Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-07 / 23. szám
Thursday, June 7-, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 3 DJ ELMÉLETTEL “GAZDAGODOTT” A TÁRSADALOMTUDOMÁNY Egy neves amerikai tudós a háború kitörésének lehetőségét autóbalesethez hasonlítja. Ugyanakkor az “ellenőrzés” lelkes hive is egyben A New Times cimü folyóiratban V. Berezhkov idézi Bruce Russettnek, a Massachusetts Institute of Technology tanárának az uj elméletét. Russett két könyv tüzetes elemzésére alapozta “felfedezését”. Az első könyv Sydney Bradshaw Fay “klasszikus tanulmánya” az első világháború okairól, amelyet New Yorkban adtak ki 1928-ban mig a második könyv J. Stannard Baker munkája, amelynek cime “A Framework for the Assessment of Causes of Automobile Accidents” (Egy vázlat az autóbalesetek okainak a felbecsülésére), Illinoisban jelent meg 1955-ben. Russett, Baker módszerét használta az első világháború okainak az elemzésére és azt találta, hogy semmi különbség nincs az autóbaleset és a háború oka között. Ezt az elméletet aztán még részletesebben kifejtette a Journal of Politics 1962 feburári számában. Russett itt a következőket írja: “Egy ‘baleset’ számításba vételének a felhasználása maga után vonja, hogy a háború eredetével kapcsolatban is tegyünk bizonyos feltételezéseket. Itt különösen arra jöhetünk rá, hogy a háború kitörése, legalább is abban a formában, amelyben több nagyhatalom is résztvesz, inkább véletlen baleset, mint tudatosan kitervezett támadási tervnek a következménye. Elutasítjuk a ‘háborús bűn’ fogalmát... Inkább azt feltételezhetjük, hogy hasonlóan ahhoz, mint egy autóbalesetnél, egy nagyhatalom sem akarta az általános összeütközést — egy gépkocsivezető általában nem akarattal hajtja neki kocsiját egy fának. A háború és a baleset inkább számos olyan ténynek a következménye, amelyek hanyagságból és nemtörődömségből születtek, és ezeknek a tényeknek a következményeit nem lehetett időben előre látni. . Ebből tehát világosan azt a következtetést vonja le a szerző, hogy senki nem akarja a háborút és senki nem tervezi. Senki nem felelős érte és nincs olyan dolog, hogy hábonis bűn. A háború egyszerűen ugv jelenik meg az emberiség életében, ahogy egy békés járókelő fejére esik egy véletlenül lehulló tégla. Ez Russett magyarázata az első világháború kitörésére vonatkozóan. Több mint 100 lényeges és lényegtelen okot gyűjt össze, amelyből megtudhatjuk, hogy olyan “csekélységek”, mint a hatalmak közötti szakítások és uszítások, amelyek a fegyverkezési verseny, a katonai szövetségek, nacionalizmus, gazdasági imperializmus és felelőtlen sajtótevékenységnek a következtében jöttek létre, nem lényeges okai a háborús konfliktusoknak. Mi hát akkor a lényeges ok? Megvan erre is a felelet. A háborúk legfőbb oka “a nagyhatalmak vezetőinek a túlterheltsége, aggodalma és kimerültsége.” Ez ugyanúgy háborút okozhat Russett szerint, mint ahogy egy autóvezető kimerültsége és fáradtsága is balesetet idézhet elő. Ez az “elmélet”, ha lehet egyáltalán elméletnek nevezni Russett elmefuttatását, nem sokat jelent a tudomány területén. De a hiszékeny emberek félrevezetésére nagyszerűen alkalmas. Nyilvánvaló, hogy Russett és kiadója, a University of Florida, nem tudnak arról, hogy a marxizmus-leninizmus már régen felfedezte a háború igazi okait. Ez utóbbi bemutatta a monopóliumok háborús érdekét éswcselszövéseit ennek kirobbantására. így az első világháború kitörésének az okát sokkal logikusabban megérthetjük, ha számításba vesszük azt, hogy az imperialista hatalmak teljesen felosztották a világot egymás között. így egy néhány állam kezén halmozódott fel a föld hatalmas gazdagsága. További felosztást vagy gazdago dást csak úgy éi’hetett el egy hatalom, ha másokat megrövidített. Ezt pedig csak erőszakkal érhette el. így tehát az uj felosztást követelő hatalmak csak háború folytán remélhették vágyaik beteljesülését. Napjainkban a világháború kitörésének a veszélye még nagyobb lett, mert a reakciós erők betegesen gyűlölik a szocializmust és mindent ami haladó. Egy esetleges háború azonban ma már sokkal végzetesebb következményekkel járna az egész világra, mert a thermonukleáris fegyverek teljesen elpusztíthatják. A háború veszélye tehát jiem véletlen, ahogy Russett szeretné elhitetni velünk. Ez a profitharácsoló imperializmusnak a lényeges alkotórésze, amely teljesen uralni akarja a világot. Ez nem ismer más rendszert a világon, mint a parancsolás és engedelmeskedés rendszerét, ahol a hatalmasabb államok uralmuk alá hajtják a gyengébbeket. Az agresszív háborút a nemzetközi kérdések rendezése normális módszerének tartja. A múltban, amikor még az imperializmus az egész világot, a föld minden országát kézben tartotta, a háború teljesen a monopóliumoktól függött, valamint azoktól a kormányoktól, amelyek szolgálták őket. Ma már azonban más a helyzet. Az emberek kezdik felismerni a háború igazi okait és felismerik azt is, hogy kit terhel a felelősség elindításáért. Gyorsan terjed az a meggyőződés, hogy a világháborút meg lehet akadályozni, ha a szocialista országok, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásmozgalom és az összes többi békét kívánó szervezetek együttesen vetik latba minden törekvésüket ennek elérésére. Ez persze keresztülhúzza az imperialisták számítását, akik továbbra is szeretnének a tömegek kizárásával politizálni. Ezért hoznak létre ilyen logikátlan elméleteket, mint amelyet itt ismertettünk. Ennek az a célja, hogy bebizonyítsa, a háború elkerülhetetlen végzet. Russett azt állítja, hogy az ő elmélete teljesen VVVVVVVWWVVVVWVWVVVVWVWVWVVVVVVMVVVVW Kruscsev a nemzetközi kereskedelemért Az Európai Közös Piac diszkrimináló célkitűzéseivel szemben, minden országra kiterjedő kereskedelmi kapcsolatokat ajánl N. Kruscsev szovjet miniszterelnök minden országra kiterjedő nemzetközi kereskedelmi szervezet megalakításának célszerűségéről beszélt Moszkvában, ugyanakkor az Európai Közös Piacot elitélte mint az imperialisták eszközét, amit a szocialista és az ázsiai-afrikai országok ellen szándékoznak felhasználni. Kruscsev a Mali Köztársaság (Afrika) elnöke, Modibo Keita vezetésével a Szovjetunióban levő Mali-i delegáció tiszteletére rendezett fogadóestén szólalt fel. Negyven perces beszédét külföldön is rádión továbbították. “A szovjet kormány ajánlatosnak tartja egy nemzetközi konferencia összehívását, a kereskedelmi problémák megoldására, ahol olyan kereskedelmi szerv fellállitását beszélnék meg, amely diszkrimináció nélkül a világ minden országát és területét felölelné”, mondotta Kruscsev. Véleménye szerint számos ország támogatna ilyen összejövetelt. Az Európai Közös Piacot úgy jellemezte, mint amely a gyarmatosítás uj formájával szándékszik gáncsolni az uj országok függetlenségének kifejlődését. “Az uj országok alárendeltsége a Közös Piac keretében abban nyilvánulna meg, hogy mezőgazdasági és ipari nyersanyag termelők szerepét kapnák és az ipari országok függvényeivé válnának”, mondotta. Az együttműködés ellenfelei Ez nem az első alkalom, hogy a Szovjetunió a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok baráti ki- fejlesztésére tesz ajánlatot. Legutóbb 1960-ban, amikor az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizotsága gyiilésezett Genfben, Nikolai P. Firyu- bin szovjet külügyminiszterhelyettes, a Szovjet bekapcsolódását ajánlotta a nyugati országok kereskedelmi egyesülésébe. Akkor alakult az európai Gazdasági Együttműködést Fejlesztő Szövetség, amelyhez az Egyesült Államok és Kanada is csatlakozott. A szervezet a Szovjetunió ajánlatát visszautasította. Washingtonban a hivatalos álláspont ellene van a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való gazdasági, illetve kereskedelmi együttműködésnek. Ezt Rusk külügyminiszter újból kifejezte saj tókonferenciáján, ahol elutasitólag nyilatkozott Kruscsev ajánlatáról a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok megbeszélését illetően. Úgy állította be, mintha a nyugat gazdasági életereje félelemmel töltené el a Szovjetunió vezetőit, akik igy igyekeznek az országokat távoltartani a Közös Piactól. fedi a jelenlegi helyzetet is. Ezzel tehát azt akar ja elfogadtatni a közönséggel, hogy a nemzetköz helyzet alakulása teljesen a szerencsétől függ “Elérhetünk egy olyan pontra, ahonnan nincs menekvés” — hangoztatja. Ez a pont pedig a telje? nukleáris háborút jelenti. Nincs tehát értelme a háborús uszítok megfékezésének, mert aminek jönni kell az úgyis bekövetkezik. De Russett nem elégszik meg ennyivel sem. Sokkal tovább megy ennél. Azt állítja, hogy a háború kitörését csak egyféleképpen lehet megakadályozni. És ez az egy mód: az ellenőrzés. Ha minden hatalom ismeri a másik katonai felkészültségét, akkor még esély van a tragédia megelőzésére. Létre kell tehát hozni, szerinte, az ellenőrzés rendszerét. A idegen országok ellenőrzésével egy időben meg lehet tenni azokat az intézkedéseket, amelyek a háborút megakadályozzák. De a háborút meg lehet akadályozni (és Russett szerint lehet) még akkor is, ha már az egyik nagyhatalom el is határozta a meginditását, akkor miért nem lehet a vitákat ezt megelőzőleg rendezni, amikor még kedvezőbb esélyek állnak fenn ennek elérésére? Ez az egy kérdés teljesen elegendő arra, hogy leleplezze Russett egész el méletének alapját. Nem véletlen tehát, hogy még csak nem is említi az általános és teljes lefegyverzést, pedig, a világ jelenlegi körülményei között csak ez lenne az egyetlen biztosíték a nukleáris háború ellen. Russett csak az ellenőrzésről beszél, nem a lefegyverzésről. Neki csak a kémkedés lehetőségét magában foglaló ellenőrzés a lényeges. Úgy látszik az ellenfél erejének a kikémlelése jelentős akadály a háború elindításának útjában. Ennek kiküszöbölését kísérli meg, a háborút az autóbalesethez hasonlító professzor, uj “elméletével.” WWWVWWWWVÁAAA/WWWWVWWWWWW« Valójában az uj szervezet számos országban uj gazdasági problémákat támaszt, mivel a tag- álamok saját önvédelmi céljaikat csak mások érdekeinek elnyomásával érhetik el. Anglia félti európai kei’eskedelmét, de csatlakozása a Közös Piachoz a Brit Államközösség gazdasági és kereskedelmi viszonyát károsan befolyásolná és ezért úgy Angliában, mint a közösség többi országaiban erős ellenzék alakult ki a csatlakozás ellen. A piac monopolizálásával a Közös Piac tagjai veszélyeztetik a kis országok gazdaságát mindenütt. Az iparilag fejletlen országokat pedig valóságos gazdasági csatlósokká rendelnék alá. Házak - színes üvegből A szüntelenül épülő, növekedő szovjet városok lakói, ha az utcákat járják, az eddigi, téglából vagy előregyártott betonelemekből készült uj háztömbök mellett az utóbbi időben mostanáig ismeretlen építészeti jelenség, üde pasztellszínű, modern formájú épületekre, üvegből készült házakra figyelhetnek fel. Eleinte csupán háztetőket készítettek üvegből a szovjet építők, ám hamarosan megjelentek az első, szinte teljes egészében üvegből készült lakóházak is, mégpedig Kijevben, ahol ma egy egész teret öveznek ezek a szivár- ványszinekben pompázó légies, ultramodern épületek. Az üveg-épületek a lakosság körében máris nagy népszerűségnek örvendenek, és a szakemberek szerint tartósabbak és olcsóbbak is, mint a hagyományos építőanyagból készült lakóházak. Az üvegházakat, helyesebben ezek alkatrészeit. Brjanszkban gyártják. A város tudományos kutatói türelemmel munkálkodtak éveken át az idevágó technológiai folyamatok aprólékos kidolgozásán. Az üvegszálakból készült kettős, gyantás és szinezett házfalak között száraz levegő tölti be a szigetelő szerepét. A falakat tetszés szerint lehet mintázni, ha az építész akarja akkor akár téglaház illúzióját is keltik, és ott átlátszóak, ahol az ablakok lennének — ha nem épült volna minden üvegből. Az uj építőanyag nem párásodik, nem rakódnak rá jégvirágok, kitünően szigetel, tökéletesen ellenáll a nedvességnek, megtartja a szoba kellemes hőmérsékletét és minden külső zajt minimálisra csökkent. Az előregyártott üvegrészek összeszerelése rendkívül könnyű és ugyanakkor kevés időt, kevés szakképzett munkaerőt igényel, és mindez az anyag olcsóságán túl, az épitési munkálatok költségeinek csökkentését is eredményezi. A VARSÓI könyvvásár alkalmából a szocialista országok könyvkiadásának vezetői tanácskozásokat kezdtek a kiadók és irányitó szerveik nemzetközi együttműködésének elmélyítéséről. __
