Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-18 / 3. szám

Latin-Am. népének igazi értekezlete (Folytatás az első oldalról) Ugyancsak a napokban hozták nyilvánosságra Kuba 1962. évi költségvetését. Ez a legmagasabb az ország eddigi költségvetései között és az ipari, mezőgazdasági, valamint társadalmi fejlődés elő­mozdítását szolgálja. 32 ország küldöttei jöttek el a föld különböző részéről, hogy együtt ünnepeljenek a kubai nép­pel felszabadulása évfordulóján. Ezek a küldöttek, akik az emberiség túlnyomó többségét képviselik, kifejezték e kis szigetország jogát arra, hogy ön­állóan határozzon sorsát és jövőjét illetően és tá­mogatásukról biztosították a gazdasági és fegy­veres intervenció elleni harcában. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma is a napokban bocsátotta ki Fehér Könyvét, amely a latin-amerikai népek véleménye szerint megha­misítja a tényeket Kubával kapcsolatban. Még nagyon sokan emlékeznek arra, hogy a tavalyi áprilisi invázió előtt is néhány nappal kibocsátot­tak egy Fehér Könyvet. Ezért is sietnek most Latin-Amerika kiváló po­litikusai és szellemi vezetői a havannai népgyü- lésre, hogy támogatásukról biztosítsák a szocializ­must építő rendszert, a külföldi beavatkozással szemben. Ezek között találjuk Lazaro Cardenas-t, Mexikó volt elnökét, aki e földrész legbecsültebb politikusa. De mellette állnak még számosán a kiemelkedők közül, mint például Salvador Al- lende szenátor, a chilei népi pártok közös front­jának a vezetője. (A közös front hajszál híján megszerezte a győzelmet a legutóbbi választáson.) Francisco Juliao, brazil képviselő, aki megalapító­ja és feje a Paraszt Ligának, a legnagyobb tö­megszervezetnek hazájában Alberto T. Casella, a Buenos Airesben működő La Plata Egyetem ta­nára, aki Argentínában fej-e annak a bizottság­nak, amely latin-amerikai konferenciát akar ösz- szehivni a nemzeti szuverénitás, a gazdasági füg­getlenség és a béke érdekében. Vivian Trias, az Uruguay Szocialista Párt főtitkára és a parla­ment tagjá. Benjamin Carrion, az Ecuadori Kul- turház elnöke, Manuel Hidalgó, a parlament ko­rábbi tagja, Antonio Veíazco, a gnarpaquili egye­tem dékánja és Jorge Icaza, hires regényíró, aki­nek nemrég jelent meg egy könyve, amely az ecuadori indián parasztság nyomorával foglalko­zik.­Mindezek a kiváló szellemi és politikai vezetők a latin-amerikai népek rokonszenvét tolmácsolják Kuba népének. Visszautasítják azt a vádat, hogy a kubai nép forradalmából született állam bármi­lyen külföldi hatalomnak “vazallusa” lenne, mint ahogy ezt a Wall St. sugalmazására egyes poli­tikusok állították. Kubában ma egyetlen katonai támaszpont van, és az az Egyesült Államok bir­tokában van — írják a latin-amerikai lapok ve­zércikkeikben. Ugyanígy rámutatnak arra is ezek a spanyol nyelvű újságok, hogy a Castro-kormány hatal­mas katonai seregszemléje a békét és az ország védelmét szolgálja és minden államnak joga van arra, hogy gondoskodjon határai védelméről. A szocializmust építő kubai rendszer békés szándékát fejezi ki az uj költségvetés is, amely­nek keretében 551.1 millió dollárt fordítanak kul­turális célokra és népművelésre, valamint társa­dalmi biztosításra, amely az egész költségvetés 1,853 milliós összégének csaknem egyharmada. A népelnyomó Batista-rendszer jóval kisebb költ­ségvetésének csupán egy kis töredékét fordította ugyanerre a célra. Kuba népe a békés épittjmunkára készül fel. De ez nem jelenti azt, hogy nem gondoskodik az ország védelméről. A függetlenségi ünnep alkal­mával a hadsereg legmodernebb fegyverekkel vo­nult fel, a nép nagy lelkesedésétől kisérve. Kuba előtt, ahogy a kormány feje ezt kifejezte, 3 fő cél áll az 1962-es évben: 1. iparosítás, 2. az ország védelmének további erősítése, 3. a nép po­litikai és tudományos színvonalának az emelése, forradalmi öntudatuk növelése. Latin-Amerika népe lelkesedéssel tekint Kubá­ra és tudja, hogy a kis Karib-tengeri ország ha­talmas társadalmi és gazdasági fejlődése nem külső befolyásnak az eredménye, mint ahogy az Egyesült Államok függetlenségi háborúját sem lehet a francia Voltaire és az encyclopedisták for­radalmi “exportjának” tekinteni. Viszont az is világos e földrész népei előtt, hogy az az invázió, amit a CIA készített elő múlt áp­rilisban, az az-ellenforradalom exportja. Ellentmondás : Egy hátralékos előfizető! Thursday, January 18, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Kennedy üzenete a Kongresszushoz (Folytatás az első oldalról) Kennedy helyesen mérte fel a munkanélküli­ség alapvetően jelentős komolyságát. Tekintetbe vette, hogy az utóbbi hét év alatt három gazda­sági krízis követte egymást és bár most gazda­sági és politikai körökben szívesen beszélnek fel­lendülésről, a munkanélküliség túlságosan nagy­mértékű ahhoz, hogy bárki is nyugodtan térhes­sen el mellette. Ezért Kennedy megoldásokat ajánl: munkás átképző programot, egymillió if­jú munkanélküli munkábahelyezési lehetőségét, adómódosításokat részben uj befektetési lehető­ségek emelésére, részben a nép vásárlóképessé­gének erősítésére. Az örökösen fenyegető infláció elkerülésére profit- és bérrögzitést ajánl Kennedy. A postai és más szövetségi alkalmazottak lemaradt fizetési rátáját közelebb hozná az ipari munkásokéhoz, de e célból felemelné a postai szállítási dijakat. A városok zsúfoltságát és korhadását; kórhá­zak, úttestek, közlekedési eszközök hiányosságát; a szervezett bűnözést, raketirozást; a fiatalkorú­ak bűnözését; a levegő modern szennyezettségét uj törvényhozással kell helyrehozni, erősítette az elnök. A polgárjogokról “Egy erős Amerikának teljes és egyenlő jogo­kat kell biztosítania minden polgára részére, tartozzon az bármilyen fajhoz vagy színhez”, — mondotta Kennedy. El kell ismerni, hogy7 szembe­szállt pártja déli tagjaival, amikor azt mondta: “A szavazati jogot ne tagadják meg többé olyan önkényes helyi módszerekkel — amelyekkel gyak­ran visszaélnek —, mint műveltségi vizsgákkal, vagy szavazati adókkal.” Utalt az Egyenjogúsági Nyilatkozat (Emancipation Proclamation) köze­ledő 100 éves évfordulójára (1963 jan. 1.) és hogy a kormány minden ügynökségének és min­den polgárásnak követnie kell “az igazságosság útját, amely felmagasztalja a nemzetet.” Ezek volnának azok a “ragyogó célkitűzések”, amelyeknek ez évben nincs esélyük, “ha ugyan van egyáltalán”, a kongresszus számos tagjának véleménye szerint. Részletesen foglalkozott az elnök a közegész­ségügy hiányaival és ezek közül “egy sem fonto­sabb, vagy sürgősebb, mint az idősek egészség- ügyi ellátása a társadalombiztosítási törvények keretein belül”. Ez szintén egyike azon.problé­máknak, amelyek megvalósítása a reakció aka­dályaiba ütközik a kongresszusban. Közművelődés A nemzet már ráeszmélt arra, hogy közműve­lődésünk a követelmények mögött kullog, de amit Kennedy beszédében nyilvánosságra hozott, bizo­nyára meglepetésként éri az ország nagyrészét. “Felnőtt lakosságunk 8 százaléka Írástudatlan”. Ezt a sorozások eredményei mutatták lei, azon­kívül a közsegélyi és bűnözési nyilvántartások, mondotta az elnök. Természetesen korrektiv tör­vényjavaslatok benyújtását helyezte kilátásba, ugyanakkor kiemelte, hogy az egyetemi tanul­mány egy évi kiadása a tanuló részéről átlagosan 1,650 dollár és hogy az amerikai családok felé­nek évi keresete 5,400 dolláron alul van. Ebből nem jut iskoláztatásra. Az elnök reményét fejez­te ki, hogy a tavaly benyújtott és a kongresszus által visszautasított javaslatát a közművelődés megjavítására, ezen az ülésszakon elfogadják. Békés célok, háborús eszközök Rátérve a külföldi problémákra, Kennedy el­nök leszegezte: “Alap célkitűzésünk. . . szabad és független országokból álló békés világközösség, amelyben a nemzetek szabadon dönthetnek jövő­jük felett és szabadon választhatják saját rend­szerüket mindaddig, mig mások szabadságát nem veszélyeztetik.” “Egyesek olyan rendszert választanak, amilyent mi magunknak nem választanánk, dehát ők nem a mi számunkra választanak. Mi szívesen látunk változatosságot—a kommunisták nem,” fejtette ki Kennedy a véleményét. A világbéke kérdését konkrét tervek és lépé­sek helyett ezzel inézte el Kennedy, aki azután rá­tért az ország fegyveres felkészültségére, amely “az utolsó 12 hónapban állandóan javult”. A “vé­delem” céljait szolgáló költségvetés 15 százalék­kal emelkedett. Megdupláztuk a Polaris tenger­alattjáró rendelésünket, megkétszereztük a Minu- temen távrakéta termelési képességünket, 50 szá­zalékkal emeltük a bombázó repülőgépeink szá­mát, amelyek felkészülve állanak, hogy riadó ese­• tén 15 perc alatt működésbe lépjenek. Megdupláztuk a hadseregünk ütközetre kész tartalékos osztagait, növeltük európai haderőn­ket. Ugyanez áll a tengerészeire, légi csapatszál- litásra, lőszerellátására és a háborús felkészült­ség minden más területére. Az elnök áldását adta óvóhelyek építésére és a kongresszus támogatását kérte a lefektetett országos programra és az ezzel kapcsolatos kor­mánykiadásokra. • Berlin ’ kérdésében “készen vagyunk beszélni, amikor helyénvaló és harcolni, ha szükséges.” A dollár értékének megvédésére, valamint bél­és külkereskedelmünk szabályozására Kennedy törvényjavaslatot fog benyújtani, hogy Amerika felvehesse a versenyt az Európai Közös Piac szer­vezettel. Ennek messzemenő és mélyreható kö­vetkezményei lesznek az amerikai iparra és külö­nösen a munkásságra. A kongresszusban nagy összeütközések várhatók ezzel a törvényjavaslat­tal kapcsolatban azok között, akiknek előnyös lesz a tervbevett változás és azok között, akik a maguk szempontjából hátrányosnak látják a vám tarifa csökkentését és a külföldi olcsó árubeho­zatalt. A munkásság nagyon is érdekelt fél e kér­désben és hallatni fogja hangját a várható vitá­ban. A Kennedy-adminisztráció tervei közelről érin­tik az amerikai nép minden tagjának érdekeit. Megélhetésük, jövőjük s életbemnaradásuk függ tőlük. Nem mindegy, hogy milyen irányban és milyen eszközökkel igyekszik megoldani az or­szág belső szükségleteit vagy a nemzetközi prob­lémákat. Vajon a “békés világközösség” megte­remtését segítik a tervbevett eszközök, vagy a monopóliumok és az imperialisták céljait szolgál­ják, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint is a háborús veszélyt élezték. Kennedy beszédében a biztató jelek mellett erősen jelen van azon irány­zat is, amely a pénzérdekeltségek profitszomját, kizsákmányolási terveit szolgálná a nép nagy több sége érdekeinek mellőzésével. Erre elsősorban a szakszervezeteknek kell figyelmet fordítaniuk, de amellett minden békére törekvő amerikai polgár­nak is.-_____________________________3_ “Kulturális kizsákmányolás” Ezt a kifejezést használta dr. Kirk a Columbia University elnöke, mikor beszámolt egy-hónapos nyugat-afrikai útjáról. Az afrikaiak úgy érzik, mondta Kirk, hogy nem egészséges dolog diák­jaiknak az Egyesült Államokba jönni tanulni, mert kulturálisan kihasználják őket. Az ösztön­díjjal ideigérkező afrikaiak jelentős részét kis vidéki egyetemeken helyezik el, ahol mint exo- tikus élőlények kezelik őket. Asz t a 11 á r sasá- gok és klubok hívják meg őket előadások tartásá­ra és nem marad idejük a tanulásra. Ezért az af­rikai értelmiség csak a végzett diákok Egyesült Államokbeli tanulmányutját javasolja. A rhodéziai kormány elutasítja U Thant kérését A rhodéziai kormány január 4-én közleményt adott ki, amelyben bejelenti, elutasítja U Thant ügyvezető ENSz-főtitkárnak azt a kérését, hogy ENSz-megfigyelőket küldjenek az országba, M megfigyelőknek az lett volna a feladatna, hogy elejét vegyék a Rhodéziából Katangába irányuló további fegyverszállításoknak. Mint ismeretes, a múlt év végén bebizonyoso­dott, hogy Rhodesiából zsoldosokat és nehéztü­zérségi fegyverekét dobtak át az ENSz ellen har­coló katangai alakulatok megsegítésére. tfWUVWWWWWWWWWWIMWWWUWWVmMWWWWWt Amerikai Magyar Szó Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. * Telephone: AL: 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, te the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre §10.00, félévre §5.50. Minden más külföldi országba egy évre §12.00, félévre §6JQ, ,*Ci^ia84 A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője! j

Next

/
Oldalképek
Tartalom