Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-10 / 19. szám

© 60 £ves Munkás Sajtó MMWnAnniuuHUUUVUUUVuuuuvv*uvwu...... 'fT* ~ ~\Fr?-7\ JuwuuuuinnnnnnniuuyuuuuuuuuinniUUUWUUUUUWUUUUUVUWWUW ilÉST mN SZÍIKSÉ& 3 HIDEGHÁBORÚRA? Múlt heti lapszámunkban megjelent vezércikkbe sajnála­tos sajtóhiba csúszott, ugyanis kormányunk fegyverkezési költségeit 51 milliárd dollár helyett 21 milliárd dollárban je­leztük. Gondolkodóba kell esnünk, vajon tulajdonképpen mennyi is lenne a fegyverkezésre költött tényleges összeg, ha a monopoltőke profitja nem játszana olyan óriási szere­pet ebben a kérdésben. Ha a háborúkból és azok előkészítéséből ki lehetne vonni a profitot, akkor nem 51 milliárd dollárba kerülne a fegyver­kezés, hanem még egy milliárd dollárba sem. Hiszen a fegy­vereket csak a nyugalom és a belső rend fenntartására hasz­nálná fel kormányunk, s ez esetben egész minimálisra lehet­ne ezt a kiadást csökkenteni. A monopoltőke tudatában van annak, hogy fennáll a lehe­tősége a fegyverkezés beszüntetésének, de azt is tudja, hogy ha ez bekövetkezne, akkor vége volna a nagy harácsolásnak, a busás haszonnak. Ezért és csakis ezért van szükség a há­borús hisztéria fenntartására. Ma már minden józan ember a napnál is világosabban látja, hogy ahol a nép nincs megelégedve a saját helyzetével, ott a fegyverekkel vajmi keveset lehet elérni a forradalmi lázadások esetén. Azt is láthatja mindenki, hogy a Szovjet­unió hiába is próbálkozna, nem lehet forradalmat csinálni ott, ahol a nép elégedett, mert hiszen mi szükség is volna változásra egy olyan országban, ahol a kormány mindent el­követ a lakosság igényeinek a kielégítésére. Az ilyen és ehhez hasonló érvek csak félrevezetésül szol­gálhatnak a népek akaratának letörésére s arra, hogy a ki­zsákmányolok zavartalanul folytathassák üzelmeiket. Meg kell azonban állapítani, hogy a mai háborús hiszté­riakeltésben nemcsak a monopoltőke a bűnös, hanem jórész­ben a szakszervezetek, illetve azoknak vezetői is. Mig a tő­kések harácsolják a nagy profitot, addig ezek az úgynevezett munkásvezetők semmit sem tesznek leleplezésükre, hanem jó csatlósok módjára megelégednek a morzsákkal, melyek leesnek a profit asztaláról, ß mig a nemzet az atomháború katasztrófája előtt áll, addig ők nem tesznek mást, mint szép szólamokat hangoztatnak, mint pl. hogy meg kellene szervezni a szervezetleneket, s csak tovább szedik a tagsági dijakat attól a kis csoport munkás arisztokratától, akik a szervezetet a saját és csakis a saját jólétük előmozdításá­ra használják fel. ., Közben pedig az együttműködés a szakszervezeti vezetők és a tőkések közt tovább folyik, olyannyira, hogy a McClel­lan szenátusi bizottság 18 hónapos vizsgálata után ezt je­lentette: “Általában a tanúvallomások arra mutatnak, hogy a vállalkozók néha hajlandók résztvenni a.pazarlásban, mert szerződéseik úgy voltak megírva, hogy a pazarláson is pro­fitot csináljanak. A kormány jóvátette a felülfizetéseket és a túlórázásokat.” A vizsgálat alkalmából kiderült, hogy voltak olyan ese­tek, amikor egy munkásnak Cape Canaveralon 3 hónapon át átlagosan $538 volt a heti keresete, vagyis a legkisebb heti fizetése $426, legnagyobb pedig $772 volt. Természetesen nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a szervezett munkásság a felelős ezért a helyzetért, mert még a szervezett munkások nagy többsége sem élvezi az előjogo­kat, hanem szenvedő alanya a háborús hisztériának. A mun­kanélküliség, az automáció, a "speed-up” éppen úgy érinti a szervezett munkást, mint a szervezetlent. McClellan szená­tor a fentemlitett példával azt akarta elhitetni az országgal hogy a háborús iparban történő visszaéléseket és harácso- lást a munkások segitik elő. Meany persze nem törődik mind­ezzel, hiszen ő már megszerezte a maga kis vagyonkáját. Vizsgálatai folyamán a McClellan-bizottság arra is rámu­tatott, hogy pl. a Western Electric Co. két gyárat bérelt hogy bizonyos kormányrendeléseknek eleget tegyen. A gyá­rak bérletéért a kormány 3 millió dollárt fizetett ki a cég­nek, de a vállalat azután mégis újra hozzácsatolt a költségek­hez 209,000 dollárt bérlet címén. Ez a bizottság, melyet a legjobb akarattal sem lehet az­zal vádolni, hogy haladó vagy anti-monopolista lenne, még sok más ügyre is fényt derített. Az egyik vállalat, melj rakétákat gyárt, olyan rendelésekhez is hozzászámított? a saját profitját, melyeket alvállalatoknak adott ki; a sajál üzemeiben készített munkákon pedig 200 százalékos hasz­not csinált. A Douglas Aircraft Co. pl. a saját gyárábar végzett munka után 44 százalékos profitot csinált. (Lásc lapunk 2-ik oldalán megjelenő cikket erről a kérdésről.) Kitudódott az is, hogy a Western Electric Co. egy alka­lommal hogyan jutott $9,840,000-os profithoz. cl. Egy mérnököt küldött ki ahhoz az alvállalathoz, melj a munkálatokat elvégezte és ahol a mérnök résztvett égj gyűlésen. . • 2: A cég kettőtől öt felügyelőt küldött ki a munkálatot felülvizsgálására, hogy azok tényleg az előírások szerín! készüljenek. (Folytatás a 3-ik oldalon) A-bom!>a a tengeralattjáróról A franciák megkezdték atombomba kísérleteiket a Szaharc. A FRANCIÁK földalatti robbantásokat végeztek. A washingtoni figyelők felsze­relései azonnal megállapítot­ták a kísérletezéseket. Tó! ér­tesült források szerint a kí­sérletezések a Hoggar hegy­ségben, 500 mérföldre délke­letre Reggantól történtek. A franciák két nappal előbb robbantották atombombáju­kat, mint ahogy az athéni megegyezés létrejött a NATO államok között, amelyen USA ajánlatot tett arra. hogy a szövetségesek konzultáljanak egymással az atombombák elhelyezéséről, menyiségéről, nagyságáról és használatáról az európai szintéren. A P< íarjá távlövefir atom­bombát lőtt ki a Karácsony­szigeteken folyó kísérletezé­sek alkalmával az Ethan Al­len tengeralattjáróról. Ez az ötödik robbantás a most folyó kísérletezések so­rozatában. Első esetben történt, hogy rakétából lőttek ki nukleáris bombát. Erősségéről nem tet­tek említést, de már előzőleg több ízben jelentették, hogy a Polaris bomba robbanóereje 500,090 TNT-nek felel meg. Arról sem tettek jelentést, hogy milyen magasságban történt a kilövés és milyen távolságra lőtték a bombát, illetve milyen messzire ha­ladt, miután a kilövés a ten­geralattjáróról megtörtént. Arról sem szólt a jelentés, hogy a kilövés a tenger alatt, vagy a teng 1 /inon tör­tént. A Poláris ’Vét hely­zetben alkalmazható. Mindenesetre rendkívüli tel jesitmény volt < katonai szempontból. A Poláris látha­tatlanul közeledhet céljához, ugyanakkor 1.100 nérfoldes távolságra képes rakétáit el­küldeni, tehát legfon­tosabb, ha nem n legfonto­sabb katonai rakéta. A tengeralattjáró is nukle­áris erővel működik, tehát hosszú ideig utazhat anélkül, hogy felfedezéstől kellene fél­nie, sőt hosszú ideig képes a viz alatt is maradni. így még attól sem kell tartania, hogy hollétét rádárral felfedhetik. Jelenleg 6 Polaris löveggel ellátott nukleáris tengeralatt­járóval rendelkezünk és 35 van még munkában, illetve rendelés alatt. A Polaris távlöveg 1200— 1500 mérföld távolságra ké­pes rakétáit elküldeni. A leg­újabb tengeralattjárók részé­re készülők azonban már 2500 tengeri mérföld lőtávolsággal fognak rendelkezni. Egy ten­geri mérföld 1.15 rendes mér­földdel egyenlő. A jelenlegi kísérletezési so­rozat alatt legalább két ten­geralattjáró elleni t gom­bával is kísérleteznél: Az első 4 a tömböm . -sér- letezés repülőgépe ! ör- tént. A kísérletezések ' két hónapot vesznek igér • ás' a Johnson szigetekre ■> ter­jednek. A Polárissal ellátót; ger­alattjárókat a NAT . zlgá- latába állítják. A francia és amer uk­leáris kísérletezéseket ró .idén bizonnyal követni fort rt a szovjet kísérletezések is rö­videsen a Reuther ügynökség szerint. He*: York iidvöz?" Tito* űrhajós! A National Cor ’ of > American-Soviet Fr? ' hí) > rendezésében nagyszau ‘ u fo­gadtatás leSZ TitOV a-ovjöt űrhajós és felesége tv- ?e!o- téré ma csütörtökön, május 10-én este 8 órakor a 8V Ni­cholas Arénában, 66 Street és Broadway címen. Gherman Titov őrnagvot és feleségét kiváló amerikaiak fogják üdvözölni, ugyanakkor az őrnagy és felesége is be­szél majd az ünneplésükre megjelenő közönséghez. Belé­pődíj az összejövetelre 99 cent, diákoknak 50 cent. AMERIKA NÉPE LELKESEN ÜDVÖZÖLTE TITOVOT A világ különböző részeiből összejött tudósok előtt számolt be gazdag élményeiről a szovjet űrhajós. Az űrből nézve még szük­ségesebb az emberiség számára a béke megteremtése — hangsúlyozta Titov Gherman S. Titov őrnagy, a szovjet Űrrepülés hőse az el­múlt héten az Egyesült Álla­mokba érkezett. Titov, aki ta­valy augusztus 6-án tizenhét- szer keringte körül földünket Vostok II. nevű űrhajójával és 25 órán keresztül volt a súlytalanság állapotában, az International Council of Sci­entific Unions űrkutató Bi­zottságának a meghívására jött Amerikába. A newyorki International Airportra érkező 26 éves szov jet Űrrepülőt és feleségét lel­kes tömeg üdvözölte. Innen hamarosan Washingtonba re­pültek, ahol a Titov házaspár találkozott John H. Glenn ez­redessel és feleségével. A két űrrepülő közvetlen szívélyes­séggel üdvözölte egymást és barátságosan elbeszélgettek gazdag élményeikről. Utána városnézésre indultak. Kennedy elnök a Fehér Ház ban fogadta az Űrrepülőket. “Titov őrnagy — mondta az elnök a fogadás alkalmával —, nagyon örülök, hogy or­szágunkban ü d v ö z ölhetem önt, az amerikai nép nevében. Csodálom amit ön tett.” A fogadás a Fehér Házban 15 percig tartott. Később a két Űrrepülő a Nemzetközi Űrkutató Tudo­mány harmadik szimpóziu­mán szerepelt együtt. Itt a tudósok előtt Titov őrnagy uj tényeket mondott el történel­mi jelentőségű repüléséről. Nyilvánosságra hozta többek között, hogy 5 tonnás űrha­jóját többszakasos 6 motoros rakéta vitte a magasba. A motorok teljes, maximális lö­kőereje, az összes szakaszo­kat beleszámítva, 600,000 ki­ló vagy amerikai sulyegység- ben kifejezve 1,320,000 font volt. Ha összehasonlitjuk ez­zel az amerikai Atlas rakétát, amely a Mercury űrhajót vit­te a magasba, egy és fél sza­kaszos rakétarendszer kereté­ben, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez három motorjával (Folytatás a 3-ik oldalon) Connally vezet az előválasztásokon Dallas, Texasban John B. Connally, a Kennedy kormány volt tengerészeti minisztere, vezet az előválasztásokon. Hat pályázó jelentkezett a kormányzói állásra és Don Yarborough jött be második­nak. Edwin A. Walker tábor­nok, a Birch Society támoga­tottja, kapta a legkevesebb szavazatot. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879. at the P. O. of X Y N Y. Vol. XI. No. 19. Thursday, May 10, 1962 NEW YORK.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom