Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-07-26 / 30. szám

Thursday, July 26, 1962

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

A magyar emigráció teljes csődje

IV. i

Eckhardt Tibor pályafutásának rövid története

A múlt heti számunkban ismertetett “összeférhetetlenségi” ügyből is kitűnt, hogy Eckhardt Tibor milyen fontos szerepet töltött be a Magyar' Bizottmányban. Hatása túlnőtt azon a funkció-" ján is, hogy a magát “ellenkormánynak” tituláló társaság “honvédelmi” bizottságának-az elnöke volt. Lényegében ő irányította az MB tevékenységét a háttérből. Ezért érdemes röviden megvizsgálni, hogy tulajdonképpen honnan is indult el Eckhardt Tibor.

Az 1919-ben kezdődő horthvista fehérterror szennyes áradata vetette őt is a felszínre, mint a két háború közötti ellenforradalmi -rendszer számos politikusát. A “fajvédő” programmal a képviselőházba jutott Eckhardt Tibornak azonban még a Horthy-rendszer élvonalban álló politikusai sem voltak elég jobboldaliak, ő antiszemitább, volt az antiszemitáknál is. Neki az 1919—21-es- zsidógyilkolások is kevésnek tűntek és még több zsidóvért akart látni. Ezek után természetes, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete* -.amely az első náci szervezkedés volt az eiső^ világháború Utáni Európában, 1923 december;. 15-én öt választotta elnökévé. ? :.v?

Az Ébredő Magyarok Egyesülete ekkor már 4 éves múltra tekintett vissza, amely- időszak alatt olyan súlyos bűncselekményeket követett el, hogy az már a véreskezü ellenforradalmi kormánynak is kezdett kellemetlenné válni. Persze főleg az' európai közvélemény felzúdulása miatt.

Az egyesület gyilkosságai és bűncselekményei a New York Times szerkesztőinek a figyelmét is felkeltették és a nagy világlap részletes tudósítások sorozatában leplezte le tevékenységüket. Az ébredők bombákat küldtek ellenzéki képviselőknek, zsidó templomokba és a francia követségre. A rendőrség minden egyes alkalommal kinyomozta a tetteseket, sőt azt is, hogy-az egyesület nek külön “101-es bizottsága” van a bombaküldések irányítására. Gyilkosságaik közül is ki kell emelni az Erzsébetvárosi Kör elleni merényletüket, amelyet 1922 április 4-én hajtottak végre. A polgári liberális Rassay Károly, pártja tartotta itt összejövetelét vacsora keretében. A teremben pokolgép robbant, amely megölt ott á helyszínen három embert és 23-at súlyosan megsebesített. A halottak száma később kilencre emelkedett. Rassay Károly és pártjának három másik vezetője csak azért menekült meg, mert késön érkezett a vacsorára. A pokolgép ugyanisj az ő asztaluk alatt robbant. Rendőrségnek nem volt nehéz munkája a tettesek kinyomozására, mert az ébredők eldicsekedtek a tettükkel. De annak ellenére, hogy nyomban a merénylet után tudták a gyilkosok személyazonosságát, semmi bajuk nem történt egész 1923 decemberéig, amikor végre letartóztatták őket. Ekkorra ugyanis már nemzetközi botránnyá dagadtak szervezetüknek az önkényeskedései. Az ébredők azonban továbbra sem akartak lemondani gyilkosságaikról és ezért választották elnöküknek Eckhardt Tibort, akiről tudták, hogy jó összeköttetésekkel rendelkezik az ellenforradalmi Horthy-rendszer urainak körében.

Az uj elnök támogatásában bizva csakhamar újabb terrorakcióba kezdtek az “ébredők.” Ezúttal a csongrádi Magyar Király-szállóba helyezték át működésűk színhelyét. Itt rendezte 1923 karácsonyának másnapján a város Izraelita Nőegylete a bálját. A merényletet Sulyok Dezső; A Magyar Tragédia cimü könyvében a következőképpen írja le:

“Éjfél felé, amikor a párok a francia négyeshez felálltak, valaki benyomta a terem egyik ablakát és bombát hajított a közönség közé. Nagyjános Julianna magyar parasztlány volt az első halálos áldozat, aki elkísérte gazdáit a bálba. Egy másik nő a következő napon halt meg, egy harmadik valamivel utóbb. A súlyos sebesültek száma negyvennél több volt, többségben nők. A szállodát másnap felgyújtották. A rendőrség megállapította, hogy a merényletet az Ébredő Magyarok Egyesülete követte el. Piroska János főhadnagy volt az értelmi szerző Sághy János segédletével és a bombát Sinkó László hajította a terembe. Piroska lakásán megtalálták az ekra- zit maradékát. A merénylet után követelő hangok szólaltak meg a közvéleményben, hogy az egyesületet fel kell oszlatni. Ezekre válaszul Eckhardt 1924 január 3-án nyilatkozott a Szózat cimü fajvédő lapban. Bejelentette, hogy az egyesület feloszlatása a terrorcselekmények áradatát

indítaná el. A kormány ennek következtében nem merte feloszlatni az egyesületet.”

> • Az Ébredő Magyarok Egyesületének történetéhez tartozik még az is, hogy se az Erzsébetvárosi Kör merénylőinek, sem a csongrádi Izraelita Nőegylet bombavető gyilkosainak nem történt semmi bajuk. Az Erzsébetvárosi Kör elleni merénylet főbb tettesei ellen csak szinleges tárgyalást folytattak le. így Márffy Józsefet és Marosi Károlyt a bíróság halálra Ítélte, de néhány hét múlva, anélkül, hogy formálisan kegyelmet kaptak volna, szabadon engedték őket. A csongrádi merénylők ügyét a szolnoki törvényszék tárgyalta 1924-ben. A vádlottakat felmentették!

Érdemes még megemlíteni a fehér terror ez utóbbi, gyilkosságával kapcsolatban Fábián Béla interpellációját, amelyet mint az akkori képviselőház tagja tartott a parlamentben. A Magyar Tragédia cimü könyv ezt kivonatosan közli:

“ .-v. Sajnálattal látom, hogy nincsenek itt az u. n.i-fajvédő csoport tagjai. Fontos dolgokat óhajtok-az ö személyükkel, Eckhardt Tibor... valamint. Zsirkai János képviselő ur személyével kapcsolatban a szolnoki tárgyalással és előzőleg a csongrádi gyilkossággal összeköttetésben elmondani. Ha valahol gyilkolnak, a rendőrség tudja kik között kell keresni a gyilkosokat, sőt azt is tudja, hogy kik között kell keresni a felbujtót. A gyáva gyilkosoknak, akik Magyarországon olyan gyáván, alattomosan bombával gyilkolnak, van bizonyos érzésük abban az irányban, hogy bűncselekményük miatt nem fogják megbüntetni őket, mert különben nem követnének el bűncselekményeket ilyen szemérmetlenül. . . December

28-án. ... Piroska János, aki akkor már az egész város állítása szerint mint helyi felbujtó a delik- tum elkövetésével volt gyanúsítva, felhívta telefonon Budapestet. Társaságában volt Sághy János. Két budapesti emberrel beszéltek telefonon. Az. egyik ember volt Eckhardt képviselő ur. . . ”

“Egyik oldalról Piroska János és Sághy János között, a másik oldalról Eckhardt Tibor képviselő ur között folyt le a telefonbeszélgetés s hogy ez milyen biztatást képezhetett Piroskáéknak, arra csak azt az egy tényt hozom fel, hogy amikor Eckhardt Tibor utasításait kiadta Piroska Jánosnak, . Zsirkay János beletapsolt a telefonba. A képviselő’ ur egyik utasítása az volt a vádlottakhoz, hogy azt kell mondani a vádlottakat verik s ennek alapján történnek bizonyos beismerések... Miként lehetséges az, hogy ha a csongrádi merénylet ügyében keresték a felbujtókat, ha meg akarták tudni, hogy tulajdonképpen honnan származott a csongrádi merénylet és mi célból történt, miért nem hallgatták ki az egész vizsgálat folyamán Eckhardt Tibor és Zsirkay János képviselő urat és miért nem hallgatták ki Dániel Sándort arra vonatkozóan, hogy Eckhardt képviselő ur mikor beszélt a gyilkosság előtt Piroska Jánossal... Eckhardt képviselő ur előzőleg alig néhány nappal lett az Ébredő Magyarok Egyesületének elnöke...”

Ezután Fábián Béla rámutatott arra is ,hogy előre megmondta a gyilkosokat fel fogják menteni, mert az egész tárgyalás folyamán nem vették elő azokat az adatokat, amelyek a vádlottak bűnösségét bizonyították volna. Ez pedig nyilván felső utasításra történt.

Eckhardt Tibor sötét múltjáról tehát Fábián Béla tudna talán a legtöbbet mondani. Nagyon jól ismerte az ő szerepét a fehér terror gyilkosságaiban. De mindez nem akadályozta meg Fábián Bélát, hogy ne vállaljon szerepet abban a Magyar Bizottmányban, amelynek Eckhardt Tibor az egyik oszlopos tagja. Úgy látszik fátyolt borítottak egymás múltjára és annál nagyobb igyekezettel vetették bele magukat a gyümölcsözőnek ígérkező közös vállalkozásba.

Eckhardt Tibor 1926-ban belépett Ulain Ferenc hires “fajvédő” képviselő ügyvédi irodájába. Az ügyvédi vizsgát azonban Eckhardt soha nem tette le, de ez nem akadályozta őt előmenetelében. Ulain szoros kapcsolatban állt a legszélsőségesebb náci csoportokkal. Már 1922-ben Hitler és Ludendorf fasiszta mozgalmával összeköttetést tartott fenn és az volt a terve, hogy a német kato nák segítségével szélsőjobboldali katonai diktatúrát teremt Magyarországon. Ugyanezen év karácsonyán már bajor katonákat rejtett el Budapesten és a többit folyamatosan akarta az országba becsempésztetni. Ulaint a rendőrség Hegyeshalomnál fogta el a vonaton, feljelentés alapján, amikor iratokkal felszerelve Hitlerhez utazott a végső megállapodás megkötése végett. A Horthy szendszerre jellemzően, hat heti fogságra Ítélték,

amit vizsgálati fogságával kitöltöttnek is fogadtak el. Az 1921-ben megölt Matthias Erzberger centrumpárti német birodalmi miniszter nádi gyilkosait is Ulain Ferenc csempészte be Magyarországra, ahol azok hosszabb időn át találták mellé- - déket Gömbös Gyula nagytétényi villájában. Később a Kisgazdapárt tagja lett, ahol GÖmhfrs Gyula miniszterelnök kémjének a szerepét'töítöt- te be.

Ennek az Ulain Ferencnek volt tehát méltó társa Eckhardt Tibor. Természetesen ő is belépett a Kisgazdapártba, mint a főnöke. Hasonlóképpen támogatta pártján keresztül a Hitler barátságát olyan szorgalmasan kereső Gömbös mmfstterél- nököt is. Mikor Gömbös Gyula 1933 juniusát&n mint kormányfő Hitlernél járt, Eckhardt kijelentette a képviselőházban, hogy: “A legkevésbé sem hibáztatom, hogy a miniszterelnök ur Németországban járt.” Pedig Gömbös látogatása még a jobboldali köröket is meglepte, hisz előtte ntég nem akadt olyan kormányfő, aki Hitlernél1 látogatást tett volna.

Eckhardt politikai “meggyőződésére” jellemzőek azok a “véleményváltozásai” melyek egész közéleti pályáját végigkísérték. 1937-ben egy pápai beszédében még támadta a kormányt, hogy nem különíti el magát élesen a szélsőjobboldaltól. Ugyancsak rámutatott arra is, hogy az akkori honvéd tisztikar politizáló része aláássa az ország helyzetét. “Felemelt hangon felszólította a tiszteket” — írja erről a beszédről Sulyok Dezső —, “hogy hagyják abba oktalan játékukat a tűzzel, vagy vessék le az uniformist. Ha nem teszik — mondta — ö majd kirázza őket belőle. — Az emigrációban személy szerint azokkal a tisztekkel lépett közösségre, akikhez akkor szavait- intézte.”

A huszas években és a harmincas évek elején is még mint Habsburg-ellenes fajvédő szerepelt • a köztudatban Eckhardt Tibor. De gróf Sigray Antal legitimista (királypárti) képviselő 1937 augusztusában tartott körmendi beszámolóján, amelyen a Horthy uralma alatt álló Magyarország minden jelentősebb ellenzéki politikusa résztvett, Eckhardt Habsburg párti nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy Ottó főherceg nagykorú lett és eljött az ideje, hogy elfoglalja trónját.' Nagyhangú beszédében még a korábbi királypártiakorí is túltett, mert úgy beszélt erről, mintha ez már csak hónapok kérdése lenne. Eckhardt ekkor már a Kisgazdapárt vezére volt, de még pártjának legbefolyásosabb embereit is meglepte ez a nyilatkozat, mert nem beszélte meg velük. A Kisgazdapártra nézve súlyos károkkal járt a nyilatkozat, mert a magyar nép széles tömegei körében a Habsburgok és támogatóik mindig népszerűtlenek voltak.

A második zsidótörvény tárgyalásakor, 1939- ben, mutatkozott meg a legélesebben Eckhardt jellemének kettőssége. A pesti Izraelita Hitközség bizonyos tagjaival eléggé szoros kapcsolatot tartott fenn a volt “ébredő” vezér. Talán mondani sem kell, hogy ezek a zsidó barátai nem a sze- génysorsu emberek sorából kerültek ki, hanem éppen ellenkezőleg, tetemes vagyonnal rendelkeztek mindannyian. A zsidótörvény javaslatának a tárgyalása folyamán Eckhardt Tibor tekintélyes összeget kapott a hitközségtől azért, hogy a törvényjavaslat által súlyosan érintett kiszsidók érdekében szólaljon fel. Másnap, a következőket mondta többek között a képviselőházi felszólalásában :

“... Elfogadom általánosságban ezt a törvény- javaslatot annak ellenére, hogy bizonyos elvi kérdésekben is és bizonyos részletek tekintetében is nagyon súlyos aggodalmaim vannak. . . Elmondom, hogy miféle megoldást tartottam volna helyesnek és miféle elveket applikáltam volna én a javaslatba, ha történetesen rám bízatott volna;

Mindenekelőtt ott kezdem, hogy eltiltanám a jövőre nézve a zsidó bevándorlást... Csak sajnálni tudom, hogy 1867-től mostanáig nem történt ilyen intézkedés, mert valóban sokkal köny- nyebb és egyszerűbb lett volna ennek a kérdésnek fajvédő szellemben való megoldása, ha időközben a galíciai bevándorlás éppen a zsidóság legidegenebb és legasszimilálhatatlanabb tömegeit nem szállította volna az országba. De ha 72 esztendő alatt ez a törvényhozás nem szánta rá magát arra, hogy ilyen korlátozó intézkedéseket tegyen, kérdem, mi az oka annak, hogy még most sincsen ilyen rendelkezés a javaslatban?... Én tehát ott kezdeném az egész törvényalkotást, hogy a jövőre nézve... az idegeneknek ebbe az országba való bevándorlását egy nagyon alacsony létszámmal megszabott, országonként megállapítandó kvótához kötném. . . Akkor nem volna mód. arra, hogy az történjék, ami ma is történik ;-sze- (Folytatás a 12-ik oldalon)

____Z