Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-13 / 36. szám
Thursday, Sept. 13, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD_________________ . «fl A KÖZÖS PiilC (Common Market) A finánctöke uralomra törekszik a munkásosztály és önálló népek felett. -— A német imperializmus előretörése fenyegeti a népeket. A Közös Piac az elmaradott országok kizsákmányolására céloz MOSZKVA, augusztus 27. — A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Világgazdasági Intézete téziseket dolgozott ki a nyugat-európai imperialista “integráció” (Közös Piac) lényegéről. Ez a dokumentum a Moszkvában megtartott közgazdaságtudományi konferencia egyik alapvető vitaokmánya volt. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a tézisek egy részét. • A tézisek hangsúlyozzák: A nyugat-európai “integráció”: a monopoltőke kísérlete, hogy ösz- szehangolja formáját a nemzeti határokon túlnőtt termelőerőkkel. Az imperializmus arra törekszik, hogy a termelőerőket, amelyek parancsolóan követelik az áttérést a szocializmusra, állammonopolista keretek között tartsa. A Közös Piacban— mondják a tézisek — megnyilvánul az imperialisták osztályszolidaritása. Az imperialisták kölcsönös ellenségeskedéseik dacára, összefogásra törekednek. Az a céljuk, hogy nemzetközi állammonopolista szövetségek segítségével erősítsék a kapitalizmus pozícióit, meggyógyítsák vagy legalábbis enyhítsék a kapitalizmus sebeit és hibáit (a termelés anarchiája, válságok). A pénzügyi oligarchia az “integráció” ki- fejlesztésével keresi a választ az emberiség fejlődésében döntő tényezővé váló világszocializmus fokozódó erejére, a Közös Piac segítségével igyekszik az imperializmus hatalmában tartani a volt gyarmati és félgyarmati országokat, enyhíteni a világpiacokon folyó konkurrenciaharcot, és megteremteni az imperialista tábor konszolidációját. A Közös Piac egyben a rendkívül éles konkur- renciaharc uj formája. Ez a harc az imperializmus táborában kialakult erőviszonyoknak megfelelően, a kapitalista világpiac újrafelosztásáért folyik. A Közös Piac uj eszköz is, amelynek segítségével az imperialista államok hatalmas monopóliumai behatolni törekednek gyengébb partnereik gazdaságába. A finánctőke uj támadása a munkásosztály ellen A tézisek rámutatnak, hogy a finánctőke uj támadást próbál szervezni a munkásosztály ellen gazdasági, politikai és ideológiai téren. A monopóliumok tulajdonképpen egyesült frontot akarnak alakítani a nyugat-európai munkásosztály ellen, arra törekednek, hogy a dolgozók rovására kiizdjék le a mai kapitalizmus mélyénszántó ellentéteit. A nyugat-európai “integráció” egyúttal az imperialista hidegháborús politikának, a nemzetközi feszültség fokozásának eszközeként is jelentkezik. A tézisek elemzik a Közös Piac különféle vonatkozásait : Az “integrált” Európa termelésének és áruforgalmának növekedése egyáltalán nem a Közös Piac megteremtésének köszönhető. Amikor ez a társulás megalakult, olyan országok váltak tagjaivá (Német Szövetségi Köztársaság, Francia- ország, Olaszország), amelyeknek gazdasága amúgy is viszonylag gyors ütemben fejlődött. A termelés bővülésének alapja az volt, hogy a világon végbemenő tudományos és technikai átalakulás következtében tömegesen újították fel a termelőeszközöket, megváltozott a gazdaság struk túrája, és uj termelési ágak keletkeztek. Ezenkívül Nyugat-Németország, Olaszország és a “hatok” néhány más országa felhasználhatta azokat a nagyarányú felhalmozásokat, amelyek a viszony lag alacsony munkabérek alapján keletkeztek, különösen a jelentős munkanélküliség időszakában. Ezekben az országokban az Egyesült Államok is óriási befektetéseket eszközölt. A tézisek a továbbiakban megállapítják, hogy a gazdasági “integráció” még az eltorzult kapitalista formák között is lökést adhat a termelés nő vekedésére, a bel- és külkereskedelem fokozódására. Ámde nem szabad túlbecsülni e tényező jelentőségét. Jellemző, hogy Japán, amelynek semmi köze a Közös Piachoz, a termelés és a kivitel növekedésének ütemét tekintve, lényegesen megelőzi a Közös Piac országait. Az “integráció” nem tudta meggátolni a mai kapitalizmus gazdasági helyzetének rosszabbodását, még kevésbé megoldani a mai kapitalizmus legélesebb gazdasági problémáját: a piac kérdését. Az imperialisták régi ellentéteihez újak járultak Eddig a Közös Piaccal kapcsolatos intézkedéseket magában foglaló programnak csupán azt a részét hajtották végre, amely aránylag kisebb nehézségekkel jár. Mégis, már a program e legköny- nyebb részének végrehajtása is éles ellentéteket váltott ki, a régi ellentétekhez újak járultak. A hat nyugat-európai ország gazdaságának történelmileg kialakult struktúrája természetes kon- kurrensekké változtatta ezeket az országokat az olyan iparcikkek eladásában, amelyeket mindegyikük termel. Az ily módon keletkező súrlódások összefonódnak azokkal az ellentétekkel, amelyek a Közös Piac keretei között s specializálás kibontakozása nyomán keletkeznek. Igen éles ellentéteket okoz az a kérdés is, milyen egységes árszintet állapítsanak meg a mező- gazdasági termékekre, mennyiségileg hogyan korlátozzák e termékek behozatalai A Közös Piac, amely arra hivatott, hogy erősítse a kapitalista rendszei’t és a termelési eszközök magántulajdonát, a termelés anarchiája, az egyenlőtlen fejlődés törvényének az imperializmusban mutatkozó hatása következtében nem képes biztosítani a gazdasági élet harmonikus fejlődését, kiküszöbölni az osztályellentéteket. Az “integráció” semmiképpen sem változtatta meg a mai monopoltőke természetét, miként a burzsoá ideológusok állítják. A nyugat-európai “integráció” fokozza a kistermelők tönkretételének folyamatát. A monopóliumok tiz- és százezrével teszik tönkre a kisiparosokat, kisvállalkozókat és kiskereskedőket. óriási méreteket öltött a parasztság tönkreju- tása. Nyugat-Németországban például évenként legalább százezer ember hagyta el az utóbbi években a mezőgazdaságot. A politikai “integráció” a nyugat-európai népek önálló nemzeti létét fenyegeti Az “integráció” gerincévé — állapítják meg a továbbiakban a tézisek — az Adenauer-féle klerikális-militarista diktatúrának De Gaulle tábornok parancsuralmi rendszerével kötött szövetsége vált. A nyugat-európai “integrációt” a politikai Revansista ‘seregszemle' Ny-Serlinben SZEPTEMBER 3. — A Német Szövetségi Köztársaság és Nyugat-Berlin revansista szervezetei, a második világháború kitörésének évfordulóján tartották meg “seregszemléjüket” a 25,000 személy befogadására alkalmas nyugat-berlini Waldbühnében. A gyűlésen mintegy 15,000-en vettek részt. A megjelentek egy része Nyugat- Németországból érkezett amerikai angol és francia repülőgépeken, mégpedig azon a három légifolyosón át, amelyen az érvényben levő négyhatalmi megállapodások értelmében csupán a nyugat-berlini három nyugati helyőrség utánpótlását lehetne lebonyolítani. A revansista szervezetek uszító megmozdulásán sok beszéd hangzott el. Thedieck, az NDK elleni propagandát és lélektani hadviselést folytató úgynevezett “össznémetügyi” minisztérium államtitkára azzal “lelkesítette” fasiszta hallgatóságát, hogy kormánya nevében cáfolta azt a hirt, mintha Bonn “a keleti politikát” illetően uj irányvonalra akarna rátérni. “Ez csupán utópisztikus spekuláció” — mondotta, hangoztatva, hogy a keleti országokból kitelepített egykori volksbundistáknak “joguk van visszakövetelni az ősi rögöket.” A nyugat-németországi szociáldemokrata párt képviselőjeként Herbert Wehner, a párt alelnöke arra buzdított, hogy a revansista szervezetek fokozzák az NDK és a szocialista tábor többi országa elleni tevékenységüket. Dr. Gradl, Adenauer pártjának képviselője arról szónokolt, hogy Nyugat-Berlin révén örökösen izgalomban kell tartani a világot, és hogy “keresztezni kell minden olyan lépést, amelynek célja !>eletörödni az NDK létébe.” Willy Brandt Nyugat-Berlin főpolgármestere reakció fokozódása, az államhatalomnak tekin- télyuralmi rendszerek kezébe kerülése kiséri. A nyugat-európai dolgozók demokratikus jogait, az ott élő népek életbevágóan fontos érdekeit nagymértékben fenyegetik azok az elgondolások, hogy valamilyen formában megteremtik a Közös Piachoz tartozó országok “államok feletti” politikai egyesülését a megfelelő “nemzetek feletti” szervekkel. Az imperialisták agresszív katonapolitikai tömbjeik erősítése céljából törekednek az említett egyesülés megszervezésére. A politikai “integráció” terve komolyan fenyegeti a nyugat-európai népek önálló nemzeti létét — állapítják meg a tézisek, majd a továbbiakban rámutatnak, hogy miközben az imperializmus újabb támadást szervez a Közös Piachoz tartozó országok népeinek demokratikus jogai ellen, fokozza a harcot a nemzeti felszabadító mozgalom ellen is. A nyugat-európai “integráció” valójában olyan eszköznek bizonyult, amelynek segítségévei rá akarják kényszeríteni a népekre a gyarmati kizsákmányolás uj formáit és módszereit. A Közös Piac nem vezetett és nem vezethetett egy konfliktus nélküli harmonikus Nvugat-Euró- pa kialakulására. Nemcsak a Közös Piac részvevői között élesedtek ki a gazdasági és politikai ellentétek, hanem általában egész Nyugat-Európában is, mindenekelőtt Anglia és Nyugat-Németország között. Miután Anglia hajlandónak mutatkozott a csatlakozásra, tovább szaporodtak az imperialista ellentétek. A Közös Piac országai azt követelik, hogy Anglia feltétel nélkül fogadja el a Közös Piac valamennyi kikötését. Anglia viszont engedményeket próbál kicsikarni a Közös Piac tagállamaitól. Ha Anglia úgy lépne be a Közös Piacba, hogy elfogadja a tagállamok követelését, akkor csapás érné a Brit Nemzetközösség országaival való kereskedelmi kapcsolatait, az előnyvámok rendszerét és a sterlingövezetet. A nyugat-európai kis országokra nézve a Közös Piachoz való csatlakozás azt jelentené, hogy komoly károsodás érné nemzeti, gazdasági és politikai érdekeiket. A kis országokat fenyegető veszély annál inkább fokozódik, mert a Közös Piac szerveiben a fontos kérdések eldöntésénél nem az egyhangú határozatok elvét, hanem a többségi elvet alkalmazzák. A Közös Piac politikai iránya lehetetlenné teszi, hogy annak részvevői fenntartsák semlegességüket (amennyiben azok). Ennélfogva azok a kísérletek, amelyeknek célja Svédország, Svájc és Ausztria bevonása a Közös Piacba, tudatosan számolnak azzal, hogy ezeket az országokat bevonják az agresszív katonapolitikai tömbök rendszerébe is. (Folytatjuk) ez alkalommal csalódást okozott a revansisták- nak. Minthogy attól félt, hogy megismétlődhetnek az azelőtti zavargások, amelyek riadóztatták a világközvéleményt, kénytelen volt enyhébb hangnemet megütni. így a többi között azt mondta: “Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a jelen pillanatban gyakorlatilag nincs értelme az olyan politikának, amelynek célja eltüntetni a berlini határépitményeket.” Továbbá: “Bele kell törődnünk, hogy a határfal árnyékában éljünk, és világosan fel kell ismernünk, hogy a nyugati hatalmak nem akarnak a határfal miatt hadbekelni.” Nyugat-Németország sok városában a német békeharcosok tüntetéseket, gyűléseket és tüntető felvonulásokat rendeztek az atomháború ellenzésének jegyében. A nyugatnémet rendőrség a demonstrációt több helyen igyekezett megzavarni. VILÁGÜRMIJZEUM alapítását javasolják a szovjet tudósok, irók, berepülőpilcták és zeneszerzők. A javaslatot a Komszomolszkaja Pravda tette közzé. • MAGYAR—vSZOVJET BARÁTI HÉT kezdődött szeptember 3-án Zalaegerszegen. A találkozókon előadásokat tartottak a szovjet tudomány és technika fejlődéséről és a Szovjetunió népeinek életéről. • CELLDÖMÖLKŐN létesit üzemet a Győri Kö- töttkesztyügyár mintegy 6 millió 800 ezer forintos költséggel. Az uj üzemben 280 leány és asz- szony jut majd munkához. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!
