Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-12 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 12, 1962 ÍGY IRTOK TI: Nem halt meg Kossuth Lajos! — Itt él Washingtonban!!! “BETŐFI SANDONNAL együtt vezették az 1948-as forradalmat a szovjet ellen.” “KAOSUTH és BETŐFI verseit elégették a kommunisták” Ne értsék félre a fenti cimet, nem április elsejei tréfáról van szó. A címben közölt állítások valóban megjelentek egy újságban jóval április elseje előtt. A kanadai Brantfordban kiadott Expositor nevű napilap március 17-i számában olvashatjuk ezeket a történelmi megállapításokat. A nagyobb hitelesség kedvéért itt közöljük az an- golnyelvü újság fényképmásolatát, amelyet testvérlapunk, a Kanadai Magyar Munkás közölt le március 29-i számában és igy figyeltünk fel rá. Az angol szöveg és magyar fordítása “Megemlékeznek a magyar felkelésről tj • 1948 máre. 15 évHungarian fordulóját az Albion t t St.-i Magyar Hallban Uprising w f°SÍák megünnepelni 1 »Az entlékünnepséRpmpmhprprl & gen Lajos Kaosuth LlCIIlCIIlliCICa £ és Saildon Betőfi jel. The Hungarian uprising ofp. kesitő költeniényei- larch 15, 1948 will be cornnh- bői is felolvasást tar- morated at an anniversary «erH tanak ice at the Hungarian Hall ong Obion Street Sunday. w I,ajos és Sandon The stirring verse of Kaoiuth£ kKH~k „kik Lajos and Betofi Sandon will beO KonoK voltán, aKiK read as part of the commemor*^ &z 1948-as forradalmon s; mat vezették a kombajos and Sandon wer. writ-fj munjstak eUen, mely ers who led the 1948 rebelliono . . . * , against the communist over-®" forradalom 19o6-ban lords, which flared up againM újra fellángolt, in 1956. ^ Their books and verse were Könyveiket és kölburned by the communists, but hí teménveiket a kom- brought a dream of freedom to OS • fák p|x„.„lf£k the enslaved Hungarian people. M niumstak elegettek, Sandon was killed fighting in de a szabadság almat the revolution, but bajos es- mégis elhozták az elcapcd to the United States and nvomott magvar nép now resides in Washington. ^ Sandon elesett a forradalmi harcban, Lajos elmenekült az Egyesült Államokba és jelenleg Washingtonban lakik.” Ezek bizony jelentős megállapítások, senki nem tagadhatja. Rá kell döbbennünk arra, hogy magyar történelmi ismereteink nagyon is hiányosak. Mert vegyük csak figyelembe szép sorjában a dolgokat. Először is azoknak, akik még 1948 előtt jártak iskolába ott Magyarországon, tudomásul kell ven- niök, hogy őket rutul becsapták, magyarán mondva “átejtették”, amikor azt tanították nekik, hogy 1848-ban volt valamiféle magyar forradalom. Az kéremszépen pontosan 100 évvel később ment végbe. A magyar történelmi tankönyvekbe csak a titkos földalatti kommunista mozgalom aknamunkájának a következtében került bele tévesen az 1848-as évszám. A félrevezetésben a szocialisták, szabadkőművesek és a nemzetközi zsidóság keze is benne volt. (Az utóbbiakra még nincs százszázalékos bizonyíték, de valószínűleg előkerül az idők folyamán.) Akik viszont 1948 után jártak iskolába, azok pedig egész egyszerűen azért nem értesülhettek erről a nagy világtörténelmi eseményről, mert a kommunista kormány eltagadta előlük a tényeket. Meghamisította a történelmet kérem. Hát nem tudják, hogy azok ott történelemhamisitók? Azt állítják, hogy valami Kossuth Lajos (igy!) volt a vezére az egész kalamajkának ott valahol Közép- Európában, amikor ma már a legutolsó utcagyerek is tudja, még itt Amerikában is, hogy azt kérem nem Kossuthnak hívták, hanem Lajosnak. Úgy bizony, ez a vezeték neve. De ez még semmi, hanem a keresztnevét is hibásan Írják, Kossuthnak, mikor az Kaosuth. De ezeknél az istentelen bolsevistáknál semmi sem szent kérem. Ez a Lajos, ez egy igazi antikommunista. őt nem tudják levenni a kommunisták a lábáról. Komájával Sandon Betőfivel, vagy ahogy itt Amerikában mondják Betőfi Sandonnal együtt fel- heccelte a tömeget verseivel a szovjet ellen. A kommunisták ezt is le akarják tagadni és azt állítják, hogy a Lajos nem is volt költő. Csak az irigység beszél belőlük! Ha már máskép nem tudnak ártani neki, hát a költői tehetségét vonják kétségbe. Annyira dühösek rá, hogy ellenük vezette a népet, hogy még a komáját, Sandont is letagadják. Azt állítják, hogy ilyen nincs is. Élt valami Sándor, mondják, de az Petőfi Sándor volt és már több mint 100 éve halott. Nem elég. hogy kétségbevonják Sandon létezését, kérem, hanem még a keresztnevét is megváltoztatják Petőfire. Ez nyilván Betőfi akar lenni. Ezzel úgy vagyunk kérem, mint a svábok Budakeszivel, ők is mindig Pudakeszit mondtak Budakeszi helyett. Most ugyanezt csinálják az átkozott baloldaliak, ők is Petőfit írnak Betőfi helyett. (Ebből napnál világosabban kitűnik, hogy a baloldal az nem is igazi magyar.) Nem is érdemes ezekről a dolgokról beszélni kérem, mert az igazságot úgyis mindig elnyomják. A történelmi adatok meghamisítása miatt nem is került volna sor valószínűleg a cikk megírására. Ha már 100 évig ilyen tévesen tanították a magyar népnek a történelmet, mi itt Amerikában már ezen nem változtathatunk sokat, de azért mindent megteszünk az igazság érdekében, mivel itt kérem sokkal nagyobb és jelentősebb dolgokról van szó. Ezek egyszerűen le akarják tagadni, hogy volt egy nagy népi szabadságharc ellenük 1948-ban. De hiába is tagadják, mi azért mégis megünnepeljük itt ezt a dicső felkelést az 1956-al együtt. Mi nem felejtettük el dicső harcaikat 14 évvel ezelőtt. Lajos és Sandon költeményei mindig szentek lesznek a számunkra. Különösen a Lajoséi, mert ő volt a nagyobb költő, hisz az ő nevét emlegetik először. Mert az igazi tehetséget elnyomhatják ugyan, de az még a föld alól is előtör. Hát még a Lajos, mert az még nincs is a föld alatt! Pedig a kommunisták mindent megtettek, hogy oda tegyék. Már 1894-ben elparentál- ták, sőt el is temették 1894-ben a Kerepesi temetőbe. Még mauzóleumot is tettek a sirj ára csakhogy jobban a föld alá nyomják, hogy ne tudjon kijönni onnan. De az még onnan is kimászott. A vasfüggöny az persze már kismiska volt ezután a számára. így ő kimenekült a kommunisták börtönéből és itt él Washingtonban. Bárki odamehet kérem megnézheti. Mi amit mondunk azért felelünk. Mi nem beszélünk csak a levegőbe, mint a kommunisták. Mi adatokkal bizonyítunk. Úgy bizony. Egyesek azt állítják, hogy ők látták a Lajost New Yorkban is a Riverside Drive-on, a 110- es utcánál. Lehet, hogy éppen ott tartózkodott, mert elment az ENSz-be, hogy panaszt tegyen a Szovjetunió ellen az 1948-as magyar szabadság- harc elnyomásáért. De különben Washington az ő standhelye. Valószínűleg azért van ott mindig, hogy kéznél legyen, ha a kormány valamilyen értesülést akar kapni a magyar kérdésre vonatkozóan. Lehet, hogy a jól informált újságok is tőle szerzik értesülésüket. A brantfordi Expositornak ugylátszik nincs erre szüksége, mert világos, hogy ők egy még jobb forrásból és “bizalmasan” tájékozott helyről szerzik be értesüléseiket. Ez az idézett cikkből is világosan kitűnik. De térjünk vissza a történelemre. A Lajos tehát megmenekült a kommunista rabságból, szörnyű viszontagságok után. Egyszer, ha több időnk lesz, majd erről is Írunk egy cikksorozatot. Addig elégedjünk meg ennyivel. A Sandonnak szegénynek már nem volt ilyen szerencséje, őt megölték a kommunizmus ellen vívott harc folyamán. De nemcsak őt ölték meg, hanem még a müveiket is megsemmisítették. így elvesztek azok a gyönyörű versek, mit ezek Írtak. Különösen Lajoséért nagy kár, mert amint említettem ő volt a nagyobb költő. Micsoda értékek pusztultak el a kommunisták vandál pusztításai nyomán! Szinte bele borzong az ember. Meddig tűri még a szabad világ ezeknek a sötét erőknek a garázdálkodását. Hisz az emberi kultúra örök értékei forognak kockán! Dehát sajnos vannak akiket csak a pénz érdekel és semmit nem adnak a kulturái'a. Még az olyan tudomány sem érdekli őket, mint a történelemtudomány. Ezeknek jöhet az ember a legnagyobb felfedezésekkel (mint pl. a brantfordi Expositor) és csak a vállukat rándítják és mennek a Business után. De eljön még a leszámolás és szabadság napja! Eljön még az az idő, amikor Lajos visszatérhet majd hazájába washingtoni száműzetéséből és fehér lovon vonul be Budapestre. Akkor majd ismét teljes fényében fog ragyogni Sandon neve, a Lajos barátjáé. Akkor majd nem hamisíthatják meg a keresztnevét (first name) a kommunisták és ott ragyog majd a magyar irodalom nagy költői között a Lajos Kaosuthé után Sandon Betőfi neve is. De addig is amig ez megvalósul, itt az újvilágban kell mindent elkövetnünk annak érdekében, hogy a kommunisták hamis adatai nehogy a közvélemény tudomására jussanak. Ezek képesek voltak elhitetni hosszú ideig a jóhiszemű magyar tömegekkel, hogy a 48-as szabadságharc még a múlt században folyt le a Habsburgok és kiszolgálóik ellen. Ezzel az olcsó trükkel akai'ták elterelni a figyelmet arról, hogy tulajdonképpen ellenük keltek fel a 48-as magyar hazafiak. Bizony sokan áldozatul estünk ennek a baloldali trükknek. Ezért van különösen nagy jelentősége az Expositor cikkének, amely lerántotta szemünkről a hályogot. Azokról az értékes adatokról nem is beszélve, amelyeket a nagy magyar költőkről, “Lajosról” és “Sandonról” megtudtunk. Képzeljék el, hogy életünk végéig megmaradtunk volna abban a naiv hitben, hogy a múlt században élt valami Kossuth és Petőfi. Az emlitett uj adatokért, örökké hálásak lehetünk a brantfordi angolnyelvü újság magyar “szakértőjének.” D. I. Kennedy elnök az ENSz pénzügyi támogatása mellett Kennedy elnök a szenátushoz intézett levelében az ENSz költségvetéséhez való pénzügyi hozzájárulás mellett foglalt állást. Biztosította a szenátust, hogy ha megszavazzák a 100 millió dolláros pénzügyi támogatást a világszervezet részére, akkor ezt majd arra is felhasználja, hogy “maximálja mások hozzájárulását” a költségekhez, míg “az Egyesült Államok költségét csökkentse.” A levélben nem tért ki arra az elnök, hogy a 100 millió dollárt ENSz kötvények vásárlására forditja-e majd, vagy egyenes kölcsön formájában használja fel. Az elnök levele kiemelte, hogy milyen kár'*s lenne elutasítani a világszervezet kérését “az amerikai külföldi kapcsolatoknak ezt a fegyverét.” A szenátus 70:22 arányban nagy többséggel szavazta meg Kennedy elnök javaslatát az ENSz- nek nyújtandó 100 millió dolláros kölcsönnel kapcsolatban. A dél-vietnami Felszabadító Front megtartotta első kongresszusát A dél-vietnami hazafiak hírügynöksége, a Fel- szabadulás jelenti, hogy a Ngo Dinh Diem-féle hadseregben mind gyakoribbá válnak a szökések, a parancsmegtagadások és a fegyveres felkelések a tisztek ellen. A múlt év első tiz hónapjában több mint 9500 Ngo Dinh Diem-féle katona állt át a nép oldalára. Az idén januárban több mint ezer harcos szökött meg a kiképzőtáborból. Februárban is több mint ezer katona dezertált. A Felszabadulás hírügynökség egy másik jelentése szerint megtartották a dél-vietnami országos Felszabadító Front első kongresszusát. A kongresszus miután meghallgatta az ideiglenes központi bizottság beszámolóját, politikai programot fogadott el. Az 1960. dec. 20-án alakult front, amely egyesíti Dél-Vietnam hazafias erőit, az alábbi célokat tűzte ki feladatául: Ngo Dinh Diem és az amerikaiak uralmának megdöntése utján egyesíteni Dél-Vietnam lakosságát, kivívni Dél Vietnam függetlenségét, a demokráciát, a békét és a semlegességet, békés utón egyesíteni a hazát. A laoszi lázadók “tisztogatnak” A laoszi lázadók csapatai folytatják “tisztogató hadműveleteiket” az általuk megszállt körzetekben és fokozzák a felszabadult laoszi területek elleni támadásaikat. A büntetőosztagok felperzselik a falvakat, erőszakkal elhajtják az ősz- szes munkaképes férfiakat, elrabolják a lakosság marhaállományát és egyéb bűntetteket hajtanak végre. Válaszul erre, azoknak a körzeteknek a lakói, amelyek a Nosavan—Boun Oum-klikk uralma alatt maradtak, fegyvert ragadnak, és partizán- osztagokat szerveznek, melyek érzékeny csapásokat mérnek a lázadókra.
