Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-09-13 / 36. szám

Thursday, Sept. 13, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A szovjet feletti U-2 incidens Ismét a U-2 (kémszolgálatokat végző és rend­kívüli magasságban repülő repülőgép használata mérgezi a nemzetközi légkört. A múlt pénteken egy U-2 repülőgépet rajtakaptak, amint Szak- halin sziget északi részén repült keresztül. A Szovjetunió tiltakozott az Egyesült Államok képviselőjénél és nem fogadta el azt a magyará­zatot, hogy a szél vitte ki a repülőgépet utjából és .véletlenül került szovjet területre. Á világ még jól emlékszik a két év előtti U-2 incidensre, amikor az Eisenhower-kormány elő­ször letagadta az egészet, miután azonban a le­lőtt kémrepülőgép pilótájával együtt szovjet ké­zen volt, kényszerűségből bevallotta a tényállást. Eisenhower akkor kijelentette, hogy nem külde­nek többé ilyen repülőgépet a Szovjetunió fölé és Kennedy elnök ezt később alátámasztotta. A furcsa a dologban csupán az, hogy még kor­mányunknak áll feljebb és azt hangoztatjuk, hogy a Szovjetunió csak azért tiltakozik az újabb provokáció miatt, hogy a figyelmet elvonja ma­gáról és igy hatásos propagandát folytathasson az USA ellen. Sajnos háborús veszély fenyegeti az emberisé­get. Ha nem állítjuk meg a hidegháborút, a ve­szély Damokles kardjaként lebeg az emberiség fe­je felett. Az egyre szörnyűbb felraktározott nuk­leáris fegyverek hamarosan válságos ponthoz ér­keznek. Ha igy megy tovább, egy napon az embe­riség arra ébred, hogy atom- és hidrogénbombás távlövegek repülnek. Kormányunk azt állítja, hogy a Szovjetunió fo­kozza a hidegháborút. Mi a valóság? A múlt hé­ten eltiltották Berlinben, hogy a szovjet hősök emlékszobrához őrségváltásra a Friedrichstras­sen keresztül menjen. A Szovjet azt szó nélkül el­fogadta és az angol szektoron keresztül küldi az őrséget, pedig ha akart volna ebből is csinálhatott volna incidenst. Azt mondják, hogy az oroszok mindent propa­gandára használnak ellenünk. A józan ész nem azt mondaná, hogy mi az ördögnek adunk annyi alkalmat részükre, hogy propagandának használ- Jiassák? ők az okai a mi esztelen politikánknak ? A New York Times szept. 6-i számában nem is találja helytelennek ezt az újabb provokációt. Megdicséri Washingtont, hogy minden további nélkül bevallotta a U-2 repülést, sőt rámutat, hogy milyen fontos munkát végez ez a repülő az­zal, hogy a szovjet határ “közelében” röpköd és onnan szükséges információkat hoz. Azt is meg­jegyzi, hogy bizony ezek állandóan jönnek men­nek az Aleut szigeteken és máshol levő bázisok­ról. Szóval igy állunk. De a Szovjetunió ne használ­ja ezt propagandául, ahhoz csak nekünk van jo­gunk. MÉG NÉHÁNY SZÓ A LAPKONFERENCIÁRÓL ti Lapunk évi konferenciái mindig a siker jegyé­ben folynak le, de bátran elmondhatjuk, hogy az idei, Clevelandon megtartott konferencia nemcsak a megjelentek számával és anyagi eredményével, de a komoly és nagyszámú hozzászólásokkal, ame­lyekben — még ha kritizálva is — benne volt a sajtó iránti legnagyobb jóakarat, annak jövője iránti aggodalom és gondoskodás — megadta és megmutatta az ügyvezető bizottságnak és a mun­katársaknak az egész évre a bátorítást és az utat, amelyen haladnia kell. Régi, évről-évre megjelenő barátok és szép­számmal olyanok is, akik eddig még talán so­hasem vettek részt a konferencián, de még igy is feltűnt, ha a régiek közül valaki hiányzott. így nagyon hiányzott a mi Hegedüsnénk Akronból, a Pauliék Chicagóból, Tatár Detroitból, Takács Du- quesne-ból és mindenki kereste őket is, habár voltunk szép számmal. Természetesen hiányzott Ádám István is, aki már nem fog több konferen­cián résztvenni. Az igazoló bizottság jelentése szerint New Yorkból 10, Ohioból (Akron, Canton, Cleveland, Niles, Youngstown) 11, Michiganból 10, Califor- niából 6, Illinoisból 3, Pennsylvaniából 3, Wiscon- sinból 1, Connecticutból 1 és valamilyen oknál fogva 10 nem-regisztrált volt jelen, igy 55-en je­lentek meg a két napon át. A jegyző felolvasta az elmúlt évben elhunytak névsorát, a jelenlevők egy perces felállással ad­ták kegyeletük jelét. Felolvasta Ágopcsa Gyula detroiti idős olvasó levelét és Fehér Lajos miami-i lapkezelő munkástárs által az ottani olvasógárda üdvözletét. Lelkes tapssal köszönték meg. Cincár Gyula nagyon alapos politikai jelenté­sét és Rosner Sándor lapügyi beszámolóját a leg­nagyobb figyelemmel kisérték s mindkettőt a leg­nagyobb lelkesedéssel köszönték meg meleg taps­sal. Mintegy 40 hozzászólás volt. Érett, meggondolt hozzászólások és ajánlatok. Úgy azok, akik a lap és naptár árának leszállítását, mint azok, akik az áraknak további 10, illetve 1.50-es fenntartását ajánlották és azok is, akik 12 oldalas lapot aján­lottak, a Magyar Szó jövőjét, terjesztésének le­hetőségét tartották szem előtt. Kritikák hangzottak el a Remekirók cimii könyv ellen, kérdések is merültek fel egy ilyen könyv kiadásának szükségességét illetőleg, de amikor tudomásukra jutott, hogy a könyvkiadás elősegíti a Magyar Szó jövedelmi forrását, bele­nyugodtak, hogy ez fontos lépés, csupán inkább a komolyabb tárgyú könyv kiadását javasolták. Ugyanilyen gondossággal hallgatta végig a konferencia a Nők Világa jelentését. 11-en szól­tak hozzá. Két hozzászóló az előfizetésnek $2.50­VffVVVVVVVVWVVVVVVWVVVWVVVVV***«* *«»«**»­az önálló francia “atomütőerő” megteremtéséhez. Bonn viszont szives örömest segít a francia nuk­leáris programban, mert ezzel maga is közelebb jut az áhított atomfegyverekhez... Bonn re- vánsterveibe francia támogatással akarja bevon­ni “Kis-Európa” országait, s ami a német kérdés békés rendezésének szabotázsát illeti, ebben első számú partnere Párizs. Mint a Neues Deutschland Írja: “Adenauernak szüksége van a francia vétó­ra, hogy megakadályozza a német kérdés békés rendezését és a nyugat-berlini helyzet normali­zálását.” De Gaulle és Adenauer politikájának egy­aránt jellemvonása a merev szembenállás minden enyhüléssel, minden közeledéssel, lett légyen szó akár a leszerelési tárgyalásokról, akár a nukleáris kísérletek felfüggesztéséről, akár a német béke- szerződés megkötéséről. De Gaulle mostani bonni útja — egyébként az elnök első németországi lá­togatása — teljes mértékben megfelel ennek a retrográd “tengelypolitikának.” Nem csupán fran ciaországi kőrútjának viszonzásáról van tehát szó, hanem Párizs és Bonn hidegháborús politikájá­nak megerősitéséről. S összefügg ezzel a Közös Piac körül dúló hatal­mi harc is: általános vélemény, hogy a francia elnök és a nyugatnémet kancellár igyekszik majd Angliával szemben a Közös Piachoz való csatlako­zás feltételeit illetően is olyan értelemben közös nevezőre jutni, hogy az Párizs és Bonn számára biztosítson előnyöket London kárára. És hogy a csatorna túlsó partjáról milyen érzelmekkel tekin­tenek az újabb bonni látványosságra, elárulja a Daily Sketch fanyalgása: “Adenauer és De Gaulle azt remélik, hogy Nyugat-Európa a Párizs—Bonn tengely körül fog forogni. Szerintük Anglia kelle­metlen harmadik lenne, és elronthatná a francia —nyugatnémet mézesheteket.. De Gaulle útja Adenauerhoz Miért utazott De Gaulle Adenauerhoz? A párizsi és a bonni kormánysajtó szerint az­ért, hogy a francia—német “megbékélésen” mun­kálkodjék. Valójában olyan “tengelykovácsolás­ról” van szó, amely csupán a monopóliumok, a militaristák, a hidegháborús erők érdekét szol­gálja, nem pedig a két nép megbékélését. Ami a francia és a német népet illeti, nekik valóban szükségük van Franciaország és Németország békés együttműködésére, de a két nép érdeke és Európa valamennyi népének érdeke azt követeli meg, hogy ennek célja a nemzetközi békés egy­más mellett élés politikájának megszilárdítása, az európai biztonság politikája legyen. — De Gaulle azonban igen ellenséges hangon beszél a békeszerető, demokratikus német államról, az NDK-ról, ugyanakkor agyba-főbe dicséri a bonni klerikális-militarista rendszert, támaszpontokat bocsát a Bundeswehr rendelkezésére, minden té­ren együttműködik Adenauerral a nemzetközi enyhülés egyik fő kerékkötőjével. Nyugat-Európa “két konok öregembere” egy­más között azon mesterkedik, hogy ő szerezze meg a vezetést a tengelyen belül (és ezért nem mindegy, hogy Bonn—Párizs-tengelyről vagy pe­dig Párizs—Bonn-tengelyről van-e időnként szó), s a közös tengelypolitikát kifelé mindenképpen igyekszik felhasználni saját nagyhatalmi pozíciói­nak — és ábrándjainak — szolgálatában. De Gaulle azt szeretné, hogy Bonn nyújtson több tá­mogatást az “európai” vezető szerepre támasz­tott igényéhez és a NATO-n belül Amerikával szemben gyakorolt “ellenzékieskedő” játékához. Jól jön Párizsnak az a pénzügyi és műszaki-kato­nai segítség is, amelyet a nyugatnémetektől kap ről 3 dollárra való emelését javasolta, amit sza­vazattal elejtettek. Vállalták a Nők Világa 5,700 dolláros deficitjének előteremtését és 100 uj elő­fizető megszerzését. Utána a határozati javaslatok kerültek sorra. Fodor Árpád terjesztette azokat elő a javaslati bizottsággal való megtárgyalás után. Az alábbi javaslatokat egyhangúlag elfogadták. 1. Az amerikai néger nép egyenjogúsági har­cának támogatása. 2. A polgárok alkotmányos jogainak megvédése. 3. A békeküzdelmek támogatása. 4. Küzdelem az általános leszerelés és az atom­bomba kísérleti robbantások beszüntetése iránti egyezségért. 5. Küzdelem az amerikai nép gazdaság} jobb­létéért és a szakszervezeti mozgalomból kiinduló független politikai pártért. 6. Az idős emberek egészségügyének segítésére támogatjuk a Társadalmi Biztosításon keresztüli “Medicare”-t. 7. Az amerikai-magyar barátság kiépítése. 8. Elvi nyilatkozat a Magyar Szó megjelenésé­nek szükségességéről. 9. A lap költségét $52,000-ben állapítja meg és elfogadja egy technikai bizottság felállítását, amely a bevételeket és kiadásokat gyakorlatilag összhangba hozná, esetleg uj módszerek beveze­tésével. (Pika Pittsburghból a gyorssegély elő­mozdítására kerületük kvótájának megduplázását kéri és ajánlja, hogy a kiilmunkatársak ne igé­nyeljenek honoráriumot.) A 20,000 dolláros ado­mány maradjon meg, 10,000 dollár mint gyorsse­gély és 10,000 dollár évi folytatólagos segítség. 10. Az előfizetési ár maradjon 10 dollár, uj elő­fizetés 6 dollár, és aki terjesztésre akar lapot, kapjon 3 példányt 15 dolláros áron. 11. Csomagos példányok megrendelését szor­galmazni. 12. Állandó rovatot vezetni az uj előfizetés kö­rül szerzett tapasztalatokról. A szerzők kiadásá­nak megtérítésével a lapbizottságok foglalkozza­nak. Címeket szerezni mutatványszámok kiküldé­sének érdekében. 13. Előfizetési kampány január 1-től május 1- ig. Gyorssegély kampány íeb. 15-től május 1-ig. 14. A naptár ára maradjon $1.50, ezután is postán kikiildve és a lapkezelőtől megkérdezni, hogy hány naptárt akar. 15. A Remekirók tartalmasabb kiadása ameri­kai-magyar irók írásaival is. 16. Az idős olvasókat tanácsokkal támogatni, az országos vezetőséget egy taggal kiegészíteni. 17. A levelezések pontos eszközlése. 18. A hozott határozatokat az országos vezető­ség szigorúan tartsa be. 19. A lapbizottságok kapjanak a lapnál történő változásokról felvilágosítást. 20. Az Orsz. Lapbizottság egy tagjának helyet­tesítésére a pittsburghi kerület válasszon egy ta­got. 21. A jövő évi konferencia megtartására Det- roitot jelölik meg. 22. Köszönet és elismerés a clevelandi rendező bizottságnak a fáradságos munkáért és a konfe­rencia helyének, programjának sikeres megszer­vezéséért. 23. Elismerés a lap olvasóinak, belső és külső munkatársainak. Fodor Ernának, aki elhagyja a lap kötelékét, elismerés sok éves munkásságá­ért és jókívánságok egészsége helyreállításával kapcsolatban. Rosner befejező szavaival a konferencián részt­vevőkön keresztül megköszönte az olvasótábor egész évi támogatását. A gyűlés bezárása után Dattler Lajos, Jehn. Ferenc, Cincár Gyula és Miklós György a helyi bevándoroltakat védő bizottságok ügyeiről és munkásságáról jelentettek. A LEGJOBB mezőgazdasági dolgozók és ipari szocialista brigádvezetők tanácskozást tartottak Makón. A Hazafias Népfront kezdeményezésére összehívott megbeszélésen a munkaversenyről tárgyaltak. • A borsodi iparvidék ellátására öt évvel ezelőtt telepitett csemegeszőlő-telep az idén hozott elő­ször termést. Az első szállítmány már megérke­zett Miskolcra és más borsodi iparvidékekre. A kétszáz holdas szőlőskertet a következő évekbe» 450 holdra növelik. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom