Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-28 / 26. szám
Thursday,„June 28, 1962. AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Problémák, hibák, mulasztások Irta: E. H. Neuwald Béesből a fő autó-utón igyekeztünk Budapest felé. Mögöttünk volt Olaszország és Ausztria, de még élénken emlékeztünk arra, hogy az észak- olaszországi helységekben és különösen az osztrák falvakban és városokban milyen tisztaság, mennyi virág és hány utas-ellátó tette kellemessé a turisták útját. A magyar határon udvariasan fogadtak, a vámvizsgálaton gyorsan átestünk és megtudtuk, hogy ezen az utón naponta 150—200 automobil érkezik látogatókkal magyar földre. Anglia, Francia- Spanyol- és Olaszország, Izrael, Monaco és Ausztria után szülőföldünk levegőjét szívtuk, magyar tájakon legeltettük szemünket. Jó ideig alig beszéltünk, mert nem akartuk hangosan bevallani, hogy a falvak, amelyeken át utunk vezetett, milyen kopárak, porosak. Egv- egy silány bokor, egy-egy cserép virág itt-ott, nem tudta ellensúlyozni a szürkeséget, aminek benyomását a falvak nyújtották. Amikor megszólaltunk, kérdeztük, hogy miért van ez igy? Választ nem találtunk rá. A magyar népre mindig ugv gondoltunk, mint virágot kedvelő. muskátliban árvácskában, gyöngyvirágban, nefelejtsben, pipacsban gyönyörködő népre és nagy csalódás volt a két főváros közötti ut.. amelyen naponta látogatók érkeznek magyar földre. Jessica Smith, a New World Review szerkesztője, a magazin ez év májusi számában magyar- országi látogatásával kapcsolatban cikket irt, (ezt egy későbbi alkalommal ismertetni fogiuk), amelynek ezt a cimet adta: “BÁNYÁSZOK ÉS VIRÁGOK.” Ez magában is jellemzően mutatja, hogy a külföldi látogató az utóbbi évek jelentős vívmányai mellett mily nagy fontosságot tulajdonit a szivet- deritő szimpompának, amelyet Pécs és Komló környékén a sok virág nyújtott.. . Egy évi barangolás után tapasztalatból tudtuk, hogy minden országnak vannak problémái, hibák mulasztások. Tudtuk, hogy ilyesmikkel Magyarországon itt találkozni fogunk. Tudtuk, hogy szülőföldünkön, amelyet feldúltak náci és nyilas brigantik; amelyet kifosztottak a felszabadító orosz hadsereg elől menekülő sáska-hadak, úgyszólván semmiből kellett újjáépíteni az országot. Tudtuk, hogy hidakat kellett építeni, utakat rendbehozni, romok helyén uj épületeket emelni, élelem-ellátásról gondoskodni és száz és száz olyan munkába fogni, aminek folytatása és befejezése a sebzett ország létérdeke volt. Mert minderre gondoltunk, szeretettel és megértéssel léptünk magyar földre. Másfél évtized után, melynek előretörését visszavetette az ’56-os ellenforradalom pusztítása, csodákat nem várhattunk, bár — mint később tapasztaltuk, — a fejlődés számos ponton csodálatos volt. Amit hibául, mulasztásul róttunk fel, azok csaknem kivétel nélkül oly jelenségek voltak, amelyeken — véleményünk szerint — lehetett volna, kellett volna segíteni. Vannak nehezen megoldható problémák, köny- nyen kiküszöbölhető hibák, halasztást nem tűrő mulasztások. A virágtalan, szürke, poros falvak, a virágos, tiszta és üdítő osztrák falvak után, melyik kategóriába tartoznak? Talán nehezen megoldható probléma lenne virágültetésre és házuktája. feltisztitására és jókarban tartására szoktatni a falvak lakosságát, de megérné a fáradságot, mert arról a fő autó- utról van szó, amelyen nyugatról érkeznek a külföldi turisták. Ezzel szemben talán a könnyen kiküszöbölhető,: de lényeges hibák közé sorolhatjuk, hogy a Bécs és Budapest közötti fővonalon — beleértve Győrt és Komáromot is — képtelenek voltunk egy pohár tejet, vagy két tojás-ételt kapni az egész távolságon. Méreg-erős eszpresszó kávét minden faluban mértek és megint olyan kérdést vetettünk fel, amelyre nem találtunk választ: miért van bőven drága valután importált kávéból és miért nincs belföldi tej, tojás? ' Sietünk megjegyezni, hogy gulyás és pörkölt úgyszólván mindenütt volt. De mit csináljon a szegény külföldi aki valami mást szelhetne reggelizni, ebédelni? A válasz: egyen banánt, amit Béesből hoz magával. Mi ezt csináltuk. • A megérkezésünk utáni reggelen a KEOKH- nál, a külföldieket ellenőrző rendőr-osztagnál jelentkeztünk, mert az előírás ezt rendeli. Egy teljes órai várakozás után a tisztviselő elé kerültünk és ott hallottuk ELŐSZÖR, hogy a jelentkezéshez három példányban kiállított bejelentő- lap kell, aláírva a lakásadóval és házfelügyelővel. Nosza, szaladtunk a lakásunkra trafikban vásárolt három bejelentő lappal, amelyeket a lakásadónkkal és házfelügyelőnkkel aláírattunk, miután pontosan kiálitottuk (apja, anyja neve, születési helye, iskolai végzettsége, előző lakás Magyarországon, stb.) és szaladtunk vissza a KEO- KH-hoz. Ez alkalommal félórai várakozás után a tisztviselő elé kerültünk, aki tudomásunkra adta, hogy — rossz bejelentő-lapokat használtunk. Belföldit, külföldi helyett. Nosza, szaladtunk a legközelebbi trafikba a külföldi bejelentő-lapokért. Azokat ismét kiállítottuk, (apja anyja neve, stb.) és a tisztviselő előzékenységéből nem kellett hazaszaladni uj aláírásokért, amit köszönettel és bálával vettünk tudomásul... Újabb kérdés, válasz nélkül: miért nem volt erre szükség egyetlen egy országban, Csehszlovákiában sem, — csak éppen Magyarországon? Lehetne ezen változtatni? ★ Csehszlovákiával kapcsolatban jut eszembe, hogy a vizűmért a csehszlovák konzulátusra mentünk. Alapos várakozás után azt az információt kaptuk, hogy azt az IBUSZ-nál kell elintéznünk. Az oktogon-téri IBUSZ irodánál egy ügybuzgó fiatalember — a cseh konzulátushoz irányított. Miután tudtára adtuk, hogy pont onnan jöttünk, a telefonhoz ment, hosszas beszélgetést folytatott valakivel és elküldött egy másik IBUSZ irodába. Ott határozottan kijelentették, hogy ezzel az üggyel — a cseh konzulátushoz kell fordulnunk. Miután közben elmúltak a hivatalos órák, ezt másnapra halasztottuk. A konzulátuson hosszas vita után végleg tudomásul kellett vennünk, hogy a vizűm ügyét — az IBUSZNAK kell elintézni. Ez az elintézés az IBUSZ főirodájában, a sok felesleges és kellemetlen futkozás után valóban el is intéződött. Probléma? Persze, hogy az! Probléma olyan tisztviselő gárdát nevelni, amelyik jól informált legyen és tudja pontosan, mi a dolga. Talán nehezen megoldható probléma ez, de biztosan köny- nyen kiküszöbölhető hiba, hogy az IBUSZ-nál a fiatal férfi és női alkalmazottak a cigaretta füstöt az üzletfelek arcába fújják és üzleti órák alatt barackot majszoljanak, amelynek illatos leve az ingükre folydogál. Külföldi utazási irodákban ilyesmit sehol nem láttunk és az IBUSZ egyik főtisztviselője készséggel elismerte, hogy ilyesminek Magyarországon sem szabad előfordulni. • A j>esti Marx-téren örömmel fedeztünk fel egy tej-vendéglőt, ahol az ételek ellen semmi kifogásunk nem volt. Csak egyet kértünk a pincértől: adjon tiszta asztal-teritőt, mert féltünk, hogy ahol leültünk, hozzánk ragad az asztalról... “Sajnálom, hogy nem adhatok”, — mondta a pincér, — de nem elég a keret.” A külföldi látogató, aki tiszta abroszhoz szó*'1 kott, nem tudja, hogy a “keret” az a megengedett pénzösszeg, amelyet mosásra engedélyeznek, de ezzel nem is törődik. Rájön arra, hogy a tej- vendéglőt el kell kerülni (és van néhány hasonló étterem) — bár jó és megfelelő az étel, — mert ott a szűk “keret” miatt szennyes asztal-teritőről kell enni. Az Astoria, a Gellért, a margitszigeti Nagyszálló étteremben ragyogó tisztaság van, de ezek áron felüli éttermek, amelyeket csak jómódú turisták engedhetnek meg maguknak, minden nap, minden étkezésnél. Ausztriában sok helyen testetlen fa-asztalról esznek a vendégek, de azt kifogástalanul letisztít ják, mielőtt a következő vendéget leültetik. Másutt “formica” fedőlapról esznek, amelyet szintén könnyű ragyogó tisztára törölni minden vendég után. Ilyen helyeken nincs szükség “keretre”, mert nincs asztal-teritő. Előnyös változás lenne a magyar másod- és harmad-rendű éttermekben, ha meghonosítják az osztrák módszert. Valószínű, hogy a női fodrász üzletekben szintén sztik a “keret”, mert a dolgozó nők, — bár elismerten nagyon ügyesek, — tisztaság tekintetében sok kívánnivalót hagynak hátra. • Magyarországon, de főként Budapesten nagy a lakáshiány és ezt valóban a nehezen megoldható problémák közé sorolhatjuk. A lakáshiány Londonban Párizsban, Tel-Avivban, Rómában é3 Bécsben is tapasztalható, bár e városok közül a lakosság-szaporulat talán egyikben sem olyan rohamos, mint Budapesten. Az ’56-os rombolás nélkül, a magyar főváros e tekintetben ma már sokkal jobb helyzetben lenne, mint Európa bármely nagy városa. A lakáshiány probléma, de nem lehet, nem szabad hibául felróni. Meg kell itt említeni, hogy meglepő és egyben szivet gyönyörködtető az a hatalmas arányú építkezés, amelyet az ember a legjobban akkor lát, ha a budai magaslatokról letekint a fővárosra. Mindenfelé óriási épület-tömbök emelkednek a (Folytatás a 9-ik oldalon) A PESTIEK kedvence lett a margitszigeti mikrobusz ELKÉSZÜLT DUNA ÚJVÁROS UJ, 38 tantermes iskolája. A korszerű épületben “í tornatermet, kis csillagvizsgálót és ezer személy ellátására alkalmas konyhát is épitettek. A felső képén: az iskola. Az alsó képen: az iskola tanműhelyének épülete ___5J
