Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-18 / 41. szám
Thursday, October 18, 1962 AMERIKÁT MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 7 A ''Szabadság” dührohama Irta. PÁL MÁTÉ EZEK IS MAGYAROK? . . Az amerikai magyar lapok jórésze rágalomhadjáratot vezetett az elmúlt 15 év alatt a mai magyar társadalmi rend ellen. Nincs az a hazugság, amit fel ne tálaltak volna olvasóiknak. A volt földesuraknak, a levitézlett uralom volt haszonélvezőinek nem kell olyan haza, amelyet gazdaságilag és politikailag nem ők uralnak. A volt uralkodó osztály kiszolgálói, a politikusok, hivatalnokok, katonatisztek, újságírók, ugyancsak abból akarnak itt megélni, hogy az amerikai magyarságot bolonditják és a hidegháborús törekvések szolgálatába állnak. Tisztában vannak azzal, hogy a régi gyöngyéletnek egyszer és mindenkorra vége. nem ülhetnek többé a magyar nép nyakára csak egy esetben: ha mint 1919-ben, külföldi hatalmak legázolják a kis Magyarországot. De ma nem 1919-et írunk és egy ilyen kísérlet a harmadik világháború megindulását jelentené, ami azután az egész emberiség kipusztitását vonná maga után. S ezek az urak nem azért uszítanak, mert elhiszik, hogy Amerika hajlandó lenne mindent, még a teljes pusztulást is megreszki- rozni, hogy ők visszakapják gyáraikat, bányáikat, stb.; ezt ők nem hiszik, de tevékenységükben pénz van, s ez a fő. Munka nélkül élni, s ezért, mint ezer éve annyiszor, elárulni a szülőhazát. De a magyar nép uj ezer évet él ma, melyben már nem lehet hazát árulni és nemcsak 1919 nem jön vissza többé, hanem még 1956 sem (ahogy egyesek mondják). Egymás között marakodnak, nem is annyira a meg nem lőtt medve bőrén,. vagyis, hogy ;ki boldogítsa uralmával a magyar népet, hanem azon, hogy kinek jusson nagyobb darab az odalökött háborús koncból. Ezért az utálatos megélhetési kísérletért egyöntetűen, habzó szájjal marják, rágalmazzák szülőhazájukat. Nem magyarok ezek, csak annyiban, hogy hitvány centekért igyekeznek eladni azt, hogy valamikor magyarnak születtek. KIS BETŰVEL Jaj, de nagy szerencsétlenség érte Kecskeméty •Józsefet, az Amerikai Református Egyesület titkárát! Az öreg napilap a Szabadság kis betűvel írta le a nevét; igy akarja lekicsinyelni, megvetés tárgyává tenni a nagy magyar biztositó intézet titkárát és — ha tagadja is — magát a Református Egyesületet. Vajon milyen bűnt követett el Kecskeméty és a Református Egylet, hogy a Szabadság igy beléjük rúg és a tagságot Kecskeméty és a vezértestület ellen uszítja? Mielőtt rátérnénk az okokra, elöljáróban a következőkre kell rámutatni. Amióta a hidegháború megindult és az idehozott, Magyarországról megszökött nyilas horthy ista urak bekapcsolódtak abba, a magyar lapokkal együtt, rágalomhadjáratot folytatnak Magyarország ellen, fokozottabb mértékben 1956 után. Az amerikai kormány nem adott útlevelet Magyarországra, s az amerikai magyarságot teljesen elvágták attól, hogy a szülőföldön élő rokonságot meglátogassa. Mikor a kormány megszüntette az utazási tilalmat, még akkor is nehezen indult meg a látogatás, mert a rágalmak hatása alatt féltek Magyarországra utazni, attól tartva, hogy ott börtön vár rájuk, de legalább is dollárjaikat fogják elszedni. Amikor a magyar telepeken akadt egy-egy bátor ember, aki bízott amerikai polgárságában és nekivágott a veszedelmes útnak, meglepve tapasztalta, hogy a magyar határon a legudvariasabban fogadják, vámvizsgálat, a minimum; ez a meglepetés folytatódott a látogatás ideje alatt. Rájöttek ezek az emberek, hogy szégyenletes rágalomhadjárat folyik az Egyesült Államokban a szülőföld ellen. Meglátták a bajokat, a hiányokat, de meglátták azt az óriási fejlődést is, amelyen Magyarország és a magyar nép keresztülment. Amikor a látogatók visszajöttek, a legtöbben őszintén elmondták, hogy mit láttak ^és hogy a látogatás a legkisebb veszélyt sem jelenti az utazóra; Magyarországon éppen úgy élhet, mint bármely más külföldi országban. Ettől kezdve azután fokozottan megindultak a látogatások, évről évre többen utaztak az óhazába, s akaratlanul is a legjobb propagandát végezték a magyar turistaiparnak, amely ipar minden országnak fontos, de különösen Magyarországnak és a többi szocialista országoknak, mert igy a látogatók tudatára ébrednek, hogy milyen az ország helyzete, hogy él a, nép. A személyes tapasztalat a legjobb cáfolata rágalmaknak. Magyarországra minden világrészből érkeznek látogató csoportok, melyek között nemcsak magyarok, hanem más nemzetiségűek is vannak, köztük amerikaiak. Ezer és ezer magyar megy látogatóba egyéni, vagy társasutazás keretében, s ezen utóbbi egy kicsit olcsóbb is. A sok ezer magyar látogató között volt a Református és Verhovay Egylet egy-egy főtisztviselője is, akik elég bátrak és őszinték voltak ahhoz, hogy megmondják: a magyar nép élete ma sokkal jobb, mint bármikor a múltban, és életük legnagyobb élménye volt ez a látogatás. A Református Egyesület ugylátszik komolyan veszi testvéries mivoltát és az öreg testvéreknek meg akarta könnyíteni, olcsóbbá tenni az óhazai látogatást. Ezért társasutazást szerveztek, melyet Kecskeméty József titkár vezetett. Ez a mindenképen magyar és testvéries eljárás szálka volt a Szabadság szemében és ezért megrovásban részesült az amerikai külügyminisztérium, a Ref. Egyesület és Kecskeméty (kisbetűvel) József is. Azt is megállapítja a Szabadság, hogy több, mint száz magyar “igen kedvezményes áron’' utazott Magyarországra. Dehát akkor mi szükség volt két, frázisokkal telt, vezércikket Írni, s miért kellett az egyesületet és titkárát megtámadni, hogy nem méltó hozzájuk, hogy “utasokkal együtt amerikai dollárokat. szállítanak a kommunista Magyarországra”? Kifogásolták, hogy “rideg, üzleti szempontból csinálja a társasutazást a Református Egylet és Kecskeméty” (kisbetűvel) és hogy a félelem miatt “morális szempontból egészen csendben inditották útnak a zarándokokat.” Nagyon is hihető, hogy a Szabadságnak az fáj, hogy minden rágalom ellenére ezren és ezren mennek az amerikai magyarok közül az óhazába és a Református Egylet teljesen “csendben” vezetett társasutazására több, mint százan jelentkeztek ; de hogy a Ref. Egylet “rideg üzleti szempontból” csinálta volna ezt, azt a lap maga cáfolja meg akkor, amikor azt Írja, hogy “igen kedvezményes áron” utaztak a látogatók. Az a gyanú merülhet fel, hogy üzleti szempontok vezették őket a vezércikkek megírásában, mégpedig azért, mert nem úgy történt ez az utazás, mint valamikor régen, amikor a magyar egyleti basák zarándoklást vezettek a Horthy- Magyarországra, de sokkal drágábban, mint a rendes utazás, és ebből bőségesen jutott a lapoknak hirdetés címén, amit persze a zarándokok fizettek meg. Ezúttal ez a jövedelem elmaradt, ami bizonyára fáj a Szabadságnak. Ezt bizonyítja az is, hogy semmilyen “morális szempontot” nem vesznek figyelembe akkor, amikor a lap másik oldalán két cég nagy hirdetését közük, melyek arra csábítják az amerikai magyarokat, hogy az ö társasutazásukat vegyék igénybe nemcsak magyarországi, hanem csehszlovákiai és romániai utazásra, persze jóval magasabb áron, mint a Ref. Egylet utazása. Ez talán nem erkölcstelen? Hiszen ezek is “amerikai dollárokat szállítanak” és hagynak ott! Vagy az ilyesmi csak akkor erkölcsös, ha a Szabadság megkapja érte a maga kis profitját? Ezért profitért készséggel közük az Ikka és Tíizex hirdetéseket is. Ezek az urak nem mások, mint “rideg” üzletemberek”, akik azt vallják, hogy a pénznek nincs szaga. A NAGY HAZUG Egy másik újság arról hazudozik, hogy a magyar társadalombiztosítás “lezüllött, a betegek gyógyítása 50 évvel hátra van”, stb. Számtalan külföldi szakbizottság járt Magyarországon tanulmányozni a társadalombiztosítást, s azon belül a betegellátást és a betegségek megelőzésének rendszerét, mint Európa egyik legjobban működő intézményét. Hogy milyen intézmények épültek fel ennek keretében, arra egy kis statisztikát közlünk a budapesti városi tanács jelentéséből. Budapesten 6600 orvos működik, akiknek túlnyomó töbsége kapcsolatban van a Társadalom Biztosítóval. Közel 900 gyógyszertár áll a közönség rendelkezésére. 163 körzeti rendelőintézetben kezelik a fennjáró betegeket. 34 szakorvosi rendelő van, ahol a legmodernebb tudományos felszereléssel vizsgálják a speciálistak a kezelő orvos által odautalt betegeket. 25 tüdőgondozó és 75 anya- és csecsemőgondozó vigyáz az egészségre. Az összes kórházak, klinikák, gyógyfürdők a dolgozók rendelkezésére állnak,, azonkívül minden dolgozó évente szűrővizsgálaton megy át, hogy a rákot, a tüdő- és szívbetegséget idejében felfedezzék. S mindez teljesen díjtalanul. A hazugságok legjobb cáfolata a Magyarországra látogatók személyes tapasztalata. Mr. Kecskemétynek pedig azt mondjuk, jó utat a legközelebbi társasutazáshoz, még akkor is ha a Szabadság kis betűvel Írja a nevét. AZ EMBERTELEN EGYHÁZAK ELLEN Egy protestáns folyóirat kemény kritikát gyakorol az amerikai egyházak álszent magatartása felett A Chicagóban megjelenő Christian Century nevű protestáns hetilap, “az egyház szégyene” cim- mel, kemény bírálatban részesíti az amerikai egyházakat, a négerekkel szembeni magatartásuk miatt. Rámutat arra, hogy milyen nagy különbség áll fenn a vallási eszmények és a-szegregációs politika között, amelyet a legtöbb egyházi közösség elfogad és pártol. Korunk legnagyobb botránya, hogy a szeretetek prédikáló egyházi intézmények, nemcsak hogy nem foglalnok állást a világi hatalom által intézményesített faj védelmi törvények és rendelkezések ellen, hanem még a saját papjaikat is kizárják a közösségből, ha a négerek egyenjogúságáról mernek beszélni, vagy befogadnak négereket is a gyülekezetükbe. Még súlyosbítja becstelenségüket, Írja a folyóirat, hogy makacsul elutasítják maguktól a megbánásnak a legcsekélyebb formáját is. “Jobban szeretik a faji elkülönítés kegyetlen csalását, mint Krisztust.” A chicagói hetilap egyik szerkesztője, a hozzáintézett kérdésre válaszolva, kijelentette, hogy az egyház alatt, főleg a protestáns egyházat érti. Különösen a Mississippiben lejátszódó legutóbbi események váltották ki a cikk megírását, de hozzáteszi a szerkesztő, hogy: “Ez nem körzeti bűn és helyi gyötrelem.” Számtalan északi és nyugati egyházközség nem rendelkezik néger taggal, pedig négerek bőségesen élnek a közelükben. Vannak olyanok is, olvashatjuk a cikkben, akik büszkén kérkednek azzal az egyetlen néger családdal, amelyet befogadtak maguk közé és azt akarják ezzel bizonyítani, hogy ők már végrehajtották az integrációt. De ugyanennek a templomnak vagy egyházközségnek a tagjai már pánikba esnek, ha a néger tagok száma megkétszereződik két családra és be sem várják az esetleges harmadik család megjelenését, hanem hanyatthomlok menekülnek egy fehérebb kör nyékre. Mindazonáltal, hangoztatja a Christian -Century szerkesztője, “az egyház agóniája” a legvilágosabban a déli államokban tűnik ki. Megemliti a cikk Henry J. Stokes Jr. nevét is, aki a First Baptist Church-nek volt a papja, Ma- conban (Georgia). Stokes nem félt megemlíteni prédikációjában a faji problémát és ezért le kellett mondani állásáról. Az 52 éves lelkipásztor, aki 11 évig állt az egyház szolgálatában, most a teljes bizonytalanság elé néz. “Hogyan tehettek ilyet hithü keresztények egy hűséges lelkésszel?” így kiált fel a cikk Írója, mintha ez lenne az első eset, hogy az egyház bigott tagjai üldözik a biblia tanítását komolyan vevő embert. A papok a “kellemes egvügyüségbe” menekülnek a problémák elől, a legtöbb helyen. Ez megőrzi őket attól, hogy állást kelljen foglalniuk. “Egyetlen dolog van, amiről egy fehér lelkésznek a Délen — és a legtöbb északi államban — nem szabad beszélnie, ha népszerű és sikeres akar lenni s biztositani akarja a jövőjét; ez a faji kérdés. De ha nem beszélhet a faji problémáról, akkor nem beszélhet a vallásról sem.” A fennálló és letagadhatatlan faji előítélet gyötrelmet okoz a keresztények lelkében — írja a chicagói egyházi hetilap —, akikben még él a lelkiismeret érzése, ha látják, hogyan kezeli a fehér egyház a négereket. Választások Észak-Koreában PHENJAN. — A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban megválasztották a legfelsőbb népi gyűlés képviselőit. A választások alkalmából az egész ország díszbe öltözött. A választásokat az ország dolgozói uj munkasikerekkel köszöntötték. A Mindzsu Csoszon cimü lap vezércikkében megállapította, hogy először tartottak választásokat a KNDK-ban, a szocializmus általános győzelmének körülményei között. ,j
