Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-21 / 25. szám

Thursday, June 21, 1962. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 HIROSIMA PUSZTULÁSÁÉRT HEM EGV EMBER FELELŐS Eatherlyt lelkiismeretfurdalása vezette annak felismerésére, hogy az egész emberiség felelős az atomfegyverek pusztításáért. — Könyvében sikraszáll a nukleáris fegyverek eltörléséért Amikor Claude R. Eatherly 1945 augusztusé- i ban ledobta az első atombombát Hirosimára, még 1 nem érezte át, hogy milyen szörnyű veszélyt idé- í zett fel ezzel a tettével az egész világ számára. A halálos küldetésből Tinian Islandra visszatérő re- i pülő még csak mogorva és hallgatag volt. Egy < évvel később, 1946-ban, beteges kíváncsiságtól hajtva, önkéntesen vállalkozott arra, hogy az < atomkisérletek alatt Bikini fölé repül. Akkor lát­ta először, hogy milyen borzalmas pusztulást idéz elő egy A bomba és kezdte átérezni, hogy mi is : történhetett Hirosimában az ő bombázása után. Hat hónappal később kilépett a légierő kötélé- ] kéből, ahol nagy karrier várt rá, lemondott örna- j gyi rangjáról és visszatért Texasba. Szülőhelyén ] hazatért hősként ünnepelték az emberek, mert ( az ő szemükben Eatherly “csodarepülő” volt, aki . hathatósan segített a háború befejezésében. í De Hirosima bombázóját nem szédítette meg ] a csodálat és a hízelgés. Érezni kezdte tettének ] felelősségét. Nem tudott beilleszkedni a minden- < napi életbe. Egyik alkalmi munkából a másikba vándorolt. 1948-ban, feleségének koraszülése után, felfedezték az orvosok, hogy Eatherly on­dóinak a száma az átlag alatt van. Orvosi véle­mény szerint ennek a rádiókisugárzás lehetett a a valószínű oka. A volt háborús hős megrettent, ] mert emlékezett arra,hogy Hirosima után szörny- szülött csecsemők születéséről hallott. A felébredt lelkiismerete nem hagyta nyugod­ni. 1950-ben inni kezdett. Alkoholmámor ködében barangolta be Amerika dél-nyugati részét. Ké­sőbb latin-amerikai fegyvercsempészésbe kevere­dett bele. Többször letartóztatták hamisításért, 1 rablásért és betörésért. New Orleansban töltötte le egyszer börtönbüntetését, de hat más alka­lommal a bírák enyhén kezelték az ügyét, mert < “háborús hősnek” tekintették. i Közben a házassága is felbomblott. Miután ön- gyilkosságot kísérelt meg, a felesége ragaszko­dott ahhoz, hogy a veterán kórházban vesse alá magát lélekgyógyászati kezelésnek. Az orvosok­nak ezt mondta: “Ugv érzem én gyilkoltam meg mindazokat az embereket Hirosimában.” A kór­házban azt válaszolták neki, hogy ez csak “ide­ges aggodalom” ami úrrá lett rajta és “bünösségi komplekszus” kerítette hatalmába. 1957-ben érkezett el életének mélypontjára. Ek­kor hagyta el a felesége, aki két gyermeket szült neki. A bűnök sorozatát követte el vakon, min­den meggondolás nélkül, annak ellenére, hogy anyagi helyzete eléggé szilárd volt, hisz 100 szá­zalékos hadirokkantsági nyugdijat kapott. Bűnei­nek oktalanságára jellemző egy füszerüzletbe való betörésének esete 1959-ben. üres pisztol­lyal hadonászva parancsolt rá az üzlet tulajdono­sára, hogy töltsön meg a számára egy papírzacs­kót pénzzel. Ezután az üzlet hátsó részébe ker­gette a fűszerest és eltávozott — a pénz nélkül. Mikor a rendőrség letartóztatta, kiderült, hogy 800 dollár volt nála, a saját pénze. Ez a furcsa eset hozott döntő fordulatot Eather­ly életében. A Waco Veterán Kórházba küldték pszichológiai kezelés céljából. Letartóztatásának hire elérte Gunther Anderset is, a pacifista filo­zófust Ausztriában. Anders irt Eatherlynek és kifejtette neki, hogy megérti a volt repülő bűntu­datát és hozzátette, hogy “mindannyiunknak ebben a korszakban kell élnünk amelyben ilyen bűnbe süllyedhetünk.” Anders levele nagy befolyást gyakorolt Eather- lyre. A »lacifista filozófus volt az első ember aki megértéssel fordult hozzá, válsága óta. Azonnal válaszolt a levelére és kérte, hogy folytassák le­vélváltásukat. Rámutatott arra, hogy az a krízis amelyben benne vagyunk, meggyőzte arról, hogy egész értékrendszerünket, gondolkozásunkat ala­posan felül kell vizsgálnunk. A múltban még le­hetséges volt az ember számára, hogy kitérjen azok elől a kérdések elöl amelyek ellentmondást rejtettek magukban megszokott életét és gondol­kozását illetően. De ma már nem olyan kor­szakban élünk. “Ellenkezőleg, hiszek abban, hogy hamarosan olyan helyzetbe kerülünk amelvben kénytelenek leszünk felülvizsgálni korábbi bele­egyezésünket abba. hogy átruházzuk gondolkozá­sunkért és tetteinkért a felelősséget némely tár­sadalmi intézményre mint pl. a politikai pártok­ra. szakszervezetekre, egyházakra vagy az ál­lamra-.’-' meg egymással reményeiket és vereségeiket. Mi­kor nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos értik Wa­shingtonban el akarják hallgattatni Eatherlyt, Anders kiadta a levelezésüket Európában. Ez nagy kavarodást keltett. Itt is kiadták Burning Conscience (Égő lelkiismeret) cim alatt. (A tel- jas cime: Burning Conscience the correspon­dence of Claude Eatherly and Gunther Anders. Monthly Review Press, 333 Sixth Ave., New York, 139 pp. $4.) A bevezetését Bertrand Rus­sel, az előszót Robert Jung irta hozzá. Emberi dokumentum ez a könyv. Két férfi ke­resi benne az igazságot önmagukat és a világot illetően. Sokmindent megtudunk általa a két em­berről. Kiderül például, hogy Eatherly 250,000 dollárt utasított vissza életének filmreviteli jo­gáért, mert az az Audié Murphy lett volna a fő­szereplője, aki szerepelt a hadsereg egy filmjé­ben amelyben a rakétákat dicsőítik. Mindketten mély aggodalommal kisérték Linus Pauling sor­sát amikor a seznátus boszorkányüldözői támad­ták. Kiderül a könyvből az is, hogy Anders szi­lárd útmutatása terelte Eatherlyt a társadalom felé, hogy ennek segítségével keresse meg a vá­laszt kérdéseire és nem csak önmagába fordul­jon. Ez az útmutatás szabadította meg a volt re­pülőt belső önmarcangolásától. A könyv előreláthatólag nagy érdeklődést fog kelteni. (Legalább is erre vallanak az előzetes megrendelések.) De a lényeg, hogy megértsék. Eatherly esete eddig mindig támogatásra talált az emberek részéről. De ez a támogatás az együttérzés és sajnálat formáját öltötte és nem az azonosításét és együttműködését. Pedig csak az utóbbiak segítenék megoldani azokat a kérdé­INNEN-ONNAN EöRBI BÉLA külmunkatársunk Írásai világkörüli útjáról üong kong - a világ legolcsóbb városa A második világháború után, amikor a japá­nok elhagyták Hongkongot, a városban alig ma­radt lakosság. Az akkori “Labour” (munkáspár­ti) kormány az antiimperialista hangulat követ­keztében szívesen feladta volna a várost, de az angol katonai hatalom ezt nem vette tudomásul és nem volt hajlandó a kormány rendeletéit vég­rehajtani. Később a lakosság lassanként vissza- szivárgott. A Tientsin-i és a Shanghaj-i kínai kapitalisták megérezték Csang Kai Sek bukását és óriási ösz- szeharácsolt vagyonukkal Hongkongban találtak menedéket. A kispolgárság, a győzelmes Vörös Hadsereg elől menekülve, szintén visszakerült a városba. Hongkongban bábeli nyelvzavar uralko­dik még ma is; pld. az északi bevándorolt kínaiak \ nem értik a kantoni tájszólást. A Shanghajból jött gyárosok szakmunkásokat hoztak magukkal és megindult a termelés, nagy fellendülést hozva. Hongkong exportja ma kb. 200 millió font stei-- linget (600 millió dollár) tesz ki. A lakásínség ennek következtében hihetetlen mélyeteket öltött, tízezernyi család lakik primitiv ham'-on. gyer­mekek nőnek fel anélkül, hogy valaha házban laktak volna. Hongkong a világ legolcsóbb városa. Bármiféle cikket — ruhát, japán árut, szövetet, stb — a világpiaci'ár feléért lehet kapni. A szabóknak kü­lön utcájuk van, a kikötőben megrohanják az ér­kező utasokat, erőszakkal mértéket vesznek és 24 óra alatt elkészül egy kifogástalan öltöny vagy kabát. A nagy olcsóságnak két oka van: Hong­kong vámmentes kikötő (pl. a japán gyártmányú rádiót Japánban 18 százalékos adó terheli. Hong­kongban viszont e nélkül vásárolható) a másik ok a rendkívül alacsony munkabérek. A napi munkaidő 10 óra. A bérek a követke­zők (amerikai dollárban: Szakképzett munkások napidija 81.30—3.50 Szakképzetlen munkás $-.50—§1.33 Gyári munkás napidija.. $1.14 —1.67 seket amelyeket a szerzők munkájukban felvet­nek. Különben Eatherly lelkigyötrelmei hiábavalók voltak, ha nem érzik át az olvasók is azt a szen­vedést amelyet Hirosima égő embereinek a víziói a szerzőben keltettek, és nem hallják ugyan-« olyan erősen a “bomba kioldásának” parancs­szavát. Csak ilyen víziók vezethetnek bárkit is Eatherly nyomába, aki a háború megszüntetésé­re szentelte életét. Hirosima bombázója ma már gyógyultan él Texasban. Nyugodtan beszél múltjáról és tele van reménnyel a jövőt illetően. Ma már van célja és értelme az életének. Tudja azt is, hogy csap­dák várnak a béke emberére, háború felé hajló világunkban. De tisztában van azzal is, hogy szerte a világon vannak barátai. Nagy elégtétel­lel vette tudomásul, hogy a hirosimai bombázás 2 életben-maradottja, akik nemrég New Yorkban jártak kijelentették: “Úgy érezzük nem Eather­ly a hibás. A háborút magát kell okozni.” A béke ellenzői sem pihennek persze. Két élet­rajzot akarnak kiadni róla. Az egyik állítólag “tárgyilagos” lesz, mig a másik úgy akarja be­állítani mint kommunisták által rászedett áldo­zatot. De Eatherly maga is kiad majd valószínű­leg egy önéletrajzot. A könyvek és életrajzok megjelenése valószí­nűleg élénk vitát fog kiváltani az amerikai olva­sók körében. Sokan lesznek akik becsmérelni fog­ják az egykori repülőt. Egyesek majd kétségbe vonják beszámithatóságát. Bizonyos kritikusok már most próbálják lelkileg analizálni őt levelein keresztül. Ezeknek az akadékoskodóknak vála­szolniuk kell erre: Vajon inkább vagy kevésbé normális e ő mint azok a tudósok, akik a rob­bantási kísérletek folytatását javasolják, vagy azok az államfők akik a parancsot adják erre? A Burning Conscience c. könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. De az olvasónak át kell érez­nie azt is, hogy a saját bűnéről olvas. Eatherly már megtalálta az utat amely feloldja őt e bűn alól. Mi mindannyian szintén megtaláltuk már? az időt, továbbá a nem szakképzett munkások ide­jét senki sem ellenőrzi. ( A világpiacon Hongkong komoly gondokat okoz. Még Japánban is, ahol pedig szintén nagy az olcsóság, érzik Hongkong erős versenyképes­ségét. Az Egyesült Államok ez év áprilisában be­szüntette a hongkongi textiláruk behozatalát, mi­vel az angol hatóságok nem tartják be az ameri­kai behozatali megállapodást. Hiába hivatkoztak arra, hogy az ellenforradalmi menekülteknek munkát kell adni, az USA kormánya nem enged (ehhez hozzájárul a japán nyomás is.) Hongkongban mind a kommunista pártnak (amelynék több lapja is van) mind a taiwani kormánynak vannak szervezetei. Ez utóbbi csak egy kis lapot ad ki; ugylátszik, a hongkongi kí­naiakat nem érdeklik a taiwani “igazságok.” A taiwani nép nem szereti az amerikaiakat. Azzal vádolják őket (talán joggal,) hogy Csang Kai Sek bandáját Amerika hozta a nyakukra. A Csang Kai Sek-párti emberek tömege pedig azért gyűlöli az amerikaiakat, mert legalább 1 millió főnyi hadsereget és százezernyi repülőgépet vár­tak az Egyesült Államoktól, amivel — szerintük — a győzedelmes Vörös Hadsereget meg tudták volna állítani. Eszerint az amerikaiak a sok mil­liárd dollárt kitevő ajándékozások ellenére sem népszerűek, még Taiwanban sem. Az amerikai vi­szont, aki Taiwant szívből utálja, a flotta és Csang Kai Sek támogatását azzal indokolja, hogy az elősegíti a jövendő amerikai háború esélyeit. Csakhogy addigra Kínának is lesz atombombája, igy talán mégis hiábavaló pazarlás az adófizetők millióit erre költeni. Az angol közvélemény egv része szívesen át­adta volna Hongkongot a kimaiaknak, ahogyan Indiát is felszabadították. De amikor a Vörös Hadsereg kiűzte a korrupt kinai kormányt, az Egyesült Államok Hongkongot a Free World (Szabad Világ) jelképeként üdvözölte. így lehet a szerecsent fehérre mosni! Hongkong gyönyörű, impozáns palotái mellett szörnyű a nyomor, a koldusok és a koldussorban élő menekültek tömegei lepik el a varost. A tu­risták pedig fillérekért vásárolják össze az éh­béren készült gyönyörű szines szöveteket, ele­fántcsont faragványokat, kámforfa mennyasz- szonyi ládákat, brokátokat, bőrárukat, ékszereket. A hongkongi olcsó árak az egész világon is f mertek és idetódul a rengeteg turista a különbö­ző országokból, a Japánban és Koreában szolgá- • latot teljesítő amerikai katonák stb. A kiáltó nyomorúságot azonban ezeknek többsége észre Két évig folytatták levelezésüket és osztották Gyermekek csak 8 órát dolgozhatnak, de ezt sem veszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom