Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-13 / 36. szám
Thursday, Sept. 13, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A szovjet feletti U-2 incidens Ismét a U-2 (kémszolgálatokat végző és rendkívüli magasságban repülő repülőgép használata mérgezi a nemzetközi légkört. A múlt pénteken egy U-2 repülőgépet rajtakaptak, amint Szak- halin sziget északi részén repült keresztül. A Szovjetunió tiltakozott az Egyesült Államok képviselőjénél és nem fogadta el azt a magyarázatot, hogy a szél vitte ki a repülőgépet utjából és .véletlenül került szovjet területre. Á világ még jól emlékszik a két év előtti U-2 incidensre, amikor az Eisenhower-kormány először letagadta az egészet, miután azonban a lelőtt kémrepülőgép pilótájával együtt szovjet kézen volt, kényszerűségből bevallotta a tényállást. Eisenhower akkor kijelentette, hogy nem küldenek többé ilyen repülőgépet a Szovjetunió fölé és Kennedy elnök ezt később alátámasztotta. A furcsa a dologban csupán az, hogy még kormányunknak áll feljebb és azt hangoztatjuk, hogy a Szovjetunió csak azért tiltakozik az újabb provokáció miatt, hogy a figyelmet elvonja magáról és igy hatásos propagandát folytathasson az USA ellen. Sajnos háborús veszély fenyegeti az emberiséget. Ha nem állítjuk meg a hidegháborút, a veszély Damokles kardjaként lebeg az emberiség feje felett. Az egyre szörnyűbb felraktározott nukleáris fegyverek hamarosan válságos ponthoz érkeznek. Ha igy megy tovább, egy napon az emberiség arra ébred, hogy atom- és hidrogénbombás távlövegek repülnek. Kormányunk azt állítja, hogy a Szovjetunió fokozza a hidegháborút. Mi a valóság? A múlt héten eltiltották Berlinben, hogy a szovjet hősök emlékszobrához őrségváltásra a Friedrichstrassen keresztül menjen. A Szovjet azt szó nélkül elfogadta és az angol szektoron keresztül küldi az őrséget, pedig ha akart volna ebből is csinálhatott volna incidenst. Azt mondják, hogy az oroszok mindent propagandára használnak ellenünk. A józan ész nem azt mondaná, hogy mi az ördögnek adunk annyi alkalmat részükre, hogy propagandának használ- Jiassák? ők az okai a mi esztelen politikánknak ? A New York Times szept. 6-i számában nem is találja helytelennek ezt az újabb provokációt. Megdicséri Washingtont, hogy minden további nélkül bevallotta a U-2 repülést, sőt rámutat, hogy milyen fontos munkát végez ez a repülő azzal, hogy a szovjet határ “közelében” röpköd és onnan szükséges információkat hoz. Azt is megjegyzi, hogy bizony ezek állandóan jönnek mennek az Aleut szigeteken és máshol levő bázisokról. Szóval igy állunk. De a Szovjetunió ne használja ezt propagandául, ahhoz csak nekünk van jogunk. MÉG NÉHÁNY SZÓ A LAPKONFERENCIÁRÓL ti Lapunk évi konferenciái mindig a siker jegyében folynak le, de bátran elmondhatjuk, hogy az idei, Clevelandon megtartott konferencia nemcsak a megjelentek számával és anyagi eredményével, de a komoly és nagyszámú hozzászólásokkal, amelyekben — még ha kritizálva is — benne volt a sajtó iránti legnagyobb jóakarat, annak jövője iránti aggodalom és gondoskodás — megadta és megmutatta az ügyvezető bizottságnak és a munkatársaknak az egész évre a bátorítást és az utat, amelyen haladnia kell. Régi, évről-évre megjelenő barátok és szépszámmal olyanok is, akik eddig még talán sohasem vettek részt a konferencián, de még igy is feltűnt, ha a régiek közül valaki hiányzott. így nagyon hiányzott a mi Hegedüsnénk Akronból, a Pauliék Chicagóból, Tatár Detroitból, Takács Du- quesne-ból és mindenki kereste őket is, habár voltunk szép számmal. Természetesen hiányzott Ádám István is, aki már nem fog több konferencián résztvenni. Az igazoló bizottság jelentése szerint New Yorkból 10, Ohioból (Akron, Canton, Cleveland, Niles, Youngstown) 11, Michiganból 10, Califor- niából 6, Illinoisból 3, Pennsylvaniából 3, Wiscon- sinból 1, Connecticutból 1 és valamilyen oknál fogva 10 nem-regisztrált volt jelen, igy 55-en jelentek meg a két napon át. A jegyző felolvasta az elmúlt évben elhunytak névsorát, a jelenlevők egy perces felállással adták kegyeletük jelét. Felolvasta Ágopcsa Gyula detroiti idős olvasó levelét és Fehér Lajos miami-i lapkezelő munkástárs által az ottani olvasógárda üdvözletét. Lelkes tapssal köszönték meg. Cincár Gyula nagyon alapos politikai jelentését és Rosner Sándor lapügyi beszámolóját a legnagyobb figyelemmel kisérték s mindkettőt a legnagyobb lelkesedéssel köszönték meg meleg tapssal. Mintegy 40 hozzászólás volt. Érett, meggondolt hozzászólások és ajánlatok. Úgy azok, akik a lap és naptár árának leszállítását, mint azok, akik az áraknak további 10, illetve 1.50-es fenntartását ajánlották és azok is, akik 12 oldalas lapot ajánlottak, a Magyar Szó jövőjét, terjesztésének lehetőségét tartották szem előtt. Kritikák hangzottak el a Remekirók cimii könyv ellen, kérdések is merültek fel egy ilyen könyv kiadásának szükségességét illetőleg, de amikor tudomásukra jutott, hogy a könyvkiadás elősegíti a Magyar Szó jövedelmi forrását, belenyugodtak, hogy ez fontos lépés, csupán inkább a komolyabb tárgyú könyv kiadását javasolták. Ugyanilyen gondossággal hallgatta végig a konferencia a Nők Világa jelentését. 11-en szóltak hozzá. Két hozzászóló az előfizetésnek $2.50VffVVVVVVVVWVVVVVVWVVVWVVVVV***«* *«»«**»az önálló francia “atomütőerő” megteremtéséhez. Bonn viszont szives örömest segít a francia nukleáris programban, mert ezzel maga is közelebb jut az áhított atomfegyverekhez... Bonn re- vánsterveibe francia támogatással akarja bevonni “Kis-Európa” országait, s ami a német kérdés békés rendezésének szabotázsát illeti, ebben első számú partnere Párizs. Mint a Neues Deutschland Írja: “Adenauernak szüksége van a francia vétóra, hogy megakadályozza a német kérdés békés rendezését és a nyugat-berlini helyzet normalizálását.” De Gaulle és Adenauer politikájának egyaránt jellemvonása a merev szembenállás minden enyhüléssel, minden közeledéssel, lett légyen szó akár a leszerelési tárgyalásokról, akár a nukleáris kísérletek felfüggesztéséről, akár a német béke- szerződés megkötéséről. De Gaulle mostani bonni útja — egyébként az elnök első németországi látogatása — teljes mértékben megfelel ennek a retrográd “tengelypolitikának.” Nem csupán fran ciaországi kőrútjának viszonzásáról van tehát szó, hanem Párizs és Bonn hidegháborús politikájának megerősitéséről. S összefügg ezzel a Közös Piac körül dúló hatalmi harc is: általános vélemény, hogy a francia elnök és a nyugatnémet kancellár igyekszik majd Angliával szemben a Közös Piachoz való csatlakozás feltételeit illetően is olyan értelemben közös nevezőre jutni, hogy az Párizs és Bonn számára biztosítson előnyöket London kárára. És hogy a csatorna túlsó partjáról milyen érzelmekkel tekintenek az újabb bonni látványosságra, elárulja a Daily Sketch fanyalgása: “Adenauer és De Gaulle azt remélik, hogy Nyugat-Európa a Párizs—Bonn tengely körül fog forogni. Szerintük Anglia kellemetlen harmadik lenne, és elronthatná a francia —nyugatnémet mézesheteket.. De Gaulle útja Adenauerhoz Miért utazott De Gaulle Adenauerhoz? A párizsi és a bonni kormánysajtó szerint azért, hogy a francia—német “megbékélésen” munkálkodjék. Valójában olyan “tengelykovácsolásról” van szó, amely csupán a monopóliumok, a militaristák, a hidegháborús erők érdekét szolgálja, nem pedig a két nép megbékélését. Ami a francia és a német népet illeti, nekik valóban szükségük van Franciaország és Németország békés együttműködésére, de a két nép érdeke és Európa valamennyi népének érdeke azt követeli meg, hogy ennek célja a nemzetközi békés egymás mellett élés politikájának megszilárdítása, az európai biztonság politikája legyen. — De Gaulle azonban igen ellenséges hangon beszél a békeszerető, demokratikus német államról, az NDK-ról, ugyanakkor agyba-főbe dicséri a bonni klerikális-militarista rendszert, támaszpontokat bocsát a Bundeswehr rendelkezésére, minden téren együttműködik Adenauerral a nemzetközi enyhülés egyik fő kerékkötőjével. Nyugat-Európa “két konok öregembere” egymás között azon mesterkedik, hogy ő szerezze meg a vezetést a tengelyen belül (és ezért nem mindegy, hogy Bonn—Párizs-tengelyről vagy pedig Párizs—Bonn-tengelyről van-e időnként szó), s a közös tengelypolitikát kifelé mindenképpen igyekszik felhasználni saját nagyhatalmi pozícióinak — és ábrándjainak — szolgálatában. De Gaulle azt szeretné, hogy Bonn nyújtson több támogatást az “európai” vezető szerepre támasztott igényéhez és a NATO-n belül Amerikával szemben gyakorolt “ellenzékieskedő” játékához. Jól jön Párizsnak az a pénzügyi és műszaki-katonai segítség is, amelyet a nyugatnémetektől kap ről 3 dollárra való emelését javasolta, amit szavazattal elejtettek. Vállalták a Nők Világa 5,700 dolláros deficitjének előteremtését és 100 uj előfizető megszerzését. Utána a határozati javaslatok kerültek sorra. Fodor Árpád terjesztette azokat elő a javaslati bizottsággal való megtárgyalás után. Az alábbi javaslatokat egyhangúlag elfogadták. 1. Az amerikai néger nép egyenjogúsági harcának támogatása. 2. A polgárok alkotmányos jogainak megvédése. 3. A békeküzdelmek támogatása. 4. Küzdelem az általános leszerelés és az atombomba kísérleti robbantások beszüntetése iránti egyezségért. 5. Küzdelem az amerikai nép gazdaság} jobblétéért és a szakszervezeti mozgalomból kiinduló független politikai pártért. 6. Az idős emberek egészségügyének segítésére támogatjuk a Társadalmi Biztosításon keresztüli “Medicare”-t. 7. Az amerikai-magyar barátság kiépítése. 8. Elvi nyilatkozat a Magyar Szó megjelenésének szükségességéről. 9. A lap költségét $52,000-ben állapítja meg és elfogadja egy technikai bizottság felállítását, amely a bevételeket és kiadásokat gyakorlatilag összhangba hozná, esetleg uj módszerek bevezetésével. (Pika Pittsburghból a gyorssegély előmozdítására kerületük kvótájának megduplázását kéri és ajánlja, hogy a kiilmunkatársak ne igényeljenek honoráriumot.) A 20,000 dolláros adomány maradjon meg, 10,000 dollár mint gyorssegély és 10,000 dollár évi folytatólagos segítség. 10. Az előfizetési ár maradjon 10 dollár, uj előfizetés 6 dollár, és aki terjesztésre akar lapot, kapjon 3 példányt 15 dolláros áron. 11. Csomagos példányok megrendelését szorgalmazni. 12. Állandó rovatot vezetni az uj előfizetés körül szerzett tapasztalatokról. A szerzők kiadásának megtérítésével a lapbizottságok foglalkozzanak. Címeket szerezni mutatványszámok kiküldésének érdekében. 13. Előfizetési kampány január 1-től május 1- ig. Gyorssegély kampány íeb. 15-től május 1-ig. 14. A naptár ára maradjon $1.50, ezután is postán kikiildve és a lapkezelőtől megkérdezni, hogy hány naptárt akar. 15. A Remekirók tartalmasabb kiadása amerikai-magyar irók írásaival is. 16. Az idős olvasókat tanácsokkal támogatni, az országos vezetőséget egy taggal kiegészíteni. 17. A levelezések pontos eszközlése. 18. A hozott határozatokat az országos vezetőség szigorúan tartsa be. 19. A lapbizottságok kapjanak a lapnál történő változásokról felvilágosítást. 20. Az Orsz. Lapbizottság egy tagjának helyettesítésére a pittsburghi kerület válasszon egy tagot. 21. A jövő évi konferencia megtartására Det- roitot jelölik meg. 22. Köszönet és elismerés a clevelandi rendező bizottságnak a fáradságos munkáért és a konferencia helyének, programjának sikeres megszervezéséért. 23. Elismerés a lap olvasóinak, belső és külső munkatársainak. Fodor Ernának, aki elhagyja a lap kötelékét, elismerés sok éves munkásságáért és jókívánságok egészsége helyreállításával kapcsolatban. Rosner befejező szavaival a konferencián résztvevőkön keresztül megköszönte az olvasótábor egész évi támogatását. A gyűlés bezárása után Dattler Lajos, Jehn. Ferenc, Cincár Gyula és Miklós György a helyi bevándoroltakat védő bizottságok ügyeiről és munkásságáról jelentettek. A LEGJOBB mezőgazdasági dolgozók és ipari szocialista brigádvezetők tanácskozást tartottak Makón. A Hazafias Népfront kezdeményezésére összehívott megbeszélésen a munkaversenyről tárgyaltak. • A borsodi iparvidék ellátására öt évvel ezelőtt telepitett csemegeszőlő-telep az idén hozott először termést. Az első szállítmány már megérkezett Miskolcra és más borsodi iparvidékekre. A kétszáz holdas szőlőskertet a következő évekbe» 450 holdra növelik. J
