Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-09-06 / 35. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 6, 1962 j Magyarország 5 _______________________________ A NAGYRÉD ; UJ ARCÚ HATÁR Ki emlékszik még az 1954-es nagyrédei katasz­trófára? A Gyöngyöspata felől csörgedező álmos kis réti patak a rengeteg nyári esőtől folyammá duzzadt, s a keskeny völgyön át rárontott Nagy- rédére. Nem először tette, de ilyen erővel még sohasem támadott. Negyvennégy ház, rengeteg munka, sokmilliós érték omlott kártyavárként az orvul zuduló viz hullámaiba. Nagyrédén nem lesz többet ilyen árvíz. A festői szépségű völgy vizét igájába fogta, megregulázta a közösség. S az álnok patak, mely akkor sok milliót elrabolt, az idén, emberi parancsra, már- már jóvátette a bűnt: tizennyolcmillió forint ér­tékű árut mentett meg a nagyrédei közösségnek. Egy kicsit megszoktuk már, hogy amikor ter- mészetátalakitásra gondolunk, leomló hatalmas hegyek, visszafelé hömpölygő folyók, eltorlaszolt tengerszorosok jelennek meg képzeletünkben. Nagyrédén csak néhány száz méteres völgyzáró­gát épült egy jelentéktelen patak útjába. Egy-két zsilip, egyszerű árapasztó berendezés, három pom­pás szivattyú, s több száz holdon máris uj arcot öltött a határ. A gáttal eltorlaszolt patak, a náddal, sással, cserjékkel belombolt völgyben tóvá szélesült. A 37 holdas tóban négyszázezer köbméter vizet tá­rol a szövetkezet. A viz az életet jelenti. Különö­sen az ideihez hasonló aszályos nyarakon. A há­rom hatalmas szivattyú éjjel-nappal dolgozik a gát tövében, s a több mint négy kilométer hosszú csővezetéken egyelőre kétszázöt holdat öntöz. Az ötvenholdas kertészetet már végpusztulás­sal fenyegette az aszály. S szinte az utolsó pilla­natban mesébe illő látványnak lehettek szemta­núi a nagyrédeiek: a körben forgó szórófejekből, a szikrázó napfényben zuhogni kezdett a mester­séges eső. A tizenegymillió vesszőt számláló szőlőszaporí­tó telep sem kerülte volna el gyászos sorsát, ha a tágöblü csövekben fel nem kúszik a viz a dombol- dalx-a, hogy a bakhátak között lecsorogva, életre locsolja a félholt szőlőoltványokat. Az építők ugyanis az öntözés kettős módját valósították meg. Esőztetéssel és árasztással egyaránt öntöz­hetnek. Ennek köszönhető, hogy a 200 hold here­tábla is pompás termést adott. Tehát már az első esztendőben: 18 millió fo­rint! Pedig még csak a kezdet kezdetén tartanak a nagyrédeiek. Hiszen ha teljesen kiépül a csőve­zetékrendszer, nyolcszáz holdat öntözhetnek s a harminc mázsa pontyivadék, amely a tóba ke­rült, szintén szép jövedelemmel kecsegtet. Az építkezés egyébként szép példája volt az összefogásnak. A megyei pártbizottság segítsége volt a legtöbb hajtóerő. A Miskolci Vízügyi Igaz­Élőre gyártott vikendházalc készülnek a Szentendrei Kocsigyárban. A "Balaton” és “Duna” elnevezésű vik- endházakból az idén 200 darab készül. A pünkösdfür­dői Tungsram-telepen most állítottak fel 10 darabot 9. “Duna” vikendházból. Képünk: “Duna” vikendház a Lajos-forrásnál El SZÁMLA gatóság kitűnő, huzavonamentes munkája, a ter­vezők és a kivitelezők jó együttműködése tette lehetővé, hogy az öntözőmü gyorsan elkészüljön. S az sem véletlen, hogy a nagyrédei tsz-közösség egyhangúan helyeselte a négy és fél millió fo­rintos beruházást. Nagyrédén már a parasztaka­démia téli előadásain is sokat beszéltek az öntö­zésről és a völgyzáró gátról. Orlóczi István víz­ügyi mérnök, aki maga is Nagyrédén született, az akadémián felvázolta az öntözés szép távla­tait és bebizonyította a tagságnak, hogy a beru­házási költségek az oltványnevelésnél két eszten­dő alatt megtérülnek. Igazi alkotókedv Az uj tóval és környékével kapcsolatos tervek szépen jellemzik a nagyrédeiek alkotókedvét. A tavon egészséges, pezsgő téli-nyári sportéletet terveznek. Néhány kajakon máris eveznek a fia­talok s az ideiglenes strandfürdőt is megnyitot­ták. De ez még csak szerény kezdet. A part men­tén weekendtelepet, hangulatos szórakozóhelyet akarnak teremteni. S mivel evés közben jön meg az étvágy, most már azt szeretnék, ha a falun áthúzódó másik egészségtelen patakocska rende­zéséhez is segítséget kapnának. Ez a patak rá­adásul útjában áll a faluban tervezett nagysza­bású parkosításnak is. Tehát csupán az idén 18 millió forintot mentett meg és számtalan szép tervet szült Nagyrédén a völgyzárógát. Azért érdemes ezt sokszor elis­mételni, mert szerte az országban sok helyen nyíl­na lehetőség hasonló víztárolók létesítésére. Hi­szen a völgyi vizek legtöbbször haszontalanul csörtetnek és medrükből kilépve gyakran súlyos károkat is okoznak. Pedig egy kis akarattal és ál­dozatvállalással a biztosabb, a magasabb színvo­nalú gazdálkodás garanciájává válhatnának. Mindenütt érdemes ... A víztároló ugyanis azonkívül, hogy felfogja az árvizcsucsokat, s igv mentesít az árvízzel járó pusztítástól, vizet tárol, biztosítja az öntözést a nyári száraz hónapokban. A víztárolóban sok ha­lat, a tó vizén kacsát, libát lehet nevelni. Az ilyen kettős-hármas hasznosítás esetén a víztárolóra fordított, rendszerint nem nagy költség két-há- rom év alatt megtérül. El lehet mondani, hogy a nagyrédei völgyzáró­gát már nem egyedüli az országban. A Dunántú­lon, például Iregszemcsén, Pázmándon, Szilágyon már működnek hasonló létesítmények. Tolna, Fe­jér megyében sok helyen születnek hasonló ter­vek. Baranyában pedig Hásságvon. Mágócson, Nagynyárádon már épülnek a víztárolók. Észak- Magyarországon csupán a gyöngyösi járásban 18 helyen lehet — s a tervek szerint bizonyára lesz is — hasonló építkezés. Az egri, a pétervári já­rásban is nagy az érdeklődés s talán az ország más tájain is hamarosan felfigyelnek a meglevő lehetőségekre, melyeket eddig is láttak, de nem használtak ki. A nagyrédei példa azt igazolja, hogy jól számítanak, akik nem sajnálják a fárad­ságot az ilyen vállalkozástól. K. Gv. *+*+++*++**++***+*** A RÁKÓCZI-FÉLE SZABADSÁGHARC Körös —Maros közi történetéről tanulmányt irt dr. Vi- rágh Ferenc békéscsabai gimnáziumi tanár. Az érdekes tanulmány újabb adatokat tár fel a ma­gyar és a román nép mintegy 250 évvel ezelőtti, a Habsburg önkényuralom alatt szövődött baráti kapcsolatáról. A korabeli dokumentumokkal il­lusztrált helytörténeti tanulmányt rövidesen megjelenteti a Békéscsabai Városi Tanács. • ‘‘MODELLCSA1LÄDÓKAT*’ alakítanak ki a Szombathelyi Cipőgyárban. Hasonló fazonú szan­dálokat terveznek férfiak, nők és gyermekek ré­szére. Ez egyben azt is jelenti, hogy bővítik a gyermek- és a férfiszandálok választékát. • PESTI HIDAK cimmel készül riport-dokumen- inmfilm a Budanest Filmstúdióban. A kisfilm a főváros hét hídjának hétköznapjait mutatja be majd. Jól halad az Erzsébet-hid újjáépítése. A lánckamrák és a pillérek elkészültek és megkezdték a kapuk építésének előkészítő munkáit Sz. zmillié tabletta és egymillió ampulla kapacitású gyógyszergyár Ohanának magyar segítséggel Magyarországra érkezett Ghánából Stverteczky György mérnök, a Chinoin Gyógyszerárugyár ter­vezési és szerkesztési osztályának vezetője, aki mint műszaki tanácsadó részt vett a fiatal afri­kai ország első gyógyszergyárának tervezésében. Az előterveket Budapesten a Chinoin tervezőgár­dája dolgozta ki, ezeknek alapján most a kiviteli terveket készítették el Ghánában. Stverteczky György elmondotta, hogy a ma­gyar segítséggel készülő gyár nemcsak Gháná­nak, hanem a gyarmati uralom alól az utóbbi években felszabadult valamennyi afrikai ország­nak első gyógyszerüzeme lesz, tehát igen nagy jelentőségű ipari és egészségügyi beruházás. Épí­tése a most elkészült tervek szerint rövidesen megkezdődik. Berendezését a magyar ipar szállít­ja. A gépek előállításához már hozzáfogtak a Chi­noin forgácsoló-, illetve lakatosmühelvében. a Di­namó Villamosforgógépgyárban és a Hajtómű- gyárban. A gépek szállítását jövőre kezdik meg. A gyár importált alapanyagokból készit majd különféle tablettákat és injekciókat. Évente 100 millió tabletta és egymillió ampulla előállítására lesz képes. Előreláthatólag 1963 végén kezdi meg a termelést. Leendő szakvezetőit ugyancsak Ma­gyarországon képezik ki. Jelenleg a budapesti gyógyszergyárakban kilenc ghanai gyógyszerész, vegyész és más szakember tanulmányozza a gyógyszerkészitést. Húszezer tonna nyersvasat csapoltak terven felül az ózdi kohászok Az ózdi Kohászati üzemek nagyolvasztómüvé­nek dolgozói a második negyedévet még tetemes adóssággal, 4,623 tonna hiánnyal kezdték. A párt- kongresszus tiszteletére indított munkaverseny kezdeti szakaszában a dolgozók az elmaradás pót­lását határozták el. Ebhez segítséget kaptak az acélmű rekonstrukciós munkáinak előrehaladásá­tól is. Közben szélesedett, erősödött a kongresz- szusi verseny és a dolgozók a kiváló gyárrészleg eim megszerzésére is vállalkoztak. De nem ma­radtak el a tervezett műszaki intézkedések sem. Ezek együttes hatásának eredményeként hama­rosan pótolták az év eíéji elmaradást. A szélese­dő munkaverseny sikerén felbátorodva előbb öt­ezer, majd tizenötezer tonna »versvas terven fe­lüli termelésére tettek felajánlást, s azt a várt­nál is előbb teljesítették;' Végül már húszezer tonnára módosították kongresszusi vállalásukat. A gyárrészleg fizikai és műszaki dolgozóinak oda­adó munkáját siker koronáztat ezen a héten tel­jesítették módositott kongresszusi felajánlásu­kat is. Külön érdemük,.hogy közben jelentős si­kereket értek el-az import kokszfelhasználás csök­kentésében, valaminüa vas minőségének javításá­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom