Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-13 / 49. szám
Thursday, December 13, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Gárdos Emil beszámol a VIII. kongresszusról Öt napon át 650 küldött és 360 vendég (köztük sok pártonkivüli) részvételével tanácskozott a MSZMP VIII. kongresszusa. A kongresszust megelőző, milliókat felölelő vita lényegét, a tanácskozások mérlegét tömören foglalta össze Kádár Jánosnak nov. 24-én elhangzott vitazáró beszéde : “Három évvel ezelőtt pártunk VII. kongresz- szusának napjaiban. . . népünk tömegeiben igényként, kívánságként jelentkezett az, hogy a párt politikája ne változzék... Most a párt VIII. kongresszusán elmondhatjuk, hogy ezt az igényt a bizonyosság váltotta fel!” A kongresszusi vita, — miként a Központi Bizottság beszámolója és a kiegészítő jelentések, — elvi, konkrét és magas színvonalú volt. A felszólalók nem azt vitatták, hogy helyes-e az irányvonal, hogy mit kell tenni, hanem azt: hogyan tudjuk leggyorsabban, legeredményesebben végrehajtani az előttünk álló feladatot, a szocializmus alapjainak lerakása után esedékes teendőt, a szocialista társadalom teljes felépítését. Rámutattak a nehézségekre és hiányosságokra, a régi idők maradványaiként jelentkező vaskalaposságra, maradiságra és konkréten, bizalommal beszéltek orvoslásuk módjairól. A szenzációra éhes, a “magyar kérdést” mindenáron felszínen tartani akaró nyugati újságírók nagy része nem értette meg a kongresszus lényegét. Egyik-másik felfedezte, hogy “a szónokok gyakran kíméletlen nyiltsága, mellyel Magyarország jelenlegi problémáiról beszéltek, figyelmet érdemel”, de többségük a vezetők személyi tulajdonságainak tudta be az egységet. Egy nyugatnémet lap tudósítója felfedezte, hogy “őrségváltás” volt és a “pártemberek helyett jönnek a szakemberek”. Elfelejtette azonban hozzátenni, hogy a “szakemberek” is pártemberek — illetve népi demokráciánkhoz hü pártonki- viiliek — túlnyomóan egyetemi végzettségű munkások. ( A küldöttek 49.9 százaléka egyetemet végzett, további 13.8 százalék érettségizett.) A siker forrása a személyi kultusz teljes felszámolása volt. Vitatkozás és meggyőzés, a parancsolgatás helyett, a dolgozók széles rétegeit felölelő kollektiv vezetés, a legteljesebb bizalom a népben, — a múltban még régi párttagokkal szemben megnyilvánuló bizalmatlanság helyett, — a szocialista törvényesség biztositása, a népi egység megteremtésére irányuló törekvés, — mindezek uj légkört teremtettek, hatalmas energiákat szabaditottak fel országszerte. “A párt a néppel tanácskozva dolgozta ki politikáját, ezért a dolgozó tömegek joggal tartják az MSZMP politikáját saját politikájuknak, lelkesen támogatják azt és harcolnak hiánytalan megvalósításáért”, mondta Otto Kuusinen, a SZUKP küldöttség vezetője. A szocialista építés sikerei A KB joggal mutatott a .szocialista épitőmun- ka sikereire. Az ötéves terv célkitűzései az ipari termelés 18', -os emelését Írják elő. Eddigi eredményeink biztatók; az év első háromnegyed része alatt a termelés a tavalyihoz viszonyítva 8 százalékkal emelkedett. Az életszínvonal emelkedését a következő számok mutatják: 1956-hoz viszonyítva a reáljövedelem 34%-al emelkedett, a parsztság fogyasztásának reálértéke több, mint 21' (,-al. 1962-ben a fogyasztás 20%-al nagyobb a négy év előttinél, déligyümölcsök és ká- véíogyasztás megkétszereződött. A lakásépítés üteme megkétszereződött az 1956 előtti évekhez viszonyítva, 1961-ben 16%-al több mint az előző évben. Jelenleg a lakosság 94 százaléka részesül társadalmi biztosításban. A takarékbetétek összértéke 8,5 milliárd forint az 1958 év 2 milliárdjához viszonyítva. Legkimagaslóbb sikereket azonban a mezőgazdaság szocialista átszervezésével értünk el: jelenleg a szántóföldek 97%-át állami és szövetkezeti gazdaságok művelik! A termelőszövetkezetek megszervezésében, — melyek a szántóterület kerek 80%-át ölelik fel — a meggyőzés és önkéntes belépés elve érvényesült. A kormányzat támogatásával és a demokratikus szövetkezeti vezetés eredményeként a TSz-ek gyorsan kinövik gyerekbetegségeiket. Sikerült elérni, hogy az alapvető fordulatot jelentő átszervezés mellett nem csökkent a termelés szintje és színvonala. 1959 és 1961 közt a termelési átlag 8.5%-al emelkedett, — a két utolsó év erős aszályának ellenére. A régi időkben parasztok tízezrei váltak volna koldusokká, földönfutókká akár egy ilyen erősen aszályos év után, most pedig sikerült a termelési szintet fenntartani és összértékben emelni is. A nagyüzemi termelés továbbfejlesztésével, a műtrágya és növényvédőszei'ek fokozott használatával, egyes fajták nemesítésével és a termelés szakosításával együttjáró korszerűsítéssel mezőgazdaságunk ragyogó jövőnek néz elébe. A TSZ-ekbe lépés alapvető változásra vezetett a parasztság szemléletében. A múltban a saját talpalattnyijához görcsösen ragaszkodó paraszt ma már a “közös” sikeréért küzd, ebben látja kulturált, bőséges életének zálogát. A nép egységéért Tovább folytathatnánk a magyar nép sikereinek ismertetését, í közoktatás, népművelés, nép- egészségügy és egyebekben jelentkező tényeknek és számadatoknak felsorolását. Helyesebb azonban visszatérni az erőforrásra, a párt helyes szövetségi politikájából fakadó népi egység elmélyülésére. Kádár beszámolója és a kongresszusi vita sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. A kongresszusi irányelvek hangsúlyozzák, hogy főiskolai és egyéb felvételeknél ma már nincs helye az ifjúság származás szerinti kategorizálásának. A múltban amikor biztosítani kellett a munkás- és parasztifjuság tanulási lehetőségeit, a megkülönböztetés helyes volt. ‘A jövő tanévben középiskolai felvételt kérő fiatal már a felszabadulás után, a rendszerünkben született. Igazságtalan volna fiatalembereket a továbbtanulás lehetőségeiben korlátozni szüleik egykori, az ő világrajövetelük előtti osztályhelyzete miatt.” Kádár János beszélt az elég nagy zajt okozó “aki nincs ellenünk, az velünk van” jelszóról. “Ez a megállapítás természetesen nem tudományos tézis, hanem egyszerűen politikai megállapítás, mely emberek viszonyára, nem pedig világnézetre vonatkozik. A múltban pártunkban ép a fordítottja állt, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Ma más a helyzet. Azok az emberek akik munkával keresik a kenyerüket (és nem összeesküvéssel, stb.) reggel bemennek a munkahelyükre és dolgoznak...” Ha nem is tudatosan, a szocialista társadalmat építik, iparban, mezőgazdaságban, a szellemi munka területén. “Arra kell törekednünk, hogy ne gyarapitsuk ellen- • ségeink számát, különbséget kell tenni osztályidegen és osztályellenség között, —- különben nagy hibák fordulhatnak elő. Van ugyanis osztályidegen, aki nem ellenség, a szó köznapi értelmében és vannak osztályunkbeli eltévedt fekete bárányok, akik ellenségek...” A megkülönböztetéssel kapcsolatban Kádár János a "horthyista katonatiszt” fogalmát tisztázta. Nem szabad csupán a szüleik által Ludoviká- ra küldött dzsentri-gyerekre gondolni. Sok orvos, mérnök falusi tanító és más egyetemet végzett ember a háború alatt katonatiszt lett akár tetszett neki, akár nem. A felszabadulás után ezek "irataikon egy fazékba dobva, igv szerepeltek: Horthyista katonatiszt. . . Ez a példa is mutatja, hogy differenciálni kell.” A kongresszuson több pártonkivüli közéleti személy vett részt, köztük Domanovszky Endre festőművész, Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Kodály Zoltán zeneszerző, Mihályfy Ernő a Magyar Nemzet főszerkesztője, Nádasdy Kálmán, a Magyar Operaház igazgatója. Erdey-Gruz Tibor akadémikus a pár- tonkivüliek köszönetét tolmácsolta meghívásukért, hangoztatta a szocialista humanizmus nagy vonzóerejét és a pártonkivüliek aktiv részvételét a szocialista építésben. “A főcélok legjobb megoldását szem előtt tartó vitában összecsaphatnak a nézetek, de a döntéseknél a nagyobb hang helyett mindinkább a nagyobb szakértelem érvényesül...” Nemzetközi kapcsolatok és a “magyar kérdés” A kongresszuson 62 testvérpárt képviselője- vett részt. Az USA párt képviselőjének, Henry Winstonnak felszólalását különös lelkesedéssel fogadták a küldöttek. Kádár János összefoglalójában hangsúlyozta, hogy a pártvezetés kettős birálat alá helyezi munkáját: a magyar munkásosztály, a magyar nép és a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom bírálata alá. A párt politikája akkor helyes, mondta, ha az időben egye» zik az ország és a nemzetközi mozgalom érdekeivel. A Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatairól szólva, beszámolt arról, hogy “még a velünk szembenálló erők is kénytelenek voltak elismerni eredményeinket, országunk megerősödését. Az elmúlt három év alatt 18 állammal létesítettünk diplomáciai viszonyt és most 57 állammal van ilyen kapcsolatunk.” Az ENSZ napirendjére erőszakolt és egyre kevesebb eredményt felmutató “magyar kérdésről” elmondta, hogy az nem ENSZ probléma, hanem egyszerűen hidegháborús akció, melynek gyökere nem az ENSZ-ben, hanem az Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság közti rendezetlen viszonyban rejlik. “Mi teljes őszinteséggel törekszünk arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal normalizáljuk viszonyunkat. Ehhez semmi másra nincs szükség, minthogy az USA kormánya mondjon le semmiképen meg nem valósítható törekvéséről, a beavatkozási kísérletekről Magyarország belügyeibe. A két ország népe közt semmiféle valóságos ellentét nincs, ellenkezőleg mindkét nép érdekelt a béke fenntartásában, államaink közti viszony normalizálásában.” A külföldön élő magyarságról beszélve, éles megkülönböztetést tett a “történelem szemétdombjára kerül, imperialista zsoldba lépett vezérek és az emigrációban élők nagy többsége közt. Jó részüknek keserű az idegen kenyér és hazavágynak. . .örülnek országunk sikerének, népünk felemelkedésének. Azokat, akik visszavágynak s becsületesen dolgozni akarnak, visszavárjuk mi is. Akik pedig külföldön már gyökeret vertek, azoknak azt üzenjük, hogy maradjanak' a régi hazának jó barátai, szerezzenek becsületet a magyar névnek.” A kongresszusi zárószavában Kádár János hangsúlyozta, hogy “internacionalista kötelességünk a nemzetközi életben visszájára fordítani az úgynevezett magyar kérdést. Kötelességünk úgy dolgozni, hogy ne a reakció kiabálhassa a. mi elvtársainknak, hogy arról beszéljen, mi van Magyarországon, hanem a mi elvtársaink mondhassák, hogy gyerünk, beszéljünk arról, mi van Magyarországon.” Ezt a kijelentést követő viharos taps — és az egész kongresszus lefolyása — záloga annak, hogy a “magyar kérdés” ilyen értelmű megoldására rövidesen sor kerül. Nagyarányú fásitás Budapesten 150,000 tő rózsát ültetnek a Szigeten és a parkokban A múlt héten nagyarányú fásitás kezdődött Budapesten. A főváros belső és külső zöld gyűrűjét még az idén újabb jelentős területekkel egészítik ki. A tervek szerint a balatoni müut mellett, a Panoráma Vendéglő fölötti kopáros, sziklás területet feketefenyővel és díszcserjékkel ültetik be. Ezen a területen még az ősz folyamán 50 holdnyi terület fásítását fejezik be. Ugyancsak diszitő jellegű fásításra kerül so; a Ferihegyi repülőtér környékén. A repülőtérhez vezető útvonal mindkét oldalán orgona- és spiraea sövényt telepítenek, továbbá szines kérgí. szép koronája fákat ültetnek. A József Attila lakótelep mellett négyholdas ligetet képeznek ki. A XVIH. kerületben, Pestimre határában, 18 holdnyi homokos parlagterületet fásítanak és kiegészítik a korábbi sas-hegyi és rákospalotai ei- dőtelepitéseket is. A főváros külső zöld gyűrűjében, Dunaharaszti és Dunavarsány, valamint Ma- josháza határában 20—20 holdnyi erdőt telepítenek. Tovább szépül, csinosodik a főváros belső területe is. A margitszigeti uj szökőkút megépítése után most a hires, egykor zenélő kút környékét parkosítják, s a kutat díszes kovácsoltvas- keritéssel vonják körül. Megkezdték a szigeti Rr zsákért felújítását, és az ősz folyamán 150 eze- tő rózsát ültetett, illetve ültetnek ki a Szigetre és Budapest több más parkjába. A főváros vezetői elhatározták, hogy újabb épületeknek adnak díszkivilágítást, igy az Iparművészeti Múzeumnak, a Szépművészeti Múzeumnak és a Műcsarnoknak. Foglalkoznak azzal . gondolattal is, hogy az Országház Kossuth tér- homlokzatát teljes hosszában megvilágítják.
