Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-17 / 20. szám
Thursday. May 17, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 ! Az USA százhúsz év után Irta: E. H. NEUWALD Csehszlovákiából ujságkivágást kaptunk, melyben Charles Dickens születésének 150-ik évfordulója alkalmából, Bárkány Jenőné tömör, de mégis kimerítő, magas röptű ismertetését közük a “nagy realista regényíró” működéséről. A cikkből idézzük a következő három mondatot: “S hogy nem lett igazi demokrata, abban az 1842-ben tett amerikai felolvasó kőrútjának élményei is részesek. Azt hitte, hogy ott egyenlőség, véleményszabadság, azaz demokrácia van. Ehelyett a pénz kérlelhetetlen hatalmával, rabszolgatartással találkozott.” Sázhusz év múlt el Dickens felolvasó körútja óta. Az ember joggal képzelné, hogy 120 év elegendő hibák kiküszöbölésére és oly állapotok megteremtésére, amelyeket az igazi demokrácia megkövetel. De ime: 120 évvel később Robert F. Kennedy szövetségi államügyész, aki nemrégen egy hónapos világkörüli utat tett, az Associated Press évi nagygyűlésén beszédet mondott, amelyből idézzük az alanti kitételt: “A kapitalizmus piszkos szó lett, mert egyértelmű az önzéssel. Idegen országokban sokan hiszik, hogy az amerikaiakat csupán anyagi nye reségek érdeklik; hogy nem érdeklik őket szomszédaik, községeik és nem érdeklik őket azok, akik rosszabb helyzetben vannak.” Az államügyész ezen úgy szeretne segíteni, hogy politikusokat, tanárokat, Írókat, költőket küldjünk “minden országba, hogy az ifjúsággal megismertessék a tényeket.” Beszédében, amelynek szövegéről fivérének, az elnöknek tudomása volt, többek között ezt mondotta: “Az a véleményem, hogy ha ezeket a tanulókat nem látjuk el információval és tényekkel, amelyek után vágyódnak, akkor elveszítjük a hidegháborút, akármennyi pénzt fordítunk katonai és gazdasági segélyre.” Az ifjabb Kennedy tehát az idősebb Kennedy tudtával — és feltételezzük, hogy.hozzájárulásával —, amerikai életünk TÉNYEIVEL szeretné “minden ország” ifjúságát megismertetni. Azt szeretné, hogy olyan INFORMÁCIÓKKAL látnok el idegen országok ifjúságát, amelyek a kapitalizmus szóból TISZTA szót csinálnának és bizo- nyitékot szolgáltatnának arra, hogy az amerikaiakat NEMCSAK anyagi nyereségek érdeklik; hogy igenis érdekli őket szomszédjaik, községeik sorsa és érdeklik őket azok, akik rosszabb helyzetben vannak. Röviden: oly állapotokról szeretné a rosszul informált világot tájékoztatni, amilyenek nem voltak 120 évvel ezelőtt, amikor Dickens demokrácia helyett “a pénz kérlelhetetlen hatalmával, rabszolgatartással találkozott.” Ha valóban ez az, amit a Kennedy fivérek egyéb elfoglaltságuk mellett megvalósítani szeretnének; ha valóban TÉNYEKET akarnak “minden ország” ifjúságával megismertetni: akkor először és sürgősen rengeteg tennivaló lenne itt, a mi Egyesült Államunkban. Az első és talán legfontosabb tennivaló: Az amerikai nép helyes informálása; a célzatos és tudatos félrevezetés helyett, az amerikai nép tényekkel való felvilágosítása. Ennek halaszthatatlan szükségességét illusztrálni kívánjuk azzal, ami husvét vasárnapján délelőtt történt Los Angelesben. A “Conversation Station” rádiója Krisztus feltámadásának legendája mellett, az ünnepi hangulatot azzal igyekezett emelni, hogy hallgatóságát egy könyv megvételére a következő ijesztéssel próbálta buzdítani: “Az Egyesült Államokba minden évben százezrével csempésznek kommunistákat, akik a megjelölt időben a Kremlin parancsára felrobbantják a hidakat, elfoglalják a TV, a rádió, a vasúti állomásokat, a posta hivatalokat és megszállják az egész országot. “Az amerikai kormánynak tudomása van erről, de fél közhírré tenni, mert az teljes fejetlenséget, pánikot okozna. A könyv, amelyet megvételre ajánlunk erről megcáfolhatatlan adatokat tartalmaz.” Akik ilyen “tények” közlésére, ilyen “információk” leadására kézlegyintéssel válaszolnak, vegyék figyelembe, hogy Los Angelesben éppen ebben az időben a hírhedt “Un-American” Bizottság tartott TITKOS kihallgatásokat. Akik a “kommunisták becsempészéséről” szóló rádió jelentést hallották, gondolhattak arra, hogy ezek a kihallgatások azért TITKOSAK, mert a kongresszusi bizottság fél attól, hogy ami nyilvános kihallgatáson kiderülne, az “fejetlenséget, pánikot okozhatna.” Joggal gondolhatták ezt, mert a Bizottság 52 egyén titkos kihallgatása után rövid jelentést adott ki, amellyel úgyszólván hivatalos pecsétet nyomott a “Conversation Station” állításaira, mondván: “Majd ha egy hónap múlva közhírré tesszük a kihallgatások szenzációs eredményeit, Csodálkozni fognak, hogy mily nagymértékű a kommunista beszivárgás Kaliforniába.” Ugyanennek a rádióállomásnak esti telefonbeszélgetése folyamán valaki azt javasolta, hogy: “Amerika hagyja ott az Egyesült Nemzeteket, mert az elejétől kezdve rossz intézmény volt, azt zsidók alapították, köztük Roosevelt elnök...” Ha az elmondottak nem bizonyítják eléggé az amerikai nép helyes informálásának szükségességét, hadd mutassunk rá a “Fund for the Republic’s Center” tanulmányára, amellyel kapcsolatban Donald McDonald, a Marquette Egyetem újságírói szakosztályának vezetője, George Gallup és dr. Elmo Roper közvéleménykutatókat inter- juolta, a következő eredménnyel: Gallup szerint: “Elképesztő és megdöbbentő, hogy egyetemi hallgatóink mily rosszul informál- tak... Ha megkérdezzük, hogy a mi gazdasági rendszerünk mennyiben előnyösebb az orosznál, felerészben egyetlen egy előnyt nem tudnak említeni. Ha megkérdezzük, hogy az átlagos amerikai üzlet milyen százalékra dolgozik, a válaszok öt és 90 százalék között váltakoznak. A hallgatók fele nem tudta, hol van Illinois állam és a legtöbbjének fogalma sincs Kina népességéről.” Dr. Roper szexnnt: “Az amerikai nép 70 százaléka nem tudja, hogy a szenátorokat hány évx*e választjuk. Nem tudják, hogy mi a tarifa. Hívei amerikai áruk külföldi eladásának, de ellenzik európai áruk vásárlását — mintha ilyesmi lehetséges lenne...” A fajgyűlölettel kapcsolatban dr. Roper ezeket mondotta: “Ennek az alapja is tudatlanság. Oly emberek, akik félnek zsidóktól és antiszemiták, alapjában alig ismertek zsidókat. Connecticut államban az anti-Negro lakosság 18 százaléka életében soha nem látott egy négert.” Gallup “az általános ismeret megdöbbentően alacsony fokáért” a felelősség egy részét, az oktatás hiányai mellett a rádióra, TV-re és főként a sajtóra hárítja. “A sajtó jobb munkát végezne — mondotta —, ha nagyobb hangsúlyt fektetne a közönség informálásáx*a fontos kérdéseket illetőleg; ha a fontos kérdéseknek hátterét ismertetné és a híreket megfontolt, érdekes formában közölné.” Ezek a szomorú amerikai állapotok meggyőzhetnék — de kétséges, hogy meggyőzik-e —, a két Kennedyt arról, hogy idegen országok ifjúságának informálása ELŐTT, de legalább is azzal EGYIDŐBEN, égető szükség lenne elsősorban az amerikai ifjúság és az egész amerikai nép helyes informálására. Pei’sze az a i’abszolgaság, amellyel Dickens 120 évvel ezelőtt Amerikában találkozott, ma már nincsen, de megvan a szolgaság más, talán enyhébb változata. Az ipari munkás helyzete, amig dolgozik, jobb, mint a rabszolgáé volt, de amikor munkanélküli lesz — ilyenek állandóan vannak és számuk növekszik —, a munkanélküli biztosítás járulékával még csak eltengődik valahogyan. De amikor az lejár, akkor jótékonyságra szorul, mint a volt rabszolga is rászorult a rabszolgatartó “jóságára.” Nincs már x-abszolgaság, de a négex’ek milliói ma még mindig szavazat nélküli másodx-angu polgárok, mint ahogyan a bevándoroltak is másod- rangú polgárok, akiknek polgárlevelét elvehetik, ha gondolatai vagy érzései a “helyes”, az elfogadott irány helyett, “helytelen” irányba tévelyeg- nek. Nincs már rabszolgaság, de autóbuszx-a, vonatra rakják azokat a déli négereket, akik még születésük helyén is idegeneknek, megtürteknek érzik magukat és ezrével toloncolják őket Északi’a, ahol a remélt emberi bánásmód, az uj és jobb élet helyett mi vár rájuk? Detroit megüzente: 120 ezer munkanélküli van a városban, 15,000 család segélyen tengődik, ide senki ne jöjjön! New York megüzente: Aki idejön és segélyért folyamodik, visszaküldjük oda, ahonnan jött! Ezeket a “tényeket”, ezt az “információt” nem szabad a külföld ifjúságával közölni, mert ha igen: a kapitalizmus szó még az eddiginél is piszkosabb és az amerikaiakról alkotott vélemény a mostaninál is elitélőbb lenne. Az amerikai népet, az amerikai ifjúságot kell nevelni, a tényekkel megismertetni és a félrevezetés, a maszlag, a háborús uszítás helyett, amelyben a sajtó előljár, — helyes információkkal ellátni. A helyesen infoirnált, felvilágosított milliók elvetik a reakciós, a butitó lapokat, hogy a haladó szellemű sajtó hasábjairól még több infoimációt, a tények még nagyobb mennyiségét nyerjék. Csak a tudatlanságból kiemelt amerikai néppel, “az általános ismei'et megdöbbentően alacsony fokáról” felemelt amerikai ifjúsággal á háttérben állíthatjuk, hogy hazánkban demokrácia van és lesz jogunk ahhoz és okunk arra, hogy; a világ “minden országának” ifjúságát informál« juk és tényekkel ellássuk. Amikor ezt elérjük, nem lesz többé szükség ar« ra, hogy az Egyesült Nemzetek tagjainak szavazatát megvásároljuk; a “hidegháború” önmagától megszűnik és kiküszöböljük a “meleg háború” lehetőségét; a hadiszergyártásra fecsérelt milli- árdokat az emberiség javára fordíthatjuk és komoly lépéseket tehetünk a valódi, a tartós BÉKE felé. Ha nem jé szemmel néznék nálunk a dél-vietnami zsarnokot Ha az amerikai nép nem jó szemmel nézné aa amerikai katonák halálát a délvietnami zsarnok, Ngo Dinh Diem kormányon tartása érdekében, Ngo Dinh Diem az USA-ban nagyszerűen beválts lépésre hatáx'ozta el magát. Hii’dető ügynökséget fogadott fel: a Kastor Hilton céget. E cég már eddig is összeköttetésbe hozta az amerikai riportereket Ngo Dinh Diem tisztviselőivel. A cég célja, hogy az amerikai nép előtt a lehető legjobb szinben mutassa de a délvietnami zsarnok kormányát. A jól éx’tesült Wall Street Journal szerint a Kastor Hilton hix-detési cég jó szolgálataiért évi 100,000 dollár díjazást kap Ngo Dinh Diemtől. A hires Madison Avenue-i hirdetési vállalatok nagyszerű munkát végeznek és nem ez az első eset, hogy idegen kormányokat szimpatikus szinben tüntetnek fel az amerikai nép előtt, még hozzá legtöbbször az amerikai adófizetők pénzén. “Ironikus”, írja a IWall Street Jouxmal, “hogy sok oi'szág, amely amerikai segítséget kap, erre költi a dollárokat. Amexúkaiak fizetik tehát a feléjük irányított propagandát. Egy másik megjegyzendő irónia, hogy Vietnam ugyanakkor rengeteg amerikai dollárt költ, hogy saját népének egy nagy részét megnyerje, akik ellenszenvve'., sőt egyenes gyűlölettel viseltetnek saját kormányuk iránt”, Írja ősziixtén a Wall Sti’eet Journal. Tehát várhatjuk, hogy újságíróink csupa szépet és jót jelentenek majd a dél-vietnami gyűlölt zsarnok uralmáról. USA úszó arzenálja Ázsia partjain Tankokkal és modern fegyverekkel felszerelt hajók cix'kálnak délkelet Ázsia partjain, harcra készen. A 2. világháborúban használt “Victory” hajókat úszó arzenálokká alakították és a 7-ik flottához kapcsolták. Készenlétben állnak, hogy a gyűlölt zsarnok Ngo Dinh Diem kormányát nyeregben tartsák Saigonban. Ez is része a hidegháborúban való szovjetellenes helyezkedéseknek, öi’ökösen hai’cra készen állni, ha ennek szükségét látják. KILENC hónap alatt húsz országot látogat meg az a négy japán békeharcos, aki egy buddhista szex'zetes társaságában Hirosimától Auschwitzba zarándokol. Nemrég megkezdett békeutjuk októberben ér céljáig; közben, amerre járnak, emlékeztetnek a két város tragédiájára, s beszédeket tartanak a világbéke és a nukleáris csend érdekében. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET I i Több mint száz levelet tartalmazó könyv. * | Gyakran használt angol szavak és nevek szótára J A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA 4 Megrendelhető $I.25-ért I a Magyar Szó Kiadóhivatalában \ | 130 East 16th Street — New York 3, N. Y.
