Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-26 / 17. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, April 26, 1962 KUBA és a "KENNEDY-TERV” Irta: ERNESTO CHE GCEVARA a Kubai Köztársaság iparügyi minisztere Dillon a földreformot is emlegette beszédében (amerikai felfogásban), s kifejezésre juttatta, íogy az Egyesült Államok “tanulmányozni” szándékszik kávé-, ón- stb. vásárlási egyezmények megkötésének lehetőségeit. Beszédében az amerikai politika némileg uj tendenciái jelentkeztek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a jenki imperializmus bizonyos mértékben változtatni akar a latin-amerikai népek kizsákmányolásának rendszerén, hogy most már nemcsak a feudális reakcióra, hanem a helyi burzsoázia különböző rétegeire is számit. Az észak- amerikai imperializmus enyhíteni akarja a belső elégedetlenséget mindegyik latin-amerikai ország ban oly módon, hogy kisebb engedményeket tesz a néptömegeknek és a nemzeti burzsoáziának, feltéve, hogy ezek teljesen alárendelik magukat a jenki érdekeknek és lemondanak az önálló fejlődés útjáról. Ezt a tendenciát fejlesztette némileg tovább az úgynevezett “Rennedy-terv”, amelyet az amerikai elnök ékesszólóan igy keresztelt el: “Szövetség a haladásért” (Alliance for Progress). Ezt a tervet terjesztette elő az amerikai aüldött a Punta del Este-i konferencián. “ Nem mondhatjuk azonban, hogy teljes mértékben ezek a tendenciák határozták meg az Egyesült Államok latin-amerikai politikáját. Az északamerikai tőkések a kizsákmányolás régi módszerét tartják a legbiztosabbnak. Ezt alaposan kipróbálták, s ezért nem nagyon hajlamosak “újításra”, amelynek hívei egyébként ugyanazokat a rabló célokat követik, csak éppen igyekeznek őket báránybőrbe bujtatni. Ezt azért kell megjegyezni, mert a Punta del Este-i konferencia az előző pánamerikai konferenciáknál nagyobb reményeket keltett, s első pillantásra úgy tűnhet, hogy határozatai az Egyesült Államok uj politikájának eredményei. Mindnyájan tudjuk azonban, hogy az imperializmus lényege változatlan maradt. Mindössze arról van szó, hogy korunkban, a 20. század második felében az imperializmus, miután a történelem mérlegének nyelve visszavonhatatlanul a béketábor oldalára billent, létének meghosszabbítása végett uj utakat kénytelen keresni. Az észak-amerikai imperializmust érthetően aggasztja az a lehetőség, hogy Latin-Ameriká- ban a kubaihoz hasonló igazi népi rendszereket teremtenek meg. Az imperialisták ezért uj szövetségeseket, uj támaszokat keresnek, de nem mondanak le a gazdasági és politikai uralom régi módszereiről sem. A jenki imperializmus és a helyi burzsoázia szövetsége azt jelenti, hogy a latin-amerikai népek kizsákmányolásának gazdasági szempontból “uj” módszerei révén a nemzeti töke a mezőgazdaságból egyszerűen áthelyeződik azokba az iparágakba, amelyek az Egyesült Államok gazdaságának függelékei, vagy pedig az importált tömeg- fogyasztási cikkeket olyan helyi áruk váltják fel, amelyeknek gyártása teljes egészében az északamerikai technológiától és nyersanyagtól függ. A nemzeti burzsoázia más formában is összekapcsolhatja érdekeit az idegen érdekekkel. így például a külföldi és nemzeti tőke uj, közös vállalatokat alapit, és ezek számára olyan adókedvezményeket csikar ki, amelyek teljesen kizárják más imperialista államok konkurrenciájának lehetőségét. A kizsákmányolás ilyen uj s agyafúrtabb rendszere révén egy-egy “nacionalista” politikát folytató ország valójában az Egyesült Államok érdekeit védelmezi oly módon, hogy a monopoltőkések számára külön profitot biztositó adórendszert vezet be. II. A kubai küldöttség A konferencia munkájának további alakulása szempontjából nagy jelentősége volt a kubai küldött beszédének. A kubai küldöttség politikai szemszögből nézve értékelte a konferenciát. Keményen elitélte az Egyesült Államokban uralkodó rendszert. Ismertette a közelmúltban elkövetett észak-amerikai katonai, gazdasági és diplomáciai agressziók történetét, s újra kijelentette, hogy országunk hajlandó rendezni Összes korábbi nézet- eltéréseit az Egyesült Államokkal, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy az Egyesült Államok nem szab semmiféle feltételt. Küldöttségünk -elemezni 1 napirend minden, egyes pontját, és ismertette, mit akar javasolni Kuba. A kubai küldöttség kijelentette, hogy országunkban 20 év múlva magasabb lesz az egy főre eső jövedelem, mint amekkoi*a ma az Egyesült Államokban. Ezzel szemben az összes latin-amerikai országban még ha el is érik a “Szövetség a haladásért” terv céljait, bajosan emelkedik évi 500 dollárra az egy főre eső jövedelem. (Az Egye sült Államok lakosságának egy főre eső évi jövedelme több mint kétezer dollár.) A kubai küldöttség ezenkívül békés versenyre hívta ki Amerika országait: “Nem hisznek nekünk? Rendben van. Mi azonban azért vagyunk itt, hogy versenyre hívjuk ki önöket. Hagyjanak bennünket békében élni, békében fejlődni, azután gyűljünk itt össze 20 év múlva újra, és akkor majd meglátjuk, ki énekelte a szirének dalát” — mondotta képviselőnk. Kuba a napirend négy fontos pontjának elemzése után részletesen kifejtette, hogy véleménye szerint a Pánamerikai Szociális és Gazdasági Tanács ülésszaka politikai jellegű és végső célja Kuba elszigetelése. Nyilvánosságra hoztunk egy- egy részletet két amerikai titkos okmányból. Ezeket az okmányokat, amelyeket ma már az egész világ ismer, barátaink adták át nekünk. Jellegét tekintve az egyik munkaokmány. Feltárja az imperialista erők terveit, s elárulja, mennyire lenézik az imperialisták országaink kormányait és népeit. A másik okmányban az Egyesült Államok külügyminisztériuma hivatalosan elemzi a Plaja Gi- ron-i vereség után az amerikai kontinensen kialakult helyzetet. Az imperialisták titkos okmányai elég tárgyilagosak szoktak lenni, és ez az okmány is tartalmaz néhány, a későbbi fejlemények megértése szempontjából fontos igazságot. Megállapítja, hogy Kuba nem lehetett agresszor. Az okmány szerzői cinikusan beismerik, hogy Kuba katonai előkészületei, melyeket, az agresszió lehetőségét előre látva, saját védelmében tett, semmiféle veszélyt nem jelentettek más országokra nézve. Kubának forradalmi példája az ami veszélyes. Az a veszélyes, hogy Castro meg tudta mutatni a kubai rendszer fölényét. Az amerikai külügyminisztérium ezt a fontos következtetést vonja le: “Még ha az Egyesült Államok rá tudná is bírni a latin-amerikai államok többségét — ami már magában véve is valószínűtlennek látszik —, hogy fogjon össze Kuba elszigetelése végett, ez a kísérlet akkor sem járna sikerrel. Mexikó és Brazília bizonyára nem volna hajlandó részt venni ebben, és összekötő csatornául szolgálnának Kuba és Latin-Amerika között. Mexikó már hosszabb ideje ellenez mindenféle Kuba-ellenes agressziót. Ez azonban nem gördítene áthághatatlan akadályokat az Amerikai Államok Szervezetének Kuba elleni közös akciói elé. Brazília azonban erős befolyást gyakorol dél- amerikai szomszédaira, és ezért ennek az országnak az álláspontja döntő az egész félteke együttműködése szempontjából. Ameddig Brazília nem hajlandó Castro ellen fellépni, addig bizonyos országok, köztük Argentina és Chile, valószínűleg nem kívánják megkockáztatni, hogy országaikban elitélő közvélemény alakuljon ki az Egyesült Államok törekvéseinek kielégítése következtében.” Ez az okmány világosan feltárja az imperialista akciók mechanizmusát. Ez idő szerint a taktikai feladatuk Kuba teljes elszigetelése, mert az imperialistákra nézve Kuba példája a legveszélyesebb. E cél megvalósításának taktikai akadályai — Brazilia és Mexikó. ... A plenáris ülések után unalmas és meddő viták kezdődtek a bizottságokban. 3. Négy munkabizottság alakult. Az első bizottság a napirend első és negyedik pontját — a latin-amerikai országok gazdasági és társadalmi fejlődését, s az éves gazdasági és társadalmi haladás elemzését — vitatta meg. A második bizottságban a latin-amerikai országok gazdasági integrációjának kérdését, a harmadikban a fő kiviteli cikkek kérdését, a negyedikben pedig a napirend ötödik pontját kellett megvitatni. Az ötödik pont azt javasolta, hogy alakuljon pánamerikai tájékoztató ügynökség azzal a feladattal, hogy megszervezze és biztosítsa a közvélemény támogatását a “Szövetség a haladásért” terv számára. A kubai küldöttség határozottan ellenezte ezt a napirendi pontot, és a küldöttségek többsége elvetette mint kísérletet a latin-amerikai közvélemény észak-amerikai ellenőrzésének bevezetésére. (Folytatjuk) VIGYÁZAT, SOK A SVINDLER! A házak tatarozása és korszerűsítése körül any- nyi a csalás — különösen tavasszal —, hogy még egyes újságok rovatvezetői is felhívják a közönség figyelmét erre. A N. Y. Post rovatvezetője, Sylvia Porter arról is ir, hogy telkek, földek vásárlásánál sok embert becsapnak, sőt a gyógyítások körüli szélhámoskodás is egyre növekszik. Többek között rámutat, hogy hangzatos hirdetésekkel, egyik napról a másikra megalakult “társaságok” rengeteget harácsolnak össze a kis ház- tulajdonosoktól, akik házukat szeretnék korszerűsíteni. Egy és fél billió dollárra becsüli azt az összeget, amit ez évben kihúznak majd a vásárlók zsebéből különböző svindlik által. Különösen figyelmeztet az óvóhelyek építése körüli rengeteg visszaélésre. Ne dőljön be senki annak a gyakran előforduló csalásnak, hogy az olcsó áron vásárolt, illetve épített óvóhelyét, vagy korszerűsített házát mo- delnek használják, hogy igy újabb vásárlókat szerezzenek. Az aluminium burkolatok (siding) körül is sok a csalás. Az “Own your own business” (üzletbe tesszük) szintén hires “racket” és igen sokan bedőlnek az állítólagos “franchise” megszerzésének, miután nagy haszonnal kecsegtetik a vásárlót. Adnak néha gépeket is, vagy pedig felszerelést hihetetlen magas profit mellett, és az áldozat csak későn veszi észre, hogy felszerelése, vagy az általa készített árucikk senkinek sem kell. Texasban, Floridában, Arizonában, Nevadában, New Mexicoban rengeteg homoksivatagot, vagy posványos földet adnak el a szerencsétlen vásárlóknak, akiket “palira” vesznek. De Hawaii-ban és a Bahama-szigeteken is árusítanak értéktelen telkeket a vigyázatlanoknak. Rengeteg a csalás az autójavításoknál, ami nem is csoda, hiszen egyre több autó szalad az országutakon. Főképpen úgy csalnak, hogy olyan alkatrészeket számítanak fel, amiket bele sem tettek a kocsiba, vagy hatalmas összegeket csapnak a számlához a nem is engedélyezett, szükségtelen javításokért. A gyógyitás körüli csaló kuruzslók és kultuszok évente 750 millió dollárt vesznek ki az amerikai nép zsebéből. Miss Porter néhány jó tanácsot is ad: aki házát javíttatja, ne Írjon alá semmit, amig a munka el nem készült; szerződéseket csak ügyvédi tanácsra Írjon alá; földet ne vásároljon látatlanban. “Ha nincs pénze, hogy megnézze, mit vesz, akkor arra még kevésbé van, hogy kisvindlizzék belőle.” Ha valami fontos árucikket vesz, kérjen tanácsot a “Better Business Bureau”-tól a cég megbízhatóságát illetően; egyes helyeken a kereskedelmi kamarától is kaphat ilyennemíi felvilágo- sitást. A “Federal Trade Commission” szintén figyelmeztet, hogy ne vegyünk “phony bargain”-t (rendkívüli olcsóságot), vigyázzunk a hitelvásárlásnál, mert csúnyán becsapódhatunk, nézzük meg jól, hogy ki adja a garanciát, stb. Más szóval nézze meg mindenki, kivel csináltat meg valamit a házánál és néhány cégtől kérjen árajánlatot, mielőtt bárkinek átadja a munkát. A nagyüzem kijáisza a trösztellenes törvényeket i A nagy részvénytársaságok megtalálták a módját, mikép játszhatják ki a trösztellenes törvényeket, még hozzá egyre nagyobb mértékben a “Federal Trade Commission” elnöke, Paul R. Dixon szerint. “A régi trösztök technikája ez modern köntösben,” mondta Dixon. Szerinte két, vagy több részvénytársaság összeáll és “közös részvénytársaságot” alapit, amelyet teljes mértékben kezében tart és kontrollál. Például az acélüzemek közösen vásároltak vasbányákat és igy közösen állapítják meg a vasérc árát. Ha csak összeállnának és “konspirálnának” az ár megállapítására, akkor megszegnék a trösztellenes törvényeket, igy törvényes alapon állapíthatják meg a vasérc árát, közös tulajdonjoguk alapján. Dixon más példát is felhozott az acél, olaj, kémiai, robbantószerek, cement, üveg és réz iparból. “Nyilvánvaló, hogy mindez a szabad verseny rovására megy. Ha lehetséges,meg kell állítani eze két a közös üzemeket, melyeknek hatása pontosan ugyanaz, mint a részvénytársaság egyesülésének.” iiiii i 5líiú\Í<ilii SiÍíiÍIÍÍÍ4l!ií3l?f |Á: : 11 # í í i i ti ■Hilf;
