Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-07 / 23. szám
«mié i., j.Ub2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 KÖRBE-KÖRBE írja: PAÁL MÁTHÉ ''enBBHMa«eoMBeeauHBe»aieiefflUNHena™wr Sajtónk 60 éves jubileuma alkalmával többen írtak már megemlékezéseiben az amerikai magyar polgári sajtó szerkesztőinek, Íróinak munkásellenes szei’epléséről. Természetes, hogy ezeknek túlnyomó többsége nemcsak munkásellenes beállítottságú, hanem nagyrészük szökve jött Amerikába, mert odahaza köröző levél, ügyvédek, árvák keresték őket. A legtöbbnek nem sok lehetősége volt itt a megélhetésre, igy sokan edénymosogatásból éltek, többen ügynökösködtek a bányatelepen, ahol ócska portékáikat sózták a szegény magyar, szlovák, román, stb. bevándoroltak nyakába. Ilyen garnitúrából kerültek ki azután az Amerikába szakadt magyarság szellemi vezetői, nem csoda tehát, ha lapjaik nívója sem volt valami magas. A második világháború előtt kijöttek között sok olyan volt, aki nem tudta elviselni a Horthy- éra nyomasztó légkörét. Ideérkezve egyideig emberségesen viselkedtek, Horthy-ellenes előadásokat tartottak, elmentek a munkásotthonokba, a háború alatt erős náciellenes álláspontot foglaltak el és dicsérték az oroszok hősies küzdelmét. A hidegháború azonban őket is megfertőzte, kiütközött belőlük igazi mivoltjuk és a munkásellenes- ségből próbáltak megélni. Marakodnak a koncon, amit a kormányunk odavet nekik. Nagyon csúnya kenyér az, amiből ezek az urak akarnak megélni ! “Isten kegyelméből” Nagyon nehéz a New Yorkban megjelenő “Ember” nevű hetilapról Írni, mert csak a témahiányban szenvedő szerkesztőjének adok alkalmat, hogy a “demokrácia üldözött lovagjaként” mutassa be magát olvasóinak. Ez az ur nagy figyelemmel kiséri a magyarországi eseményeket, s jól tudja, hogy a magyar nép olyan gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül, melyről az általa “régi jó világnak” nevezett időben még álmodni sem mertünk. Nehéz erről a témáról rosszat Írni, igy hát kissé átalakítja a híreket, mint ahogy azt a közelmúltban tette Székely Mihályról irt cikkében. Azt irta: “Székely Mihály, a pesti Operaház énekese, hosszabb vendégszereplésre Angliában tartózkodik. Kiengedték külföldre, mert előző külföldi utazásait nem használta fel disszidálásra.” A cikkből kettőt tudunk meg: 1) a magyar kormány fél kiengedni a művészeit külföldre, mert attól tart, hogy azok felhasználják az alkalmat a disszidálásra; 2) Székely előző külföldi utakon is volt és esze ágában sem volt Magyarországból elmenekülni. Amit azonban a szerkesztő helyesnek talált elhallgatni az, hogy Székely Mihály már két ízben “disszidált”. Először a Horthy-uralom idején, amikor otthagyta a Magyar Királyi Operaházat és Amerikába jött, ahol a Metropolitan Operaház legelső énekesei között szerepelt; másodszor pedig, amikor Magyarország felszabadult és Székely otthagyta a világ egyik leghíresebb és legjobban fizető operáját és Magyarországba disszidált, ahol nem várta sem nagy fizetés, sem a ré- ig közönség, hanem egy lerombolt ország és uj közönség, a magyar dolgozó. Azóta is a Magyar Operaház ünnepelt művésze akit a magyar nép szeretete vesz körül, s ezt Székely Mihály nem hagyná ott a világ minden dollárjáért sem, mert igaz művész, aki teljes művészi képességét csak a magyar közönség előtt tudja kifejteni. Erre a közönségre pedig jellemző, hogy a 80,000 operabérlet tulajdonosa között 45,000 Nagy-Bu- dapest dolgozói közül kerül ki, akik évente 6—12 operaelőadásra váltanak bérletet, s a környékbeli dolgozók, parasztok, értelmiségiek szintén bérlettulajdonosok, akik külön autóbuszokon járnak be az Operaház mindig zsúfolt nézőtér előtt lezajló előadásaira. Igaz az, hogy Székely és más . neves magyar művészek állandóan vendégszerepeinek külföldön, akárcsak a sportcsapatok, táncosok, stb. Tehát nincsenek börtönbe zárva; nincs ott vasfüggöny, de van igazi kultúra, amely ahelyett, hogy disszidálásra késztetné a magyar művészeket, írókat, inkább visszatérésre csábítja az 56-os disszidáló- kat is, akik között bőven vannak művészek, írók, stb. A fentnevezett szerkesztő ur mártirkomplexum ban szenved. Gyakran hivatkozik arra, hogy milyen szenvedéseken ment át Hitler egyik szörnyű táborában, Mauthausenben. Tudjuk, hogy milyen embertelen kínzásokon mentek keresztül ezeknek a táboroknak a lakói, és mennyien pusztultak el bennük. Azt mondják, hogy a szenvedés megne- mesiti, jobbá és megértőbbé teszi az embert felebarátai iránt és hálával tölti el azokkal szemben, akik bármilyen csekélységgel is hozzájárultak szenvedéseik megszűnéséhez. A szerkesztő ur azt mondja, hogy “Isten csodálatos kegyelméből maradt életben és ezért ad hálát Istennek.” Nem kételkedem Istenben való hitében, de kérdem, hogy ha a jó Isten meg tudta menteni, nem lett volna könnyebb, ha egyszerűen meggátolta volna, hogy az a sok szenvedés bekövetkezzen? De arra is gondolni kellene, hogy a hálából egy jó adagot az orosz vörös hadsereg is kiérdemel, mely millió- számra Veszitette el katonáit, hogy a német fasizmust széjjelzuzza; s ha ez csak néhány hónapot késik, akkor újabb száz- és százezrek pusztultak volna el Hitler haláltáboraiban. Ugyanabban a táborban, a szerkesztő ur alantasaként volt egy kiváló magyar orvosprofesszor, aki a legszörnyübb körülmények között pusztult el. Ne legyen félreértés, nem nehezményezem, hogy a szerkesztő ur életben maradt, kívánom, hogy éljen az emberi kor legvégső határáig. De miért nem érte az isteni kegyelem dr. Polacseta Ernőt, aki embernek és orvosnak is nagy volt ? Bizonyára sejti a szerkesztő ur, hogy a maut- hauseni tábor borzalmairól Nádass József hadirokkant könyvéből van tudomásom, melyet Izraelből küldött egy jó barátom, aki ezt irta: “Nádass majdnem 500 oldalas könyve kézről kézre jár az itteni magyarszármazásu polgárok között, akiket nem az általuk is jól ismert borzalmak döbbentenek meg, hanem azok az oldalak, melyek annak az embernek a szereplését Írják meg, aki együtt volt Nádassal, amig fel nem szabadultak.” Barátom kérése nélkül is felhívtam volna a szerkesztő ur figyelmét, hogy foglalkozzon lapjában ezzel a könyvvel és cáfolja meg, hitelt érdemlően azokat a kitételeket, amelyek a “Karmos évek”-ben vannak lerögzítve. Természetesen senki sem fogja sem itt, sem Izraelben elfogadni a kérdés olyan módon való elintézését hogy Nádass József kommunnista, mert tudott dolog, hogy ő évtizedeken át tudósítója volt a külföldi lapoknak, azonkívül több kötet prózája és verse jelent meg, és inkább liberálisnak volt mondható egész életében, mint szocialistának. Miután Nádass könyve kézről kézre jár az “Ember” olvasói között, meg vagyok győződve, hogy a szerkesztő ur hálás lesz nekem, hogy felhívtam reá figyelmét. KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA •*>, ták Jk. Jk. A A AliAi. A AAAJkA Á. A A. Kedves Atyafi és Atyalány! Utolsó leveletekre válaszolva sietek kifejezni baráti együttérzésemet. És bármikor, amikor csak kedvetek froccsan, kibőghetitek magatokat göthös, öreg kebleimen. Mint irod, két vacak, szürke, se nem gyémánt, mégcsak nem is rubint, csak egyszerű epekő kibányászásáért ötszáz dollárt fizettél a fősebésznek, kettőt a kuktasebésznek, egyet az altatónak, ötvenet az ébresztőnek, ugyan annyit a mütőszobáért és ötöt a fürész-élesitésé- ért, mert nem késsel vágták fel a hasadat, hanem csakúgy belefürészeltek. Legalább is úgy néz ki a seb. Főzettél harminckettőt naponta a szobáért, a Kedves Testvérnek, hogy az lemosson és a szádba dugja naponta kétszer a hőmérőt és azért a cserebogár-porció ételszerüségért. Reggel azért nem etted azt meg, mert úgy gondoltad, hogy ebédre jobbat kapsz és az ebédet abban a reményben toltad félre, hogy majd este... hátha... vagy talán majd holnap. .. Addig nem is engedtek ki a kórházból, amig a háromezer dollárból, ami a bankban volt, egy cented is maradt. Az utolsó ötszázat avval számolták el, hogy a vakbeledet is kivették, mert hogy éppen arra jártak és gondolták, hogy neked úgy sincs szükséged rá, nekik viszont jól jön az ötszáz. Egyszóval kifosztottak benneteket, Pajtás és Pajtásnő. Azt a leaszott bank-könyvecskét egész bátran eldobhatjátok, nem éri meg a berámázást, mert a harminc év alatt összegyűjtött háromezer dollárotok elment és az öregségetekre kapott száz és egynéhány dolláros nyugdíjból -azt már nem lesztek képesek felhizlalni. A Gyurka, a parádés pipám azt izeni, hogy fel a fejjel! Éppen azon gondolkozik, a munkát majd rámbizza, ő csak a gondolatot adja, hogy három pirulát fog kitalálni, amivel bosszút állunk azokon az orvosokon, akik ellenzik az öregek orvosi ellátását. Hogy felbosszantsam, mert akkor gyorsabb az észjárása ellenkezni kezdtem vele. (Ezt azok a fránya kommunisták dialektikusságnak hívják.) És hogy az érem mindkét oldala legyen megvilágítva, felhoztam neki egy csomó érvet, amelyet most az orvosok használnak. “Itt van, Gyurka, az ötödik parancsolat, ami azt mondja, hogy tiszteld szüléidét, mint tenma- gadat. Vagy valami hasonlót. Nem emlékszem pontosan már rá, annyira kiment a divatból. A ti esetetekben ez annyit jelentene, jhogy a fiatoknak kellene kifizetni a következő operációtokat, feltéve, hogyha. . . most jut eszembe, hogy azt Írtátok nemrégen, hogy a fiatok kiélte már a munkanélküli segélyt és kismirglizte a lakatos szerszámait. .. elsőrendű lakatos volt, amig az automáció kapcsán munkanélkülivé nem vált és áttér egy uj szakmára. Betörőnek készül. Remélem sikerül neki. Mert családja van és élni kell, ha nem is muszáj. Erről jut eszembe, hog^ ,vannak az unokáid? Most azokon volna a sor, a fenti ötödik parancsolat szerint, hogy eltartsák szüleiket, hogy azok viszont titeket. .. Oh, az egyik négy, a másik két éves. Az baj! Hogy a szentirásnál maradjunk, nem mondja azt is, hogy a szegényeké a mennyek országa? Egy ki nem gyógyított epekő, amelyen felrepül a szegény a mennyországba áldás. Lám a gazdag, hiába gyógyítják ki az epéjét, mégis* a pokolba kerül. Ha kissé később is. Mert amint a szentirás mondja; könnyebb egy tevének... satöbbi...” “Aztán itt van az orvosok nagyágyúja”, mondom Gyurkának. “Az öregek ellátása az szocializmus. Méreg és ha azok azt mondják a kékre, hogy kék, akkor az nem kék, hanem hazug propaganda, Amerika-ellenesség. Börtönbe vele! “Még van a harmadik pirula is. Az első, a fe- chér, egy gyenge tészta lesz melyet a csecsemő kap. Az 18 éves korig megóvja hascsikarástól a himlőig minden betegségtől, még ától is, hogy a gödörbe essen. A második pirulát, a zöldet, akkor kapják, amikor a tizes évekbe kerülnek. Ebben már több a csuzpájz. Ez a vérereket tisztítja a kártékony baeillusoktól és vírusoktól, s megóvja a kerge fiatalokat az automobil gyorshajtástól is. A harmadik pirula piros lesz’és megkemé- nyiti az összkeményitendőket. Ezt találtam fel a munkások, a nincstelenek és az öregek számára, a maga Apafija és Apalánya számára is. Ettől oly rugalmassá válik az émber, amint bevesz egyet-kettőt belőle, hogy felugrik a legközelebbi hordó tetejére, merthogy kurázsit kapott és bele- orditja a tömegbe, hogy mi az ö baja és hogy mi a munkások baja és az öregek baja és megválasztatja magát képviselőnek, vagy akár elnöknek és megszavaztatja az orvosi ellátást és még annál is -többet” — igy a Gyurka. “Bolondot beszélsz, te, Gyurka ! Van-e itt Amerikában munkás, aki képviselőnek lett megválasztva? Kölyök korában lehetett valaki cipőpucoló, vagy újságkihordó, vagy később talán némi fajta munkás, de amikor megválasztották képviselőnek, gyártulajdonos, bankár, generális, vagy korporációk ügyvédje kellett, hpgy legyen. Talán az egyetlen kulturnemzet .vagyunk, ahol nincs egy szál munkás a képviselőházban. Ezért is van az, hogy mig ezer törvény ömlik a kapitalisták zsebébe, jó, ha egy-kettő cseppen a munkások és az öregek számára és azokat is lám mily nehezen kell kiharcolni.” “Hát éopen arra jó ez a piros pirula, hogy a cseppekből tenger legyen.” Evvel pontot tett Gyurka a szavalatra és elaludt. AZ ETNA, Európa legnagyobb tűzhányója május 22-én ismét kitört. A vulkán északkeleti krátere több heti szünet után lépett újra működésbe. MAGYAR SZÓ KIADÓHVATALA ül East Ifith Street Ő New York 3, N. Y. |* . <• Tisztelt Kiadóhivatal! ;! Látom, hogv EBBEN A HÓNAPBAN lejárt 1 , s >7. előfizetésem. Itt mellékelek $............................-D; ■ év. ;; ftim: .............:..........................j * / áros:........................................................Állam: ....;! 1 ■ mW>
