Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-14 / 24. szám

Thursday, June 14. ]9(>*i AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 7 SZÉLJEGYZETEK Hová lett a börzén elveszett 20 milliárd dollárt kitevő érték? — A börze spekuláció a tőkés termelő rendszer igazi arculatát mutatja Irta: Geréb József Habár már jóideje tudom, hogy a newyorki tőzsdén a részvények árgi egyszer fel, máskor meg lemennek, mégis nagyon elcsodálkoztam azon, hogy május 25-én, egy egészen közönséges napon, — az újságok, a rádió és a TV jelentése szerint, — csak egyirányú utat tettek: csak lefe­lé utaztak. A kétségbeesett jelentésekből arra lehetett következtetni, hogy a részvényárak (az árfolyam, mint mondják) tévedésből talán csak a pincébe járó felvonó gépre szálltak és igy az emeletre jutás helyett szépen elhelyezkedtek a mélységben. Mikor aztán azt is meghallottam, hogy az árak ily elbujása HÚSZ MILLIÁRI) dollár veszteséget okozott, nagyon megijedtem. Nem azért, mintha nekem is lettek volna részvényeim, amelyek a nagy “krach” következtében szintén a pincébe bújtak, hanem csupán azért, hogy miként kéjzel- jük mi el, MIT IS JELENT HÚSZ MILLIÁRD DOLLÁR? Csak igy kimondani, avagy számokkal is kiír­ni, — $20,000,000,000 — (angolul biliónak ne­vezik a magyar milliárdot) egész könnyű dolog, de ekkora érték elképzelése már tulnehéz a mi dollárokhoz és centekhez szokott agyunknak. Megkíséreltem azt ilyen formán: Van itt egy ismerősöm, aki jól megépített, szépen bútorozott, kél hálószobás házat vett tízezer dollárért. Ez a ház, a telek és a bútorok képviselik tehát a tíz­ezer dollárnak megfelelő értéket. Miután ezt sa­ját szemeimmel láthattam ennek elképzelése na­gyon könnyű. Vegyük tehát ezt egységnek. A képzelet határai Száz ilyen ház ér egy millió dollárt. Nagyváro­sok peremein az utóbbi években építettek ilyen telepeket már többet is. Egy-egy ilyen telep való­ságos kis városkát alkot. Ezer ilyen telepet lehet­ne építeni egy milliárd dollárból. Szóval a new­yorki tőzsdén eltűnt 20 milliárd dollár értéke kétszázezer ilyen városkát képviselt. Egy, két, sőt talán még tiz ilyen városkát is el tudok kép- —»élni együtt, de kétszázezret nem. Az már túl­haladja az ember képzelő tehetségét. És mégis a newyorki tőzsdén ez az elképzelhe­tetlenül nagy érték egy-két nap alatt úgy eltűnt, hogy még Edgar Hoover vizslái sem akadtak a nyomára. De hová tudták igy elrejteni? Ha a tőzsde alatt akkora pince van, hogy ott eldughat­ták, akkor azzal egyszerre megoldották a bomba­védőhelyek kérdését is. De azt is kérdezhetjük, hogy hol tartották addig amig el nem tűnt? Nem tréfa ez, nyájas olvasó, hiszen még emlékezhetsz hogy a részvények értéke igy elbújt 1929 novem­ber havában is és utána jött mindjárt a nagy depresszió, a munkanélküliség, az alma meg a/ ceruza árulgatás az utcasarkokon, a Hoover-fal- vak, stb. stb. — kostoló a régi jó világból. Szerencsére (bár nem tudom, hogy kinek a szerencséjére,) pár nap múltán a sajtóorgánu­mok nagy diadallal jelentették, hogy megkerült a 20 milliárd, legfeljebb csak pár cent hiányzik még belőle. De hát hol voljt ez az óriási érték ad­dig, amig bujocskát játszott? Elveszett? Sem­mivé, lett? Ily töprengés közepette hallottuk aztán, hogy tulajdonképpen nem is veszett el ez a nagy érték, mert NEM IS LÉTEZETT. Ez persze még job­ban megzavart. Ami nem-volt. az NEM IS SEM­MISÜLHETETT MEG. Hát mi lehet az a valami, am» már nincs akkor sem, amikor van? Vagy van akkor is, amikor már nincs? De csak most jön a legérthetetlenebb téijv, az hogy ez a hol-van- hol meg nincs, tehát c*ak KÉPZELETBELI ÉR­TÉK egyes embereknek hasznot hajt akkor is, amikor nincs, meg akkor is. amikor van. Nyájas olvasó, itt nem tréfás szójátékkal kerültél szem­be, hanem a tőkés termelő rendszer alapvető té­nyével : a tőke termelő képességével, ami törvé­nyesíti a mások által termelt javak egyrészének eltulajdonítását, A tőzsde szerepe Mert ha az eltűnt 20 mílb'rd dollár érték c=ak képzeletbeli volt, vagyis nem valóságos, akkor egyesek miért húztak utána nagy hasznot? És miért sírtak ezek akkor, amikor a csak képzelet­beli érték igazán képzeletbeli lett ? A tőkés ter­melő rendszer mai formája túlságosan komplikált ahhoz, hogy ily rövid rovatban részletesen ismer­tetni lehetne. Itt legfeljebb csak a tőzsde szerepé­vel foglalkozhatunk igen röviden. A tőkés termelő rendszer állítólag azért lett olyan nagyon hatásosan termelő, mert abban azok, akik valami uj árut, módszert, vagy szolgá­latot akarnak forgalomba hozni, részvénytársu­latot alakitanak, eladnak bizonyos mennyiségű részvényt, amelynek árából nyerik az uj üzlethez szükséges “tőkét”, amiből megvásárolják a tele­pet a nyersanyagot és felfogadják a dolgozó sze­mélyzetet. A részvényeket “bejegyzik” a tőzsdén, ahol azokat adják és veszik. Persze a részvényeknek sokféle grádusa van. Vannak olyanok is, amelyek tulajdonjoga tény­leges beleszólást enged a társulat ügyeibe. A tőzsdén árult részvények legnagyobb része azon­ban olyan, hogy annak tulajdonjoga nem jogosít a társulat irányítására. Az ily részvények tulaj­donosai csak bekasszálják a rendesen negyed­évenként kiutalt osztalékot, avagy tudomásul ve­szik, ha nincs osztalék és végre, miután a rész­vények árai állandó hullámzást mutatnak, a tőzsdeügynökségek (brokers) elfogadnak FO­GADÁSOKAT (amit persze eladásnak neveznek) bármely részvényre. Ha annak ára emelkedik, a különbséget kifizetik a vevőnek, de ha esik, — mint most is történt, — akkor a veszteséget le­vonják a vevő letétjéből, ami a jelenlegi törvé­nyek szerint .a “vásárlás” (fogadás) összegének 70 százalékát kell, hogy kitegye. Az ilyen részvé­nyek tehát csak papíron léteznek, vagyis nincse­nek akkor sem, amikor vannak; azért tűnhetnek el olyan gyorsan, mert vannak akkor is, amikor nincsenek. Másszóval: a tőzsde játék nem mái, mint TÖR­VÉNYESÍTETT HAZÁR DIROZÁS, amelynél mindig vészit és mindig nyer valaki, mint minden másféle fogadásnál. Az érték ily gyors eltünteté­sénél, mint most láttuk, állítólag csak a NAGY HAZARDÍROZOK, az igazi nagytőkések nyernek, akik felfalják a kicsinyek apró betétjeit. Kutatják az okokat A részvények árainak zuhanása olyan nagy riadalmat okozott, hogy annak kivizsgálását kongresszusi bizottságra bizták és erre a célra Wright Patman (R. Tex.) képviselő ajánlatára 750,000 dollárt szavaztak meg. William L. Carry, a Securities Exchange Commission elnöke tagad­ja, hogy a nagy bukást “professzionális börze já­tékosok manipulációja okozta.” Billy Graham hír­hedt evangélista szerint a nagy katasztrófát az Ur küldte intelem gyanánt, mert az emberek me­gint úgy elromlottak, mint a bibliai Sodorna la­kói ; nem járnak eleget a templomba, nem köve­tik az evangélistákat. . . Szóval a fekete varázs­lat müvének tartja a tőzsde hazárdirozást, amit csak az isten szolgálatára volna szabad űzni. És végre megszólalt az öreg Bernard Baruch is, (aki már fiatal korában milliomos lett a tőzsdespeku­lációkból), mondván, hogy túlságosan merészen >— infálciós módra — spekuláltak a mai tőzsé­nek, azért jött a nagy krach. Népi kapitalizmus A tőzsde ily ingadozása azonban már nem árthat a mai amerikai rendszernek, miután itt a részvények nem néhány ember, hanem mil­liók és milliók tulajdonában vannak, azért is ne­vezik NÉPI KAPITALIZMUSNAK, — mondotta a pénzügyminiszter, aki viszont tagadta, hogy a nagy bukást Kennedy elnök okozta, amikor az acélbárókat nem valami hízelgő módon jellemezte. Az amerikai kapitalizmus működését az egyik közgazdász éppen a Kennedy elnök által kipellen­gérezett US Steel Corporation esetével igy ma­gyarázta meg: Ez a társulat úgy a múlt évben, mint az idén is csak 75 cent osztalékot fizetett negyedévenként egy-egy részvénye után. A rész­vény (share) névértékét nem adta meg, de ha az a szokásos 100 dollár, akkor a négyszer 75 cent, vagyis 4 dollár mindössze csak 3 százalékos hasznot jelent, ami igazán oly alacsony, hogy szó­ra sem érdemes. De a US Steel Corp. múlt évi profitja az adók lefizetése után mégis igen nagy, — 174 millió dollár volt. — ami nem csoda, hiszen ezt 58 mil­lió share “hozta létre”. Viszont az 58 millió rész­vényt 325,000 tulajdonos bírja, igy átlagosan számítva egy-egy tulajdonosnak csax 174 részvé­nyé van, ami azoknak átlagosan mindössze csak évi 534 dollár hasznot hozott. Hát érdemes ily csekélységért manapság irigykedni? Népámitás Ez a magyarázat, amellyel a népi kapitalizmus eszméjét akai-ják alátámasztani, száz százaléko­san félrevezető. A US Steel, meg a többi nagy korporációk részvényeinek óriási többségét ugyan is csak maroknyi ember bírja, mig a nagy tömeg részvényes egyenként csak pár részvénnyel ren­delkezik. A US Steel igazi urai, a nagy részvé­nyesek, nem 534, hanem inkább annyi ezer dol­lárt húznak évenként a részvényeik után. Lát­tuk például a Charles E. Wilson (General Mo­tors) esetében, aki állítólag hat millió dollár ér­tékű General Motors részvényt adott el, hogy a honvédelmi miniszteri tárcát elfogadhassa. És mikor lemondott, pár nap múltán azonnal vissza­vásárolta. (Nagyon különös eladás lehetett az is.) Eisenhower miniszteri kabinetjében másoknak is el kellett adni részvényeket, hogy “szabadon” szolgálhassák a hazát. És egyetlen olyan esetben sem 5—600 dollárt hajtó részvényekről volt szó, hanem sok milliót képviselő és annak megfelelő hasznot hajtó értékpapírokat kellett valahogyan eltüntetni. \ De mint most kiderült, akadt elég magasállásu tisztviselő az Eisenhower kormányában, akik úgy gondolkodtak, mint Charles E. Wilson, hogy ami jó a General Motorsnak, az jó az amerikai népnek is; vagyis ami nekik hasznothajtó, az jó annak a népnek is, amelynek a bőréről nyúzzák le a túlzó nagy profitot. Eisenhowert különösen felingerel­te a Symington (D. Mo.) szenátor által vezetett vizsgálat azon része, amely szerint George Hum­phrey, Ike legjobb barátja és pénzügyminisztere is felhasználta hivatalát arra, hogy sok háborús rendelést terelt a clevelandi M. A. Hanna Corp. rézolvasztó telepei részére, holott annak a cégnek ő volt a legnagyobb részvényese. Humphrey bi­zonyára több, mint 500 dollárt kapott a Hanna részvények után és Ike most azért olyan dühös, mert Symingtonék kétségbevonják Humphrey önzetlen hazafiságát. Csupa hazafi A háborús uszítás következtében mindenféle árut, amire a katonaságnak esetleg szüksége le­het, nagy mennyiségben felraktároztak, “stock­pile”-! csináltak, mint mondották. Symingtonék adatai szerint az ily üzleteken igen sok gazdag hazafi lett megTfäzdägin>b. HuiupfiféV SgaK » rt‘z felraktározásából kapott részesedést. De igy csi­náltak például a gumi-bárók is, akik 1,091.934 tonna olyan nyersgumit adtak el a kormánynak, amely az állásban is állandóan romlik s azonkívül évi 3.8 millió dollárt kell fizetni a raktárhelyi­ségekért. A romlás évi több mint másfél millió dollárral csökkenti a gumi értékét, igy csak ezen az egy árucikken 5 és fél millió dollár az évi vesz­teség. Természetesen a textil-bárók sem akartak elT maradni az önzetlen hazafiságban. Symingtonék adatai szerint olyan zölxLszürke-sárga szinti “khaki” kelmét szállítottak 440.000 dollár ért,hogy nem lehetett felhasználni egyenruháknak. Meg­próbálták, hogy felhasználják zsebeknek. De hát kinek kell annyi zseb? Nem is beszélve arról, ami már a próbánál kiderült, hogy az a kelme még ar­ra sem volt alkalmas. Az aluminiumgyárak tulajdonosai még az eddig felsoroltaknál is jobb hazafiak, mert képesek voltak eladni a kormány militarista vásárlóinak az aluminumgy árt ásnak szükséges 13.2 millió dol- lárértékü “cryolite” anyagot, amire a kormány­nak semmi szüksége sem volt. íme, ilyen hazafias üzleti szellem vezeti a rész­vénytulajdonosokat, akik a tőkés termelő rend­szer igazi haszonélvezői. Ezek szabják meg an­nak nemcsak politikai és gazdasági, de egyben erkölcsi irányítását is. Nemcsoda tehát, ha Sy­mingtonék azt mondják, hogv a hőrzesnekuláció, meg a háborús anyagok felhalmozása a kapzsiság- olyan posványát takarja, amely, ha feltárják, eltörpíti a hírhedt Tea-Pot-Done skandalumot is. E%. a teljesen erkölcstelen profithajsza az irá- nyitója a háborús uszításnak, az őrületen fegy­verkezésnek és az emberiség feje felett lebegő, végzetessé válható atomháborúnak is. MHBiíl8B88WBH8B<WBK18BW8iWI(l8a>Ő«teXK.K.ií'K g.« :< sCSJS >< Kiíí HÍSS MEGVONTÁK az osztrák állampolgárságot jan Verbelen, Ausztriában letelepedett belga háborús bűnöstől. Belgium a távollétében halálra Ítélt Verbelen kiadatását kérte Ausztriától. A törvény értelmében a volt SS-tábornokot azonban addig nem adhatták ki, amig osztrák állampolgár volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom