Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-27 / 51. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerük en azonosak a szerkesztőség álláspontjával. — Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez. Üdvözlet a távolból Tisztelt Szerkesztőség! Szerencsésen hazaérkeztem, de még nem volt időm nagyon körülnézni. Remélem, hogy életem sora rendbejön és rövidesen talán már részletes levelet tudok írni. Üdvözletemet küldöm és jókívánságaimat az uj évre barátaimnak New Yorkban, New Jerseyben, Kaliforniában és mindenütt, ahol megfordultam ott tartózkodásom folyamán. Ugyancsak minden jót kívánok a szerkesztőségnek és a külmunkatársaknak. Papp Tony, Magyarország Terjeszti a naptárt Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelve küldök 20 dollárt, osszák el a lap előfizetése és a naptár-alap között. Egyben kérem, hogy küldjenek 5 naptárt, majd széjjelosztom az itteni barátaim között, s amit kollektálok értük, azt egy centig beküldőm. Végtelenül sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hallattam magamról, de ennek megvannak az okai; egy más alkalommal megírom dióhéjban, hogy milyen viszontagságokon mentem keresztül az elmúlt két évben. Egyébként mindannyiuknak és kedves lapunk nagy családjának azt kívánom, hogy érjenek meg számtalan, örömteljes boldog karácsonyt és békés ujesztendőt erőben és egészségben. Pál Lajos, Florida Kivette a részét a küzdelemből Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon sajnálom, hogy nem vehettem részt a 60 éves jubileumi ünnepélyen, pedig én kivettem a részemet a 60 éves küzdelemből, úgy anyagilag, mint aktiv munkával. Nagyon sok vasárnap mentem ki én is olvasókat szerezni és az ezzel járó kellemetlenségeket elviselni, mert a meggyőződésem erre késztetett. Tudtuk mi volt a kötelességünk, mint munkásoknak, mert más volt az akkori, a 40 évvel ezelőtti munkás önérzet ! Az nem tért ki a reá bízott feladat elől. Tudja ezt minden öntudatos munkásember. Azután itt volt a folytonos zsebbenyulás, hogy előteremtsük az anyagiakat lapunk részére, hogy holnap is megjelenhes- ,sen. Velem, együtt jól tudják ezt a régi olvasók, az öreg munkások. Sajnos már én sem tudok úgy ál- -dozni lapomért, mint azelőtt tettem, de azért mindig juttatok valamit, hogy lapunk továbbra is éljen. Jó egészséget és boldog ujesztendőt kívánok: F. Geschlecht MIKDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East ltith Street, New York 3, N. Y. s______________________/ r--"—- ”,r: ► RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ * 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. < ► (A 81-ik Street sarkán) Telefon: LE 5-8484 4 * Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < ► Mitzvah-tortak. — Postán szállítunk az ország 4 ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ' ^ i. a ^ ^ PAUL’S SHELL SERVICE k GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ' j , 19505 Allen Road — Melvtndale, Michigan ' I • Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos < j A sovinizmus mérgének nincs helye az öntudatos munkások lapjában Tisztelt Szerkesztőség! Nagy élvezettel olvasom a Magyar Szót, mert az osztály harc álláspontjából szemléli az eseményeket s fáklyaként lobogtatja a felvilágosító és haladó eszméket. Ennek ellenére néha mégis kétkedés fog el, főleg, amikor olyasmit olvasok a lapban, mint a “Bírálat a lapunkról” címen megjelent levél, Földes Gyula v. szakszervezeti funkcionárius aláírásával. Ha Rákosi Mátyásnak az volt a bűne, hogy a Földes-féle elemeket az emigrációba kénvszeri- tette, akkor igazán felmenthető a vád alól, mert ezzel csak jó szolgálatot tett a magyar munkásmozgalomnak. Nem szándékom a Rákosi-klik- ket védelmezni, de közismert dolog, hogy mindenfajta sovinizmus a munkásérdekekkel szemben áll és akik még az emigrációban is (vagy talán az emigráció nyomosabb ok reá) ontják magukból a sovinizmus mérgét, azok jobban tennék, ha a fasiszta szellemben irt szennylapoknak küldenék “irodalmi” müveiket és azok olvasóit boldogítanák mérgezett Írásaikkal. S talán még valami anyagi hasznot is hozna nekik, mert nagy keletje van itt az ilyesminek. Én is arról a környékről kerültem ide, ahonnan a levél Írója, de nincsenek olyan tapasztalataim, amelyek, állítólag neki vannak, hacsak nem veszem tekintetbe azokat a ritka eseteket, amikor megrögzött fasiszta bűnözőknek sikerült valamilyen agyafúrt fondorkodással beférkőzni a pártba, ahol céltudatosan folytatták aknamunkájukat, szaboltálták a munkát, hogy kompromittálják a pártot a kevésbé öntudatos tömegek szemében. De bármilyen alattomosan dolgoztak, huzamosabb ideig nem tudták félrevezetni az öntudatos tömegeket és bizonyos idő múltán ki lettek közösítve, vagyis megkapták jól megérdemelt büntetésüket. Nem Földes Írása késztett arra, hogy tollat vegyek a kezembe, hanem az, hogy ilyenfajta gondolatok helyet találtak a Magyar Szó hasábjain. Próbáltam tekintetbe venni azt a megjegyzést, amely a rovat fejeimében van, hogy “ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.” De még igv sem találtam elegendő mentséget arra, hogy ilyen levelet olvassak a lapban, amit konzekvensen ».ecsíiletes munkáslapnak tekintek számtalan más olvasójával együtt. Valami tévedésnek kellett történnie, hogy ilyen irás megjelenhetett. Véleményem szerint a méregnek mérgező hatása van és Földes sorai egész leplezetlenül tartalmazzák a mérget. Lehet, hogy túl kemény a kritikám ezzel kapcsolatban, de ha tudnák milyen tapasztalataim vannak a különböző gyűlöletet hirdető izmusokkal szemben, akkor kritikámat még túl erőtlennek is tartanák. Tudjuk, hogy a sovinizmus egyike a nagyon is hatásos fegyvereknek, amit az uralkodó osztály használ az osztályharc gyengítésére még a mai napig is. A kapitalisták a sovinizmust alkalmazva egymás ellen uszítottak különböző nemzetiségű munkásokat, hogy eltereljék a figyelmet sajátmagukról és ezáltal még jobban kizsákmányolhassák a már úgyis végsőkig kihasznált tömegeket. Egyszer, nem is olyan régen, a levelek között megjelent egy, melyben a munkáslevelező kb. a következőket tanácsolta: Használjuk a piros ceruzát minél gyakrabban, ha arra szükség mutatkozik, mert becsületesen gondolkodó munkásleve- lező nem érzi majd sértve magát emiatt. — Ehhez én annyit fűzök hozzá, hogy ha a levelező mégis megsértődik, mert kivágják a soraiból azt, ami egészségtelen a munkásság szempontjából, akkor az nem őszinte barátja a munkásmozgalomnak. Az egészséges és erős szervezet kiveti magából a rossz és egészségtelen sejteket. Rövid ideje vagyok az országban és még rövidebb ideje olvasója a Magyar Szónak, de ennek ellenére kialakult bennem az a vélemény, hogy a lan fiatal, eleven, egészséges és erős szervezet, amely képes kivetni magából a beteg és egészségtelen sejteket. Thursday, December 27, 1962 Végezetül én is üdvözlöm a lap munkatársait a 60 éves jubileum alkalmából. Egy uj előfizető SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS: A “Levelek a Szerkesztőhöz” c. rovatban helyet adunk olyan írásoknak is, amelyek munkásmozgalmi kérdésekben különböző elvi árnyalatokat képviselnek. Nem hisszük, hogy ilyen esetekben a piros ceruzát kell alkalmaznunk, mert olvasóink sorában vannak öntudatos olvasók, akik éberen figyelik a lapot és a helytelen megjegyzésekre és kitételekre válaszolnak. (Lásd multheti lapunkat is.) Ez a lap életére csak jó hatással lehet, egészségessé és frissé teheti. Egybéként köszönjük a fenti levél írójának éberségét és érdekes észrevételeit. Reméljük, hogy máskor is megtisztel bennünket levelével. Mit kell tennünk az elmebajok orvoslására? Tisztelt Szerkesztőség! Egy rövid cikket olvastam a helyi lapban az elmebetegséggel kapcsolatban, amely hűen visszatükrözi rendszerünk nemtörődömségét. A jelentés úgy hangzik, mint az orvosszövetség agitációja a társadalmi biztositáshoz csatolt orvosi és kórházi kezelés ellen. A cikk írója szerint több mint félmillió embert kezelnek elmebajban a kormány által felállított helyi kórházakban, ezeken kivül 200,000-nél többet vesznek be évente más kórházak, s azoknak a számát, akik sehol sincsenek kezelés alatt, nem is lehet ma megállapítani. Miért van az, kérdezi a cikkíró, hogy ebben az országban, ahol a legmagasabb az életnívó, ahol az élelmiszerraktárak tele vannak, ahol luxuscikkekből és használati cikkekből van bőven mindenki részére, olyan sok az elmebajos? Talán azért, mert nem fordítunk elég gondot az emberek szellemi értékére és főleg az anyagi értékeket nézzük? Vagy talán, mert a technika gyors fejlődésével a társadalmi fejlődés nem tudott lépést tartani és az ember nagy nehézségekkel kell, hogy megbirkózzon, hogy idomulni tudjon a fejleményekhez ? Az orvosi tudomány specializálódása folytán azonban könnyebb a diagnózis megállapítása, s ezekután talán már nem lesz kétséges, hogy az elmebetegek száma csökkenni fog, mert könnyebben felismerhető. Köszönettel tartozunk — fejezi be a cikkíró — az orvostudomány fejlődésének ezen a téren, mert azoknak az egyéneknek, akik elmezavarban szenvednek, sokkal több alkalmuk van ma a gyógyulásra, mint évekkel ezelőtt. Ezzel végződik a rövid jelentés. Tehát azzal akarják megnyugtatni az amerikai népet, hogy ne essen kétségbe senki, bárki nyugodtan megzavarodhat, mert hiszen a fejlett orvostudomány és az orvosságok majd segítenek rajta. De kérdem ,hány munkásember tudja megfizetni az ilyen kezelést? A specialista mindjárt a kezdetén 50 dollárt kér egy vizitért, majd az évek folyamán (mert a kezelés évekig is eltarthat) esetleg lemegy 25 vagy 10 dollárra. Nagyon sok különböző elmebetegség van, akár csak a rákbetegségek, de nálunk eddig még igen kevés gondot forditottak annak a kikutatására, hogy mi okozza ezeket? Az elmegyógyintézetek inkább kényszerzubbonyokkal vannak ellátva, mint laboratóriumi felszerelésekkel. Az orvostudománynak együtt kellene dolgoznia ezen a téren a társadalom és politikai tudományokkal és egyiit tesen megállapítani a különböző betegségek előidézőit. Talán az egyének életmódjában, vagy a társadalmi rendszer bizonyos megnyilvánulásaiban lehetne az okokat felfedezni? Ha ezt megtennék, akkor az okokat lehetne gyógyítani. De bizonyos kivételektől eltekintve, a mi tudósaink ennek éppen az ellenkezőjét teszik. Magas titulusok mögött meghúzódó kényelmes pozícióikból a szellemileg amugv is elmaradott amerikai nép agyát még jobban elhomályosítják, hogy egyáltalán ne tudjon gondolkodni. Mig kormányunk versenyez a Hold meghódításában egy olyan országgal, ahol a társadalmi rendszer fejlődése, a nép nev'd'-n eortüt halad a technika óriási fejlődésével, addig népünk az elmaradott kapitalista rendszer lovasszekerén ül és az. ipari rabszolgaság bilincseit viseli. A munkásság van arra hivatva, hogv ezt megváltoztassa. Sütő A MAGYAR SZŐ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
