Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-04 / 1. szám
Thursday, January 4, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 AMERIKÁT SÚLYOS VESZEDELEM FENYEGETI Irta: E. H. NEUWALD A Hollywoodban megjelenő Citizens News december 5-i számában Austin Connover “Roaming Around” cinui rovatában, dr. F. F. Ham van nuys-i orvos Beverly Hills-en tartott előadását ismertette. Az olvasók épülésére és azért, hogy a cikk folytatását érthetővé tegyem, szükségesnek tartom, hogy ezt az előadást kivonatosan ismertessem. Lássuk hát, hogy mi az, amit a doktor ur előadott : “A társadalmi orvosi ellátás Angliában kevesebb orvost, több betegséget és magasabb orvosi költséget eredményezett. “Az angol iskolákból évente 3,000 orvos kerül elő, ötszázzal kevesebb, mint a National Health Act előtt. “A társadalmi orvosi ellátás bevezetése óta Angliában 12-szer több a szamárköhögés, négy- szerannyi a polió és négyszerannyi a himlő. “Eleinte az évi költség 475 millió dollár volt. Jelenleg 2,500 millió dollár, tehát ötször annyi, mint kezdetben. “Tetszik-e az angol népnek a társadalmi orvosi ellátás? Válasz erre a magán orvosi biztositás gyarapodása. Az emberek inkább magán orvosokkal kezeltetik magukat.” Az angol helyzet ilymódon való “ismertetése” után a doktor ur Amerikára irányította a fényszórót és az előadás csattanója következő kijelentéseiben rejlik: \ “Biztosak lehetünk, hogy ha Amerikában sorra kerül a társadalmi orvosi ellátás, akkor a kormány minden más üzletet át fog venni. “Emlékezzünk Kruscsev mondására, hogy Amerikát kis adagokban szocializmus fogja legyöngi- teni, amig aztán végleg a kommunizmus hatalmába kerül. “Legyünk óvatosak. írjunk a kongresszusi képviselőknek, hogy szavazzanak a King-Anderson H.H. 8422 javaslat ellen, amikor azt a jövő évben ismét a Kongresszus elé terjesztik.” A fentieken kivid dr. Ham még megjegyezte, hogy Angliában a National Health Act életbeléptetése óta EGY kórházat építettek. Ugyanez idő alatt Amerikában 658 kórház épült. A Citizens-News cikkét elküldtem Angliába és kértem annak pontos adatszerinti cáfolását. Amikor a válasz kezemben lesz, módomban áll majd az újság cikkére válaszolni és követelni válaszom közlését. Addig is érdemesnek tartom lapunkban foglalkozni azzal a veszedelemmel, amely Amerikát fenyegeti. ❖ 1960 októberében négy hetet töltöttünk Angliában, ahol rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel és idegenekkel volt alkalmunk a társadalmi orvosi ellátásról beszélgetni. E beszélgetések kapcsán, a hallpttak alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy Angliára nézve ez az ellátás valóságos áldás. Kimutatásokat is láttunk, amelyek bizonyitot- ták, hogy Anglia lakossága soha olyan egészséges nem volt, mint a társadalmi orvosi ellátás bevezetése óta. Ez könnyen érthető, ha tekintetbe vesz- sziik, hogy amig azelőtt az emberek a túl magas orvosi költségektől való félelem következtében csak akkor mentek orvoshoz, amikor betegségek már-már leverték őket, addig most az ingyenes orvosi vizsgálatok révén MEGELŐZNEK sok betegséget. Angliában senki jogát meg nem vonták, hogy azzal az orvossal kezeltesse magát, akivel szemben a legtöbb bizalommal viseltetik. Ugyanakkor mindenkinek módjában áll az ingyenes orvosi szolgálatot igénybe venni. Fíizzük ehhez még azt, hogy Svédországban, Norvégiában, Dániában, Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, Izraelben, sőt 1 izonyos mértékben még a nagyon szegény Spanvolországban is bevezették a társadalmi orvosi ellátást, — és megtették ezt a veszedelmes “szocialista” lépést anélkül, hogy a kormányok “minden más üzletet átvettek volna", — s akkor látjuk, hogy nem a társadalmi ellátásban, hanem Ham doktor ur előadásában és légből kapott állításaiban van a hiba. Köztudomású, hogy a népi demokráciákban szintén ingyenes orvosi és kórházi ellátásban részesítik a lakosságot. Erről személyes tapasztalatok alapján van egv és más mondanivalóm. ❖ * * 1960 augusztusában, közvetlenül európai utunk megkezdése előtt, feleségem orvosa éppen az elutazásra való tekintettel azt ajánlotta, hogy egy napra menjen kórházba bizonyos “speciális” kezelt" re. “Nagyon ajánlom ezt a kezelést” — mondotta az orvos — “nehogy olyan országban legyen rá szükség, ahol társadalmi ellátást vezettek be, mert ott egy-kettőre elteszik a beteget láb alól.” Az orvosi tanácsot megfogadtuk. Egy reggel a feleségemet bevittem az orvos által kijelölt kórházba és másnap reggel — 24 órával később — hazahoztam őt néhány napi pihenésre, mielőtt útra kelünk. Hogy el ne felejtsem: hazavitel előtt a kórházi számlát ki kellett fizetni,..mert anélkül beteget ki nem bocsátanak. A számla az orvosi díjazással együtt 250 dolláron felül volt. Ebből két biztositás révén megtérült 50 egynéhány dollár. A saját zsebünkből tehát CSAK 200 dollárt kellett kifizetni a 24 órai “speciális” kezelésért. New Yorkba érkezésünk után pár nappal veszedelmes összeesküvést fedeztem fel. Feleségem, sógornőm és öcsém összeesküvésével álltam szemben, akik határozott szükségét látták annak, hogy én általános orvosi vizsgálatnak (General Checkup) vessem alá magamat, mielőtt nekivágunk a hosszú útnak. Hiába tiltakoztam, hiába erősköd- tem, hogy jól érzem magamat, jól eszem, jól alszom — egyszóval kutyabajom —, az összeesküvők válasza mindig ez volt: “Soha életedben nem voltál általános orvosi vizsgálaton, pedig erre a ‘te korodban’ feltétlenül szükség van.” A nyomásnak engedve, néhány nap múlva megtört az ellenállásom. Elmentem öcsém orvosához, aki tetőtől talpig megvizsgált, elküldött két másik orvoshoz és hármuk egyöntetű diagnózisa az volt, hogy valóban — kutya bajom. Egészséges vagyok, mint a hagyományos makk. Ez a diagnózis 75 dolláromba került, de ezzel leszereltem az összeesküvést is. Amerikából való elutazásunkat tehát megköny- nyitette az, hogy pár hátén belül 275 dollárral gazdagítottunk orvost és kórhazat. Az elutazáson kivid a zsebünket is megkönnyítettük ezzel az összeggel. * * * Az eddig elmondottak után, az összehasonlítás kedvéért, személyes tapasztalatok alapján, hadd mondjak el valamit az Amerikát fenyegető “szocialista” veszedelemről. . . Pár év előtt budapesti unokaöcsém értesített, hogy idős nővérem egy éjszaka rosszul lett és azonnali orvosi segítségre volt szükség. Nem szívesen, csupán kényszernek engedve hajnalban telefonált az orvosnak — európai hirü belgyógyásznak —, akinek intézkedésére félig öntudatlan nővéremet a mentők azonnal kórházba szállították. A kórházi gondos ellátás és a belgyógyász lelkiismeretes kezelése folytán nővéremet egy héttel később egészségesen lakására vitték. Az orvosi kezelésért és kórházi ellátásért semmit nem fizettek. Személyes tapasztalatra magyarországi látogatásunk kapcsán tettünk szert. Júliusban kánikulai hőségben négy napi pihenésre a Balatonhoz mentünk. A megérkezés után rögtön nagy élvezettel úszkáltunk a “magyar tenger” langyos vizében, de estére hirtelen lehűlt a levegő, hűvös szél kerekedett. A következő napokon a lehűlt és esős időre való tekintettel a közeli Hévíz hőforrásokkal fütött vizében úszkáltam, a feleségem pedig a zárt medence vizét élvezte. Budapestre érkezésünk után pár naopal feleségem vese-medence gyulladással ágyba került. Két napig magas lázzal otthon feküdt orvosi kezelés, alatt. Azután a Magyarok Világszövetsége ajánlatára és segítségével a Költői Klinikák kórházába vittük, ahonnan 12 napi kezelés után gyógyultan elbocsátották. Ezt a 12 napi kórházi kezelést nem akarom részletezni, csupán összefoglalva próbálom a következőkben leírni: A kórházi ellátás — két-ágyas szobában — kitűnő volt. A belgyógyászati osztály vezetője, nem csak európai, hanem világhírű Gerő orvos-tanár volt, akinek szakvéleményét és tanácsát időnkint amerikai orvosok is kikérik. A mellette dolgozó tanársegéd és két más orvos mindent elkövetett, hogy feleségem egészségét helyreállítsa és a gyógykezelés alatt jól érezze magát. Az ápolónők figyelmesek, udvariasak, előzékenyek voltak. A betegség leküzdésére a legmodernebb gyógyszereket használták, aminek eredményeként feleségem állapota naovől-napra javult és 12 nap után egészségesen elbocsátották. Hogy el ne felejtsem: hazavitele előtt a Magyarok Világszövetségénél érdeklődtem, hogy mennyi lesz a kórházi számla. El akartam készülni és elegendő dollárt forintra váltani, hogy a számlát kifizethessem. A válasz ez volt: “Kérem honfitárs, foglaljon nyugodtan helyet és vesse el ennek a gondját. Számla nincs, nem is lesz, a fő, hogy a felesége egészséges legyen.” Közvetlenül igy ismerkedtünk meg a szocialista veszedelemmel, amelytől az American Medical Association kebelében működő orvosok Amerikát megmenteni igyekszenek. * Négy hónappal később Los Angelesbe érkeztünk. A budapesti orvosok tanácsára feleségem felkereste régi orvosát, akit levélben már értesített betegségéről és a kórházi kezelésről. Az orvos megvizsgálta, injekciót adott, orvosságot rendelt és kérte, hogy egy hét múlva ismét keresse fel. (Az orvosság 12 pirula volt, amiért $6.50-et fizettünk.) Égy héttel később a feleségem újabb injekciót kapott és miután félig tréfásan, félig komolyan panaszkodott a drága orvosság miatt, az orvos nevetve “olcsóbb” pirulákat rendelt. (Ez alkalommal 11 pirula “csak” $4.50-be került.) Közben 15 hónapi távoliét után szükségesnek tartottuk a fogorvosnál is látogatást tenni, tisztítás és tömés céljából. A fogorvosnál a feleségem számlája $56, az én számlám $46 volt, összesen 102 dollár. A visszatérésünk óta eltelt néhány rövid hét, alatt tehát orvosra, fogorvosra és gyógyszerre ketten 161 dollárt költöttünk. ★ Azt hiszem, teljesen felesleges lenne a fentiekhez a saját kommentáromat hozzáfűzni. A Magyar Szó olvasóinak vannak személyes tapasztalataik orvosokkal való érintkezésről és különben is sokkal értelmesebbek annál, semhogy az eléjük tárt adatok után szükségük lenne az én, vagy bárki más kommentárjára. Rájönnek maguk is arra, hogy amikor dr. Ham a beverlv-hillsi előkelő társaság előtt úgy tüntette fel a társadalmi orvosi ellátást, mint az Amerikát fenyegető “szocialista” veszedelmet, akkor ő tulajdonképpen arra a veszedelemre gondolt, anr'1'- Amerikában az orvosok és fogorvosok ZSEBÉT fenyegeti. Az olvasók jól teszik, ha valóban Írnak kongresszusi képviselőiknek és a köz érdekében megkövetelik, hogy a jövő évben a King-Anderson H.H. 8 i22 javaslat MELLETT szavazzanak. Az American Medical Association midiókat költ, arra, hogy Washingtonban kijárását tartson, akiknek révén szenátorokat és kénviselőket befolyásolnak az Amerikát fenyegető fiagv veszedelem elhárítása érdekében. Az aMA a mindenre kapható újságok kooperációjára is számíthat, mert hiszen azok kiadói szintén a ZSEBÜKET féltik minden olyan újítástól, amely a dolgozó milliók érdekeit kívánja szolgálni. isrna! professzor basz.'iüoléfa a BIT ülésén “A jelenlegi nemzetközi helyzet és a világbéke mozgalom feladatai” címmel John Bernal tartott beszámolót a BéVe-V’lágtanács — A német kérdésben — mondotta' professzor —, a béke híveinek az a feladata, hogy Kouxrefc cselekedeteket kényszerítsenek ki a tárgyalások folyt Mására. Bernal hangsúlyozta az általános és teljes leszerelés fontosságát, rámutatott, hogy e prob! ma megoldása utat nyitna több más nemzetközi kérdés rendezéséhez. Hangoztatta, hogy a nagyhatalmaknak megegyezésre kell jutniuk a nuldeírh kísérletek megszüntetéséről, és kiemelte ■ Szovjetunió legutóbbi javaslatának alkotó jellegét. A békemozgalom feladata v> u-Mr ’ ormányokra, bogy megkezdjék a tárgyalásokat - jelentette ki Bernal. Beszámolójában John Bernal javasolta, hogy, 1962 nyarán hívják össze a béke hivemek világ- kongresszusát a mozgalom további szélesitésének és megszilárdításának céljából. —^—w v—"w—v—'v -w ^-w ^ t - T- » PAUL’S SHELL SERVICE GAS. OIL. BATTERY. TIRE, AUTO PARTS 1950.5 Allen Bond — Melvindale. Michigan Telefon: WA 8-9890 — SZŐKE PAL, tulajdonos- ^ —ft.. -A. -rf* *1 ék * iji ^
