Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-24 / 21. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WUKL) 4UVMMWVUW«/WVWW«AAMVtA/>AAAAMAMVWVAA>WW\«\AAAnnAAAAIWW>AAnAAAAA>WVWV^AAVMVVMAAn'/ l| Magyarország Több mint negyvenmillió forint értékű társadalmi munkával számolnak az idén Az idén országszerte mintegy 140—150 millió forint értékű társadalmi munkával, Budapesten pedig 42 milliós önkéntes munkával számolnak a tanácsok Budapesten a társadalmi segitség összehango­lását és irányítását az idén is a Hazafias Nép­front Budapesti Bizottságának keretében műkö­dő operativ bizottság végzi, és a dolgozókat a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöksé­ge, valamint a KISZ budapesti bizottsága moz­gósítja. A társadalmi munka megszervezése most ke­rült először szakszervezeti kézbe a Szakszerveze­tek B’pésti Tanácsánál. Ebből az alkalomból felke­restük az SZBT-nél Bakos Mihályt és Sulyok Andrást, akik tájékoztatást adtak a központi, fő­városi jellegű társadalmi munkákról. A lágymá­nyosi parképítésnél május elejétől októberig na­ponta kétszáz társadalmi munkás tevékenykedik majd. Folytatják a Citadella környékének rend­behozását is. Itt is megindult már a munka, és a tervek szerint szeptember 1-ig folyik majd rend­szeresen, naponta 60 társadalmi munkás részvé­telével. A Népligetben október közepéig tart majd a tereprendezés; napota 80 társadalmi munkás segédkezik itt. A Várnál 180—200 ön­kéntes dolgozó segédkezik naponta a téglatiszti- tásnál téglaátrakásnál. Ezeknél a munkahelyeknél a pedagógus, a nyomdász-, az orvos-egészségügyi szakszervezet, a HDVSZ, a vasas-, a ruhás-, a közlekedési, az építők szakszervezete, illetve ezek budapesti bi­zottságai, szakszervezeti alapszervei biztosítják a társadalmi munkások foglalkoztatását. Csupa acél, beton, üveg itt minden. Bejái’tuk a hatalmas épületeket és kísérőnk jóvoltából min­den üzemrész tetőzetét is megmásztuk. Megérte. Több emeletnyi magasságból gyönyörű panoráma tárul elénk. Madártávlatban az impozáns Dunai Vasmű, körülötte a hangulatos város. A Dunai Szalmaceilulózgyár, a második ötéves terv legnagyobb könnyűipari létesítménye, befe­jezés előtt áll. Tulajdonképpen a gyárat az erede­ti terv szerint 1963. julius 30-ra kellett volna át­adni, de később olyan határozat született, hogy az átadást 1962. december 31-re kell előrehozni. S, most a vezetők és a munkások szerint már ez a dátum is megdőlt, mert a gyár 1962 szeptember elsején megkezdheti a próbaüzemet. A gyár felépítésének célja ismert, Magyaror­szágon a papirt elsősorban fából, főleg fenyőfá­ból állították elő. Fában viszont Magyarország szegény. Az alapanyagot külföldről kellett behoz­ni. A rohamos fejlődés tehát rászorította az or­szágot, hogy olyan papírgyárat létesítsen, amely­ben hazai nyersanyagból, szalmából lehet papirt gyártani. Külföldön, fejlett ipari országokban az már régen meghonosított gyakorlat, és bizonyos hazai tapasztalatokkal már az 1954-ben felépült Szolnoki Papírgyár is szolgált. Az első kapavágást 1956 nyarán tették. De a gyár felépítéséhez tulajdonképpen csak 1958-ban foghattak teljes erővel — az ellenforradalmi ese­mények miatt. Az csak természetes, hogy már a tervezésnél is a legkorszerűbb technikát vették 1 ámításba. Ezért az üzem gépeit több külföldi országból hozatták, a beszerelést pedig a szállító országok szakemberei végzik. A gépek zöme Ang­liából jött, de vásároltak fontos berendezéseket az NDK-ból, Franciaországból és a svédektől is. Valóságos kis nemzetközi brigád dolgozik itt, a magyar szakemberekkel együtt. A külföldi mun­kások jól érzik magukat Magyarországon, a több hónapos munka során összeforrottak a magyar munkásokkal. Május elsején nagy részük együtt vonult a dunaújvárosiakkal és éltette a munkás- osztály nemzetközi ünnepét —Élvezet a magyar munkásokkal együtt dol­gozni — mondja James Donald angol kőműves. ■—Már szinte szó nélkül is értjük egymást. A szak ma szeretete és értése közel hoz bennünket egy­máshoz. Ha valami fennakadás történik — és sajnos, ilyen nem egyszer előfordul —, a magya­A szakszervezetek igen nagy kedvvel vállalták a munkák szervezését. A Népliget rendezéséhez például, az eredetileg 80 főre tervezett munkás- létszámot — a környékbeli vasasüzemek kérésére — 120-ra kellett felemelni; ez azt jelenti, hogy október 15-ig az eredetinél mintegy 3,000-rel több társadalmi munkás tud majd részt venni a Népliget szépítésében. Az illetékesek gondosan ügyelnek arra, hogy a három-négyórás társadalmi munka valóban ön­kéntes legyen, és ennek megfelelően, munkaidőn túl, jól szervezett körülmények között kerülhessen rá sor. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete és a Vöröskereszt mind a négy helyen állandó orvosi ügyeletet tart. A társadalmi mun­kából egyébként a művészeti szövetségekben tö­mörült színészek, művészek sem akarnak kima­radni. A színészek például egy-egy próbamentes napon vesznek majd részt a munkában. A KISZ-fiatalok tízezrei végeznek az idén is társadalmi munkát. A Belügyminisztérium KISZ- szervezete például minden délelőtt 50—50 fiatalt biztosit a lágymányosi park rendezéséhez. Ugyan csak a KISZ mozgósítja a diákokat, akik május 15-ig, majd szeptember 15-től október végéig minden második héten, naponta 180-an vesznek részt a Várnál adódó társadalmi munkában. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt a rendkivü jelentős segítséget, amelyet egy-egy kerületben közvetlenül ad a lakosság — a Hazafias Népfront és a tanács szervezésében — a lakóterület csino­sításához, akkor valóban elmondhatjuk: az idén is sok tizezer budapesti bizonyítja be önként vál­lalt társadalmi munkájával is városa szeretetét. T. rokkal együtt szidjuk a szervezetlenséget és együtt örülünk, ha olajozottan forog a kerék. Kis nemzetközi brigád. Különböző nézetű, ké­pességű emberek, akiket a gyár építése, a munka hozott közös nevezőre. A gyárat úgy tervezték, hogy később bővíteni lehessen. Az első lépcsőben évente 22,000 tonna szalmacellulózt gyárt az üzem. A második lépcsőben megépül a cellulózgyár­hoz kapcsolt papírgyár is, mely a Szovjetunióból kapott gépekkel évente 48 ezer tonna papirt gyárt majd. A kombinát további kiépítése a harmadik ötéves tervben folytatódik. Ekkor a jelenlegi cel­lulóztermelésük két és félszeresére növekszik, pa- pirtermelésük pedig egy harmadával nő. A Dunai Szalmaceilulózgyár első lépcsőjére ösz- szesen csaknem 700 millió forintot fordítanak. S ez a hatamas összeg hét esztendő alatt megtérül, mert jelenleg az ország a gyárban majdan készü­lő termék mennyiségéért hárommillió dollárt ad ki évente. Ahány hónappal hamarabb készül el a gyár a határidőnél, annyiszor 250 ezer dollár va­lutát takarít meg a Népgazdaság részére. A modern, teljesen automatizált gyár már az első évben 400 dolgozót foglalkoztat. Később ez a szám mindinkább nő, és a második ötéves terv végén már ezerre becsülhető. A törzsgárdát már többé-kevésbbé kialakí­tották, illetve tervszerűen most is alakítják. A munkások egy része Szolnokon végzett szaktan- folyamot, más részük pedig külföldön, Angliában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, az NDK- ban és Romániában tanul. Az acél-, beton-, üvegkolosszus készen áll. A gépek 80 százalékát már beszerelték. A külföldi cégek tartották a szavukat, a magvar és külföldi mérnökök és munkások pedig állják a sarat. A gyár felépítésének előre hozott határideje: 1962 szeptember 1., tehát nemcsak szép álom hanem valósággá is válik. • GELLÉR'f ENDRÉNEK, a Nemzeti Színház el­hunyt főrendezőjének síremlékét felavatták a Farkasréti temetőben. A síremlék Pátzay Pál Kossuth-dijas szobrászművész alkotása. • KOCSI helyett vikendházat, autógarázst gyárt a a Szentendrei Kocsigyár. Mindkét uj gyártmá­nyát bemutatja az idei Budapesti Ipari Vásáron. Lázas munka a vásárvárosban A Budapesti Ipari Vásár felé haladva, egyre nyüzsgőbb a forgalom; valóságos konvojban ha­ladnak a gépeket, dekorációkat szállító teherau­tók, különböző nemzetiségű személyautókon kül­földi kiállítók, rendezők sietnek már kora reggel szorgoskodnak, már a vásár területén kívül, a tó­parti “Külföldiek találkozóhelyén” is, a klubban, amelyet kibővítettek, hogy a válható nagyszámú kereskedelmi tárgyalásokat zavartalanul, kényel­mes, modern környezetben bonyolíthassák le. A klub bővítésével a napokban elkészültek, és már a telexgépeket szállítják a helyszínre. Ládahalmok, itt-ott már felállított néhány gép- óriás ; szakadatlan kopácsolás; a magasban szere­lő, festő emberek; máris bábeli hangzavar; ez ma a vásárváros. A színes, világitó szökőkút alatt most szerelik a kábeleket, szemközt az uj gyógy­szeripari pavilon üvegfalai csillognak. A főtér jobb oldalán, a könnyűipari pavilonban az állami könnyűipar, a szövetkezeti, a tanácsi vállalatok együttes, egymással versengő bemutatójának ku­lisszáin dolgoznak az emberek. Tisztítják a pavi­lon főtérre néző hatalmas kirakatablakait, ame­lyek mögé a “legszebb termék pályázat” győztes árucikkei kerülnek. A kohó- és gépipar csarnokában a Fémáru- és Szerszámgépgyár szerelői már beállítják, próbál­ják a legújabb tipusu programos másoló eszter­gapadot. A túloldalon a DIMÁVAG Borsodból ér­kezett szerelői foglalatoskodnak az imént a pó­diumra emelt hatalmas, körasztalos marógépük körül. A Találmányi Hivatal pavilonjába csak most fog megérkezni a száz magyar újdonság, de az NDK-beli feltalálók tiz találmánya már ott van, és nemsokára két mérnök is megérkezik, hogy a szakemberek elmondják a hazájukban évi sok millió márka megtakarítást hozó találmányaik lényegét. Bolgár szakemberek találmányait is ki­állítják az idén. A szovjet pavilon mellett most csinosítják a már felállított mezőgazdasági gépóriásokat, a legújabb tipusu autók is ott sorakoznak, máris az érdeklődők gyűrűjében. A csehszlovák pavilonban éppen most pakolnak ki a ládákból egy univerzá­lis törpetraktort, egy ugyancsak törpe gáztűzhe­lyet, majd egy ugyancsak kicsi, könnyű, össze­csukható háromkerekű gyerekkocsit. A csehszlo­vákok ezerféle érdekes gyártmánnyal szerepel­nek a vásáron. A lengyel pavilon előtt remekül vizsgázik éppen a 32.5 méter magas, de ha ég­nek mered a gémje, úgy 45 méteres építőipari daru. A kubai pavilonban a vitrinekben végzik az utolsó simításokat, a finn pavilonban a festéssel készültek el. Az osztrák pavilonban a különleges villanybe­rendezést csinálják: alul is, felül is szórja a fényt sehol sincs árnyék a pavilonban. Sok árucikket már el is helyeztek az egyelőre még üvegnélküli vitrinekben. Hadd említsünk meg egy kis és egy nagy kiállítási tárgyat: egy egészen apró mag­netofonkészüléket és a pavilon mellett egy 25,000 kiló« vasútvonalon használatos kavicslerakó és tisztító gépet. A japán pavilon rendezője — aki tagja volt az 1960-ban Magyarországon járt kereskedelmi kül­döttségnek — elmondja, hogy már minden áru­juk megérkezett, 30 százalék a textilholmi, de a legfontosabbnak gépeik bemutatását tartják, s azt, hogy jobban megismerve a magyar ipar ter­mékeit, a kereskedelmi kapcsolatokat elmélyít­sék. Nagy horizontál fúrógépük már ott magaso­dik a terem közepén. Végül még néhány érdekesség. Az uj helyre költözött divatszínpadot már ácsolják. Újdonság lesz a háztartási bemutató, amely egy uj tipusu kislokásban ismerteti, hogyan lehet a nők máso­dik műszakját megkönnyiteni, és a gyors Ízletes főzés tudományát is bemutatják itt. A vásárvárosban tehát zajlik az élet, éjjel­nappali munkában, hogy a 18-i megnyitóra min­den készen álljon. AZ ORSZÁG első katalitikus laboratóriumát a Szegedi Tudományegyetemen ünnepélyesen fel­avatták. Az uj laboratóriumot Somogyi János, a Műszeripari Igazgatóság, képviselője adta át dr. Koch Sándornak, a természettudományi kar dékánjának. A HETEDIK nemzetközi könyvvásárt most rende zik meg Varsóban. Húsz országból 140 kiállító és több mint 60 lengyel cég jelentette be eddig rész­vételét. IWWWVVWWXWWNWNXSWWWWWWVWV'WWWWWWWWWWWWWNWWWWWaWW BEFEJEZÉS ELŐTT AIHJNAI SZALMACELLULÓZGYÁR inursuay, may i-±, wu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom