Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-12 / 27. (28.) szám
Thursday, July 12, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 11 i Az asztma ősidők óta ismert betegség. A statisztikai adatok szerint a civilizált államok lakosságának 1—2 százaléka szenved ebben a betegségben. Ezek az adatok részben nagyvárosok egész lakosságának felméréséből, részben pedig a katonaköteles korosztályok átvizsgálásából adódtak. E statisztikai számadatok mögött meghúzódó embersorsok indokolják, hogy az orvostudománynak az asztmával kapcsolatos ismeretanyagát ismertessük. • Egy francia orvosprofesszor önvallomása Az orvostörténelem számos beteg orvost ismer, akik éppen saját magukon észlelték egy-egy betegség tüneteit és lefolyását. Ezek között is kiemelkedő helyet foglal el a hires francia orvos- professzor, Trousseau, aki asztmás rohamainak olyan hiteles leírását adta, amely örökbecsű dokumentuma az orvosirodalomnak: “A viruló egészségnek örvendő ember lefekszik ágyába és mint rendesen, csendben elalszik. Egykét óra múlva végtelenül kínzó fulladásérzés miatt hirtelen felriad álmából. Mellét markoló, összehúzó, elviselhetetlen szorongó érzés fogja el. Légvétele megnehezedik, és egész mellében sípolás, bugás hallatszik. Fel kell ülnie ágyában. Törzse mögé feszitett két karjára támaszkodik. A levegő mindenképp kevés. Kiugrik ágyából és kitárja az ablakot.” Trousseau és még jó néhány asztmában szenvedő orvos mind a maga, mind a pácienseik asztmás rohamával tehetetlenül állt szemben. Ez késztette őket arra, hogy a betegség lényegét, okait, következményeit és gyógyitás-módját meg ismerjék. A századforduló óta napjainkig az asztmakutatás és gyógyítás mérhetetlen utat tett meg. Négyszázmillió léghólyag Az asztma lényegének megértéséhez szükség volt az egészséges, normális légzési folyamatok ismerete. Erre az elmúlt század élettani kutatása derített fényt. Az élet lényegének az anyagcserét tartjuk. Ennek egyik igen fontos része a sejtekben végbemenő oxidáció, amelynek során a külvilág levegőjének oxigénje használódik el és közben széndioxid keletkezik. A sejtekben végbemenő oxidációhoz szükséges oxigént légzés utján vesszük fel, a keletkezett széndioxidot pedig ugyancsak légzéssel juttatjuk vissza a levegőbe. Légzőrendszerünk a légutakból (orr, száj, garat, légcső, hörgők, léghólyagok), a mellkas csontos és izmos részeiből (ezek között legfontosabb a rekeszizom) valamint a mellkas légzőmozgásait, a be- és kilégzést irányitó, szervező és szabályozó agyi légzőközpontból áll. A légzőközpont működését a vérben keringő széndioxid mennyisége irányítja. Ez pedig elsősorban a légzés szapora- ságától és mélységétől függ. Légzésszabályozásunk a széndioxid mennyiségétől függően automatikus, önműködő, akaratunktól független. Ennek az automatizmusnak köszönhető, hogy mellkasunk és rekeszizmunk mozgása révén éjjel, álmunkban is percenként mintegy tizenhatszor lélegzőnk. Az orron, és a légutakon keresztül ilyen kor a levegő oxingénje, aktiv izomösszehuzódások eredményeképpen, beszivódik a tüdő léghólya- gaiba, ahol a léghólyagok hámján át a vérkeringésbe, majd innen a sejtekbe jut. A sejtekben keletkezett széndioxid ugyanigy fizikai törvényszerűségeknek engedelmeskedve ellenkező irányban kerül vissza a léghólvagok levegőjébe. A belégzés tehát aktiv izomösszehuzódás következménye, a kilégzés inkább az izomösszehu- zódást követő izomelernyedés eredménye. Az orrunkon át az egy légcsőbe és két főhörgöbe kerülő levegő a két tüdőben a 25 millió (egyenként fél milliméter hosszú) apró hörgőn át jut el a mintegy 400 millió apró léghólyaghoz, amelynek hámján a gázcsere lebonyolódik. És ha mindez zavartalanul végbemegy, nevezhetjük a tüdőlégzést normálisnak. Miért riadt fel álmából Trousseau professzor? Erre a kérdésre az asztmakutatás azóta pontos választ adott. Az asztmás roham alapját a tüdő apró hörgőinek görcsös összehúzódása okozza. A beáramló levegő útját (a hörgő “kaliberét”) lényegében három tényező szűkíti. Görcsösen ösz- szehuzódik a hörgők körül körösen elhelyezkedő, akaratunktól függetlenül működő simaizomzat, ugyanakkor a hörgfalat belülről bélelő nyálkahártya megduzzad, ráadásul még bő váladékképzés indul el, ami az előző két tényező mellett még tovább szűkíti az apró hörgőket. A belélegzés — amely, mint mondottuk, aktiv izomösszehuzódás eredménye — Keservesen ugyan, de meg átpréseli a levegőt a szűkült hörgőkön, de a kilélegzés igen nehéz. A légcserének ez a gátoltsága azt eredményezi, hogy a szövetlégzéskor keletkezett széndioxid nem szellőzödik ki vérünkből, hanem légzöközpontunkhoz jutva, azt izgatja, és ezért erőltetett légzést okoz. Mivel a szűkült apró hörgőkön át az erőltetett légzés ellenére sem történik meg a normális gázcsere, a nehéz légzés érzése fokozódik. Ha ez megfelelő fokot ér el, olyan kellemetlen lehet, hogy az alvó embert álmából is felriasztja. Amit tehát Trousseau kellemetlen érzésként szenvedett, és amit hü pontossággal leírt, annak alapjait az orvostudomány pontosan kiderítette. E jelenségekért felelős kiváltó tényezők felderítése sem váratott soká magára. Az allergia — és ami mögötte van Az asztma rejtélyének megoldását az allergia fogalmának felismerése jelentette. Az allergia lényegében annyit jelent, hogy az allergiás szervezet másképpen válaszol valamilyen behatásra, mint a nem allergiás tehát a normergiás szervezet. (Allos görögül mást jelent) A tágabb értelemben vett allergia — ellentétben a téves közhittel — nem jelent szükségképpen beteges választ. Az immunitás tehát mémely fertőzésekkel szembeni védettség, az ennek alapját képező védőoltások (immunizálás) lényegében szintén az allergia fogalmi körébe tartoznak. Ilyenkor az orvos mesterségesen idéz elő egy, a normálistól eltérő, de egy 1 meghatározott fertőzéssel szemben kedvezőbb szervezeti választ. Az asztma esetében az allergia azonban éppen az említettel ellentétes kóros folyamatokat eredményez. Egy amerikai vidéki városkában működő orvos a századfordulón észrevette, hogy mindannyiszor asztmás rohamot kap, amikor a hét három napján befogja kedvenc lovát, hogy a környező farmokon levő betegeit meglátogassa. Azt is észlelte, hogy egy kisfiú, aki szüleivel együtt a városkába költözött, hetekig panaszmentes volt és csak akkor kapott ismét rohamot, amikor nyúlszőrrel töltött párnája megérkezett régi lakóhelyéről. Ismét másoknál a virágpor és még számos más belélegezhető anyag, vagy táplálék váltott ki asztmás rohamot. A ló- és a nyúlszőr, a virágpor, egy-egy étel az emberek 99 százalékánál semmilyen észrevehető elváltozást sem okoz. Tehát amikor az emberi szervezetbe kerülnek, a nem allergiás szervezet nem ad kóros választ a velük való érintkezésre. Az allergiás emberekben a lószőr, a virágpor egy bizonyos étel (gyűjtőnevén az al- lergén, vagy antigén), az emberi testbe behatolva ellenanyag, úgynevezett antitest képzést vált ki. Az emberek egy százalékát kitevő allergiásoknál az ezekkel az anyagokkal való ismételt találkozásnál más történik, mint a nem allergiásoknál. Az első találkozás alkalmával ugyanis az allergiás hajlamú szervezetben (és ez a hajlam bizonyos fokban öröklött) érzékenység fejlődik ki, amit szenzibilizálásnak nevezünk. Ha egy bizonyos allergénnel (pl. lószőr, nyúlszőr, földieper stb.) szemben érzékennyé vált szervezet újra találkozik az érzékenységet kiváltó anyaggal, létrejön az allergiás válasz. E válasz alapja az érzékennyé vált emberi szervezet egyes sejtcsoportjainak, vagy szöveteinek fokozott ellenanyagzésén alapszik. Az ellenanyagtermelést kiváltó antigén és a hatására keletkezett antitest találkozása képezi a kóros válasz anyagi bázisát. Kísérleti állatoknál antigén-antitest találkozásakor ugyanolyan asztmás roham váltható ki, mint amilyet Trousseau, vagy a lószőrre érzékeny vidéki amerikai orvos észlelt. A mesterségesen ér- zékenyitett majd ujraoltott tengerimalac antigén-antitest találkozásának szintere a tengerimalac tüdeje. A tengerimalac-tüdőben e találkozáskor egy ismert vegyianyag, a hisztamin szabadul fel és ez felelős a simaizom görcséért, a nyálkahártya-duzzadásért és a fokozott váladék-, képződésért. Az emberi asztmában lényegében ugyanezek a jelenségek zajlanak le, tehát az allergiás tüdőben antigén-antitest találkozáskor valamilyen kémiai anyag (am: nem hisztamin és természete ma még nem teljesei, tisztázott) szabadul fel és okozza az asztmás roham alapját képező apró hörgők szűkületét. (Folytatjuk) Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! Puritán életmód Dél-Vietnamban? Ahogy egy amerikai szemtanú látja a valóságot A délvietnami korrupt kormányzat uj erkölcstörvényekkel önmegtartóztatásra kötelezi a köznépet, mialatt a Dinh Uiem-család és környezete a legnagyobb fényűzésben él, amerikai segítséggel. Errevonatkozólag levelet irt a N. Y. Time* nak Robert S. Browne, aki mint a külföldi segély misszió egyik tisztviselője dolgozott ott 1958—» 61 között. “Önök jelentették, hogy amikor Mme. Ngo Nhu (a diktátor sógorasszonya) visszatért világkörüii útjáról, többek között figyelmeztette az ott állomásozó amerikaiakat, hogy engedelmeskedjenek a rendeletnek, tartsák be a tánctilalmat és általában “osztozzanak szigorú életmódunkban”, vagy “menjenek máshova”. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a szaigoni tánctermekben dolgozó táncosnőkkel, akiket az uj “puritánizmus” megfoszt a megélhetésüktől, Mme Nhu annak a reményének adott kifejezést, hogy az éhség majd kényszeríteni fogja őket tanítónőnek vagy ápolónőnek menni, miután ezekre úgyis nagy szükség van. Ez egy uj fázisa az Ngo-féle családi cirkusznak, ami komikus volna, ha nem kerülne annyi emberi életbe, amerikai életeket is beleértve. A legfelháboritóbb az, hogy az uralkodó család egy tagja beszél “önmegtartóztatásról” Dél- Vietnamban. Ennél semmi sem csúfolhatja meg jobban a szó értelmét. Idegen látogató Szaigon- ban nem is. gyaníthatja, hogy Vietnamban háború van, vagy hogy a kormány amerikai adományokból tartja fenn magát, ami bevételének kétharmadát teszi ki. A franciák esetleg panaszkodhatnak, hogy Szaigon már nem az, ami a régi jó időkben volt. Tény azonban az, hogy pompásan lehet étkezni, a hét akár minden estéjén más étteremben, a legfinomabb importált borok és különleges sajtok betetőzésével. Sok uj luxus épület készült és vau készülőben. Motoros csónaktól kezdve a legfinomabb parfümig minden kapható Szaigon üzleteiben. A járókelőnek vigyáznia kell, nehogy u[ sport autó kerekei alá kerüljön. Ezek most nagyon divatosak lettek és elég megszokott látván Szaigon kőrútjain. Léhaságokra van pénz Szerencsére az amerikai segélyprogram nem fizet közvetlenül az ilyenfajta importokért, miután azonban mi finanszírozzuk az ország egyé szükségleteit, lehetővé tesszük ezzel, hogy a vietnami kormány kevés bevételéből ezt a léha életmódot támogassa. Szigorú mértékletességet csak a a szegényeknél találni Dél-Vietnamban és — merem mondani — Hanoiban, ami részben megmagyarázza Vietkong folytatólagos sikerét. Arranézve pedig, hogy a tánctermek leányai ta- nitónőknek menjenek, szeretnénk megkérdezni, melyik iskolába küldené őket Mme Nhu? A vietnamiak tudásszomja már eléggé megnőtt, de kielé gitésére nincsenek meg a szükséges kellékek. Sza gon népiskolái annyira elégtelenek, hogy évről-év- re több tanulót kénytelenek voltak visszautasítani, mint amennyit felvesznek. Különleges tipusu “puritánságában” Vietnam költség- vetésének még 3 százalékát sem fordítja népmü- velődésre, ellentétben a szomszédos Kambodzsával, amely 22 százalékot költ erre a célra. Nme Nhu inkább ezekkel a tényekkel foglalkozzon, semmint azzal törődjön, hogy az amerikaiak táncolnak Szaigonban, vagy sem.” Több amerikainak kellene ugyanigy rámutatni és tiltakozni, hogy az adófizetők pénzével korrupt, fasiszta és a nép által megvetett klikk uralmát támogatjuk Dél-Vietnamban. Uj amerikai követ Moszkvában Kennedy elnök kinevezte Foy D. Kohler-t az Egyesült Államok nagykövetének Moszkvában, Kohler jelenleg a State Departmentben mint titkárhelyettes az európai ügyek vezetője. Az 54 éves Kohler intézte az Egyesült Államok Berlinre és Németországra vonatkozó politikáját és épp olyan ismerős a Szovjetunióval fennálló állásponttal is. Kohler Llewellyn E„ Thompsont váltja fel, aki az utóbbi öt évben képviselte országunkat Moszkvában. A jelentések szerint a szovjet vezetők meg vannak elégedve Kohler kinevezésével. AZ ALLERGIA ÉS AZ ASZTMA
