Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-25 / 4. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January zo, uw I <WUWW«AWJtnAAAnAnAAAAnAMVVMn>VWVVVVVUMWVWVWVUWAA/IA<VVWWWWVUVWWWVAnMAAA/V^ < Magyarország /VWWlA/WM>VVVWUWV\AiVVVnAfWMAAAn<VVnAAn/V\nA/\<VUWW)AA^AA/UUWVVWWVWVWWVA/VVO ki idén nlgyezsrefszk családnak épLensk o:.honf a szävelkezelek Javaslat készül a lakáskarbantartás dijának csökkentésére “A családi ház ma már nem elérhetetlen álom” •—- ezt az igazságot hirdeti a kisipari szövetkeze­tek múlt héten megnyílt kiállításának jelmondata. S alatta megannyi kép, grafikon arról, hogy 1961- ben csupán a kisipari szövetkezetek háromezer családnak építettek otthont, házat vagy társas­házat, Egercsehiben és Felnémeten — két Heves megyei községben — másfél száz, a Pasaréten, a Rózsadombon és a főváros egyéb helyein több tu­cat szövetkezeti lakás került tető alá. Erről be­szélt a megnyitón Erdős József, az Országos Kis­ipari Szövetkezet elnöke is. Az idén már mintegy 4,500 családnak épül ott­hon. A lakosság szívesen köt szerződést a szövet­kezetekkel, mert rendkívül kedvező a négy- és nyolchónapos határidő, csakúgy, mint az OTP- kölcsön igénylésének és törlesztésének módja. Az OKISZ.uj, építőipari szövetkezeteket szer­vez az idén. Ezeknek a szövetkezeteknek a lakás­építés mellett fokozott gondot kell fordítaniuk a lakáskarbantartásra is. Tárgyalás folyik arról, hogyan lehetne csökkenteni a drága iakáskarban- tartási költségeket, amelyek jelenleg nemcsak a bérlőket, hanem az államot is sújtják, hiszen mindinkább romlik az állami lakások állaga. Az építőipari szövetkezetek mindenekelőtt az önkölt­ség jelentős csökkentésével járulhatnak hozzá, hogy olcsóbb legyen a lakáskarbantartás. Az OKISZ Népköztársaság úti bemutató termé­ben megnyílt építőipari kiállítást január végéiv tekinthetik meg az érdeklődők. Lilelepadési kölesönt kaphatnak a vidéki munkái vállaló orvosok A következő feladat: további harc a tbc ellen Az egészségügy időszerű kérdéseiről beszélge­tett a Magyar Sajtó Házában az újságírókkal dr. Sjmonovits István, az egészségügyi miniszter első helyettese. — Még mindig nagy gondot okoz a falusi bizto­sítottak orvosi ellátása — mondta. — A mező- gazdaság szocialista átalakulása az eddiginél sok­kal magasabb követelményeket támaszt az egész «égügyi hálózattal szemben. Jelenleg kb. kilenc és fél millióan részesülnek ingyenes orvosi ellá­tásban. A biztosítottak számának ilyen gyors nö­vekedésével természetesen nem tudott lépést tar­tani az egészségügyi apparátus fejlődése. Nehe­zíti a helyzetet, hogy az orvosok 42.5 százaléka a fővárosban él. Bár az utóbbi időben sok orvos választotta a vidéki életet, még mindig vannak betöltetlen falusi körzeti orvosi állások. Fejlesz­teni kell a rendelőintézeti hálózatot is, és egyre több kórházi ágyra van szükség. Ennek ellenére a legutóbbi években örvendete­sen fejlődik az ország egészségügyi kultúrája. A malária, a gyermekbénulás ,és a szifilisz ma már ismeretlen betegségnek számit. Tavaly tí­fuszban kevesebben betegedtek meg, mint ahá- nyan e betegségben meghaltak 1928-ban. A he­patitis és a dizentéria viszont-még gyakran előfor dúl. Pedig ha mindenki megtartaná a higiénia legfontosabb követelményeit, dizentériának már nem lenne szabad előfordulnia. A múltban magyar betegségnek nevezték a tbc—t. Az elmúlt években nagy erőfeszítéseket tett a kormány a tbc visszaszorítására. Az ered­mények máris jelentősek, különösen a tbc-halan- dóság tekintetében. 1958 óta felére csökkent a gyermek-tbc. A tbc-l>en megbetegedettek száma azonban még mindig elég magas, évente majdnem 80 ezer uj beteg kerül nyilvántartásba. Jelenleg 18,400 ágy áll a tbc-s Iretegek rendelkezésére. A tavaly január 1-én megjelent tbc-rendelet már érezteti hatását, és néhány éven belül lényeges javulásról beszélhetünk. A következő években a fő küzdelmet a tbc ellen kell irányítani. örvendetesen csökkent a régebben még na­gyon magas magyar csecsemőhalandóság is. A helyzettel azonban nem lehetünk elégedettek. A csecsemőhalandóság további csökkenését szolgál­ja a körzeti gyermekorvosi, hálózat megteremté­se. Az újságírók kérdéseire válaszolva, dr. Simóno- vits beszámolt a falusi orvosok anyagi megbecsü­lésének további javításáról is. A körzeti orvoso­kat ezentúl az állam látja el felszerelésekkel, és a falusi orvosok részére is fizetnek ügyeleti dijat. A vidéki munkát vállaló orvosok-hosszú lejáratú letelepedési kölcsönt kaphatnak az OTP-től, hogy otthont teremtsenek maguknak. Tovább akarják bővíteni a járási tanácsok ha­táskörét is, ezáltal megnövelni a járási egészség- ügyi osztályok felelősségét. Borsod és Fejér me­gyékben. egyenlőre kísérletképpen, már a járási tanácsok egészségügyi osztályai látják el a falusi orvosokat felszereléssel. TííICct T-U-L-Ó-R-A Barna szaki odalépett Szekeres Endre művezető füléhez, és megpróbálta tulkiabálni a zugó, katto­gó, sivitó gépek lármáját: — Szekeres szaktárs szeretnék délután túlóráz­ni.. . A művezető szigorúan nézett rá: — Mely fontos népgazdasági érdek készteti er­re, Barna szaktárs? — Kell a pénz, Bandikám. . . Karácsony köze­ledik. .. Szekeres megvakarta a haját: — Megértelek én, komára... De hát nem megy. . . Kimerült az évi túlóra-keretünk, még husvét alkalmából. . . — Az se baj, ha nem fizethették, túlóra-pótlé­kot! — érvelt Barna szaki. — Elég lesz, ha a' si­ma órabéremet kapom. . . A művezető megvakarta a bajuszát. — No, komám. . . -— kérlelte tovább a másik, -r- Gondold el, mennyi ajándék kell négy gyerek­nek. . . plusz egy asszonynak. . . És a vállalatnak is haszon, ha kevesebbért túlórázom! ­Tudom, tudom, de ez szabálytalanság, és... — Mikulás is lesz közben! — -Jó. . . jó. . . De ha neked megengedem, hol­nap tiz másik ember jön ugyanezzel a kérdéssel... Barna szaki érezte, hogy győzött, s vidáman felkurjantott: — Dehogy jön tiz másik ember!. . . Negyven másik ember jött. Harmadnap négyszáz. S ettől kezdve kará­csonyig a Darabárugyárban a gépek lármáját szinte teljesen elnyomta'a túlórák ketyegése. Az ellenőrök ritka gyorsasággal fölfedezték a szabálytalanságot. A gyár vezetősége ekkor levette a vállalati ügyész polcáról a Munka Törvénykönvvet, és megbízta három legképzettebb -tavaritónőjét, hogy távolítsa el róla a pókhálót. Amikor ez nagy nehezen sikerült, gondosan áttanulmányozták az előírásokat, és ezeknek megfelelően úgy döntöt­tek, hogy az érintett négyszáz dolgozónak ki kell fizetni az elmaradt túlóra-pótlékot, összesen száz­ötven-ezer- forintot, a vétkes művezetőket pedig meg kell büntetni összesen szá' ö'ven forintra. Az ellenőrök a jól végzett munka örömével tá­voztak. A Darabárugyárban pedig azonnal hozzáláttak a szükséges tavalyi bizonylatok — dara bér-lapok órabérlapok — fölkutatásához. Azaz csak hozzá­láttak volna, mert volt egy kis bökkenő. A bér­számfejtési osztály vezetője ugyanis tehetetle­nül tárta szét karjait: — Ez gigászi munka, kérem. Rendes munka­időmben lehetetlen elvégeznünk. . . A túlórakere­tünk pedig kimerült.. . A Darabárugyár vezetői tanácstalanul néztek össze, majd szét. Szerencsére nem csalódtak. A bérszámfejtés dolgozói vállalták, hogy pótlék nél­kül sima órabérért fognak túlórázni, hogy minél előbb fölszámolják it tavalyi hibákat. L). F. Kimentették a zajló Tiszából Nagyrév község elsodort vaskompját A zajló Tisza magával ragadta Nagyrév köz­ség vaskompját. A 25 tonnás komp a jégtáblák között gyorsan úszott lefelé a Tiszán. A nagyré­vnek telefonon értesítették a csongrádiakat és a mindszentieket, s kérték őket: mentsék meg a kompot. A csongrádiak közül a veszélyes munka közben hárnían a jeges vízbe estek, és társaik csak nehezen tudták őket partra szállítani. A ha­talmas komp pedig úszott tovább. Közben a tápéiak is értesítést kaptak. Szeged határában Nagy Ferenc hidmester és tizenegy társa várta a kompot. Hajnali sötétben érkezett az úszó vasóriás Tápé alá. A tizenkét bátor ré­vész életveszélyes munkáját siker koronázta: csónakjaikhoz láncolták a kompot s kivontatták a partra. Amig a hajózás meg néni indul, Tápéaál horgo­nyoz a nagyrévi vaskomp, amelyet több mint száz kilométerre ragadott el a zajló folyó. y *r—r-t—t r v~*r v y'rT ■*' •w t Hogyan vészéit el desemhsr? .■dkmidt*». >>. .ti-fth, t-ft-.Muftin. —A. A A fán <6* <á A Bíikkmakk-kiszerelő kátéeszben csodálatos dolog történt: tizenkét hónap volt az esztendő­ben és maradt tizenegy. A rémült könyvelő jelentette az igazgatóság­nak: eltűnt a december hónap. A különleges bizottság állományában, mely meg vizsgálta ezt a titokzatos eltűnést, helyet foglalt egy tudományos munkatárs és egy híres-neveze­tes szakértő, az elvesztett idő tárgyában. Mint minden hasonló esetben itt is kiderült, hogy a világon nincsenek csodák, a kátéeszben még kevésbé. A hónap igv veszett el: múlt év de­cember 29-én az elnök jelentette a fölöttes fö- nök- gnek, hogy a tervet idő előtt teljesítették. A valóságban azonban még januárban három na­pot dolgoztak az elmúlt esztendő terhére. Ennek következtében, annak rendje-módja sze­rint, a januári tervet csak február ötödikére tel­jesítették. .— Behoztuk — vigasztalta az elnök a munka­társait. — Lezavarunk kétszáz százalékot és olyan azsurban leszünk, hogy még. És azon az elven, hogy kicsire nem nézünk, jelentette: a februári tervet idejében teljesítet­ték. — Úristen, erről mégfeledkeztem! Hiszen a február nyúlfarknyi hónap! — kapkodott fiihöz- iához a szerencsétlen elnök. — Mindössze huszon­nyolc nap van benne! A februári tervet március nyolcadikéra telje­sítették. Az áprilisit május 12-én. A májusit június 14-én. A júniusit. . . de ne cifrázzuk, az októberi ter­melést alig tudták tető alá hozni noyember 22-ére. éré, a novemberi tervet pedig pontosan december 31-én fejezték be. — És mikor fogjuk teljesíteni a decemberi ter­vet? — törték a fejüket nagy ámulatukban az igazgatóság tagjai. Még inkább ámuldoztak a szövetkezeti csodán a felettes instancián. Úgy döntöttek, hogy kibő­vítik az elvesztett idő tárgyában alakult bizottsá­got. Adtak a tudományos munkatárs mellé egy ügvészt s egy tagot a népi ellenőrző bizottságból. Azt rebesgetik, hogy ezzel pontot tettek a cso­da végére. Ezt azonban nem tudom biztosan. II. P. A csonttörés gyógyításának ellenőrzése Francia orvosok érdekes módszert alkalmaz­lak a csonttörések gyógyulásának ellenőrzésére. A narkotizúlt beteg feltárt csonttöréséhez steril termoelemet illesztettek. Ily módon kiderült, hogy a rosszul gyógyuló csontrész helyi hőmérséklete kb. 3 C fokkal nagyobb, mint az egészségesé, de a jól gyógyulóé azonos hőmérsékletű. Ez a hő- mérsékleti eltérés megszűnik, ha a törött csontot művi utón helyesen rögzítik. Az uj módszernek az a jelentősége, hogy általa olyan esetben is ki­mutatható, hogy az összeillesztett csontok rosz- szul forrnak össze, amikor ez röntgennel nem si­kerül minden kétséget kizáró {iontossággal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom