Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-18 / 41. szám
Thursday, October 18, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A POLITIKAI VISSZAÉLÉSEK KULISSZATITKAIBÓL A Nixon-család anyagi helyzetének jelentős “javulása**, a volt alelnök politikáját támogató nagyvállalatok segítségével. Nácik a californiai kormányzójelölt barátai körében Richard Nixon már egy évtizede jelentős szerepet játszik az amerikai politikai életben. Két évvel ezelőtt, kis hiján, elnökké választották. Még ma is a Republikánus Párt egyik reménysége és egyik legbefolyásosabb embere közéletünknek. Az utóbbi időben olyan botrányos ügyekbe keveredett bele a volt alelnök neve, amelyek súlyosan kompromitálják a vezető politikai köröket és a politika színpadján szereplő vezérek jelentős részét a szokottól eltérő megvilágításba helyezik. Ez az uj szögből való megvilágítás pedig egyáltalán nem olyan előnyös, mint amilyenben a propaganda szerveik igyekeznek őket megjelentetni .. . Az egyik botrányos ügy, az u.n. “Hughes kölcsön” esete. Ez még 1956 október 17-én kezdődött, amikor Mrs. Hannah M. Nixon, az Egyesült Államok akkori alelnökének az anyja, aki a cali- forniai Whittier-ben lakik, aláírta Washingtonban a telekbérlet szerződést. A telek, alig 100 láb széles és 120 láb hosszú, Whittier külvárosában fekszik és a megállapodás értelmében, a Union Oil Company bérletébe került, amely benzintöltő állomást akart létesíteni rajta. A szerződést, egy még teljesen nyilvánosságra nem hozott másik szerződés előzte meg, amelyet viszont Donald Nixon, az alelnök öccse kötött a Union Oil Compa- ny-val. A telket ugyanis két héttel korábban Donald már bérbevette az anyjától havi 250 dollárért s most az olajvállalatnak havi 800 dollárért ad ta bérbe. Mrs. Nixon aláírására csak azért volt szükség, mert ö volt az ingatlan tényleges tulajdonosa. Mindenkit elgondolkoztathat egy kissé, hogy miért adnak egy parányi területért ekkora hatalmas összeget és miért volt szükség a bonyolult, kettős bérleti szerződésre. De hagyjuk most ezt el, mei't az ügy további fejleményei még megdöbbentőbbek. Vizsgáljuk meg tehát ezeket. A szelíd modorú Donald Nixon komoly pénzügyi problémákkal küzdött, amikor az ingatlanügyet lebonyolították. Ugyanis a család füszerkereske- dését Whittierben, egy nagy áruházhálozattá akarta kiépíteni, amelyhez legalább fél tucat országút melletti vendéglőt és kávézót akart még létrehozni. A családnak ehhez a nagy vállalkozáshoz nem volt meg a tőkéje és ezért részvény- társasági alapon akarták az üzletet megalapozni és a pénzt összehozni. A 297,000 dollár értékben kibocsátott részvényeket azonban nem vette senki. Ekkor a Continental Assurance Company-hoz fordultak kölcsönért. A CAC 93,000 dollár kölcsönt ajánlott fel Nixonéknak, akik a telket ajánlották fel a hatalmas összeg fedezésére. Ez is elgondolkoztató, mert a telek, a hivatalos becslés szerint, csa(k 13,000 dollárt ért. A máskor olyan óvatos kölcsönző vállalat, most több mint hétszer akkora összeget akart Nixonéknak kölcsön adni, mint amennyi anyagi fedezetet biztosítani tudtak volna a részükre! A 93,000 dollár azonban nem volt elég a nagy vállalkozáshoz és ezért máshová kellett fordulniuk Nixonéknak. Ez nem is volt probléma. Az alelnök családjának készséges barátai voltak. A “régi jó haverok” készségesen nyitogatták bukszáikat. Először a Los Angeles-i Frank Waters ügyvédhez fordult Donald, akinek magának nem volt annyi pénze, amennyire szükség volt, de kész ségesen segített az összeg előteremtésében. Waters tudott “valakit”, aki 205,000 dollárt hajlandó kölcsönözni. Ezt a hatalmas pénzt a Hughes Tool Company (Houston Texas) bocsátotta Donald rendelkezésére. R. Nixon öccse kijelentette, hogy soha nem találkozott a Hughes Tool Company tulajdonosával, aki a 205,000 dollárt adta. Az egészet az ügyvéd intézte, ő kapta rneg a pénzt a vállalattól és adta át Mrs. Nixonnak. Ha valaki talán furcsának találja, hogy a nagy texasi vállalat miért adott ekkora hatalmas összeget egy számára ismeretlen családnak, akkor erre azt a választ kaphatja a Nixon családtól, hogy ők biztosítékot nyújtottak az összeg megfizetésére, ingatlan formájában. Az egész ügyet, ugyanis, jelzálogkölcsön tonnájában bonyolították le. A megterhelt ingatlan pedig a telek volt, a hivatalosan 13,000 dollárra becsült “birtok”. Az sem számított, hogy ugyanezt a telket már néhány héttel korábban bérbeadták az olajvállalatnak... A 13,000 dolláros telekkel “biztosított” $205,000 dollár gyorsan elfolyt Donald Nixon és az anyja kezei között. 40,000 dollárt egy Los Angeles-i banknak fizettek egy korábbi tartozás kiegyenlítésére. Egy másik 40,000 dollárt pedig egy gépkocsi sendee állomás felépítésére tettek félre, amelyet az “elzálogosított” és bérbeadott telken akartak létrehozni. A fennmaradó 125,000 dollárt Mrs. Nixon a fiának adta, hogy a nagy ven- déglőhálozat vállalkozást megvalósítsa. A nagy terv egy év múlva teljesen megbukott és a vállalkozás tönkrement. Sem a Hughes Tool Company, amely 205,000 dollárt adott kölcsön Donald Nixonnak, sem a Union Oil Company, amely a telket bérelte, nem mutatott nyugtalanságot a pénz miatt. Nem szorongatták tönkrement adósukat, pedig üzleti ügyekben az amerikai vállalatok nem ismeraek tréfát. A telek eredeti bérleti szerződését Mrs. Nixon egyszerűen megszüntette és igy ezt az ingatlant kivonták az egész fizetésképtelenségi. ügyből. öt hónappal a vendéglői vállalkozás bukása után, a benzintöltő állomást felépítették a telken. Donald szerint, abból a 40,000 dollárból, amelyet félretettek a kölcsönből. Az építést a Pacific Steel Company végezte, amely ebben az időben a Union Oil Company számái'a épített benzintöltő állomásokat. A vállalkozó nem is találkozott Ni- xonékkal.. . A titok kitudódik Mindezeket az ügyeket a legnagyobb titokban intézték az érdekelt felek. Annyira titokban, hogy állítólag még Richard Nixon “sem tudott” a család nagyarányú üzleti tevékenységéről. A közvélemény azonban, egész biztosan nem szerzett volna tudomást róla ha a Waters féle ügyvédi iroda, amely a kölcsön lebonyolítását intézte, fel nem oszlik. Az ügyvédi irodát ugyanis ketten vezették: Frank Waters és társa, ők any- nyira titokban akarták tartani a Nixon család és a Hughes Tool Company főnöke közötti kölcsönszerződést, hogy az egész jelzálog ügy intézését egy Reiner nevű könyvelőjükre bízták. Attól tartottak ugyanis, hogy egy más esettel kapcsolatban, az irodájuk ellen folyó perből kifolyólag, a Nixon-Hughes ügy is kiderül. 1958 júliusában, amikor a benzintöltő állomás működni kezdett, a Union Oil Company megkezdte a 800 dolláros havi bér fizetését Mrs. Nixon számára, aki elküldte a Hughes vállalat irodájába, de ezek “furcsa” módon nem akarták elfogadni a törlesztést, hanem visszaküldték az ügyvédi irodába Reinernek. Reiner pedig külön bankbetétet nyitott a havi 800 dollárokból. Már 17,000 dollár volt a külön bankbetétben, amikor Waters és társa feloszlatták az ügyvédi irodájukat. Reiner követelte, hogy a külön bankbetét kezeléséért neki jár egy bizonyos összeg, amelyet nem akartak megadni a számára. Reiner perre vitte a dolgot 1960-ban és igy tjudódott ki az egész ügy. A nagy botrány felkavarta Nixon elnökjelölt egész táborát. Kapkodtak, magyarázkodtak, mosakodtak. Az “üzlet” igazi magyarázatát Drew Pearson adta meg. Ő arra utalt, hogy Ilughesnek kiterjedt tárgyalásai voltak a kormánnyal, különösen a Trans World Airlines-szal kapcsolatban. Ez megmagyarázza, hogy miért volt olyan nagylelkű az alelnök családjával. Nyilván nem fizetett rá “nagylelkűségére”. Ez lehet a magyarázata a Union Oil Company “nagylelkűségének is... A közvélemény pedig elgondolkozhat azon, hogy milyen “függetlenek” az amerikai politikai élet szereplői, ha a legfelső szinten is megtörténhetnek az itt említett dolgok. A náci megsegítése John Shelley .California demokrata párti képviselője egy másik botrányos ügyről rántotta le a leplet; Nixonnal kapcsolatban. Az egykori alelnök, mondta Shelley a washingtoni képviselőházban, hivatali hatalmát használta fel, a németekkel kollaboráló Nicolae Malaxa, román fasiszta bejuttatására az Egyesült Államokba. Malaxa, aki jelenleg Manhattan-ben lakik, mu- nieiógyáros volt Romániában, a második világháború alatt. Nagy üzleteket bonyolított le a németekkel és jelentős pénzadománnyal segítette a fasiszta vasgárdista mozgalmat. 1946-ban sikerült megszöknie hazájából és az Egyesült Államokban akart állandó letelepedési engedélyt kapni. Hat éven keresztül hiába próbálkozott ezzel, de 1952-ben Nixon szenátor járt közben az érdekében. A koreai háború alatt Malaxa egy gyárat létesített Canadában, amelyet Western Tube Corp. néven tartottak nyilván. A vállalat egy telepet “akart” létrehozni Nixon szülővárosában, Whittierben, ahol majd az olajfurásnál használt csövekét készítik. A “vállalat” Malaxa bebocsátásáért folyamodott, azon az alapon, hogy feltétlenül szükség van a jelenlétére a vállalat ügyeinek a felülvizsgálása céljából. Nixon és William Know*, land, aki ekkor California szenátora volt, támogatták a vállalat kérését és mindent elkövettek, hogy Malaxa beléphessen az Egyesült Államokba. Ez 1953-ban meg is történt. Shelley képviselő rámutatott arra, hogy a Western Tube nevű vállalat soha nem épített telepet és az egész vállalkozás csalásnak bizonyult. A Western Tube hivatali cime azonos volt Nixon korábbi ügyvédi irodájának címével Whittierben! Ben Beifa nyilatkozik az újságíróknak politikájáról Ben Bella New Yorkba való elutazása előtt nyilatkozott az újságíróknak. Az algériai kormány elnöke a többi között kijelentette: az FLN kebelében lezajlott válságot nem személyi ellentétek, hanem politikai nézeteltérések okozták, a körülmények azonban nem tették lehetővé, hogy a válság okait a nyilvánosság elé hozzák. A történtek bátorították azokat, akik imperialista terveket szőnek Algéria ellen. Ezek a tervek azonban nein valósultak meg — mondotta —, s nem történt semmi, ami Algéria szuverenitását csorbította volna. A válság után bekövetkezett enyhülés világosan mutatja, hogy a neokolonializmus számár ra nincsen hely az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságban — mondotta Ben Bella. — Algéria külpolitikája a casablancai csoport aktiv semlegessége — mondotta a továbbiakban. Algéria az afrikai egység hive, ami politikai és gazdasági egységet jelent. Ez nem zárja ki az együttműködést más gazdasági egységekkel. A miniszterelnök ezután rámutatott: az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzete a hét és fél éves háború következménye. Algériának más népek segítségére van szüksége. A legsürgősebb tennivaló, hogy az emberek jóllakhassanak, és tető alá jussanak. Ben Bella kitért a tervezett földreformmal kapcsolatos nehézségekre. A föld nagyobb része nincs algériai kézben, a francia kormánynak megvan a lehetősége, hogy a birtokok megváltásához szűk séges hitelek csökkentésével fékezze a földreformot. A földreformot lehetetlen egy, sőt két év alatt végrehajtani, de nem várunk nyolc évig — mondotta Ben Bella. — Az elhagyott birtokokat már elkoboztuk, ezeket közösen művelik meg a parasztok. Október 28-án népszavazás Franciaországban A francia kormány De Gaulle elnöklésével ülést tartott. A minisztertanács jóváhagyta a köztársasági elnök alkotmánymódositó javaslatát, amely szerint az államfőt a jövőben népszavazással választják. De Gaulle a javaslatát ugyancsak népszavazással akarja jóváhagyatni. Ennek időpontját a kormány október 28-ában állapította meg. A minisztertanács ülése előtt az államtanács alkotmányellenesnek minősítette De Gaulle javaslatát és elvetette. Az államtanács azonban csak tanácsadó szerv, az államfő nem köteles véleményét figyelembe venni. Elítélően nyilatkozott De Gaulle tervéről az alkotmánytanács több tagja is, köztük Coty volt köztársasági elnök, aki leszögezte: De Gaulle “alkotmányellenes államcsínyre'’ készül. A francia nemzetgyűlés őszi megnyitó ülése mindössze tiz percig tartott. A ház elnöke felolvasta a köztársaság elnökének a képviselőkhöz intézett üzenetét. De Gaulle néhány mondatban ismertette alkotmánymódositó javaslatát. A levél valóságos hadüzenet volt a parlamenti ellenzéknek. A politikai pártok parlamenti csoportjai azonnal tanácskozásra ültek össze. A szocialista párt, a függetlenek és parasztok pártja, valamint az MRP egyes képviselői megegyeztek abban, hogy az alkotmány nyilt megsértése cimén biza - matlansági indítványt terjesztenek be a kormány ellen.
