Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-19 / 28. (29.) szám
!Cf 'VJ!Í V- IffTTj AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD TjO r O r >. , T í. r-r Thursday, July 19, 1962 A magyar emigráció teljes csődje in. A “merénylet” meséje botrányba fullad A New York Times cikkében, amely közölte a Varga Béla eile nirányuló “merénylet” hirét, még azt is olvashatjuk, hogy erről táviratilag figyelmeztették Dean Acheson külügyminisztert és J. Edgar Hoovert, az FBI igazgatóját. Ez az üzenet többek között a következőket tartalmazta: “A bukaresti Kominform Központi Irodájából már útban van a terv Msgr Varga Bélának a likvidálására, akinek az Egyesült Államok menedékjogot adott. Az az erőteljes támogatás, amiben ő a magyarországi szabotázs mozgalmat részesítette, végre is kihívta ellene a Kominform fékez- hetetlen haragját. Ez a lehető legkomolyabb fenyegetés nemcsak Msgr. Varga Béla biztonsága ellen, hanem itt és egyebütt élő monfitársai ellen is, akik ő körülötte sorakoztak fel a Magyarország szabadságáért folyó harcban.” A “merénylettel” kapcsolatos sajtókampányt a nyilvánosság előtt Jackson irányította, akinek szerepéről a Szabad Európa Rádiónál már megemlékeztünk. Jackson megtagadta az újságíróktól, hogy részleteket közöljön arról, hogyan jutott ez a titkos üzenet a kezükbe, csajt annyit árult el, hogy külföldön fogták el. “Ilyen célokra van a Bizottságnak egy Radio Free Europe nevii intézménye, amely 1950 julius 4-e óta működik” — mondta. A hatalmas reklámmal megindított “merénylet-terv” hire természetesen nagy érdeklődést keltett az egész világon. A Szabad Európa Bizottság persze igyekezett még jobban kiaknázni a világ Szenzációt keltett hirt. és két nappal az első jelentés kibocsátása után, április 5-én sajtókonferenciát is összehívott, hogy fokozza a hatást. De ezzel túlfeszítették a hurt. A sajtóértekezleten a “merénylet-terv” egész meséje botrányba fulladt. A kezdetén még minden nagyszerűen haladt. Varga Béla a rettenthetetlen hős szerepében jelent meg a nagyközönség előtt. Kijelentette, hogy semmibe veszi a kommunizmust és az ellene irányuló “összeesküvést”. Még hozzátette azt is, hogy “Ha meg kell halnom, szívesen halok meg egy jó célért.” A New York Times április 6-i száma jelentést közölt a Szabad Európa Bizottság védnöksége alatt megtartott sajtóértekezletről. Itt még azt olvashatjuk, hogy Varga Béla nem aggódik saját személyes biztonsága miatt, de nem volt hajlandó elárulni, hogy miért érzi magát védelem alatt állónak. “Msgr. Varga elmondta, hogy már más életveszélyes fenyegetések is érték őt a második világháború alatt. ‘Azért — mondta — mert megvédtem a zsidókat, ahogy ezt mindenki tudja.’ (Lásd Sátory Ferenc s társa esetét, a Szerk.) .— Majd hozzátette: ‘A kommunisták nyilvánvalóan készülnek valamire.” “Amikor szorítani kezdték őt — számol be a New York Times a továbbiakban az értekezletül «—, hogy erre a pontra adjon pontosabb választ, Msgr. Varga azt mondta, hogy ‘az előkészületek valószínűleg egy Tito elleni lövöldöző háborúra vonatkoznak.’ Hangsúlyozta Magyarország és Jugoszlávia földrajzi szomszédságát.” Arról azonban nem számolt be a nagy világlap, hogy mi történt az értekezlet hátralévő részében. Az újságírók ugyanis kezdték furcsának találni az eléjük tálalt fantasztikus történetet. Kérték, hogy mutassák meg nekik “az elfogott titkos bukaresti táviratot.” Ez váratlanul érhette a SzEB és a SzER embereit, mert esetlen dadogások kíséretében tértek ki előle. Úgy látszik annyira naivnak Ítélték az újságírókat, hogy egy ilyen átlátszóan hazug propagandafogást szó nélkül lenyelnek. Ezek most már követelni kezdték, hogy legalább valami bizonyítékot adjanak arra nézve, hogy egy ilyen rejtelmes távirat egyáltalán létezett. Az értekezlet vezetői egyre kevésbé tudtak válaszolni a sajtó képviselőinek egyre követelőbb kérdéseire és végül annyira belebonyolódtak saját hazugságaikba, hogy kénytelenek voltak bevallani a távirat soha nem létezett. A csúnya bot- lányba fulladt ügy óta 11 év múlt el és Varga Bélának semmi baja nem történt. Nyugodtan folytatta uszításait Magyarország kormánya és rendszere ellen. Az egész “merénylet-terv” — most már minden kétséget kizáróan megállapíthatja mindenki ;?—, szemenszedett hazugság volt. A célja nyilvánvalóan az volt, hogy népszerűvé tegye Varga pRéla személyét és a különben érdektelenségbe fulladó 1951 április 8-i bankett iránt, amelyet a pjrwvorki Magyar Római Katolikus Szent István 7 ' ~ Hitközség rendezett a tiszteletére, felkeltse a közönség érdeklődését. Ezt az utóbbi célt el is érte, mert amint az Amerikai Magyar Népszava 1951 április 10-i számából kiderül, sokan eljöttek a bankettre, hogy megnézzék a “halálra ítélt” Varga Bélát, a rettenthetetlen modern kereszteslovagot, akit semmilyen fenyegetés nem tántorít el antikommunista célkitűzésétől. De ez a cirkuszi propagandafogás sokkal többet ártott a magyar névnek itt Amerikában, mint amennyit Varga Béla személyének használt. Az “elfogott távirat” hazug meséjét az amerikai magyarok számlájára Írták. A Magyar Bizottmány tevékenysége Az MB elnökének személyéről és jelleméről az elmondottak alapján már elég világos képet nyerhetünk. Most vizsgáljuk meg az irányítása alatt működő bizottmány tevékenységét. Erre az Eckhardt Tibor-féle összeférhetetlenségi ügy alapján nyílik bő lehetőség, amelyet A magyar emigráció szerencsétlensége c. kiadvány ismertet. Az ügyet Szabó Pál volt parasztpárti képviselő indította meg Eckhardt ellen, mint a Bizottmány tagja, “összeférhetetlenség” címén. A nagyképíi eljárást olyan formában és külsőségek között folytatták le, mintha a Magyar Bizottmány valamiféle “ellenkormány” lett volna. Mint egy független ország parlamentjében szokás, összeférhetetlenségi Bizottságot alakítottak és nagyképűen letárgyalták a “kérdést”. Eckhardt Tibort azzal vádolták, hogy “egy korábbi'időpontban belépett egy emigráns szervezet be.” Védője Varga László volt, szintén tagja a Bi- zottmánynek. Ez 30 gépelt oldalra terjedő “véd- iratot nyújtott be a Bizottmány tagjainak, aminek első oldalán mint a Nemzeti Bizottmány hittétele a következő mondat olvasható: “Fel kell készülni, hogy egyszer a kommunista magyar kormánnyal a diplomáciai viszony megszakad és a mai Nemzeti Bizottmány ellenkormánnyá alakul át.” Az egész intézmény tehát a háborús feszültség fokozására, sőt az esetleg kitörő harmadik világháborúra spekulált. Az ő igazi szerepük ugyanis csak akkor érkezik el. Az összeférhetetlenségi ügy komédiája Varga Béla bejelentésével indult meg 1950 október 4-én, a “Végrehajtó Bizottság” ülésén. Szabó Pál “ösz- szeférhetetlenségi bejelentést” tett Eckhardt bi- zottmányi tag ellen, mondta Varga. Az összeférhetetlenségi Bizottság tagjai ekkor a következők voltak: Nagy Ferenc, Peyer Károly, Pfeiffer Zoltán és Közi Horváth József. Az utóbbit Czer- mann Antallal helyettesitették, mert nem akart az Eckhardt elleni eljárásban szerepelni. A bizottság 1951 junius 8-án hozta meg “határozatát.” és Eckhardtot 3:1 arányban összeférhetetlennek nyilvánította. “Ezt a határozatot Varga Béla igen tekervényes közjogi formák között a plénum elé vitte, amely kimondta, hogy Eckhardt nem ‘összeférhetetlen’.” Varga László még a következőket állapította meg védőiratában: “Aligha helyeselhető egyes politikusoknak az a ténykedése, hogy meglévő energiájukat kizárólag teljesen belpolitikai kérdésekre összpontositják. Ez nemcsak káros, de nevetséges is...” “Kizárólag belpolitikát csinálni ország nélkül annyi, mint uszóversenyt rendezni egy kiszáradt tóban.” A Magyar Emigráció Szerencsétlensége c. kiadvány a következőképpen foglalja össze az ügy tanulságát: “Az u. .n összeférhetetlenségi Bizottság jelentése 50 sűrűn gépelt oldalra terjedt. Számos ülésben meghallgatta a feleket, tanukat hallgatott ki, iratokat tanulmányozott és alakilag teljesen szabályos eljárást folytatott le, mintegy fél éven keresztül. Az ügyben felmerültek egy hamistanu- zási eset körvonalai is és a személyi gyűlölködés és ellenszenv olyan mértéke, amely egy ‘kiszáradt tóban’ valóban meglepő volna, ha nem tudnánk, hogy «háttérben jólfizetett szinekurák osztogatása, emberek prostituálása, (a kiemelés a szerkesztőtől származik) és régi ellentétek feluju- lása voltak a mozgató rugók. Az egész ügy végtelenül csúnya és lesújtó volt, kiábrándító és utálatos. Igazolta a kommunisták otthon terjesztett leggyalázatosabb állításait is az emigrációval kapcsolatban, amelyek alávaló rágalom maradtak volna, ha ez az ügy meg nem adja alájuk a ténybeli alapot.” “A Free Europe Committee akként fejezte ki h dveslését, sőt biztatását az egésszel szemben, h ry szó nélkül kifizette a közjogi komédia közel 3,000 dolláros költségszámláját. Ugyanakkor sokan amaz érdemes menekültek közül, akiket a Grew Doktrína megsegíteni Ígért, erejük utolsó megfeszítésével küzdöttek, hogy a felszínen maradhassanak.” Bőven jutott tehát az adófizetők pénzéből az “ellenkormányosdit” játszó Magyar Nemzeti Bizottmány tagjai számára. Annyi jutott, hogy még pereskedhettek is belőle. Mig több mint 5 millió amerikai a munkanélküli biztosítás éhenhaláshoz sok, megélhetéshez kevés összegén tengődött, vagy esetleg már ezt a csekélységet sem kapta, addig a levitézlett magyar politikusok hatalmas összegeket zsebeltek be minden komolyabb ellenszolgáltatás nélkül. Mert az előbb említett “ösz- szeférhetetlenségi” paródiát mégsem lehet produktiv munkának tekinteni. De mit várhatott egy olyan szervtől a SzEB és rajtuk keresztül az amerikai kormány, amelynek tagjai sorában a fasizmus és az u. n. ébredő mozgalom sötét figurái domináló szerepet töltöttek be. Ezek a 25 éves ellenforradalmi Horthy-rend- szer kártékony szellemét próbálták mindenhol feléleszteni. A két világháború közötti magyar parlament melegágya volt az olyan elemeknek, amelyek hatósági segédlettel jutottak képviselői mandátumokhoz és nagy fizetéseket huzva rendeztek költséges és látványos vitákat és a fentebb leirt esethez hasonló “összeférhetetlenségi tárgyalásokat.” Ezek az emberek természetesen nem tudják megtagadni múltjukat, bármilyen hevesen fogadkoznak is, hogy megváltoztak. A Magyar Bizottmány fasiszta vagy “ébredő” múlttal rendelkező tagjai közül Eckhardt Tibor emelkedik ki. Az ő befolyása nagyon is érezhető volt a szervezet “tevékenységében.’’(Folytatjuk) Helyreigazítás Lapunk jul. 12-i számában “A magyar emigráció teljes csődje” II. c. cikk harmadik hasábjába két helyen is sajnálatos sajtóhiba csúszott, melyet a következőkben kívánunk kiigazítani, a helyesbített szó kiemelésével: “Héjjas Iván (a fe hér terror legelvetemültebb gyilkosa, a szerk.) újjászervezett különítménye 1921. augusztusában Nvugatmagyarországra tette át működése székhelyét...” a másik hiba lejebb: “Amikor ez a nemzet aléltan ájultan feküdt, akkor egész fiatal gyerekkoromban fegyverrel a kezemben harcoltam Nyugatmagyarországon kevesekkel együtt ezért a hazáért.’ ” Győzött a Ku Klux Klan Fegyverekkel, könnygázbombákkal, tűzoltó- fecskendőkkel és két vérebbel felszerelt 85 tagú rendőrosztag “nem volt képes" meggátolni egy 200 tagú, fehér lepedőkbe burkolt Ku Klux Klan csoportot és 600 főre becsült nézőközönséget attól, hogy megrendezzék keresztégető ceremóniáinkat. Igv szól a jelentés Atlanta Ga.-ból, ahol pedig törvény tiltja a Klan nyilvános működését. Nos, persze a Klan-tagok is fel voltak fegyverkezve: kövekkel, botokkal és zseblámpákkal (flashlights). Ez túlerőt jelentett a hős rendőrök szemében. Meghátráltak és a fehér csuklvások kedvük szerint fejezhették be egyheti tiltakozó aktivitásaikat, amiért a National Association for the Advancement of Colored People (NAACP) évi konvencióját tartja Atlantában. Amikor a rendőröket vezető Jones őrnagyot megkérdezték, hogy meg t udta volna-e állítani a keresztégetést, ezt felelte: “Lőszerrel vagy hasonló módszerekkel megállíthattuk volna, de biztos, hogy akkor valaki megsérült volna.” Megható a rendőrség tapintatossága a fajgyűlölőkkel szemben. Csodálatos, hogy ezzel az embe- ries sajátosságukkal sohasem találkozunk, amikor “szabadságutasok”, “ülő tüntetők”, “béke felvonulók”, vagy sok esetben egyszerű munkássztráj- kolókkal állnak szemben. Olyankor nem kiméinek fegyvert, botot, vérebet sem embert a megsérüléstől. WASHINGTONBAN a Szövetségi Fellebbezési Bíróság visszavonta James E. Jackson, a The Worker szerkesztője ellen emelt “bíróság elleni tiszteletlenség” vádat. Jackson nem volt hajlandó tanúskodni egy kommunista aktivitásokat kivizsgáló esküdtszék előtt és ezért Alexander Holtzoff szövetségi biró hat hónapi börtönre Ítélte. Jackson ügyvédje a fellebbezésben a vád visszavonását kérte. Junius 7-én ugyanez a Fellebbezési Bíróság visszavonta Philip Bart kommunista vezető ellen .emelt hasonló vádat. ,...... * .
