Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-28 / 26. szám

Thursday. June 28, 1962. AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 3 fogyasztó közönség fizeti a korporáció jövedelmi adóját. Másodsorban a részvényes nem fizet sze­mélyi jövedelmi adót a korporáció' profitjának azon része után, ami nem kerül kiosztásra oszta­lékként. Ez mint befektetés visszakerül az üzleti vállalkozásba és emeli a részvények értékét. összegezve, Mr. Dohr kijelenti: “A kettős adó nem egyéb mint áltatás. Az áthárítás tényét az elnök is kidomborította, amikor az acélbárókhoz intézett levelében arra kérte őket, hogy a terve­zett béremelést ne hárítsák át az árakra. Ami fennáll a bérezésnél, az valósul meg az adózásnál is.” - '! Ha nem egyébért, a törvényhozás kiegyensú­lyozása szempontjából fontos, hogy a választók nagy tömege is írjon leveleket a képviselő urak­nak, hogy magatartásuk ne dűljön mindig a gaz­dagok irányába. MIMMWWWIAANVU<MnAMMAWWUWWWVWUWVIAMMWVWVWMUVWWWWtAAfWVVyiWVWAAM<MWUWMflNW|t EGY BÉKEKARDOS CSOPORT ÚTJA A DÉLEN A választók írjanak levelet A kisemberek módszerét átveszik a korporációk Tömeges levélírással akarják a törvényhozást befolyásolni ______________ ^^^aKszervezet^^ahaladó mozgalom gyak­ran szólítja fel tagjait, hogy fontos kérdésekben Írjanak a kerületüket képviselő törvényhozóknak Washingtonba vagy az állami székhelyekre. Rá­mutatnak arra az igazságra, hogy ezek a levelek visszatükrözik a nép hangulatát, ami a törvény­hozó szempontjából is fontos tényező, különösen választások előtti időkben. A szavazók hangja ko­molyabb meggondolásra készteti, hogy miképpen szavazzon egy bizonyos kérdésben. A gazdagok, az üzleti és más érdekkörök, költ­séges ‘lobby’-kon keresztül végzik a törvényhozók befolyásolását. Újabban, ezek a körök is jobban szorgalmazzák a levélirás technikáját. Erre szó- litják fel mindgyakrabban részvényeseiket, ami­kor egy benyújtott törvényjavaslat sorsa felett a maguk érdekében akarnak intézkedni. A rész­vényesek évi gyűlésén, vagy vállalatok írott je­lentésében, mindig jelentősen foglalkoznak a le­vélirás szükségességével a törvényhozás helyes irányítására. Vagyis hogy feléjük irányuljon. Különleges elbánást követelnek A Y Times szerint a kongresszus tagjai a rész­vénytulajdonosok levéláradatát várhatják avval a törvényjavaslattal kapcsolatban, amely az osz­talék- és kamat jövedelem után járó adónak a le­vonását ajánlja a kifizetés előtt, épp úgy, mint- ahogy a munkás adóját is levonják mielőtt heti fizétését kézhez kapja. A részvénytulajdonosok között nagy a felzúdulás efelett. Nem lehet azt kérem tűrni, hogy miután a múltban annyi En­gedményt harcoltak ki maguknak, most egyszer­re csak olyan elbírálásban részesítik a “coupon- clipper”-eket, mint az egyszerű hetifizetéses ke­nyérkeresőket. Ez ellen tiltakozni kell. Állítólag lő millió részvénytulajdonos van az országban, ezeket mind felszólították, hogy Írjanak leveleket képviselőj ükhöz, szenátoraikhoz. A képviselőház már elfogadta ezt a javaslatot, de a szenátus még nem. A nagy lárma, amit a részvénytulajdonosok csapnak e kérdés körül, el­tereli a közfigyelmet arról, hogy mielőtt a javas­latot megszavazták a képviselőházban, eltüntet­tek belőle egy szakaszt, amely' érvénytelenített egy 1954-ben a gazdagok számára megadott adó­engedményt. Ez az engedmény adómentesiti az első 50 dollárt, amit egy személy részvényoszta­lék fejében kap. Az 50 dolláron felüli osztalék után járó kifizetett adóból 4 százalékot visszaté­rítenek a számára. A nagy részvénytulajdonosok barátai a kép­viselőházban tehát gondoskodtak arról, hogy to­vább is megtarthassák kiváltságos helyzetüket a kis részvénytulajdonossal szemben, akinek — ha van is néhány részvénye — az osztaléka ritkán éri el az 50 dollárt. Viszont, akinek 100,000 dol­lár évi jövedelme van az osztalékból, mindjárt 4,000 dollárral kevesebb adót fizet utána. Kennedy elnök a Kongresszushoz az adótörvé­nyekkel kapcsolatban intézett átiratában is rá­mutatott arra, hogy a gazdagok legtöbb adómeg­takarítását ilyen adókedvezmények alkotják és ezt “teljesen igazságtalanénak nevezte. “Dupla adóztatásról” beszélnek A korporációk azt állítják, hogy a gyakorlat­ban a profitot kétszer adóztatják meg, egyszer a vállalat jövedelmi adójában, másodszor az egyé­nek osztalékjövedelmi adójában, és ezért akarják az osztalék-adó részbeni visszatérítését. ' A kétszeri megadóztatási elméletet megcáfolja a Journal of Accountancy (könyvelők szakköz­lönye) április számában megjelent cikk, amit James L. Dohr, a Columbia Egyetem ny. tanára, CPA, (hiteles könyvelő) irt. Tehát adószakértő, aki mindenkinél jobban jártas az adótörvények labirintusában. “A korporációk arra ösztökélik részvényesei­ket, hogy tiltakozzanak az un. kettős adóztatás ellen. Valójában ennek a feltevésnek kevés alap­ja van”, Írja Dohr. “A baj az, hogy ezek nem ve­szik tudomásul az adóösszegek áthárítását a fo­gyasztó közönség vállaira, amit korporációk az eladási áraikon keresztül érnek el. A végső ered­ni énében a vállalatok minden költsége — bele­értve a bérezés,, az anyagköltség és az adó — megtérül- az eladási árakon keresztül. “A valóságban — mondotta Dohr — “sok eset­ben á részvényesek még égy teljes adót sem fi­zetnek”. Először ín nem & részvényes, hanem a A Nashvilleből Washingtonba tartó békehar­cos csoport, amely vegyesen fehérekből és nége­rekből állt, nagy feltűnést keltett mindenütt a déli államokban, ahol csak elvonult. Nem kis bá­torság kellett hozzá, hogy a szegregációhoz ra­gaszkodó helységeken közösen gyalogoljanak ke­resztül és még ráadásul a békét hirdető tábláikat és plakátaikat mutogassák a tömegeknek. A le­gendás déli vendégszeretet ugyanis még ma is létezik, és ahogy az egyik békeharcos találóan megjegyezte abban mutatkozik meg, hogy a Coca-cola üveget nyájas mosollyal vágják az- ide­gen képébe. A National Guardian tudósítója 11 napig együtt gyalogolt a mintegy tucatnyi emberrel a legel­maradottabb szegregációs kerületekben és beszá­molt élményeiről. A tudósitó elbeszéléséből kide­rül, hogy még egy maroknyi ember is milyen nagy hatást érhet el, ha lelkesedéssel végzi hiva­tását. A University of Tennessee diákjai nagy érdeklődéssel szemlélték a csoport tábláit és pla­kátjait, amelyeken ilyen szövegeket olvashattak: “Tagadd meg a munkát a hadiiparbaií” avagy “Tagadd meg a katonai szolgálatot.” Az egyoldalú lefegyverkezésnek a gondolata úgy felkeltette a diákok kíváncsiságát, hogy százával vették körül a csoportot és a rettentő melegben (árnyékban 90 fok volt!) hat órán keresztül kér­dezgették őket a részletek felől. Az egyik diák­vezér kijelentette: “Ez az első eset, hogy valaha a University of Tennessee hallgatói a football játékon kívül másért is lelkesednek”. “Ez való­ban nagyszerű”, tette még hozzá. Ugyanezen a napon a knoxvillei nagy katonai bevonuló központot is piketelték, amelyre Ten­nessee államban még nem volt példa. Johnson City külvárosában egy rendőr illegá­lisnak bélyegezte a csoport tevékenységét, mert a lefegyverkezésről szóló irodalmat és ismertető füzeteket osztogattak a járókelőknek. A békehar­cosok tanácskoztak a helyi rendőrfőnökkel és megmutatták neki az American Civil Liberties Union levelét amely bebizonyítja, hogy minden­kinek alkotmányban biztosított joga a röplapok osztogatása, függetlenül a helyi rendeletektől. Robert Gore a fiatal néger csoportvezető érte­sítette másnap a rendőrfőnököt, telefonon, hogy megkezdik a menetüket. Mikor elérték a város üzletnegyedét elkezdődtek a letartóztatások. Ki­lenc embert bebörtönöztek, 6 órát tartották őket s azzal a feltétellel engedték ki a letartóztatotta­kat, hogy másnap megjelennek a tárgyaláson. Az óvadék letétbe helyezését mindegyik megtagadta. A tárgyaláson mindannyian kijelentették, hogy nem érzik magukat bűnösnek és bemutatták az American Civil Liberties Union levelét. A biró erre megkérdezte, hogy ez a szervezet nincs e az igazságügyminiszter listáján és nem kommunista tevékenységeket fejt-e ki. Ezután bűnösnek talál­ta a 9 embert és egyenként 20 dollár pénzbírsá­got rótt ki rájuk, majd felfüggesztette az Ítéle­tet. Ezután Bristol városba vonultak a békeharco­sok. Bristolnak az a különlegessége, hogy az egyik fele Tennessee államhoz, mig a másik fele Virginia államhoz tartozik. A Tennessee-i felé­ben tilos a röpcédula osztogatása. Gore előrement és beszélt a város polgármesterével, hogy beje­lentse neki a jövetelüket. Déli szokás szerint először barátságosan elbeszélgettek mindenféle mellékes dologról, mielőtt a lényeges kérdést magát érintették volna. Végül a fiatal néger csoportfelelős a tárgyra terelte a szót és meg­mondta, hogy röpcédulát akarnak osztogatni. Er­re a hagyományos déli barátság mindjárt meg­szakadt és a polgármester azonnali bebörtönzés­sel fenyegette meg Gore-t, ha nem tesz le a szán­dékáról. Miután a fenyegetés nem vált be, a polgármes­ter más eszközökhöz folyamodott. Kijelentette, hogy Bristol városa 80,000 dolláros úszómeden­cét építtet “jó szines lakói” részére, de ha be me­ri hozni ide a csoportját, “hogy megszegje a tör­vényt”, akkor ő mindent el fog követni, hogy az úszómedencét ne ébitsék meg. A csoport azonban nem tágított. Erre a polgár- mester és a rendőrfőnök kénytelenek voltak kom­promisszumot ajánlani. A csoport nem osztogat­ja a röplapot, hanem csak egy tálcán viszi és fel­szólítja a járókelőket, hogy vegyenek belőle. így is történt és sokan vettek a röplapokból. Ilyen viszontagságok és kalandok között tette meg ez a maroknyi bátor ember az 500 mérföldes utat, Tennessee keleti részének és Virginiának hegyein keresztül. A csoport jun. 22-én érte el Washintgon városát, majdnem két hónappal Nashvilleből való elindulásuk után. A fővárosban két másik menetelő csoporttal találkoztak, amelyet szintén a Committee for Nonviolent Ac­tion kezdeményezett, egy sereg más tüntetés keretében. “MENTSETEK MEG BENNÜNKET* Bebörtönzött spanyol bányászok megrázó felhívása a világ közvéleményéhez Az olaszországi Unitá jelenti: 24 bebörtönzött aszturiai bányász levelet juttatott el a börtönből az ENSZ főtitkárához és a Demokratikus Jogá­szok Nemzetközi Szövetségéhez. A megrázó levél­ben megírják, hogy mint börtönöztek be a fran­co^3 hatóságok több száz olyan munkást, akik részt vettek a nemrég lezajlott sztrájkmozgal­makban es mint kínozzák őket a legembertele­nebb módon. A börtönbe érkezettek legtöbbjét már a helyi rendőrkapitányságokqn rettenetesen megkinoz** ták. “Valamennyien jól tudjuk — folytatódik a levél —, hogy melyek ezek a kínzások: órákon át térdeltették őket borsón, rizsen vagy kavicsokon, hegyes fadarabokat vertek kör­mük alá, botokkal vertek okét, vagy pedig vizes törülközőkkel, amikor a francóista pribékek nem akarták, hogy nyoma legyen a rettenetes kínzásoknak. Gyakran rugdosták őket, és a ha­juknál vagy a kezüknél fogva kikötötték őket.” S a kínzások csak folytatódnak az oviedói bör­tönben is. Pedig ide gyakran már emberroncsok érkeznek. Akik képtelenek arra, hogy megálljá­nak lábukon, a francóista rabszolgahajcsárok vé­gigvonszolják a földön és belökik a cellákba. So­kunk számára ez a pokol éjjel-nappal folytató­dik, mert újra, meg újra a legváratlanabb idő­pontokban kihallgatásokra cipelnek el bennün­ket. A bebörtönzötteket felrázzák álmukból és kezdődnek a mind brutálisabb és brutálisabb kín­zások. Az egész emberiséghez fordulunk, vala­mennyi spanyol munkás nevében, akik ebben a kis börtönben raboskodnak és azok nevében is, akik abban a hatalmas börtönben kénytelenek élni, amit most szerencsétlen hazánk jelent, és azt mondjuk: ne hagyjatok el bennünket, fokozzátok harcotokat, akadályozzátok meg, hogy ezeket a bűnöket büntetlenül el lehessen követni!”— feje­ződik be a 24 bebörtönzött aszturiai bányász le­vele. NEM KELL CSOMAGOLNI! NEM KELL VAMOT FIZETNI! ! I, A legrövidebb időn belül segithe- 4 ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! 4 ► , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” 4 , megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- 4 k veit Magyarországból kihozhatja általunk * ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET • J0SEPH BROWNFIELD ► 15 Park Row New York 38, N.Y. ­* Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek Telefon: B4 7*1163 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom