szabadítani az Egyesült Államokat olyan lehetetlen kötelezettségektől, amilyen például az, amit Chiang Kai-sheknek nyújtunk. “Szent háborút” követelt a szegénység, a különlegesen alacsony bérek, a munkanélküliség és a vándormunkások kizsákmányolása ellen. Thomas rámutatott arra, hogy az amerikai békemozgalom legfőbb hibája, hogy részekre bomlik. Koordinálni kell a különböző megmozdulásokat és a szakszervezeteknek is részt kell vállalniuk benne. “Meg kell szüntetnünk azt a gondolkozást itt Amerikában, hogy ha Kruscsev vagy Castro vagy Mao akar valamit, akkor nekünk ellene kell állást- foglalnunk, hogy igazunk legyen.” A szocialista vezető végül kérte a hallgatóságát, hogy támogassák a Junius Scales kiszabadításáért indított mozgalmat, akit a Smith-törvény alapján hat évi börtönre Ítéltek.
