Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-28 / 26. szám
SZÉLJEGYZETEK A hitelvásárlásra épített gazdaság az Egyesült Államok teljes vagyonát a kölcsönzők birtokába juttatja Irta: Geréb József Multheti rovatomban a részvényekkel folytatott törvényesített hazárdirozással foglalkoztam. A sajtó jelentése szerint ugyanis a newyorki tőzsdén naponként húsz BILLIÓ dollárnak megfelelő érték tűnik el, vagy kerül meg újból a a részvény-árak hullámzásának megfelelöleg. Megírtam, hogy az ily roppant érték gyors eltűnését, majd visszakerülését igen nehéz megérteni, márcsak azért is, mert egyesek a billiók eltűnéséből és visszatéréséből is nagy hasznot nyernek. Mivel a rádió, a TV és az összes amerikai lapok a BILLIÓ szót használták, követtem ezt a példát, de a szerkesztőnk kijavította és a billió helyére a “magyar” milliárdot tette, gondolván, hogy igy jobban megértik olvasóink. Én azonban a következőkben visszatérek a nemzetközileg használt “billió” szóhoz, mert... Az alábbi kis “sztori” annak igen jó magyarázatát adja: A kis vendéglő asztalánál helyetfoglaló vendég azt mondja a rendelésre váró pincérlánynak: —Kérek egy darab almás-lepényt és egy csésze kávét tejfel nélkül. Kis idő múltán hoza a lány az almás lepényt s szomorú hangon mondja: — Nagyon sajánlom, de most teljesen kifogytunk a tejfelből; szóval nincs tejfelünk. — Hiszen mondottam, hogy tefjel nélkül akarom a kávét — szólt közbe a vendég. — Éppen az a baj, — mondja a pincérnő szomorúan — csak tejünk van s most azt szeretném tudni, hogy jó lesz-e ha tejfel nélkül helyett csak tej nélkül hozom a kávét? /A képzelet határai Multheti rovatomban igyekeztem megmagyarázni, hogy a billió már olyan rendkívül nagy szám, hogy annak értékét agyunk alig képes felfogni. Most tehát az olvasóra bízom, határozza el önmaga, mi a könnyebb részére? Az, hogy nem tudja elképzelni a húsz billió dollár értékét, avagy az, ha ugyanúgy jár a húsz milliárd elképzelésével ? Szóba kellett ezt hoznom, mert abba a rovatba több sajtóhiba is belecsúszott. Lehet, hogy annak oka az, hogy az ember agya igen korlátolt : a túlságosan nagyot éppen úgy ne nitudja elképzelni, mint a túlságosan kicsit. Jól tudom én, hogy a dollár értéke igen lement, de azért mégis. . . Itt megint csak egy sztorira kell szorítkoznom. A szupermarket on találkozik Mrs. Bordás régi barátnőjével, Mrs. Szemessel, aki az utóbbi időben beteg volt, aki tehát az ily alkalommal megszokott panaszokat hangoztatta, hogy egyre gyöngébb és gyöngébb lesz, — szóval a “kor” súlyát egyre jobban érzi. — Nem én — mondja Mrs. Bordás. — Én nap- ról-napra erősebb leszek. — Pedig te is elég rossz színben vagy. — Az lehet, — mondja a Mrs. Bordás, — de nézz ide: évekkel ezelőtt ha egy dollár értékű fűszert vásároltam itt, már tele lett a szatyrom és alig tudtaih elcipelni, most meg egy dollár árát a kisuijamra akasztva is elviszek. Multheti rovatomban ismertettem, hogv a sajtó miként állt az acélbárók mellé, amikor Kennedy megrótta őket az acél árának felemelése miatt. Hiszen az acél részvényekre csupán csak 75 cent osztalékot fizettek negyedévenként, — siránkozott a profitharácsolást támogató amerikai sajtó. Rovatomban erről azt irtani, hogy miután négyszer 75 cent csak 3 dollár, igy ha a részvények névértéke száz dollár, akkor az 3 százalékos kamatnak felel meg. Csodálkozva olvastam tehát a rovatban, hogy miután négyszer 75 cent NÉGY dollár... Ezt a sajtóhibát ki kell javítanunk, mert igaz ugyan, hogy a dollár értéke igen sokat esett, mindazonáltal 75 cent még mindig csak 3 dollár. A nagy számok • A billiók elképzelésére a 10.000 dollárt érő ház példáját hoztam fel. Egv millió dollárból, száz ilyen jól berendezett két-hálószobás házat lehet építeni. Száz ilyen ház egy csoportban egész kis városkát alkot. Egy billió dollárból ezerszer any- nyi házat (százezret), vagy pedig ezer ilyen kis városkát lehet építeni. Húsz billióból természetesen hússzor annyit. Szükségesének tartottam ezeket a hibákat helyrehozni, mert most újból igen nagy, — az eddigieknél is jóval nagyobb számokkal akarok foglalkozni. Azért megjegyzem még, hogy ma már nepr/.etközileg elfogadott gyakorlat, hogy a millión felüli nagyszámok ezerszeresének adnak nevet. így az ezer-millió neve: billió. Ezer billió neve: trillió. Ezt követi a qvartrillió, kvintrillió, sextrillió, stb. stb. A név első fele mutatja, hogy a millió után 3, 6, 9, 12, stb. nuiiát kell tenni. Ezek után most már rátérhetünk a kongresz- szusban jelenleg folyó ama vitára, hogy az Egyesült Államok nemzeti (országos) adósságának a határa 308, vagy pedig 306 billió legyen-e? Persze ennek a rengeteg összegnek az értékét igazán nem tudjuk elképzelni és egészen mindegy, hogy a kisebbiket vagy a nagy óbbikat nem tudjuk-e elképzelni. De mégis foglalkozni kell vele, mert a republikánus és a déli reakciós honatyák együttese a népjóléti intézmények csökkentésével szeretné az adósság korlátozását keresztülvinni. A hivatalos adatok szerint jelenleg kereken 300billió a nemzeti adósságunk, de mert számítanak újabb jelentős kiadásokra (a fegyverkezés terén), a kölcsönzés határát a kormány emelni akarja. A könnyebb számítás kedvéért tegyük fel, hogy az Egyesült Államok népessége éppen 200 millió; akkor a nemzeti adósságból minden lakosra, kicsire, nagyra, fiatalra, öregre egyaránt átlagosan 1500 dollár esik. Tegyük fel továbbá azt is, hogy azok, akik kölcsönzik ezt a pár dollárt, vannak olyan jó hazafiak, mint az acélbárók, és megelégszenek 3 százalékos kamattal akkor jelenleg csupán ebből az egyetlen adósságból kifolyólag az Egyesült Államok lakója evenként 45 dollár adót fizet nekik. Másféle adósságok Nem állítom, hogy 45 dollár valami túlságosan nagy összeg, de fizetni csak azért, mert élünk, bizony nem valami kellemes. Mert akik kapják, semmiféle szolgálatot sem tesznek érte. Valamiilyen trükkel létrehozták ezt az összeget, gyakran csak úgy, mint a börzén, hogy valójában nem is létezik,de ők húzzák utána az évi 45 dollárt. És bizony, ha azt 200 millió ember fizeti, akkor sbból már jónéhány ember egész kényelmesen megélhet. Az amerikai tőkés termelörendszer azonban nem elégedett meg ezzel a meg nem érdemelt jövedelemmel. Ez a termelési rendszer most már teljesen az adósságokon alapszik. A szenátus egyik albizottsága, amelynek vezetője Harry F. Byrd, (D. Va.), az amerikai nép eladósodását vizsgálva ugv találta, hogy már túlhaladta az egy és egynegved TRILLIÓT és hamarosan eléri a másfél trilliót is. Mert nemzeti (országos) adósságokon kivül nagy kölcsönöket vesznek fel az egyes államok, a megyék és a városok is. Mindezek közadósságok, amelyek kamatait az adófizetők fizetik. Az ily adósságok összegét a Byrd bizottság 420 billióra becsüli. Tekintettel arra, hogy a klöcsönzők ebben az esetben is igen jó hazafiak, igy megelégszenek azzal, hogy mindenkitől csak évi 63 dollárt hajtanak be. Az adósságok legnagyobb összegét azonban a privát adósságok képezik. Manaoság, ha vásárolni akarunk házat, automobilt, bútort, ruhát, sőt még utazást vagy egyéb szórakozást is, kérde- zősködésünkre nem a tényleges árat nevezik meg, hanem azt, hogy HAVONKÉNT MILYEN RÉSZLETET KELL FIZETNI. Szenátor Byrd szerint semmiféle megbízható statisztikánk nincs az ily adósságok összegéről. A bizottság szakértői szerint az 500 és 700 billió dollár körül lehet és egyre növekszik. Vegyük csak a legkisebb számot, akkor a hazafias kölcsönzőink azután is kapnak pár dollárt, — persze itt a kamat már jóval magasabb, de csak az előbbi 3 százalékot számítva, akkor is fejenkint kitesz 75 dollárt, összeadva ezen három oldalról jövő adóságok kamatait (45, 63, 75,), azt látjuk, hogv az Egvesült Államok minden lakójának évenként legalább is 183 dollár adót kell fizetnie valakinek, vagy valakiknek, akik egv jottányival sem járulnak hozzá bármilyen áru termeléséhez. A USA vagyona Látod, nyájas olvasó, ez a bizonyítéka az Egyesült Államok határtalan gazdaságának, ahol mái* a csecsemők is évi 183 dolláros adóval megter- h elten születnek. Persze neked is meg kell fizetni ezt az évi 183 dollárt, ha nem direkt adóban, ak- kok megveszik rajtad a szükségleteid vásárlásánál. így dézsmálják meg kicsinyke nyugdijad vásárló értékét. De nehogy túlságosan bántson, jegyezd meg, hogy ez körülbelül csak 50 cent naponként. Ötven centért pedig már igazán nem érdemes komolyan panaszkodni! A Byrd bizottság vizsgálatainál szóbakerült egy másik nagy szám is, illetőleg keresték azt, de eredménytelenül. Világosabban szólva, senki sem tudla megmondani, — mégcsak hozzávetőleg sem,— hogy hány dollár értéket képvisel az Egvesült Államok teljes vagyona? Persze kis vitát képez az is, hogy mit értsünk TELJES vagyon alatt? Nagyjából: az összes földeket, vizeket és mindent amit azok tartalmaznak, a városokat, falvakat és a farmokat és most már hozzá kell számítanunk a levegő nagy madarait is (repülőgépek) a természetes madárvilág mellett. Szóval az összes tényleges értékeket. Egyetlen szakértő (?) sem vállalkozott a teljes érték megnevezésére, de akadt olyan, aki úgy véli, hogy nem igen lehet több másfél trillió dollárnál. Ha ez a feltevés csak valamennyire is helytálló, akkor az Egyesült Álhimok mai gazdagságát Billie Sol Estes texasi hírhedt svindler üzletéhez hasonlíthatjuk, aki állítólag 26 millió dollár vagyonnal rendelkezik, noha ugyanakkor az adóssága 32 millidó dollárt tesz ki. A nagy vagyon tulajdonosai Ez a rovat tréfával kezdődött, de a végén nagyon komoly tényékhez jutottunk. Mert tény, minden értelmes ember által felismert tény, hogy az Egyesült Államok népe az állandóan világgá kürtőit nagy gazdagsága ellenére is minden más népnél jobbal el van adósodva. Akárcsak Billie Sol Estes, a texasi svindler, — mondják. Igen ám, de egyszer csak összedőlt Billie Sol Estes kártyavár-gazdagsága is. A tőkés termelő rendszer fejlődésénél az egyes korszakoknak a textil, -— az acél — majd a bankkapitalizmus nevet adtuk. A második világháborúig a mások megtakarított pénzét összeszedő bankok uralták (finanszírozták) az iparokat és a kereskedelmet. A bankokat azonban a szigorú törvények korlátozták a merészebb üzletekben. Ezért hihetetlen gyorsasgággal elszaporodtak a “Takarék és Kölcsönző Inté #‘ek” (Saving and Loan Institute), amelyek finanszírozzák a hitelvásárlásokat, a nagy telekspekulációkat, de főleg a háborúra uszító üzletet, amely ugyan nem ily, de más nevek alatt, most már szintén “big business” lett. Az amerikai termelő rendszert ma e<ré*z iogo- san elnevezhetjük “S&L" (Saving and Loan) kapitalizmusnak. Az ilyen intézmények palotáit ott láthatjuk minden jelentősebb város üzleti központjában; hirdetéseikkel tele vannak az összes lapok, a rádió és a TV állandóan hirdetik, hogy a törvény által megengedett legnagyobb kamatot, 4.75 százalékot fizetnek és méghozzá negyedévi csatolással, ami még egy kicsit emeli is a hasznot. De azt nem hidetik. hosrv ugyanakkor a hitelre vásárolt árun 10-12 százalékot zsebelnek be. De ki kapja ezt a rengeteg profitot? És meddig mehet az ilyen Billie Sol Estes-féle gazdálkodás? Amerika népének erre a kérdésre kell rövidesen megfelelnie. Hogv müven köveH-p"méu vekkel jár majd az, azzal legközelebb foglalkozom. inursuay, juue zo, nxuuiuxvm juavj int» .j-v/*««—MRS. KISH nvaralója, a CENTER LAKE INN a gyönyörű Berkshire hegyekben, i-rr'iCPT ^ Jó ellátás, szép szobák, csónakázó«, halászás. Heti ?48.00, napi S10 00. gyermekeknek 13 éven alul heti S35.00 Információért hívják New Yorkban Mrs. Paula Hirseh-ct, KA 6-8Í53 számon Jóforgalmu üzlet szép helyen eladó Sör, jó étkezés, jól felszerelt bár-helyiség, 5 szobás lakással Easton, Pa. környékén Cim: Gap View lnn, tel: Bangor. Pa. JU 1-7547 , j ÚTIRÁNY: Easton felöl Stockertown-ig, ott a j 191 -es utón a GAP VIEW INN cimtábláig
