Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-08 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR SZA

3

Lincoln születésnapjára

Február 12-ike, Abraham Lincoln születésnapja 'hetében, minden évben automatikusan lepereg a hivatalosan kinyilatkoztatott ‘Brotherhood Week’. Ezen a héten feltételezhetően minden amerikai polgár kebelét a testvériség meleg érzése hatja

át. Ezt célozzák visz- szatükrözni hivatalos egyének, közéleti vezetők n y i latkozatai, fenkölt szónoklatai az amerikai demokratikus életmódról, a sza- b a d ságjogokról, az egyenlő életlehetőségekről és arról, hogy mindezekben minden amerikai polgár milyen egyenlő arányban részesül.

Aki figyelemmel kiséri a napi eseményeket, az tudja, hogy az ünnepi kijelentések nem egyeznek a valósággal. Lincoln legnagyobb müve, a néger nép felszabadítása a rabszolgaság járma alól, még ma se befejezett tény. A néger nép közel 100 éve harcol azon “testvérieden” szellem ellen, ami az egész ország életmódjába befészkelte magát és — bár vidékenként eltérő arányban — még ma is megtagadja a néger nép tagjaitól a legelemibb emberi jogok egyenlő élvezetét.

A “Brotherhood Week” mesterségesen felújított és utána elhaló hivatalos szelleme helyett a néger nép és az igazi demokráciáért küzdő amerikai néprétegek az év minden 52 hetében folyó küzdelme tartja ébren azt a testvéri érzést, mely szükséges ahhoz, hogy hazánkban végre érvényesüljön az emberi jogok törvénye. Azok, akik nap- ról-napra ülősztrájkban, szabadságutazásban, integrálási küzdelmekben vesznek részt, akik harcolnak a néger nép és más kisebbségek egyenlő munkalehetőségéért, lakhatási szabadságáért, uta zási jogáért, stb., azok egyengetik az utat az igazi demokrácia érvényesüléséért. A nép gyökeréből eredő ezen megmozdulásoknak kényszerítő hatására észlelhetünk a magasabb hivatalos fórumokon is gyakoribb megnyilvánulásokat a néger nép polgári jogainak elismerésére.

Mindez azonban nem elég. Addig amig üldöztetésről, bebörtönzésről, faji megkülönböztetésről olvashatunk és az alant közölt hir szerint erőszakszervek gátolják meg azokat, akik a “testvériség” gyakorlati alkalmazásáért küzdenek, sem a kormányvezetők, sem a törvénykivitelező szerveink, sem a társadalmi életünket szabályozó intézmények nem veszik komolyan a “Brotherhood Week” útmutatásait.

A mindennapi küzdelmek kiszélesítése és meg- erősitése eredményekkel jár és ez az egyetlen biztosíték arra, hogy a testvéri érzelem nemcsak egy hétre, hanem állandó meghonosodásra találjon országunk életmódjában.

Küzdelem a faji előítélet ellen

A New Jersey-i Englewood-i város lakói harcot folytatnak a helyi iskolák szegregációja ellen. Azzal vádolják a város Oktatási Osztályának a vezetőit, hogy céltudatosan jelölték úgy ki az iskolakerületeket, hogy a néger és fehér tanulók külön iskolába kerüljenek.

Az oktatási tisztviselők önkényes eljárása ellen tiltakozó négerek ügyvédje Paul M. Zuber kijelentette, hogy a United States District Court- on (Járásbíróság) fogja beadni megbízóinak a keresetét. Az ügyvéd szerint az Englewood-i iskolák ügye még világosabban elárulja a helyi hatóságok integráció ellenes szándékát mint a New Rochelle-i eset New York államban. Ott is Zuber képviselte a panaszosok ügyét és simán megnyerte a pert a város oktatási megbizottaival szemben.

Englewood néger lakosai azonban nem csak a bíróság utján próbálják érvényesíteni követeléseiket, hanem a belvárosi kereskedők elleni bojkottot is alkalmazni fogják, aminek kezdetét feb.

7-re tervezték. Az elmúlt vasárnap a városháza lépcsőin gyülekeztek a Faji Egyenlőség Kong- reszusának a tagjai (CORE) és ott imádkoztak. Az ima befejezése után 30 gépkocsival vonultak Hackensackba, Bergen County börtönéhez és ott szabadságénekeket énekeltek. Ebben a börtönben van bezárva Mrs. Barbara Kay és Mrs. Anne Baer, akiket a február 2-i ülősztrájk alkalmával tartóztattak le Ertglewoodban. A két asszony inkább a börtönt választotta mint a váltságdíj letétbe helyezését.

A szegregáció ellen küzdenek a Long Island-i Hempstead város néger lakói is. A National Association for the Advancement of Colored People nevű szervezet kijelentette, hogy bíróság utján fogja megakadályozni a város uj iskolaépitési programját. Ez a program a szervezet szerint a faji elkülönülés megszilárdítását szolgálja. Az oktatási ügyek tisztviselői 1,000,000 dollár értékű kötvényt akarnak kibocsátani két elemi iskoPUNÍA DEL ESTE UTÁN

(Folytatás az első oldalról) ért harcolnak”.

Az argentínai reakciós katonai klikk érthetett a szóból. Frondizi határozott állásfoglalása velük szemben azonban fényt vetett arra a veszélyre, amit az uralkodó rétegek, az amerikai imperializmus erkölcsi és anyagi támogatásával alkotnak a latinamerikai népek szabadságmozgalmainak meggátlására. Mindenütt kifejezésre jutnak a népi követelmények a sorsuk megjavítása érdekében.

Siker vagy kudarc?

Rusk külügyminiszterünk megelégedését fejezte ki a Punte del Este-n elért eredmények felett a televízión közvetitett jelentésében. A hírmagyarázók azonban reálisabban mérik fel a helyzetet és cikkeik éppen ellenkező benyomást keltenek, így Tad Szüle, a N. Y. Times tudósítója szerint, az amerikai külügyminiszterek gyűlése nem intézte el a kubai kérdést és az efeletti ellentétek még gyakran felmerülnek majd az amerikai államok kormányai között.

Az nem kétséges, hogy a külügyminiszterek a kubai vagy bármilyen szocializmust “összefér- hetetlen”-nek tartják és ezért lelkiismeretfurda- lás nélkül együtt szavazhattak ebben a kérdésben, de “ezzel nem állították meg a kubai forradalom lendületét és azt az éi’deklődést, ami egyre jobban terjed iránta Latin-Amerikában.”

Ezen az elvi megállapodáson túl azonban az egység megtört és a külügyminiszterek két különböző álláspontra helyezkedtek. A többséget azok a kis államok képezték, “amelyek közül kevesen dicsekedhetnek az Egyesült Államoktól való függetlenségükkel” (Theodore Kaghan — N. Y. Post). Ezek támogatták Rusk indítványait és Haitival való hosszabb alkudozás után együtt volt a szükséges 14, azaz kétharmad szavazat. A hat állam — Argentina, Brazília, Mexikó, Chile, Bolivia és Ecuador — azzal támasztotta alá ellenállását Kuba kizárását illetően, hogy az OAS-nek nincsenek törvényes jogai az ilyen eljárásra. Lényegében azonban az a helyzet alakult ki, hogy Latin-Amerika lakóinak kétharmadrésze szavazott az Egyesült Államok elnyomó és beavatkozó szándékai ellen.

Valójában ezeknek az országoknak a belügyi helyzete határozta meg a külügyminiszterek álláspontját. A nagyterületű országokban, amelyek gazdag természeti kincsekkel, nyersanyagokkal rendelkeznek, a kevés számú dúsgazdag fényűzése a nagy néptömegek nyomorával áll szemben. Ezek a néptömegek nem a “nemzetközi kommunizmus veszélyét” látják a kubai forradalomban, hanem föld juttatást, iskolákat, emberi lakásokat, a megélhetés biztonságát. “Több mint egy delegátus bevallotta, hogy ha Kuba ellen szavazna, jelenlegi kormánya nem állna fenn sokáig”, Írja Mr. Kaghan a Post-ban. Kuba a néptömegek vágyait jelképezi a nyomorból való felemelkedésért, a tisztességes életért. A délamerikai delegátusok tudták, hogy ezt a jelképet nem bánthatják és ezért nem követhették a Sülte Department külügyi politikáját Punta del Estében.

Többekben felmerült a kérdés, hogy miért ragaszkodott az Egyesült Államok ennek a konferenciának a megtartásához, miért kockáztatta meg tekintélyének megcsorbítását, amikor előre tudhatta, hogy terve ellenzésre talál. December

14-én az OAS tanácsában a jan. 22-iki gyűlés megtartását Mexikó ellenezte és más államok tartózkodtak a szavazástól. Ezek itt is összetartottak a kizárás ellenzésében. Amerika remélte, hogy az Alliance for Progress millió dolláros programja megteszi a szükséges hatást. A konferencia jelentéseiből kitűnik, hogy a vonakodó külügyminiszterek több Ízben kaptak is ilyenvo- natkozásu figyelmeztetést, de ez nem járt eredül kibővítésére. A két iskola diákjai főleg négerek. Ha kibővítik az iskolát, akkor ennek faji elkülönítő jellege csak még jobban kidomborodik. Itt is az iskolakörzetek beosztásának céltudatos szegregációs politikája okozza a problémát.

Néger parancsnok egy hadihajón

Sámuel S. Gravely Jr. lett a parancsnoka a ÜSS Falgout nevű torpedórombolónak. A 39 éves néger férfi 150 tengerész és 13 tiszt élére került az amerikai hadihajón. A Falgout egyik tagja annak az egységnek amely a Csendes-óceán vizein kiséri a repülőgéphordozó anyahajókat.

Gravely személyében a történelem folyamán első'‘esetben került néger parancsnok egy amerikai tengerészeti harci egység élére.

ménnyel. A vélemény az, hogy az Egyesült Államok már nem visszakozhat és hogy az Alliance for Progress segítő akció megindítását is Kuba haladása idézte elő.

Osvaldo Dorticos Torrado, Kuba külügyminisztere “szomorú bukásnak” jellemezte a konferenciát, amelynek az a tanulsága, hogy az Egyesült Államok imperializmusa utolsó szakaszát éli Latin-Amerikában. Bár ezzel a véleménnyel egyetlen amerikai hírmagyarázó sem merné magát azonosítani, mégis helyt adnak annak a felfogásnak, hogy “egy uj latin tömb alakult ki Punte del Esteben, amely a délamerikai semlegesség kezdete”. A két gondolat párhuzamos iránya nyilvánvaló.

Az amerikai diplomácia tehát nem aratott győzelmet Punta del Esteben, délamerikai vélemények szerint, Kuba kizárása az OAS-ból megvalósult, de amikor a kérdés az OAS Tanácsa elé kerül Washingtonban ebben a hónapban, várható, hogy ugyanazok az államok ismét ellene szavaznak. Közben Kuba az Egyesült Nemzetek elé viszi a kérdést, beavatkozással vádolva az Egyesült Államokat.

Kennedy elnök életbe léptette azt, ami a konferencián az amerikai delegátusok célkitűzése volt. Rendeletével megszigorította a kereskedelmi tilalmat Kubával, amely amugyis már csak a legszűkebb körre szorítkozott. “Emberbaráti” szempontból azonban engedélyezte orvosságok és bizonyos élelmiszer exportálását az Egyesült Államokból. A tilalom célja az, hogy megfossza Kubát minden lehető dollárkeresettől, amit árukivitellel szerezhetne, “hogy ne használhassa agresszióra a latinamerikai országokban.” A tilalom 6,000 floridai szivarkészitőnek jelent munkanélküliséget, akik a Kubából importált dohányt dolgozták fel. Goldberg munkaügyi miniszter a munkáselhelyező hivatalt utasította, hogy legyen gondja a szivar- készitőkre.

Ha Kennedy ezzel példát akart mutatni a többi amerikai ország felé, hogyan lépjenek fel Kubával szemben, sikert még nem ért el. Még egy ország sem tett hasonló lépést s Kanada kijelentette, hogy nem hajlandó megszakítani kereskedelmi kapcsolatait Kubával.

Castro elitéli Kennedvt

Fidel Castro a legsikeresebb népgyülés előtt oe- szélt vasárnap Havannában, ahova az ország minden részéből egymillió kubai jött el meghallgatni. A lelkes tömeg meghallgatta a “Második Havannai Nyilatkozatot”, amelyben Castro párhuzamot vont a kapitalizmus és szocializmus között. Felsorolta azokat az eredményeket, amiket Kuba népe a szocializmus utján haladva, már eddig biztosított magának, földreformmal, iparosítással, a szabadság és függetlenség keretében, mig az Egyesült Államok kapitalizmusa növeli az elnyomást, a diszkriminációt, a gyarmatosítást és a terrorintézkedéseket.

Ecsetelte a latinamerikai népek helyzetét és kijelentette, hogy semmi sem fogja tudni megakadályozni ezen népek felkelését az amerikai imperializmus ellen.

“Az imperialisták kétségbeesett lépéseit kinevetjük”, mondotta, rámutatva, hogy Punta del Esteben csak Latin-Amerika egyharmadának nevében szavaztak Kuba ellen.

Castro elitélte a Kennedy embargo rendeletében feltüntetett “emberiességet” és “kétszínűségnek” nevezte azt.

télén egyén és az volt, amióta hivatalát átvette.”

Kuba meg tudja termelni szükségleteit, mondotta Castro, mert saját földjét műveli a nép, szorgalmasan dolgozik és az embargo káros hatását képesek lesznek érvényteleníteni.

Számos ország küldött ülvözletet Havannába, köztük Kina, Csehszlovákia, Észak-Korea, a Szovjetunió, együttérzést, barátságot kifejezve és segítségükről biztosítva a kubai népet az imperializmus támadásai ellen.

Thursday, February 8, 1962